A Szecsődy család és 1418. évi czímere.
A Szecsődy család és 1418. évi czímere.
(Színes képmelléklettel.)
A Győri Tört. és Régészeti Füzetek III. köt. 55. lapján emlékeztem meg röviden az egyházasszecsődi kisded román templomról.
Ezen Mindszentekről nevezett templomról a Nemz. Múzeumban őrzött s 1356-ban kelt oklevélben van szó, mely szerint az alább említendő s 1283-ban élt Szecsődy László fiai: István, Miklós és Pál Egyházas-Szecsőd nevű birtokot maguk között felosztották, a templom kegyuraságát pedig közösre hagyták.
Az 1861. év őszén látogattam meg Kőszegről nehány barátommal Szecsődy Lajost, ki ősei első megtelepedési helyén, Egyházas-Szecsődön lakott. Ő kérésünkre azonnal felmutatta családja régi okleveleit; azokból többeket közöltünk a Hazai Okmánytárban. Ezek között találtuk meg Zsigmond királynak a család számára adott 1418. évi armalis levelét.
Vas vármegyében a Szecsődy család egyike azon ritkább családoknak, mely oklevelek alapján ágazatát egész a XIII. század elejéig fölviszi.
Az átadott oklevelekből összeállitottam a családfát, melyet átadtam Szecsődy Lajosnak, bizonyosan ő közölte azt Nagy Ivánnal, kinek Magyarország családairól irt munkája X. kötetének 538. és köv. lapjain a terjedelmes családfa a családra vonatkozó több érdekes történeti adattal az olvasó rendelkezésére áll.
A Szecsődyek régebben is tevékeny részt vettek a közszolgálatban, így a Nagy Iván által 1438-ból említett Szecsődy Gáspáron kivül, Vas vármegyébe Szecsődy Ferencz is 1535-től 1537-ig viselte az alispáni tisztséget.
E helyen röviden csupán azt említem fel, hogy 1205-ben II. Endre király oklevelében fordul 150elő István Churnuk fia, ki a királytól a Rába vize mellett Szecsődöt kapta adományul.* Churnuk fiától Istvántól szakadatlan lánczolatban sarjadzik le a család egész napjainkig. Az úgynevezett «possessio Zechud alio nomine Lapsa», Körmendtől keletre terült el, terjedelmes határából utóbb négy Szecsőd nevű falu alakult, u. m. Egyházas-Szecsőd, Német-Szecsőd, Molna-Szecsőd és Terestyén-Szecsőd. Ezeken kivül a család birtokai közé tartoztak Kajd, Kukmer, Seek és Churnuke nevű Vas vármegyei jószágok.
Lásd Fejér Cod. Dipl. III. I. 21. V. ö. az évszámra nézve H. Okmánytár I. 3. l. a jegyzetben.
Egyházas-Szecsőd ma is a Szecsődyek birtokában van, ott lakik Szecsődy Kálmán, Lajos fia, volt országgyűlési képviselő.
A család egyik ága Zala vármegyébe szakadt, hol Szecsődy Pál Andráshidán birtokos.
Nagy Ivánnál olvassuk, hogy a család másik ága Nógrád vármegyében telepedett meg.
A XV. század elején élt Szecsődy Jakab fia Demeter deák (literatus), ennek, úgy unokatestvéreinek Dávidnak, Jánosnak, Istvánnak és Mihálynak Zsigmond király 1417. máj. 23-án újadomány-levelet ad Szecsőd és Kis-Kajd nevű birtokokról.
Ezek a családfán így fordulnak elő:
Szecsődi László 1283. István 1339–1376. Pál 1339–1356. István 1376–1409. Jakab 1376–1395. István 1417–1418. Mihály 1417. Dávid 1406–1418. János 1406–1418. Demeter deák 1409–1418.
