Adalék a Vásáros-Naményi Eötvös család történetéhez.
Adalék a Vásáros-Naményi Eötvös család történetéhez.
A Vásáros-Naményi Eötvös családról bőséges adatokat tartalmaz a gróf Károlyi nemzetség levéltára, főleg a XVIII. századból, midőn e család a közéletben jelentékeny szerepet kezdett játszani.
Eötvös Miklós kurucz hadbiztosnak, Eötvös József szatmár-vármegyei alispánnak és Eötvös Miklósnak, a későbbi bárónak sok százra menő magán- és közérdekü levele diszíti a gróf Károlyi levéltárat.
E becses levelek közt fekszik eredeti kéziratban ama gyászbeszéd, illetőleg bucsuztató,* mely Eötvös József szatmári alispán hült tetemeinek Lázáriban 1752. január 13-án koporsóba tételekor mondatott. Ebből a kéziratból közlöm itt a család leszármazása és rokonsági kötelékeinek helyes megvilágítására szolgáló részeket azok számára, kik az Eötvös család történetével behatóbban kivánnak foglalkozni. – Szolgáljon nekik e közlemény némi irányadóul és e nehány bevezető sor egyszersmind útmutatásul arra nézve, hol keressék a többi becsesebb adatokat, melyek nélkül a család történetét csak hézagosan lehetne megirni.
E magyar nyelven irt bucsuztató latin czíme: «Contio in funere spectabilis domini Josephi Eötvös comitatus Szathmariensis ordinarii vicecomitis in Lázár die 13. Januarii 1752.».
* * *
190«Szinte ez jutott nékem tegnapi napon eszembe, midőn egynehány örök emlékezetre méltó cselekedeteit ezen előttünk fekvő tekintetes nemzetes és vitézlő Eötvös József urnak nekem irásban megküldöttek volna, a melyeket nem sokára röviden előszámlálok . . .
Mert noha ifjúságában ezen tettes ns Szathmárvármegyének hat esztendeig volt ordinarius szolgabirája, azután három esztendeig substitutus viczeispánja, azután tizennégy esztendeig ordinarius viczeispánja és így 24 esztendőket töltött a t. n. vármegye szolgálatában, az utolsó generalis insurrectiókor* főhadnagyi titulus alatt ezen t. n. vármegyének insurgens fegyveres népét szinte édes hazánk határáig kisérte,* de mindazáltal magát egyebekben feljebb nem, sőt alábbvalónak tartotta s annyira megalázta, hogy a kisded gyermekek elmenvén hozzája, édes atyai módon beszélgetett velek; mind szegénynek, boldognak hivatalbeli kötelessége szerént, egyaránt hallgatta panaszokat, senkit keménységével színe elől szomorúan és vigasztalás nélkül el nem kergetett, a melyért is miólta isten ő szent felsége őtet ez árnyék világból az elmult hétfőn estveli hét óra tájban a most folyó Januáriusnak 9-ik napján kiszólította, mihelyt ezen szomorú hír t. n. vármegyénket elfutotta, kevesen, sőt talán senki nem volt, ki ezt szívbeli fájdalom nélkül, sőt nagy részre siralom nélkül hallhatta volna . . .
1744. őszén.
Onnan a szatmári insurgens nemesség Sziléziába vonult főispánja: Károlyi Ferencz altábornagy vezérlete alá; Eötvös József alispán pedig visszatért a vármegyébe, melynek igazgatását Károlyi az ő távollétében reá bizta. Eötvös József alispán sem az 1741–42-iki, sem az 1744–45-iki közfelkeléskor nem vett részt a hadjáratban, csak a megyei csapatszervezési munkában, a mi alispáni tisztéhez tartozott.
Elhitettem magammal, hogy midőn szerelmes életének párját, kivel 39 esztendőkig veszekedés és zörgölődés nélkül élt és szerelmes magzatit látta szeme előtt siránkozni, nem kicsin harczot és viadalt indított az ő szívében . . .
