III.
III.
II. Mátyás a négyesi Szepessy család ifjabbik ágának a megalapítója, a mint testvérbátyja II. Pálnál említettük, vagyonos középsorsú nemesi szülők gyermeke volt, s mint ilyen, azon kor igényeinek megfelelő nevelésben részesült. Rövid életének egy részét a köztevékenység mezején töltötte, hanem azért iparkodott vagyoni állását is lehetőleg gyarapítani, a mi nyilván mutatja azt, hogy az ősi javak megosztása alkalmával bátyjával együtt meglehetős pénzöszszeggel is rendelkezett, csak is így nyerhet magyarázatot azon vagyonszerzés, melyre – daczára az igazán nehéz időknek – képes volt.*
Miskolcz város levéltára, Fasc. XXX. nr. 126.
Születési évét körülbelül az 1632. évre tehetjük, mivel az 1656. évben már Füleken szerez 180 frtért Bossányi Lászlótól egy telket.*
Orsz. lt. táblai osztály, 4–1297.
Az 1658. évben egyenlően osztozik bátyjával az ősi javakon,* míg az 1660. évben már a megyei táblabirák sorában találjuk, s 1663-ban Pál bátyjával közösen birt négyesi pusztájokat tilalmazzák.
Eredeti osztálylevél a családnál.
Az 1664–1675. évig, szóval élte utolsó napjáig, részint szolgabirói, részint táblabirói minőségben végez hivatalos teendőket, s teljesíti megyéje bizalmas küldetéseit. Az ő érdekében írta Sali Buling Basi egri török a visnyói jobbágyokhoz azon levelet, melynek eredetije Miskolcz város levéltárában van, s melyet már Fényes geografiai szótárában, s legújabban Szendrei János Miskolcz város történetében közre bocsátott.
195III. Tábla.
II. Mátyás 1656–1675. Vass Erzsébet. II. István 1682. 1718. Nagy Zsuzsánna a Nagy András és Bay Borbála leánya. Judith 1689. 1716. 1. Angeló Mihályné. 2. Fáy Györgyné. I. Zsigmond 1697–1768. III. István 1724–1767. II. Péter 1724–1773. Ferencz. 1731–1788. Tolnay Éva. III. Mátyás 1775–1816. Bárczay Julia. II. Ferencz. 1775–1816. Vendéghy Erzsébet. I. József 1789–1823. Ragályi Krisztina. Sámuel 1789–1802. Miskolczy Erzsébet. Zsuzsánna 1789. Szentessy József őrnagy neje. Károly 1801–1851. Bernátfalvi Bernáth Ágnes. IV. Zsigmond † 1818–1857. Francziska. Bernáth Sámuelné. III. Ferencz 1827–1850. Péchy Johanna. III. János 1824–1868. Lisznyai Damó Borbála. II. Sámuel 1824–1845. † Johanna 1824. Pély Nagy Gáborné. IV. Ferencz. N. Szepessy Borbála † 1870. Gejza. Hosszufalussy Katalin. Emilia † 1890. Papp Ágostonné. Ágoston 1818–1872. Boronkay Mária. Julia † 1862. Stépán Ferenczné. III. Péter –1872. Sisáry Jolán. Etelka. Előbb Janik Ágoston neje, másodszor Ottó József m. kir. honv.-alezredes neje 1892. V. Zsigmond Gábriel Zsuzsánna. IV. Péter. V. István. III. Kálmán. Jolán. Nadányi Károlyné. Ilona 1892. Zoltán 1892. Borbála 1843. N. Szepessy Ferenczné. Béla 1845. Madzsar Mária. Ödön 1847 † 1870. Sára 1850–1879. Kandó Jenőné. Mária 1852. Kisházy Gyuláné. Etelka. 1855. Hosszufalussy Miklósné. IV. Mátyás 1858. N. Szepessy Sára. Ilona 1892. Margit 1892.
Özvegye, szül. Vass Erzsébet, ismét nőül ment Aragon Károly-Ferdinánd-Ferenczhez, a ki nevének hangzása és hosszusága után itélve, valószinűleg valami spanyolba oltott osztrák katonatiszt lehetett, s a ki a bővenköltéshez igen jól értett, mit legjobban bizonyít Vass Erzsébet 1707-ben kelt végrendeletének azon kifejezése: «minthogy második férjem Aragon Ferencz Ur az első édes uramtól való gyermekeimet illető nem kevés javaimat költötte el stb.»*
Borsod vármegye lt., Species XVIII. Fasc. XVI. Nro 1062.
