II.
II.
(A táblát l. a következő lapon.)
II. Pál, a Thököly korszak ezen tehetséges és a diplomatiai téren kimagasló alakja, ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1652. évben míg kiskorú volt, körülbelül az 1629–30. évben születhetett, s a fentebb előadottakból kitünőleg, középrendű ugyan, de azért vagyonos, sőt az akkori kor fogalmai szerint gazdagnak is mondható, Borsod vármegyei törzsökös nemes szülőktől származott. Ha működését tekintjük, mindenesetre gondos nevelésben kellett részesülnie, s aligha csalódom, midőn azt tételezem fel róla, hogy ő is egyike lehetett azon kiválasztott nemes ifjaknak, a kik nevelésüket Rákóczy György fejedelem fiaival együttesen nyerték. Egyébiránt multja annyira országos jellegű, összeköttetései és levelezései annyira kiterjedtek, hogy egyénisége mindenesetre megérdemli azt, miszerint nálamnál erre hivatottabb s a történetirodalom terén jártasabb és azzal szakszerűen foglalkozó író méltassa figyelmére. Én csak azon nyomokat követem, melyeket kisebbik hazája, megyéje történetében hagyott hátra.
II. Tábla.
II. Pál, neje Kakasfalvi Csuda Zsuzsánna 1630–1687. III. Pál 1663–1717. Gönczy Erzsébet. I. Márton 1. Barátnoky Borbála. 2. Tornalyai Borbála. II. János (Lásd. IV. táblán.) Erzse 1698. Bárczay János. Katalin 1. Mocsáry Balázs. 2. Szirmay Péter 1698–1748. (a második asszonytól.) Krisztina Máriássy László 1718–1767. III. György 1719–1768. Bük Erzsébet. IV. Pál 1719–1771. Mezőssy Borbála. Sándor 1723. Bay Krisztina. Erzsébet 1723. Sípos János. II. Zsigmond 1752. Bárczay Klára. Zsuzsánna 1768. Bárczay Józsefné. Farkas 1780. IV. István 1780. Kata 1780. László 1776–1826. Ragályi Katalin III. Zsigmond 1776–1832. † V. Pál 1748. II. Márton Boronkay Erzsébet. 1768. Julia 1771. Széky Zsigmond. Anna 1771. Beretky Mihály. Ilona 1771. Sípos Sámuel. Erzse 1817. Fáy Lajos. Menyhért 1817 † Julia 1817. Bonis István. Zsófia 1817. Bekény János. Sára 1817. Tolcsvai Nagy József. II. László 1826–1849. Csoma Terézia. Kata 1826. Gombos Imre. Mária 1826. Máriássy Zsigmond. II. József 1826–1856. Gencsy Zsófia. Gyula 1849. 1. Patay Paula. 2. N. Szepessy Jolán. Amália 1849. Hámos Antal. Kata 1849. Radvánszky Károly. Malvina 1849. 1. Darvas Imre. 2. Dr. Bodogh Albert. III. László 1892. 1. Oláh Ilona. 2. Oláh Margit. Anna 1892. Oláh Emil. Erzsébet 1892. Teréz 1892. II. Gyula. 1892. Kálmán 1857. Szathmáry K. Panna. András 1857–1890. Okolicsányi Mária. Anna 1857. Csemnyiczky Pálné. Piroska 1857. Szathmáry K. József. Ilona 1857. Bonis Sámuel. Jolán 1857. 1. Oláh Miklós. 2. N. Szepesy Gyula. Róza 1857. Szalay Elek. II. Kálmán 1892. III. József 1892. VI. Pál 1892. Mária 1892. Bizony Miklós. Sára 1892. N. Szepessy Mátyás. Adrien 1892. Aranka 1892. Piroska 1892. Lenke 1892. II. András 1892. Orbán 1892.
