ARMALIS KEMÉNY JÁNOS ERDÉLYI FEJEDELEMTŐL ÉS ADATOK A BOÉR NEVŰ CSALÁDOKRÓL.
ARMALIS KEMÉNY JÁNOS ERDÉLYI FEJEDELEMTŐL ÉS ADATOK A BOÉR NEVŰ CSALÁDOKRÓL.
Mielőtt a Kemény János erdélyi fejdelem által adott armalist előterjeszteném, okszerűnek vélem előbb a Boér nevű családokat venni szemügyre.
Hazánk erdélyi részében magában egy csapat Boér nevű család volt és van, melyek származása és nemzedékrendje eddig közrebocsátott Stemmatographiáinkban sem Lehoczky, sem Kővári, sem Nagy Ivánnál tüzetesen ismertetve nincsenek.
Kővári Erdélyben a szkoréi, berivoi és kövesdi Boér családon kívül, – melyet nevezett irónk egy közös törzsbőli származéknak állít – még mintegy húsz Boér nevű családot számít. Nagy Ivánnál Böjthi János Historiája alapján szombatfalvi és apátii Boérok is említtetnek, valamint ugyan ő a Hivatalos névtár útján Récsei Boért is ösmer.
Báró Apor Péter, Erdélynek a mult században 173egyik legjobb ismerője, «Mutationum Synopsis»-ában* a következő Boér nemes családokat sorolja fel, mindenik családnak a nevezetesebb tagjait nevezve meg, a mint következik:
Apor Péter Munkái, 269–270. l.
1. bükkösi Boér családból Zsigmondot,
2. bécsei Boérok közül Zsigmondot és idősb Sámuelt,
3. berivói Boér Istvánt,
4. fogarasföldi Boér Tamást és id. Józsefet,
5. kucsulátai Boér Józsefet, fogarasi kinevezett főkapitányt,
6. nyujtódi Boér idősb Istvánt, 1734-ben, ki mintegy 30 évig volt alkirálybiró,
7. kövesdi B. Imrét, ifjú és idősb Pált, Ferenczet Somlyóvár főkapitányát és Kraszna vármegye főispánját, Simont, Fogaras vár és vidéke főkapitányát, idősb Gábort, 1735. Pált és Lászlót,
8. Sámuel Jobbágyfalván lakozó, egykor tömösvári harminczadost.
Ezek közül Kővári és utána Nagy Iván a berivói Boér családnak közli öt nemzedékre terjedő családfáját.
Az eddig említetteken kívül találunk még más előnevű Boérokra is, így tarcsafalvi előnévvel Boér Lőrincz 1784-ben Doboka vármegyében mint ügyvéd volt ismeretes.
És még itt sincs vége a sornak. Dr. Szendrei János, a Turul VII. kötetében* a kövesdi Boér család czímeréűl egy szép czímerképet közöl az eredeti czímerlevél szerint, mely a kövesdi Boér család birtokában van és a mely czimerlevelet a közlő szerint I. Lipót király előnévnélküli Boér Miklósnak és általa testvéreinek, Boér Jánosnak és Kopacseli Boér Ferencznek, nemkülönben unokatestvéreinek, Istvánnak és Andrásnak, mint a nemességben megerősítő armalist Pozsonyban 1659 szeptember 15-én adott. Ezen nemeslevél előbb 1660. február 3-án Zemplén vármegyében, 1661. augusztus 2-án Erdélyben Fogarason, illetőleg Fehérvármegyében hirdettetett ki.
Turul, 1889. évf. 140. lap.
A közlő szerint, a mint ezt dicséretes pontossággal megjegyzi, az armalisban a kövesdi előnév nem fordúl elő, és csupán Ferencz nevénél említtetik a kopacseli előnév és így nagyon helyesen következteti azt a közlő, hogy: «mindaddig tehát, míg a kopacseli ág netalán más czímerét nem ösmerjük,* e nyilas czímert ép oly, sőt nagyobb joggal mondhatjuk a kopacseli Boér család czímerének is.» Még szabatosabban és határozottabban mondhatta volna azonban azt, hogy mindenesetre a kopacseli előnevű Boéroknak és azoknak, kik az armalis szerzőktől származnak, kizárólag és egyedűl van joguk ezen nyílas czímert használni.