II. Mátyás tehát alig 43 éves korában elhalván, fent nevezett nejétől, Vass Erzsébettől, két gyermeke maradt, ú. m: Judith, a ki úgy látszik első izben hasonlóképen egy Angelo Mihály nevű külföldi származásu katonatiszthez, másodszor pedig Fáy Györgyhöz ment nőül. Később mostoha testvéreivel együttesen perel II. István testvére ellen, az anyai hagyaték miatt.
II. István már az 1682. évben tilalmazza a miskolczi Sz.-György-hegyen fekvő szőllőjét, tehát mint önálló birtokos intézkedik vagyonaiban, melyeknek a rendetlen és bőven költő mostoha apa után gondos kezekre igen nagy szüksége lehetett. Ebből következtetve, születési évét 1660. évre tehetjük.
196Általában pedans, rendszerető embernek tünik fel, miután úgy a megyei, valamint az országos vagyon kezelésében is alkalmaztatott, a mint azt alább látjuk.
A megyei közélet terén 1687. évben táblabirói minőségben találkozunk vele, s ettől fogva kisebb-nagyobb hivatalokat visel, megbizásokat végez holta napjáig.
Az 1692. évben a vagyonbiztonság elleni merényletek igen elszaporodván, a vármegye egy kapitányi hivatalt rendszeresít, a melyet Szepessy Istvánnal tölt be. Ez volt tehát Borsod vármegyében a csendbiztosi intézmény kezdete.
Az 1696. évben újabban megyei kapitány, mig a következő 1697. évben megyei főhadi biztos lesz, s ezen minőségben az eljárásra nézve részletes utasítást kap, mely fényes világot vet arra, minő elviselhetetlen terheket rótt az állandó katonaság beszállásolása és keresztül vonulása az elszegényedett lakosság nyakába.*
Borsod vármegye lt., Materć XII. Fasc. I. Nro 375.
1701-ben nagybátyja özvegyével, id. négyesi Szepessy Pálné Csuda Zsuzsannával, keveredik perbe a négyeli malom miatt. 1703-ban a fegyverek összeirását többedmagával eszközli, és 1705. évi junius hó 6-án már mint a szendrői vár kapitánya keresi meg Borsod vármegyét némi szolgálmányok megtétele végett.* Viselhette ő ezen tisztet körülbelül az 1709. évig, a midőn megyei főperczeptorrá választatott; megelőzőleg azonban 1708-ban hasznos szolgálataiért a fejedelem egy tokaji szőllő adományozásával tüntette ki.*
Borsod vármegye lt., Materć III. Fasc. III. Nro 747.
Orsz lt. F. 1745. Nro 3. N. R. A.
Az 1712. évben egy Faigelpucz nevű volt katonatiszt panaszt emelt ellene, mintha szendrői várkapitány korában a hadifoglyokkal embertelenűl bánt volna; a megejtett vizsgálat azonban, a hadifoglyoktól annak idejében vett s előmutott nyilatkozatok alapján, az ellenkezőt bizonyította be.* Az 1714. évben ér véget azon per, a mely testvérei által az anyai hagyaték miatt indíttatott ellene.* Az 1719-iki jegyzőkönyvekben neve többé nem fordul elő, tehát méltán föltehető az, hogy az előző év utólján, vagy ugyanazon év kezdetén fejezte be munkás életét, melyet nem csak saját anyagi jóvoltának előmozdítására fordított, hanem szentelt abból eleget a közjó érdekeinek is. Neje Nagy Zsuzsánna volt, kitől négy fia született, Zsigmond, III. István, II. Péter és Ferencz. Az 1752. évben a II. János fiával Lászlóval ezek nyertek Négyesre új adománylevelet.*
Borsod vármegye lt., Species XVII. Fasc. I. Nro 86.
Borsod vármegye lt., Species XVIII. Fasc. XVI. Nro 1062.
Eredetije a családnál.