A míg itten Lázár-ban az úr isten nevének házat nem csináltatál s abba isten igéjét hirdető lelkiatyát nem hozál, a ki nemcsak azt a kenyeret, melyért panaszolkodik Jeremiás próféta, tudniillik az isten igéjét hirdetné, de sőt a Krisztus Jézus szent testét is a híveknek osztogatná, megtanultad volt, a mit szent Pál apostol tanított: A buzgó ájtatosság mindenre hasznos, hasznos a jóban való gyarapodásra, hasznos a mennyei malasztok elnyerésire . . .
Mivel pedig azt kivánjátok, hogy egynehány szóval tőletek elbucsuztassam, sajnálom, hogy ezen életében ékesen szóló tettes, ntes és vlő Eötvös József úr, uraitól, kedveseitől, véreitől, rokonságitól és egyszóval mindenektől bucsut kivánván venni, ilyen rebegő nyelvre szorúlt, minémü az enyim, kinek is képét es személyét, noha fájlalva, de mégis magamra felveszem és azért személyében
I. Legelőször is bucsuzom te tőled nagyméltóságú Nagy-Károlyi gróf Károlyi Ferencz úr, Károly, Ecsed és Erdőd várainak, csongrádi, megyeri, surányi, bélteki, olcsvai, báthori dominiumoknak örökös ura, felséges császár és felséges koronás királyné asszonyunknak belső titok tanácsa, ugyan eő felsége egy lovas magyar regementjének proprietariusa, obristere és mezei helytartó kommendérozó generalisa, úgy tettes, és királyi septemviralis táblájának assessora, Tiszán innen levő tartománynak commendérozó generalisa, tettes nemes Szatmár vármegyének örökös főispánja, nékem jó kegyelmes uram, lábaidhoz borulván sok ízben tapasztalt kegyelmidet hálaadó tisztelettel köszönöm és főképen azt is, hogy tettes nemes vármegyédet és annak igazgatását magadnak jelen nem létében méltóztattál reám bízni s parancsolni . . . Kegyelmes uram, én a kemény halálnak mérge miatt többet néked palotádban nem udvarolhatok, hanem est servus tuus, vannak három szolgáid: Miklós, József és László fiaim, két szolgálóid: Anna-Mária és Barbara leányaim, ezek udvaroljanak és szokott kegyességed szerént cselekedjél velek, a mi jónak látszik előtted. Isten hozzád!
III. Másodszor, bucsumat veszem tőletek tets nemes Szathmár vármegyének fő-fő tagjai, ha valakit közületek emberi gyarlóságból megbántottam veletek való társalkodásomban, jusson eszetekbe üdvözitőnk szava: És bocsásd meg nékünk a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsájtunk ellenünk vétetteknek . . .
III. Harmadszor, bucsúzom te tőled tettes, ntes Debreczeni Mária asszony, néhai tettes ntes és vlő consiliarius Eötvös Miklós* hajdani 191kedves uram atyámnak meghagyott özvegye, édes anyám helyett való kedves asszony-anyám . . . Isten hozzád!
Ezen Eötvös Miklóst a kuruczvilág alatt Károlyi Sándor hadbiztosnak maga mellé rendelte, ezenkívül távollétében rábizta uradalmai fölött a felügyeletet; miközben úr és alkalmazott közt némi érzékenykedés is fordúlt elő, a mint ezt Károlyinak 1704. április havában nejéhez írt következő sorai mutatják: «Eötvös Miklósnak, miólta megtudtam, hogy ott vagyon, én már írtam, csak tovább is alkalmaztassa magát, leszen ideje, az mikor reménsége felett való promotiója adatik. Az szolga, valamint hiba nélkül nem lehet, szintén úgy az ura vétek nélkül nincsen, de bolond úr az, az ki kicsiny vétekért megveti az szolgáját, annál bolondabb az szolga, ha kevés feddésért vagy intésért megutálja jó urát. Én azért tovább is kivánok szolgálatjával élni, de úgy, hogy az intést is felvegye, mert másként, ha szólnom sem volna szabad, «uram lenne». A szatmári béke után 1712–15 Szatmár vármegye alispánja volt; 1713-ban Károlyi Sándor gróf Nagy-Károlyt és Erdődöt haszonbérbe adta neki három esztendőre, ki a nagykárolyi uradalomért évenkint 3000 frtot, az erdődiért 1500 frtot fizetett; 1724-ben Károlyi Sándor gróf, mint az országos kerületi bizottság igazgatója, kineveztette őt kerületi főbiztossá (provincialis commissarius), ugyanez évben elnyerte a királyi tanácsosi czímet, meghalt Pálfalván 1731 november 7-én és óhajtása szerint eltemettetett a nagykárolyi róm. kath. templomba: a Károlyiaknak ősi temetkező helyére, kikkel a Becskyek révén rokoni kötelékben állott.