T. i. hiteles czímert, fejedelmi oklevél alapján.
De ezuttal szabadjon nekem közbevetőleg azt is megjegyeznem, hogy a közlő úrnak azon állítását, hogy azok: «a kik régi nemességük alapján kapják mindig ujabb nemességüket, majd mint a kik ezen kiváltságaikat rendszerint a magyar királyok által is megerősíttetni sietnek»* teljességgel alá nem írhatjuk.
Turul, 1889. évf. 140. lapon.
A nemesi származás negélye meg volt mindenha épen úgy, mint korunkban. A czímeres levelekért folyamodók tehát a XV. század óta általában a lehetőségig törekedtek arra, hogy ne «ujdonsült nemesek» gyanánt kapják az armalist, hanem megerősítő (confirmatoria) alakban; ezért van sok számos armalisban a kanczelláriai stilus szerint a beigazolás arányában az «e statu et conditione ignobili» kitétel helyett e féle «eum iam alias nobilibus parentibus ortum», vagy «N. alioquin etiam nobilem, literis tamen superinde necessariis destitutum», – vagy «N., qui alioquin ex nobili familia – ut asseritur – ortus»; vagy «N. N. prćrogativa nobilitari insignitos rursus et denuo in coetum… nobilium cooptamus» stb. stb., a mint ilyen kitételeket még többet is idézhetnénk. Sokszor igaz volt azon állítás, hogy a kérelmezők vagy elődjeik már nemesek voltak; sokszor pedig nem volt igaz, azért a kanczelláriai stilus is határozott vagy határozatlan alakban szólt, pedig ő sem volt csalhatatlan.
A másik szükséges észrevétel az, hogy a fennebb említett 1659-iki I. Lipót király adta Boér-féle armalisban csupán Boér Ferencznek van oda téve előneve «de Kopacsel». Ez eset alkalmat ad kifejteni (itt csak röviden) azt, hogy az előnevek (predikátumok) nem ismérvei, és így nem is szükségszerű czafrangjai a nemesi rangnak; és általában úgy innen, mint túl a Királyhágón, és emitt még általánosabban, birtokjog 174és lakhely után egyes személyek megkülönböztetése okáért más hasonnevűtől még egy s ugyanazon családban is gyakorlatba jöttek a különféle előnevek. Így például Erdélyben lakhelyükről a bethleni Bethlen család egyes tagjai búni Bethleneknek, Magyarországon az egyugyanazon Balassa családnak egyes tagjai nem a közös gyarmati előnévvel, hanem esztergályi Balassáknak irták és iratták magukat. A közös törzsű Báthori nemzetség pedig somlyói, ecsedi, szaniszlófi külön predikátumos ágakra oszlott. Az erdélyi részekben ezen szokás pedig épenséggel a legutóbbi időkig (1848) dívott, hogy lakóhelyükről vették a predikátumot, daczára, hogy volt a családnak egy gyökeresebb jogú közös előneve is. Időnkben pedig nemes, nem nemes tetszés szerint (ad libitum) hivalkodik az előnevek felöltésével. (Ignotos fallit, notis est derisui.) Mindenesetre szükséges volna az előnevek jogtörténelmi fejlődésének megismertetése, csakhogy most e czikk keretében arra nem vállalkozhatunk és így térjünk vissza a Boérokhoz.
A fennebb említett adatokhoz meg kell még említenünk, hogy az Országos levéltár nemesleveleinek Tagányi Károly által nagy szorgalommal kivonatolt jegyzéke* szerint a káli Boér családnak 1608-ban kelt és egy másik Boér családnak 1658-ban kelt armalisai a kolozs-monostori konvent levéltárában vannak. Ezeken kívül ugyanazon jegyzék szerint részint a gyulafejérvári, részint az erdélyi kormányszéki levéltárakban a következő nemesleveleknek nyomait találta: 1. Egy Boér családnak 1659-ben kelt armalisa; ez valószínűleg az, melyről dr. Szendrei János után fennebb emlékeztünk, és melyet a kopacseli Boér családénak tartunk, daczára, hogy a közlő szerint a kövesdi Boér család birtokában van, 2. az ilyei Boér családé 1630-ból, 3. a szacsali Boér családé 1647-ből, 4. a felső-szombatfalvi Boéroké 1663-ból, 5. a margzsinai Boéroké 1668-ból, 6. a rusori Boéroké 1677 vagy 1678-ból, 7. a luzai Boér családé 1664-ből. 8. a nagy-körtvélyesi Boér családé 1679-ből,* 9. a nagy-berivói Boéroké 1655-ből és végre 10. a Sztojka máskép alsó-veniczei Boér családé 1664-ből.
