III. Kossuth Tamás.
III.
Kossuth Tamás.
Kossuth Tamás.
Ha a Strassburg alatt hősileg harczolt és hősileg vérzett Sándor huszárkapitány kényszerűségből labancz vala is; bezzeg, erős és ugyancsak állhatatos kurucz volt Kossuth Lajosnak egy másik ősnagybátyja: Kossuth Tamás, 160kinek neve az I. genealogiai táblázat alján és az V-iknek elején látható. Az ő törhetetlen, nyakas kuruczsága pedig kitűnik a következőkből.
Rákóczi fegyverei a szerencsétlen trencsényi csata után a felvidéken hova-tovább tért veszítének. Az 1708-ik év végén és az 1709-ikinek elején a császáriak Túrócz vármegyéből is kinyomták a kuruczok haderejét; azonban még az árúló Okolicsányi Pál, Kristóf és Rakovszky Menyhértéktől megmételyezett (igaz, hogy ezek alattomos eljárása ellen utóbb élénken tiltakozott) e kis megye nemességéből is igen sokan annyira kimutatták Rákóczihoz és a nemzeti ügyhöz való tántoríthatatlan hűségöket s érte mindent odaáldozó hazafiságukat, hogy a hirtelenűl reájuk tört császári hadsereg előtt meg nem hódolva, inkább szabad prédára odahagyták ősi birtokukat, kastélyaik, udvarházaikat, szóval mindenüket, és magok – többnyire csak egy szál karddal, egy-két paripával, egy-két szolgával – elmenekülének a kivonuló kurucz csapatokkal, mintsem hogy a confoederatióra letett esküjöket megszegjék. Ilyenek valának: a vármegye legtekintélyesebb földesura br. Petrőczy István tanácsúr és tábornok; br. Révay Gáspár és Imre ezredesek; br. Révay Péter, Zsigmond; Beniczky Márton, Gábor, Tamás, Mátyás és Farkas; Lehoczky György és István; Zathureczky Péter, István és Mátyás; Kossuth Tamás; Balogh György; Dávid Zsigmond; Batiz Dávid, stb.
Mindezek, és még más számosak, a német hadak elűl Liptóba, majd onnan a gr. Bercsényi Miklós fővezértől számukra rendelt téli szállásokra, Gömörmegye nyugati széleire vonúltak. Itt, Jolsván, az 1709-ik évi nyári táborozás megnyiltakor, a Trencsény, Árva, Liptó, Túrócz, Zólyom vármegyékből s Bars és Nyitra felső részeiből kibujdosott ilyetén nemességet Bercsényi összegyűjtetvén, a saját alispánjaik és szolgabiráik által pontos, tüzetes lajstromokat készíttetett létszámukról. A nagyterjedelmű összeírás július 27-kén fejeztetett be, Jolsván, s eredetije jelenleg az orsz. levéltár Bercsényi-osztályában őriztetik. Tanúsága szerint összesen 699, mondjuk kerekszámban: 700 bujdosó nemes úr volt ott szálláson és tartásban; közűlök főnemesi és nemesi «első classisú» személy 281, «második classisú» 418; «hadi szolgálatot tehető személy» 240; s katonai tényleges szolgálatban álló 39.
Ha most már e vármegyénként vezetett nagy lajstromnak túróczi rovatait vizsgáljuk: a már föntebb előszámláltak között ott találjuk följegyezve Kossuth Tamás nobilis personát, a kiről igazoltatik, hogy «első classisbeli, hadiszolgálatot tehető személy». Tehát a legjavából való volt! Azonban ő is, bizonyára mint nemesi fölkelő, a harczoló kurucz csapatok mellé sorakozva és szülőföldjét karddal kezében védve, szorúlt ki Túróczból, Heister hadai elől, mert, – mint az összeírásból kitűnik, – mindenét odahagyva, csak egy szál fegyverrel s «egy paripával» menekűlhetett.
Íme, a nemzeti szabadság ügyéért mindenét odaáldozott, törhetetlen kurucz bujdosó Kossuth! . . .
A Kossuthokkal rokon Ruttkay-családról hasonlót tüntet föl ugyane lajstrom. Ugyanis a Túróczból ekkor kibujdosott hű kuruczok között három Ruttkayt lelünk: idősb és ifjabb Györgyöt s Jánost. E bujdosó nemesség azután általában, bármennyi nélkülözés, nyughatatlanság, szenvedés között is, híven kitartott az ügy mellett egész a szathmári békekötésig, a mikor fölégetett, kifosztott, megrongált udvarházaiba, elpusztúlt jószágaiba végre visszaszállhatott.
* * *
Még Nagy Géza értekezésének a 63. l. utolsó bekezdésében Kossuth Andrásról mondottakra van megjegyzésünk. Az t. i., hogy ez az András Sáros-Patakra bizonyára nem II. Rákóczi Ferencz idejében, hanem utóbb, a szathmári béke után telepedett le. Mert azon állítás, hogy ő Rákóczinál «előkelő tiszti állást» töltött volna be: nem egyéb puszta képzelgésnél. Rákóczi udvari, hadi és gazdasági tisztjeinek sokszoros, teljes jegyzékeit ismerjük, de azokban Kossuth András nevét hiába keresnők, – akkor még a fiatal apródok között is. Hanem az a körűlmény, az a nyom, hogy e Kossuth András Fogarassy-leányt birt nőűl: igenis, Patakra vezet. Ugyanis a fejedelemnek egyik belső, megbízott udvari híve vala Fogarassy István (Rákóczi főpohárnoka), a ki a számkivetésbe is követvén urát, Lengyelországban Danczkán élt sokáig, Vay Ádám udv. főkapitánynyal 161együtt; honnét csak 1713-ban, a fejedelem engedelmével tért haza, és telepedett le a Rákóczi-ház másik régi hű embere Kőrössy György mellé Sáros-Patakra. Talán ennek a Fogarassynak a leányát – vagy unokahúgát – vette aztán feleségűl Kossuth András, és így kerűlt Patakra. De ez már a kuruczvilágon innen – s úgy látszik: jóval innen – történhetett. Mert Fogarassy a kuruczvilágban nőtlen életet élt; s ha az 1711-iki farsangon Munkácson, vagy azután Lengyelországban megnősűlt is talán: 1725–26 előtt nem lehetett neki férjhezadó leánya. Kossuth András későbbi idetelepülésére mutat azon tény is, hogy nemességi bizonyítványát Zemplénmegyében – Nagy Géza közlése szerint – csak 1744-ben hirdetteté ki. A többi mind mese.