Zsigmond, a legidősebb fiu, 1697-ben született, s már korán (1718-ban) a Gyulai-ezredbe lépett, a melyben 42 évi szolgálat után kapitányságig vitte, s ilyen minőségben vonult vissza a magánéletbe. A felette tartott halotti beszéd a család birtokában lévén, ebben határozottan az állíttatik, hogy ő az I. Mátyás király idejében diszlő és kiterjedt Szepessy csaladból származik. István testvéreinek halála után ő lett a miskolczi ref. egyház gondnoka, s végrendelete, valamint fiók-végrendelete szerint, tekintélyes összegeket hagyott saját egyháza, annak iskolája és szegényházára, nemkülönben a sárospataki főiskolára is, – a mint azt a Sárospataki Füzetek után Nagy Iván közli.* Valószinűleg már életében nem kis érdemeket szerezhetett magának egyházával szemben, mivel czímeres zászlója, a II. Jánosé mellett, az avasi öreg templomban mai napig őrzi emlékét. Meghalt 1768. évi május hó 8. napján. Testvére:
Egyébiránt az eredeti végrendeletek megvannak a családnál.
III. István a békés polgári pályán haladt, rendszerető gondos embernek látszik, a ki nemcsak saját, de a katonaságnál távollévő testvérei, Zsigmond, Ferencz, és később a Péter vagyonát is óvatos körültekintéssel kezelte. A Nagy Iván által felsorolt adatok szerint a miskolczi ref. egyház gondnokságát az 1739. évi január hó 30. napjától haláláig, 1767. évi ápril hó 22. napjáig, viselte, s hagyott a tanítók fizetésére 6000, az iskolák szükségleteinek fedezésére 3000 frtot. Közhivatalokat nem viselt ugyan, hanem azért élénk részt vett a megyei közéletben, s alig volt olyan év, melyben egy vagy több deputatio tagjául meg ne választatott volna.
II. Péternek a neve a megyei jegyzőkönyvekben az 1724. évtől kezdve előfordul, de az 1742. évig feltünő szerepet nem játszott. Az 1742–1745. években a Borsod vármegyei nemesség által felállított, s a csatatérre két izben kivitt lovasszázad kapitánya volt. Igen érdekesek a megyei levéltárban őrzött s a vármegye által hozzá küldött hadi utasítások, és az ő sajátkezűleg írt válaszai, illetve jelentései. Egy ízben lovásza, vezetéklova és podgyásza az ellenség kezébe kerülvén, a vármegye 200 frttal és 10 db aranynyal kárpótolja.* Később cs. kir. kapitányi rangot nyert, de annak nincsen nyoma, mintha a rendes hadseregnél tényleges szolgálatot vállalt volna. Zsigmond bátyja után ő lett a miskolczi ref. egyház kurátora. Az 1773. évben halt meg s a család birtokában lévő végrendelete szerint, 197mely az 1772. évi november hó 25. napján kelt, tekintélyes hagyományban részesítette a miskolczi és a sárospataki iskolákat.
Borsod vármegye jegyzőkönyve. XXII. K. 1745. év 601. l.
A most felsorolt három testvér nőtlenűl halt el; a negyedik s legifjabb:
Ferencz, kinek neve legelőször 1731. évben tünik fel,* kezdetben szintén a rendes katonaságnál, a Gyulai-ezredben szolgált. 1749. évben II. János fia Józseffel a négyesi malom felett folyt per beszüntetése tárgyában czélba vett egyezkedés alkalmával még mint hadnagy Olaszországban járt, s érdekeit István bátyja képviselte,* tehát legalább is 45 évesnek kellett lennie, midőn 1750 körül nőül vette Tolnay Évát. A katonaságtól visszavonulása után állandóan Mádon lakott s közhivatalokat nem viselt. Említésre legméltóbb ténye az, hogy az 1783. évben a miskolczi ref. egyháznak Miskolcz városában a Czikó-utcza sarkán (ma Kossuth-utcza) egy újabban építendő templom és paplak részére három házhelyet adományozott, s azok e czélra fel is használtattak.* Körülbelül az 1789. év elején halhatott meg, mivel örökösei ugyanazon évi junius hó 30. napján osztozkodnak. Gyermekei voltak kor szerint: III. Mátyás, II. Ferencz, I. József, Sámuel, a kik 1816. évben eszközöltek ki visnyói birtokukra új nádori adományt, és Zsuzsánna, Szentesy József őrnagy neje. II. Ferencz, kinek nejétől Vendéghy Erzsébettől egy – a maga idejében – szépségéről híres leánya, Francziska, volt. Ez Bernáth Sámuelhez ment nőül, ettől azonban később elvált.