Már az 1654. évben az alig 25–26 éves ifjú Zákány András és Gőcze Istvánnal Zemplén és Ungmegyékhez küldetik. 1656. évben márczius hó 8. napján tartott megyei gyűlésen főjegyzővé választatik, pedig Borsod vármegyében ezen korban már úgy az alispáni valamint a főjegyzői állásokat is a megye legtekintélyesebb férfiaival töltötték be. Az 1657. évben újból főjegyzővé választatván, Dőry István alispánnal és Dobozy Ferenczczel két izben is a nádorhoz küldetik. Az 1658. évben főjegyzői minőségében Dőry István alispánnal együtt jár Kézdy Benedek egri püspöknél, s ugyanezen évben osztozkodik Mátyás testvérével.* Ezen időtájban vehette 144nőül a vagyonos Kakasfalvi Csuda Zsuzsánnát, a sályi Tibóth Zsigmond özvegyét. 1659-ben a főjegyzőségben Dőry Ferencz és Miskolcz Jánossal helyettesítik, őt magát pedig országgyülési követnek küldik, ellátván őt 100 db birodalmi tallér úti költséggel. 1660. évben, ugyancsak mint főjegyző, Göcze István alispán társával két izben megy a nádorhoz, majd ennek felhivása folytán Zákány Andrással a tokaji, s Gőcze Istvánnal a kassai értekezleten vesz részt. Ugyanezen évben Chernel Györgytől nejével közösen megszerzi 2000 forintért a d.-győri, m.-kövesdi, m.-keresztesi, muhii, miskolczi, ónodi, parasznyai, petrii, varboi és szakáldi birtokjutalékokat.* A következő 1661. évben Gőcze István alispánnal küldetést vállal II. Rákóczy Györgyné Báthori Zsófiához, s ennek bevégeztével lemond hivataláról. 1662. évben Bogácsy Mihály társával követ a kassai országgyűlésen, s ugyanezen évben szerzi meg a Nyári familia miskolczi és d.-győri birtokrészeit.* Ezen évben kelt Jászi János alispánnak azon végrendelete is, melylyel visnyói birtokának felét unokahuga Vass Erzsébet férj. Szepessy Mátyásnéra, másik felét pedig Szepessy Pál kedves komájára hagyományozza.* 1663-ban helyettes alispán, küldetésben jár Zemplén vármegyében, s megveszi a Szelefarmosi Bodó familiától, kiknek anyja a Tibodokból való volt, a Csanádi Jánosnak elzálogosított birtokrészeket s azokat kiváltja, s egyidejűleg Mátyás testvérjével együtt négyesi pusztáját tilalmazza. Az 1664. évi október hó 17. napján Kassán tartott gyűlésre Biró Bálinttal, 1665-ben gr. Rottal Jánoshoz Miskolczi Jánossal, majd a terebesi részleges országgyűlésre Becskeházy Andrással, végül ugyanazon év deczember 2-án tartott kassai gyűlésre Zákány András alispán és Futó Miklóssal küldetik. Az 1666. évben mint Borsod vármegye alispánja Szuhay Mátyással jár a nádornál, s ezen évtől kezdve 1669-ig állandóan viseli az alispáni hivatalt, jár a kassai generális főkapitánynál Figedi Nagy Andrással, I. Rákóczy Ferencznél Dőry Ferenczczel, végül a Zrinyi Péter által Eperjesre összehivott gyűlésen Aszalai János főjegyzővel, továbbá Felsőszendi Futó Miklóssal és Szentpéteri Istvánnal képviseli vármegyéjét. Az 1670. évi zólyomi gyűlésre ugyancsak követül választatik. Az 1672. évtől kezdve pedig a nagyobb szabásu politikai mozgalmak már kiragadják megyéje kebeléből, állandóan a bujdosók érdekeit képviseli s azokat igyekszik előmozdítani, s e közben, mint valami gonosztévő fejére, 2000 tallér jutalmat tűznek ki. Bujdosó társai képviseletében Konstantinápolyban is megjelenik, a hol igen kedvelt emberré lesz, a mi jeles diplomatiai tehetségéről tanuskodik. Mint az elégületlenek egyik irányadó vezérférfia, széles levelezéseket folytat kora nevezetesebb férfiaival, különösen Teleki Mihálylyal, tényleges részt vesz a katonai mozgalmak szervezése és vezetésében, s az 1683. évben Kassán tartott országgyűlésen már mint Thököly Imre egyik tanácsosa működik s állandóan ezen fejedelem környezetében tartózkodik. Thököly bukása után azonban úgy látszik teljesen vissza vonult a közélet mezejéről. Mikor halt meg, megállapítani nem tudom, csak annyi bizonyos, hogy az 1688. évben már hasonnevű legidősebb fia és özvegye Csuda Zsuzsánna szerepelnek a megyei jegyzőkönyvekben.