A következő 1418. évben pedig Zsigmond király Ulmban sept. 11-én Szecsődy Demeternek – kitől a Vas és Zala vármegyékben ma is élő Szecsődyek származnak, – s általa a föntnevezett unokatestvéreinek Dávidnak, Jánosnak és Istvánnak (Mihály nincs említve) czímeres nemes levelet ad, melynek tartalma következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regum velud e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sit dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster grate et sincere dilectus Demetrius filius [Jacobi] de Zechewd coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis utique acceptis et laudandis, quibus ipse a longinquis temporibus in prosperis nimirum scilicet et adversis, et signanter in presentibus Almanie partibus necnon Francie, Chathalanie, Arragonie, Anglie regnorum ac Flandrie, Hollandie, Pravancie et Selne ducatum partibus, persone et rebus suis non parcendo indefesse studuit complacere reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium literarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo eadem a nostra celsitudine sibi et per eum David et Johanni filio Stephani et Stephano filio Pauli de predicta Zechewd consanguineis suis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ex liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Demetrii gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus ac indeffessis actenus erga nostram claruit maiestatem quottidieque claret et in antea eo quidem studiosius clarere poterit, quo se et suos singularioribus honorum gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et certa nostre maiestatis scientia eidem Demetrio et per eum predictis David, Johanni et Stephano consanguineis suis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad prefati Demetrii supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, imo de abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati Demetrii et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut idem Demetrius et alii supradicti, ipsorumque heredes et posteritates universe, nate et nasciture, hec arma seu nobilitatis insignia nimirum prout in presentibus literis circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo et in antea, ut in preliis, hastiludiis, concamerationibus et in omni excercitio nobilitari gestare valeant pariter et debeant, guadeant igitur favore regio ac de tanto munere specialis gratie antefatus Demetrius et alii supradicti singulari antidoto merito exultent, tantoque ampliori studio ad honorem regium eorumdem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum cautelam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo[ut] rex Hungarie utimur, munitas prelibato Demetrio et suis supradictis duximus concedendas. Dfatum in imperiali civitate Ulma, die dominica proxima post festum nativitatis beate Marie virginis, anno domini millesimo quadringentesimo decimo octavo, regnorum nostrorum, anno Hungarie etc. XXXII, Romanorum vero octavo.
(Hártyán ép függő pecséttel, a pecsét vörös viaszba van nyomva.)
151Mint tudjuk, Zsigmond király a XV. század máspdik tizedében a nyugoti Európának majdnem minden országaiban megfordult. A király a föntebbi czímert adományozó oklevelében kilencz különböző országot és tartományt sorol fel, melyekben utazásai alkalmával a kiséretében tartózkodó Szecsődy Demeter hű szolgálatokat teljesített, s az ekkor tanusított érdemei jutalmáúl adta Szecsődy Demeternek a czímeres levelet. A czímer meg is felel a jutalmazó szándékának, abból az időből kiváló heraldikai mű, miről a mellékelt kép után eléggé meggyőződhetünk; Nagy Iván is közli azt az idézett helyen sikerült fametszetben, ő a czímert így irja le:
«A czímer balra dőlt vért, fűrészvágással két udvarra osztva, a felső (vagy jobboldali) arany udvarban piros rózsafej, az alsó vörös udvarban arany rózsa díszlik. A pajzs fölötti sisak koronáján két sasszárny lebeg, a jobboldali arany színű, vörös rózsával, a baloldali vörös színű, arany rózsával. Foszladék mindkét oldal aranyvörös.»
Ritka élő család az már hazánkban, mely hiteles oklevelek alapján származását ahoz a családtaghoz fölvezethesse, kit királyaink, különösen Zsigmond király czímeres levéllel kitüntettek, annál ritkább az a család, mely származását őseitől az Árpádok korszakába visszavezetheti. A Szecsődy családnak csak dicsőségére szolgál, hogy ősei emlékeit annyi idő óta híven megőrizte.
NAGY IMRE.