Orsz. lt. táblai oszt., 4–2789.
Borsod vármegye levéltára 3806/1811. sz. a.
Borsod vármegye levéltára. Materić XXIV. Fasc. VI. Nro 633, 683, 685 és 686.
József, Nagy Iván adatai szerint tagja volt 1792 évben a sz. koronát őrző borsodi bandériumnak. A négyesi malom miatt kellemetlen személyeskedésekkel vegyes pert folytatott özv. br. Szepessy Sámuelné szül. Bükk Rebekával.* Ugyancsak neki támadtak határvillongásai br. Szepessy Jánossal. Neje Ragályi Krisztina volt, kitől egyetlen fia
Borsod vármegye levéltára 2443/1810. sz. a.
III. Ferencz született, a ki nőül vette Péchy Johamát, ettől azonban csakhamar elvált, s Négyesen szép kastélyt építtetvén, állandóan abban lakott. 1850. évi márczius 27. napján leszármazók nélkül halt meg.
Sámuel ugyancsak a Nagy Iván adatai szerint 1792. évben tagja volt a sz. koronát őrző Borsod vármegyei bandériumnak. Rövid életű beteges ember lehetett, mivel 1802. évben már nem élt. Neje Miskolczi Erzsébettől három gyermeke maradt, a kik az 1824. évben egyezkednek.* Ezek a következők
Orsz. lt, táblai osztály 4–7166.
Johanna, Péli Nagy Gáborné.
II. Sámuel, nőtlenűl elhalt Négyesen 1844. évben, és
III. János, a legidősebb, a ki 1792. évben született s még fiatal korában a gróf Keglevich Miklós és Józsa Gyuri társaságába kerülvén, ez lőn romlása, mert nem csak ősről maradt szép birtokait, de korán elhalt neje dús hozományát is könnyelműen eltékozolta, s áldatlan hosszú életét Géza fiánál Négyesen 1868. évben fejezte be. Nejétől Lisznyai Damó Borbálától három gyermeke maradt:
Emilia, privigyei Papp Ágostonné.
IV. Ferencz hites ügyvéd, 1812–1848-ig Borsod vármegye szolgabirája, 1861-ben főszolgabirája, 1865–70-ig törvényszéki ülnöke. Elhalt 1870-ben, s neje n. Szepessy Borbálától születtek ugyan gyermekei, de azok alig pár évet élvén, a leszármazási táblán neveiket fel sem tüntettem.
Géza, született Visnyón Borsod vármegyében 1823-ban, ez időszerint is négyesi birtokos. 1848-ban hadnagy lett a hires IX. (veres sipkás) zászlóaljnál, majd később Isaszegnél megsebesülvén, a 129. zászlóaljhoz került századosi minőségben. A forradalom lezajlása után Négyesen gazdálkodott, s az akkori csendőrök által vasra veretve, két izben kisértetett fel Pestre az Újépületbe, honnan csak hosszas vizsgálati fogság után nehezen szabadulhatott ki, s nőül vette Hosszufalussy Katalint. Gyermektelen lévén, utóbbi időben Miskolczra vonult vissza, a hol, mint a család legidősebb tagja, – patriarchája nyilt és vendégszerető házat tartva, nejével együtt közszeretet és becsülésben él.