Eredeti osztálylevél özv. Szepessy Andrásnénál. Egyébiránt az ugyanazon évi megyei jegyzőkönyvben is megemlíttetik.
Orsz. levéltár, N. R. A. F. 1082. nr. 9.
Miskolcz város levéltára, Fasc. 117. sz.
Egri kápt. levéltár.
Fent nevezett özvegye úgylátszik erélyes, spártai jellemü asszony volt, a ki férje hivatalos küldetései, s végül hosszas bujdosása idejében az összegyűjtött vagyont nem csak megoltalmazni, hanem szaporítani is tudta, s ezenfelül öt gyermekének nevelését sem hanyagolta el, a mint azt azoknak későbbi szereplése igazolta. Az 1700. évben építette birtokos társa – sógora Mátyás fia István – meghallgatása nélkül a négyesi malmot, melylyel hosszas 49 évig tartó pörnek vetette meg alapját. Gyermekeit korán önállósította ugyan, hanem azért a birtokok felett az általános intézkedési jogot föltartotta magának, a mint azt számos protestátiói és perei igazolják. Az 1711. év elején halt meg, mivel gyermekei már ugyanazon évben junius 3-án megosztozkodnak. Ezen osztálylevél, sajnos, még nem került kezeim közé. Ezen első osztály helyesbitése czéljából örökösei 1718. február 26. napján újabbi részleges egyességre lépnek.*
Eredetije a családnál.
II. Pál és Csuda Zsuzsánna házastársaknak öt gyermekük maradt: III. Pál, Márton, II. János, Katalin és Erzsébet.
Erzsébet a Turul 1891. évfolyama szerint Bárczay Jánosné volt, de rövid életű lehetett, mivel férje csakhamar másodszor nősült.
Katalin, előbb Mocsáry Balázsné, később Szirmay Péterné, a megyei jegyzőkönyvek szerint sokáig élt, s mindkét férjétől voltak gyermekei.
II. János, a legfiatalabb fiu, a bárói külön ágnak lőn megalapítója, ennélfogva leszármazóit a IV. táblán közlöm, s utódait külön számozással látom el.
Márton kétszer nősült, első neje Barátnoki Borbála, a második Tornallyay Borbála volt. Ez utóbbitól született Krisztina leánya, a ki Máriássy Lászlóhoz ment férjhez. Márton meglehetős tevékeny részt vett a megyei közéletben, s a Rákóczy mozgalom idejében 1709-ben a megyei hajduság kapitányáúl neveztetvén ki, 145csapatával a Perényi Miklós brigádjába osztatott be. Neve az 1719. évben teljesen elhangzik, s azontúl csak Krisztina leánya szerepel.
III. Pál testvérei között úgylátszik a legidősebb, mivel már az 1688. évben táblabirói minőségben tűnik fel, s ez időtől kezdve részt vesz a megyei élet minden mozzanatában, teljesíti a megye küldetéseit s felváltva többször viseli az alispánságot. Az 1703. évben II. Rákóczy Ferencz fejedelem által az állami javakat összeíró bizottság elnökévé neveztetik ki. Az 1711. évben a megye Bécsbe küldi, a hol érdekeit állandóan képviseli, míg az 1714. évben Borsy Mihály társával országgyűlési követekül választatik. Neve, a megyei jegyzőkönyvekben, egészen 1717. évig fordul elő, a következő évben azonban már özvegye szül. Gönczy Erzsébet mint kiskorú gyermekei természetes és törvényes gyámanyja protestál bizonyos avasi pincze végett.