Turul, 1884. évf. 34–35. lap.
U. o. 1887. évf. melléklete 3. lap.
A nagy-berivói Boré családnak Rákóczy György erdélyi fejedelemtől 1655-ben nyert armalisára hivatkozik a Siebmacher-féle Wappenbuch magyarországi része, mely az I. kötetben két különböző czímert közöl, az első szerinte az 1655. évi armalisban van, a másik czímernél pedig pecsétlenyomatra utal, a milyen pecsétnyomat gyűjteményemben is van. De ha az érdeklett családi czímer csakugyan Rákóczy György erdélyi fejedelem által adatott, akkor az hibásnak tartandó azon okból is, mert sisakdíszűl növő szarvast mutat, holott az erdélyi fejedelmek általában sisakdíszt nem osztogattak.*
A Siebmacherben ezen növő szarvasdíszt mutató czímer tudtommal annyiban hiteles, hogy családtag által használt pecsétnyomat után és így biztos színezés nélkül készült, mely ellen Béldi István úrnak a Turul 1887. évf. 189. lapján közölt birálatában csupán temetési czímerre hivatkozása teljes döntő bizonyítékúl nem vehető, habár – úgy látszik, – a mező színére nézve igazsága van.
Az előadottak szerint a sokféle Boérok közűl tehát csak a kopacseli és nagy-berivói Boér családok czímerét ismerjük, és miután a nagy-berivói és kövesdi családokat már Mikola László* is egy törzsbelinek vallja, így czímerüknek is egyezőknek kellene lenniök, azonban a kövesdi Boér Józsefben 1730-ban Huszár néven báróságra emelt Huszár családnak a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I. köt. 343. lapja szerint – mint hiszem – hitelesen közlött czímere egészen elüt a berivói Boér családétól.*
Mikola L. Historia Genealogico Transsylvanica. 58. lap.
A M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 342. l. szerint koronás halomból kinövő farkas. Lehet, hogy ez csak a báróság keltekor vétetett fel; de biztos adatunk nincs reá.
Most már, mielőtt a Boér családokra vonatkozó egyéb adataimat a családtan gyarapítása czéljából előadnám, ideje, hogy e czikk főczímének is megfelelőleg előterjeszszem a Boérok egyikének, eddig csak a Tagányi-féle jegyzékből névleg ismerhetett alsó-viniczei Boér családnak hiteles czímerlevelét, mint oly kiadványt, mely tudtomra eddigelé egyetlen ismert armalis az adományozó fejedelemtől. Ez t. i. Kemény Jánosnak rövid ideig tartott fejedelemsége idejéből Vécs várában 1664. május 13-án kelt czímeres levele alsó-viniczei Boér János és László részére, kik állítólag az oklevél szerint már előbb is bojéri kiváltsággal éltek.