I. Ferencznek nejétől Tolnay Évától született legidősebb fia:
III. Mátyás, a ki, mint fentebb is említve volt, testvérei II. Ferencz, I. József, és az elhalt Sámuel helyébe lépő III. János, II. Sámuel és Johannával Visnyóra új adomány-levelet nyer. III. Mátyás, pazarló életmódot folytatva, ősi javain csakhamar túladott, s nejével Bárczay Juliannával nyert hoportyi birtokán huzódott meg, s ugyanott halt el; két fia maradt, kik közül a legifjabb:
IV. Zsigmond nőtlen maradt, szigorúan gazdálkodott s szorgalmatosan perelgette és váltogatta ki az elzálogosított ősi javak egy részét. A forradalom után azonban a magyar pénz értékvesztése által nagy kárt szenvedett. – Mindennek daczára Károly testvére gyermekeire szép vagyont hagyott hátra. Végrendeletében elsőszülöttségi hitbizományt akart felállítani, de erre a felsőbb engedélyt kellő időben ki nem eszközölvén, óhajtása érvényesíthető nem volt. Meghalt Hoportyon (Zemplén vármegye) 1857-ben. Idősebb testvére:
Károly már korán a rendes katonasághoz került, s csaknem az egész franczia háborút 198keresztül küzdötte. Hadnagy volt a Stipsits-huszárezredben, s később az 1805. évben Borsod vármegye nemes lovas fölkelő századában br. Szepessy Antallal főhadnagy lett.*
Borsod vármegye levéltára 3494/1805 sz. a.
A háborús idők elmultával a katonaságot elhagyván, neje, bernáthfalvi Bernáth Ágnes, kazsui (Zemplén vármegye) birtokára vonult vissza, itt lelte halálát 1851. évi ápril hó 31. napján. Négy gyermeke maradt, a kik még szüleik életében 1845. évi márczius hó 25. napján osztozkodtak. Neveik következők:
Julia, nagyváradi Stépán Ferenczné.
Etelka, előbb emőkei Janik Gusztávné, később Ottó József m. kir. honvéd alezredes neje, – ez időszerint özvegye.
III. Péter, az ifjabbik fiu, szül. Kazsuban Zemplén vármegyében 1819 g. évi decz. hó 26. napján. A forradalom előtt Zemplén vármegye hegyaljai járásának főszolgabirája, 1848–49-ben a zempléni zászlóalj hadnagya, 1861-ben országgyűlési képviselő. Állandóan hoportyi birtokán gazdálkodott, s később Miskolczra vonult, a hol 1872. évi augusztus hó 22. napján halálozott el. Neje Sisáry Jolán volt, kitől névszerint a következő öt gyermeke maradt:
Jolán, a legifjabbik, férj. Nadányi Károlyné.
III. Kálmán, szül. Hoportyon 1864. évi október 13-án, főhadnagy a cs. és kir. 5. gyalogezredben.
V. István, szül. Hoportyon 1862. évi decz. 18. napján, gazdálkodó földbirtokos.
IV. Péter, szül. Hoportyon 1859. év szept. havában, főhadnagy a cs. és kir. 12. huszárezredben.
V. Zsigmond, szül. Hoportyon 1858. évi január 1-ső napján, jogtudor, s Borsod vármegyében előbb aljegyző, ez időszerint pedig a miskolczi járás főszolgabirája. Neje Gábriel Zsuzsánna, gyermekei Ilona és Zoltán (szül. Miskolczon 1887. évi szeptember 21-én) még kiskorúak. Károlynak idősebb fia
Ágoston, szül. Kazsuban Zemplén vármegyében 1818. évi május hó 21. napján. Szerény, gazdálkodó ember volt s hivatalt nem viselt. A 48-iki mozgalmak azonban őt is magukkal ragadták. A zempléni zászlóaljnál előbb zászlótartó, később hadnagy lett. A forradalom után hoporty-sóstói birtokán visszavonulva gazdálkodott. Meghalt 1872. évi május 16. napján. Neje Boronkay Mária, kitől a következő gyermekei maradtak:
Borbála, ez időszerint özv. négyesi Szepessy Ferenczné.
Béla, szül. Kazsuban 1845. évi decz. 6-án. Hites ügyvéd, Borsod vármegyében t. b. aljegyző, majd az 1879. évtől kezdve árvaszéki ülnök, később helyettes elnök. Neje Madzsar Mária, gyermekei Ilona és Margit.
Ödön, meghalt 23 éves korában 1870-ben. Sára, egerfarmosi Kandó Jenőné.
Mária, Kisházy Gyula m. kir. államvasuti főmérnök neje.
Etelka, Hosszúfalussy Miklósné, és
IV. Mátyás, szül. Hoportyon 1858. évi okt. 4. napján, ez időszerint miskolczi főgymnasiumi. tanár. Neje négyesi Szepessy Sára.