Özvegye az 1737. év végéig élt, s általában gondos anyának bizonyul, mert gyermekei érdekeit mindenféle tekintetben iparkodott megoltalmazni. Az 1736. évi május hó 29. napján tartott megyei közgyűlésen tilatakozik ellene, valamint György, Pál, Sándor és Erzsébet gyermekei ellen özv. Dőry Andrásné született Nikházy Mária, mivel a Zemplén vármegyében fekvő «Sisár» pusztát Kovács (Sisáry) Gábornak elidegenítették.
III. Pálnak tehát nejétől Gönczy Erzsébettől III. György, IV. Pál, Sándor fiai és
Erzsébet leánya maradt. Ez utóbbi Dobfeneki Sipos Jánoshoz ment férjhez, s nevével a jegyzőkönyvekben gyakran találkozhatunk. Legifjabb fia,
Sándor, kezdetben katonáskodott, később feleségül veszi Bábai (a leleszi levéltár adatai szerint Kenézlői) Bay Krisztinát. Egy időben a megyénél is visel esküdtséget. Könnyelmü embernek látszik, mivel ősi vattai, berentei, bábai birtokait apródonként elzálogosítja, s szülőmegyéjét elhagyva, Gömörbe Csetnek tájékára vonul vissza. Három gyermeke maradt, névszerint Farkas, IV. István és Katalin.* Vajjon a többi négyesi előnevet Farkas és IV. Istvántól, avagy az 1528. évben osztozkodó II. György, János, és Istvántól származnak-e, adataim hézagossága miatt még meg nem állapíthatom, s épen azért igen óhajtandó volna, ha az egyes családtagok a birtokukban lévő netaláni okmányokat vagy nemzedékrendi táblákat velem közölnék.
Orsz. levéltár sol. 1878.
III. Pálnak középső fia volt:
IV. Pál, a ki a megyei közgyűlésekben, néha-néha egyes küldöttségekben egészen az 1769. évig részt vesz, azonban megyei közszolgálatot nem vállal, s hosszú életét egészen családja javának szenteli. A Sándor testvére javait ő váltogatja magához, s valószinűleg e miatt perlekedik egy párszor testvérbátyjával III. Györgygyel. Nejétől Mezőssy Borbálától az 1771. évi nov. 1. napján kötött egyességlevél szerint* következő gyermekei maradtak:
Borsod vármegye levéltára, 4464/1817. sz. a.
V. Pál, a ki nőtlenűl, leszármazók nélkül halt el; Julia, Széky Zsigmondné, Anna, Beretky Mihályné, Ilona, Sipos Sámuelné és
II. Márton, a kinek nejétől Boronkay Erzsébettől hasonlóképen öt gyermeke maradt, névszerint: Erzse, Fáy Lajosné, Julia, Bonis Istvánné, Zsófia, Bekény Jánosné, Sára, Tolcsvay Nagy Józsefné, és Menyhért, a ki nőtlenül halván el, benne a IV. Pál fisarjadéka elenyészett.
Az utóbb nevezett testvérek 1817. évi szept. hó 10. napján egyezkedtek a berentei birtok felett.*
Borsod vármegye levéltára, 4464/817. sz. a.
III. Pálnak legidősebb fia III. György, a ki 1761. évig élt, közhivatalokat ő sem viselt, de annál ügyesebben gazdálkodott, s igyekezett ősi javait szerzeményekkel is gyarapítani.* Egyébiránt neje felső pulyai Bük Erzsébettel is szép vagyont kapott, s csak két gyermeke II. Zsigmond és Zsuzsánna maradt.
Miskolcz város levéltára, Fasc. IV. nr. 133.
Zsuzsánna Bárczay Józsefhez ment nőül.