175Az oklevél szóról-szóra következő:
Nos Joannes Kemenj dei gratia princeps Transylvanić, partium regni Hungarić dominus et Siculorum comes. Memoriae commendamus tenore presentium significantes, quibus expedit, universis, quod nos cum ad nonnullorum fidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem nobis propterea factam intercessionem, tum vero attentis et consideratis fidelitate fidelibusque servitiis strenuorum Joannis et Ladislai Boér de Alsó Venicze, quć ipsi nobis et huic regno Transylvanić in omnibus occassionibus, pro locorum et temporum varietate, fidei et industrić suć commissis, magna cum animorum suorum promptitudine exhibuerunt et impenderunt, ac imposterum quoque paria fidelitatum suarum obsequia exhibituros et impensuros sese promittunt ac pollicentur: eosdem igitur Joannem et Ladislaum Bojér (igy) ex speciali gratia et potestatis nostrć plenitudine, uti intelligimus, antea quoque bojéronali prćrogativa gaudentes, denuo et ex novo in coetum et numerum verorum, natorum et indubitatorum regni nostri Transylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobilium annumerandos, aggregandos, cooptandos et adscribendos duximus, pront annum eramus, aggregamus, cooptamus et adscribimus presentium per vigorem, decernentes expresse, ut a modo deinceps successivis semper tem[porib]us iidem Joannes et Ladislaus Bojér, ipsorumque hćredes et posteritates utriusque sexus universi, pro veris et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem hujusmodi verć ac perfectć nobilitatis eorum hćc arma seu nob[ilitatis ins]ignia: scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, in cuius campo sive area homo quidam integer equo insidens, lorica et armis militaribus composite indutus, dextra ensem evaginatum, sangvine tinctum sursum porrectum, fortiter tenere, sinistro vero manibus frćnum equi dirigere visitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis et unionibus decenter exornatum; ex cono vero galeć tenić sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque partes seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant, prout hćc omnia in capite sive principio prćsentium literarum nostrarum (csak üres helye van meghagyva) docta manu, arteque pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur, animo deliberato et ex certa scientia, liberalitateque nostra principali, prćfatis Joanni et Ladislao Bojer, ipsorumque heredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dedimus, donavimus, et contulimus, annuentes et condentes, ut ipsi praescripta anna seu nobilitatis insignia more aliorum verorum et insignitorum nobilium armis utentium ubique in prćliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis ac aliis quibusvis exercitiis nobilitaribus et militaribus, necnon sigillis, vexillis, cortinis, velis, auleis, annulis, domibus, clypeis, tentoriis, sepulchris, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merć et syncerć nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis, cujuscunque status, ordinis, conditionis, dignitatis honoris et prćminentić homines existant, insignitos dici, teneri, nominari et reputari volumus, ferre et gestare, omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, immunitatibus, prćrogativis, quibus cćteri veri et indubitati prćdicti regni nostri Transylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobiles ac militares homines quomodocunque de iure et ab antiquea consvetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuo uti, frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam prćsentes literas nostras pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas memoratis Joanni et Ladislao Bojer, ipsorumque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. Datum in arce nostra Vecsiensi, die decima tertia mensis Maii, anno domini millesimo sexcentesimo sexagesimo primo.
Joannes Kemény, m. p.
(Függő pecsét.)
Gabriel Ferencz,
secretarius m. p.
secretarius m. p.
Az oklevél 70. cm. hosszú, 44. cm. széles, egyik hajtásnál már kilyukadt pergamenen az első két sorban és a nevekre nézve aranybetűkkel van írva. Alól behajtott részéről zöld fonadékon fedele veszett fa-szelenczébe nyomott, meglehetős épségű nyomatban Kemény János fejedelmi pecsétje függ. A jobb oldalon a czímer lefestésére üres hely van hagyva.
A czímer a leirás szerint következő: kék mezőben lovon ülő pánczélos, sisakos vitéz jobb kezével kivont véres kardot magasra emel, bajával a ló kantárát tartja. A paizs fölött koronás zárt sisak áll, és két oldalról vegyes színű sisaktartó omlik alá. (Sisakdísz tehát nincs.) A család-név egyszer első ízben Boér-nak, azután mindig Bojér-nak van írva.
Ez a czímer-alak tehát megegyez annyiban a berivói Boér családéval, hogy abban is lovas vitéz van, habár az öltözetre nézve különböznek. Mennyiben van a czímer hasonlóságánál fogva a két különböző előnevű családnak egymáshoz köze, azt biztosabb adatok hiányában eldönteni nem lehet. A czímerek gyűjteménye azonban ezen hiteles adattal mindenesetre gyarapodást nyer.
