A Tuhutum név mai kiejtése.
A Tuhutum név mai kiejtése.
Kubinyi Ferencz «A régi magyarok személynevei» cz. művének előszavában ezen, szerintem nagyon helyes nyilatkozatot teszi: «Figyelmemet különösen ki kellett terjesztenem a névtárban foglalt régi személynevek kiejtésének lehető helyes meghatározására, a mennyiben t. i. ezt a régi magyar diplomatikai helyesírás szabályai lehetővé teszik; s annyival inkább látszott szükségesnek a kiejtés szabatos megállapítása, mivel nyelvi értelmezések és vizsgálódások csakis az illető nevek kiejtésének helyes meghatározása mellett létesíthetők sikeresen, a hibás alakokra alapított és még oly tetszetőseknek látszó következtetések ellenben, mint semmisek . . . csak arra szolgálhatnak, hogy úgy nyelvtudományi, mint néprajzi tekintetben zavart idézzenek elő.» Ettől indíttatva óhajtanám én is a fentírt Tuhutum név helyes kiejtését megállapítani, annál is inkább, mert e névből nyelvészeink (mint pl. Vámbéry) fontos, a magyar nemzet őskorát érintő következtetést vonnak le.
Az eddigi találgatások a Tuhutum név helyes kiejtésére tudvalevőleg nem sikerűltek. Szabó Károly szerint Töhötöm-nek, mások szerint pedig Tohotom-nak ejtendő ki. Helyneveink kiírásmódjainak segítségével talán sikerül meglelni a helyes megfejtést.
Mindenekelőtt lássunk egy helynévről vett analogiát.
Látszólag majdnem megfejthetetlen, hogy egy innen Nagyváradtól északkeletre eső ki falu régen Suhtur-nak írt neve hogyan változott átt Síter-ré? De, ha e helynév kiírásmódjait vizsgálgatjuk, nagyon könnyen megérthető az. A XIII. században Suhtur-nak írt helynév* 1333-ban már Schechter és Sehter alakban fordúl elő,* világos jeléűl annak, hogy a Suhtur alakban u betűvel jelzett zárt ö hang e vidéken már e hangzóra változott. Mivel pedig, mint azt már másutt kimutattam,* a régi magyar nyelv ch, h torokhangja a d és t sőt néha a k mássalhangzók előtt is i vagy j hangzóra változik, e fonetikai törvény itt is érvényesűlt és így Sehterből Seiter alakult; 1457-ben már így írják.* A két egymás mellett álló ei magánhangzó éppen úgy mint a régi Keyk szóban (v. ö. Keykkw, Keykmal, ma Kékkő, Kékmál)* csakhamar egy é hangzóvá olvadt össze s így bekövetkezett e helynévnek 4-ik alakja, Séter. Ebben az alakban aztán megmaradhatott volna akár napjainkig, de a bihari magyar, valamint a szépet szípnek mondja ki, éppen úgy a Séter helynévből is Sítert faragott.
Bunyitay, A váradi püspökség története, III. 297.
Monum. Vaticana, S. I. t. I. 42. 80. l.
Turul, IX. k. 95.
Csánki, Magyarország Tört. Földrajza, I. 621.
Wenzel, Árp. Okm. V. 15. XII. 145.
Alkalmazzuk már most ez analógiát a Tuhutum névre.
E névben a második u betű csak olyan kisegítő, csakhamar elkopó ajakszellet volt, mint a halotti beszéd «isemucut» szavában az első u, vagy mint a Solumus (ma Solymos) helynévben* 97a középső magánhangzó. Igazoljuk ezt azzal, hogy egy ízben maga a Névtelen is «Tuhtum»-nak írja.*
Váradi regestrum. 325. sz.
Hist. Hung. Fontes Dom. II. 20.
Már most e Tuhtum névnek itt u-val jelzett ö betüje a kevésbbé ö-ző tájszólásokban csakhamar e-re változott. Innen van, hogy 1235-ben e név már «Techtun» alakban kerűl elő, még pedig úgy mint annak a hatalmas nemzetségnek, melyből a Pekryek származtak, a neve.* Ez alakból aztán a torokhangnak i-hangra változása után egész természetesen keletkezett a Teiten, s ebből a Téten vagy Téteny szó.
«Comes Both de generatione Techtun» birtokos a barsmegyei Nyárád mellett. Fejér, Cod. Dipl. III/2. 437.
Helyneveink irásmódjából vont fonetikai törvények szerint tehát a Tuhutum név ma Tétenynek ejtendő ki.
Csak az a bökkenő, hogy tulajdonképpen Téteny helynevünk nincs, már pedig ilyen hétvezéri név, mint a minőnek a Névtelen Tuhutum-ot fölmagasztalta, helyneveinkben fenn szokott maradni. Ma – igaz – nincs teljesen egybevágó helynevünk, de volt régen! Hiszen a Budapesttől délre eső Tétény község nevét 1279-től egész 1352-ig folyton «Thetun»-nek írják,* abból az ö-hangból pedig, melyet e névben az u betü jelez, a középkori magyar ajkán soha sem lett é, hanem csak rövid e. A régi Peturdből pl. sehol sem vált Pétérd, hanem csak Péterd vagy Peterd. Nemlehet tehát kétség benne, hogy a XV–VI. században a mai Tétény nevét Tétenynek ejtették ki s az csak a mult században odatelepített német lakosok ajkán változott át Tétényre.
Fejér, Cod. Dip. VII/5. 595. Anjoukori okm. II. 357. IV. 432. V. 633. Zichy-okm. I. 28. 79.
Vajjon a régi Téteny nemzetség alapította és birta-e a mai dunamenti Tétényt? bizonytalan. A névmegegyezés még nem elég bizonyíték, más adatunk pedig nincsen. Különben is a Téteny nemzetségnek csak egyik hajtását a Pekry (Pukuri, Pököri) családot ismerjük részletesen, ezekkel pedig Téténynek 1328. és 1352-iki birtokosait (Laurentius filius Emirici vel Stephanus filius Jacobi de Thetun)* összekötni nem lehet. De, hogy a Pekryek is a dunamenti Téteny vidékéről származhattak oda le Szlavoniába a Peker mentére, arra mutat egy 1328-iki szerződés. E szerint a Téteny nemből származó Pekry Pál, Péter bán unokája, Tordas nevű, Martonvásártól északra eső birtokát eladja Gilétfia Miklósnak.* Nem lehetetlen, hogy e Tordas maradványa volt a régi Téteny nemzetség dunamenti birtokainak.
Anj. okm. II. 357. V. 633. V. ö. Zichy-okm. I. 28. 79.
Anjouk. okm. II. 367.
Megjegyzem még, hogy a Tuhutumból alakult Téteny név, mint személynév még a XIV. században is – noha gyéren – használatos volt. Igy pl. 1351-ben Téteny mester (mg. Tethen) vasvármegyei alispán volt.*
U. o. V. 487.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