Ki kell igazítanom tehát a Bárczay családnak a Turul 1891. évfolyamában megjelent nemzedékrendjét, melyben Bárczay József nejéül Szepessy Mária van feltüntetve.
II. Zsigmond és neje Bárczay Klára mindketten rövid életüek voltak, két kiskorú fiuk, László és III. Zsigmond maradt, a kik család birtokában lévő osztálylevél szerint 1793. évi deczember hó 16-án osztozkodtak. Ezen testvérek közül a legifjabb:
III. Zsigmond (vagy másként vak Zsigmond) nőtelenűl, tehát leszármazók nélkül 1832. évben halt el.
Lástló, a ki 1826. évi május hó 30-án húnyt el. Neje Ragályi Katalin volt, kitől négy gyermeke II. László, József, Kata és Mária született, a kik a család birtokában lévő egyességlevelek szerint előbb 1826. évi junius hó 8. napján, majd később Zsigmond bátyjok halála után 1834. évi augusztus 20-án osztozkodtak. A két fitestvér két évvel később a vármegyétől bizonyságlevelet is vett.*
Borsod vármegye levéltára, 3360/836. sz. a.
Mária Máriássy Zsigmond,
Katalin gombosfalvi Gombos Imre hevesmegyei adminisztrátor neje lett. Az ifjabb fitestvér
II. József Borsod vármegyének több éven 146keresztül hadi főadószedője, ezen felül szorgalmatos gazda és vagyonszerző ember volt. Meghalt 1856. évi deczember 9-én. Örökösei 1858. évi ápril 18-án osztozkodtak, s azok névszerint a következők:
Anna, Csemnyiczky Pálné, Piroska, Szathmáry K. Józsefné, Ilona, Bonis Sámuelné, Jolán, előbb Oláh Miklósné, másodszor Szepessy Gyuláné, Róza, Szalay Elekné, Kálmán hites ügyvéd, jeles képzettségű fiatal ember volt, koránt elhalván, neje Szathmáry K. Pannától egy fia maradt II. Kálmán, a ki Boldván (Borsod vármegyében) gazdálkozik, mai napig nőtelen életet folytat s országszerte híres virágkedvelő és rózsatenyésztő.
Andrásnak Okolicsányi Máriával kötött házasságából tíz gyermek származott, névszerint:
III. József, IV. Pál, Mária férj. Bizony Miklósné, Sára férj. N. Szepessy Mátyásné, Adrién, Aranka, Piroska, Lenke, II. András, és Orbán.
I. Lászlónak hasonnevű legidősebb fia II. László szép képzettséggel lépett a közélet mezejére, már kora fiatalságában 1825-ben megyei szolgálatban találjuk, kezdi alszolgabiróságon s végzi alispánságon, megyei szereplését a viharos 1848. évben fejezte be. Habár nem is nősült valami gazdagon, s mint megyéje egyik legtekintélyesebb egyénisége, nyilt és vendégszerető házat tartott, mindennek daczára ősi javait szerzeményekkel is gyarapította. Neje Csoma Teréziától négy gyermeke maradt:
Amália, Hámos Antalné, Malvina, előbb Darvas Imréné, másodszor dr. Bodogh Albertné, Katalin, Radvánszky Károlyné, és
Gyula, a ki 1861. évtől kezdve felváltva főszolgabiró és országgyűlési képviselő volt. Ez idő szerint a köztevékenység teréről visszavonulva berentei szép birtokán tartózkodik. Első neje Patay Paulától elvált, másodszor N. Szepessy Jolánt vette nőül. Az első asszonytól két gyermeke van,
Anna, Oláh Emilné, és
III. László, ki egyidőben Borsod vármegyében a szentpéteri járás főszolgabirája volt. Első neje a korán elhalt Oláh Ilona volt, a második ennek testvére Oláh Margit. Ez utóbbitól születtek Erzsébet, Terézia és II. Gyula gyermekei, kik még mindnyájan kiskoruak.
N. SZEPESSY BÉLA.