IV. Nyakadra borulva tőled is már bucsuzom, életemnek szerelmes párja, koronája, keseredett szívemnek édes mássa, minden világi vigasztalásomnak oka, fele-magam: tettes, ntes Szalai Anna, kedves hitestársam . . . Én is arra kérlek, szerelmes hitestársam, tartsd magad előtt 39 esztendőkig tartott egygyes és soha meg nem háborodott házasságunk emlékezetit s kérjed arra az istent, hogy az örök boldogságban nem harminczkilencz esztendőkig, hanem örökké egymást láthassuk. Isten hozzád!
V. Tihozzátok is fordul beszédem, három kedves fiaim: Miklós,* József és László s két szerelmes leányaim: Anna-Mária és Borbála. Ti reátok nézve csaknem felkiáltok ama igékkel, melyeket monda Agág király, minekelőtte Sámuel prófétától felmészároltatnék: Siccine separas amara mors, így választasz-e meg kedves magzatimtól, te keserves halál! De valjon mégis, mi vigasztalja szivemet? Ezen tettes ns vármegyének igaz jó atyja: nagyméltóságú gróf Károlyi Ferencz úr, de legfőképen az árváknak atyja, a felséges isten, ki azt fogadta, hogy: pupullum suscipiet, befogadja, gondjokat viseli az árváknak, őt szeressétek és féljetek kedves magzatim . . . Erre pedig szerelmes hitestársaitokat is, úgymint mgos báró Splényi Anna Mária asszonyt, Miklós fiamnak kedves hitestársát, úgy tettes és ntes Jánoki Zsuzsánna asszonyt: József fiamnak párját intem és javaslom, hogy cselekedjék. Isten hozzátok!
1737-ben nevezte ki őt Károlyi Sándor gróf saját huszárezredébe zászlótartónak és már 1742-ben kapitánynyá- s egy század tulajdonosává lett. A Károlyi-huszárezred kötelékéből 1745-ben létett ki, áthelyeztetvén, alezredesi ranggal a Beleznay lovasezredbe. Az osztrák örökösödési és a hétéves háboruban szerzett érdemeinél fogva s a Károlyi grófok, főleg Antal gróf közbenjárása folytán gyorsan emelkedett a katonai pályán; úgy hogy 1766-ban már tábornokká lett és 1768-ban bárói rangot nyert. Meghalt Kassán, 1783 október 20-án torokgyíkban, életének 67-ik esztendejében.
VI. Rólatok sem felejtkezhetem tettes, ntes és vlő Eötvös Miklós, kedves testvéröcsém uram és kedves életed párjáról: tttes, ntes Zatureczky Zsuzsánna asszonyról s kedves magzatitokról; úgy tettes ntes és vlő Eötvös Sándor kedves testvéröcsém uramról, életed párjával tettes Ntes Béldi Sára asszonyról; nem másképen ttes ntes és vlő Eötvös Imre, kedves testvéröcsém uramról; hasonlóképen tettes ntes és vlő Eötvös László szerelmes testvéröcsém uramról és tettes és ntes Eötvös Éva asszonyról, néhai tettes, ntes és vlő Dessőfi Pál uram meghagyott özvegyéről, kedves testvérhugomról, leányoddal, Máriával s mlgos és ngos Eötvös Máriáról, szerelmes férjeddel, mlgos és ngos gróf generalis Teleki Sámuel urral és gróf Imre kedves fiaddal egyetemben . . . Isten hozzátok!
