KOSSUTH LAJOS HÁROM VITÉZ ŐSE ÉS A CSALÁD CZÍMERLEVELE.
153KOSSUTH LAJOS HÁROM VITÉZ ŐSE ÉS A CSALÁD CZÍMERLEVELE.
(Adalékok az udvardi Kossuth-család történetéhez. – Színes czímerképpel.)
A nagy hazafi és nagy szabadsághős Kossuth Lajos elhúnytát csakhamar követőleg, Nagy Géza t. tagtársunk beható tanúlmányt írt és tett közzé e becses szakfolyóirat f. é. II-ik füzetében a Kossuth-családról. Ezen éles combinatióval, kiváló gonddal és a rendelkezésre állott aránylag igen rövid idő alatt végbevitt lehető szorgos utánjárással készűlt tanúlmány teljes elismerést érdemel. Az összeállított nemzedékrendi táblázatról maga a szerző szerényen jegyzi ugyan meg, hogy az «hiányos is és bizonyára itt-ott hibás is: mert oklevél nagyon kevés állt rendelkezésemre» stb. A mi ily hirtelenűl készűlt – s előmunkálatokkal oly kis mértékben rendelkező – műnél egyébképen lehetetlen is volna. Az itt-ott kétségtelenűl előforduló hibák és hézagokért azonban korántsem illetheti gáncs a jeles, szorgalmas szerzőt, a ki kurta idő alatt oly használható keretet alkotott; ellenkezőleg, teljes méltánylásával gyors és sikeres fáradozásainak, kell hozzájárulniok e hézagok betöltéséhez mindazon történetbúvároknak, kik a halhatatlan dicsőségű nagy hazafi családtörténetét és származási rendjét illető adatokkal rendelkeznek. Mert csakis ily módon remélhető egy – rövid életrajzokkal is ellátott – lehetőleg teljes Kossuth-családfának összeállítása a közel jövőben. (A Rákócziaké sem teljes még!)
Így fogván fel a dolgot, részemről nem késem e megkezdendő munkához ama néhány idevonatkozó adalék közzétételével – kiegészítésekképen – járúlni, a melyekre saját történelmi kutatásaim közben, egyes levéltárak XVII–XVIII-ik századi iratai között akadtam. További tájékoztatás czéljából megjegyzem azonban, hogy magától a gyászoló család tagjaitól – nevezetesen Kossuth Ferencz t. barátomtól – vett értesűlés szerint, a család levelei (egy pár ládával) nehány év óta a túrócz-szentmártoni r. kath. templom sekrestyéjében vannak ideiglenes letéteményként elhelyezve.* Nagy Gézának tehát a legelső feladata e leveles-ládák csomagainak tüzetes áttanúlmányozása lenne, a mire nézve a család részéről semmi akadály nincsen.*
K. F. ezen értesűlése téves tudósításon alapúlt: a mennyiben azon egyházban a Kossuth-család régi sírboltja van; de a családi levelek nem adattak oda be, hanem – mint alább kiderűl – Udvardon, Kossuth Lajos földbirtokos úr ősi házában őriztetnek. T. K.
A föntebbi sorok irása óta személyesen fölkutattam már e leveleket; miről szintén alább. T. K.
Nagy Géza értekezésében érintve van – magának Kossuthnak egy nyilatkozata alapján – a római «gens Cossutiá»-val való névrokonság. Annyi bizonyos, hogy a Cossutiusok a világbiró Rómának lovagi rendjébe tartozó, előkelő, dúsgazdag, nevezetesen Cćsena környékén nagy patrimoniumokat birtokló nemzetség valának; s név szerint Iulius Cćsar életirójától Suetoniustól tudjuk, hogy magának e nagy császárnak serdülő ifjú korában eljegyzett arája is az e nemzetségbeli Cossutia volt; a kivel való mátkaságát azonban az ifjú Cćsar, mikoron a toga virilist magára vevé, (miért? miért nem?) fölbontotta. – 154Híres továbbá az ugyancsak római származású Cossutius, Antiochus Epiphanes syriai királynak (uralk. Kr. e. 176–164.) építőmestere, a ki az athénei, óriási terjedelmű Zeus-templomot – melyet ugyan már jóval előbb elkezdtek – építette, vagyis inkább tovább-építé, mivel csak Hadrián császár fejezte be e colossi művet. Emlékezetesek még: Lucius Cossutius Caji filius, Kr. e. 54-ben Julius Caesar alatt a «quatuorviri nonetales» egyike, kinek nevével több érem maradt fenn, corinthusi jelvényekkel; utánna jő 44-ben mint szintén pénzverde igazgató Cajus Cossutius Maridianus; majd Cossutianus, Neró cs. alatt senator és 56-ban Kr. u. ciliciai kormányzó; továbbá ismertek mint római jeles művészek: Cossutius Marcus, más néven Cerdo, kitünő szobrász, a ki az állítólag Praxiteles-féle Dionysos-szobrot készíté, vagy az ó-görög mester e művét jelesűl copizálta; nemkülönben Cossutius Caldus és Cossutius Agathangelus testvérek, neves római építészek.
Általában, az örökvárosi «gens Cossutia» tagjai különös talentommal látszottak birni a képzőművészetek, építészet s a mi ennek alapját képezi: a mérnöki, vagyis arithmeticai és mathematicai tudományok szakára. Jól tudták ezt a classicus művek alapos búvárai, az angolok, s nevezetesen ama londoni és cambridgei tudós tanárok, a kik Kossuth Lajos fiainak képeztetését az 1850-es években vezették, s a kik elsők valának abban, hogy a világhírű szabadsághős és magyarországi volt kormányzó fiait – nagytehetségű tanítványaikat – a hajdani Róma Cossutiusaira, különösen az athéni Zeus-templom és Akropolis építőjére, mint őseikre figyelmeztették, sőt őket a mathematicai tudományok megkedvelésére, ez utóbbi nagynevű ókori építész példájával hathatósan buzdíták. Az ifjúi élénk képzelő-tehetség fogékony volt e biztatások és a dicsőséges hagyományok iránt; úgy, hogy – mint előttem a Kossuth-fiúk magok erősítették – ama buzdításoknak, vagyis a Zeus-templomépítő Cossutius emléke gyakori fölidézésének nem csekély része vala abban, hogy ők mindaketten a mérnöki pályát választották szakmájokúl. A római Cossutiusokra való vonatkozás már csak azért is emlékezetes maradand tehát a családban.
Különben a dolog a tőlök való leszármazás valódiságára nézve alighanem úgy áll, mint a mikor az olasz Bonfini Magyarországnak egy másik nagy kormányzóját Hunyady Jánost és dicső fiát Mátyás királyt a római Corvinusoktól eredeztette. Bármint légyen is, jól jegyzi meg Nagy Géza, hogy az ókori Cossutiusoktól való leszármazásról «tulajdonképen még sem mutatható ki, hogy egyszerűen lehetetlenség. A ki akarja, hiheti; a ki pedig nem akarja, nem hiszi.» Maga az öreg Kossuth Lajos sem hitte, – de el sem vetette végképen a római eredet e mythosát.
Ennyit a Cossutiusokról. Egyébiránt én nem ezek elmondásáért fogtam tollat, hanem főként azért, hogy a család történetét az alább leirandókkal illustráljam. Azonban első sorban három ősről akarván emlékezni: szóljunk külön-külön mindenikről, korrendben.