A Boér családok ismertetése, mint fennebb említők, sem Kővári László, sem Nagy Iván munkájában tisztázva nincs, egyik sem családi iratok alapján levén szerkesztve. Mindenesetre érdekes lesz itt közölnünk a nagy-berivói Boér család azon ágazati szerkezetét, melyet néhai Hodor Károly, Doboka vármegye egykori monografusa, szenvedélyes genealogus és lelkiismeretes gyűjtő, élete alkonyán Nagy Iván munkájának bevégzése után állított össze, s a mely itt következik:
176Boér Sámuel. (Cserey Éva.) II. Sámuel. (Szentannai Tóth Anna.) I. István. (Damokos Anna.) I. József. (1. Keresztúri Bora. 2. benczenczi Olasz Ágnes.) I. János. Klára. (Maksai Józsefné.) Anna. (Zalaknay Györgyné.) Miklós vagy László. II. József 1771. Fogaras vid. sz. biró. (Papp Mária.) András. (Vajna N.) Antal. (1. Szentkirályi Róza. 2. . . . . . Teréz.) Miklós. András. Karolina. (Zatureczkyné.) 2-tól Ferencz. 1854. I. Antal. fogarasi alkapit. 1771. (Sándor Erzse.) I. Ferencz. (Orbán Kata.) † Zsófia. (1. gr. Lázár Ferencz. 2. Toroczkay Boldizsár.) Krisztina. (Cserey Elekné.) Borbála. (br. Jósika Gáborné.) Judit. (Lugosi Lászlóné.) Anna. (Kapi Lászlóné.) Klára. (Mikó Antal.) III. József kolosi alispán, követ 1790. (Szucsányi N.) II. Ferencz m. kir. testőr, Kolos v. alisp. kir. t. ülnök. † 1848. Kora 98. (Szereday Anna.) I. Imre. (Tillier N.) Róza 1819 özvegy. Cecilia 1815. (Bartók Mihályné.) II. Imre (néma.) Károly. György fogarasi alkapitány, 1848. képviselő. (Mocsi Henter Cecilia.) Karolina. (Bisztray Istvánné.) György. József. Elek. Albert. Károly. Anna. Imre elesett 1859. (gr. Harrach Fáni.) Orsolya † Antal 1836–1892. követ, képviselő † 1892. M.-Ujfaluban. (Czikó Antónia.) Mária (Póch Józsefné.) János szül. 1827. (Farkas Kata.) Sándor. (Szent-Iványi Blanka.) Anna. (Matievich Gy.) Amália. (Gámán Jánosné.) Róza † 1874. Kálmán sz. 1827 † 1877. Gyula † 1890. honvéd hadnagy. 1. Hatfaludy Jenny (elvált.) 2. Gulácsy Anna † Ida. (br. Bornemisza Józsefné.) Janka. Bálint cs. és kir. főhadnagy † 1876. (dézsfalvi Simon Etelka.) Anna. (mádéfalvi Ferenczy Gyuláné.) Mária. István. Antónia. (Ferenczy Lajosné.) Ilona. Etelka † 1875. Berta † 1875.
Ezen családfa szerint ismernők tehát a nagy-berivói Boér családnak a legutolsó ízekig meglehetősen terjedt családját. Azt is említők, hogy a (nagy)-berivói Boér családnak Siebmacher gyűjteménye és a Béldi Istvánnál lévő temetési czímer szerint lovas katona kivont karddal a czímere; Kővári is azt írja:* «czímerök, mostan használt pecsétjökből láthatólag: lóháton ülő férfi, ki jobbjában feje fölött kivont kardot tart.» – Dr. Szendrei J. pedig kimutatta, hogy a kopacseli Boér család czímere az eredeti armalis szerint egy felajzott nyíl; és hogy az eredeti czímereslevél a kövesdi Boér családnál van. Az 1869. évben Szatmár vármegyei Nagy-Károlyban elhunyt Boér Lajos gyászjelentésében pedig azt olvassuk, hogy a megholt kopacseli és berivói Boér volt.
Kővári, Erdély nevezetesebb családjai, 52. l.
Mindezen adatok összevetéséből csak azon tanulság tűnik ki, hogy a családtani tudománynak nehéz a feladata és azt csak is hiteles okmányok támogatása mellett, teljes elfogulatlansággal szabad szolgálnia.
JUNIUS MARCELLUS.