VII. Bucsuzom tőled is tettes, ntes és vlő Irinyi ház, kivel anyai részről való atyafiság öszveköttettem vala; tőled is tettes, ntes és vlő Szalai ház; úgy tőled tettes, ntes és vlő Bagossi ház; nem másképen te tőled tettes, ntes és vlő Becsky ház; hozzám minden alkalmatossággal megmutatott atyafiságos hajlandóságtokat és szereteteket nemcsak megvallom, megismerem, hanem aztat hálaadó szívvel köszönöm s kivánom, hogy az isten ő szent felsége az ő szent nevének dicsőségére sok áldásokkal, szerencsékkel virágoztasson, nagyobbakra emeljen és sokáig éltessen. Isten hozzátok!
VIII. Bucsuzom tőled is, tisztelendő pater Kálcsó János, udvaromban levő kedves lelki atyám. Arra kérlek tégedet, hogy noha az emberek jóságimról sokat állítnak, de mindazáltal más az emberek itélete s más az istené, annál az oltárnál, a hol az ártatlan bárányt a Krisztus Jézust vér nélkül való áldozatúl szent atyjának bemutatod és a hol a lelkedet, mint szent Dávid mondja: istened előtt kiöntöd, rólam megemlékezzél . . . Isten hozzád!
IX. Bucsuzom tőletek is, minden belső és külső cselédim és jobbágyim. Tudhatjátok a szentirásból a gazdáknak kötelességét, mely nem egyéb, hanem «regere familiam, gubernare domum», hogy a cselédeket igazgassa, a házra gondot viseljen. Míg isten engem e földön életben megtartott, azon voltam, hogy az említett parancsolatját istennek megtartsam. Arra intlek most is, hogy ennek utána is (ha nem volna kinek tanítani is) megtartsátok Szent-Pál apostolnak tanítását és úgy szolgáljatok, a mint ő kivánja a keresztyén szolgáktól és szolgálóktól, hogy szolgáljanak az ő uroknak . . . Isten hozzátok!
Mivel már eljött az üdő, melyben ezek a meghidegült tetemek eltétessenek, elvitessenek oda, a hol utolsó tisztességének megadása napjáig tartván, azután a földnek, az ő anyjának megadatnak s akkor tudom bővebben fog lenni a bucsuztatás; azért egy csoportban most mindenektől személyében bucsuzom tőletek, minden kedves édes atyámfiai, rokonim, tőletek, minden jóakaróim, szomszédim, ismerőim, tőletek, minden méltóságos, fő, nemes avagy nemtelen rendek, 192kik e mai napon koporsómba tételemen lett tisztességem megadására ily számosan összevegyültetek . . . Isten hozzátok! Amen!
E bucsuztató és az Eötvös-levelek adatai alapján a következő leszármazási táblázat állítható össze:
Vásáros-Naményi Eötvös Miklós. Kurucz hadi biztos; Szatmár vármegye alispánja; 1724-től kerületi főbiztos és kir. tanácsos. † 1731. nov. 7-én Pálfalván, eltemettetett a nagykárolyi r. kath. templomban. (1-ső neje: Irinyi Borbála. 2-dik neje: Debreczeni Mária.) József (anyja Irinyi Borbála.) † 1752. januárius 9-én Lázáriban. Szatmár vármegye alispánja. (Szalai Anna.) Miklós. 1739–1760 egészségügyi biztos; szatmári szolgabiró. (Zatureczky Zsuzsánna.) Sándor. Beregmegye alispánja. (Béldi Sára.) Imre. Kapitány a Festetics-lovasezredben. László. Éva. (dezsőfi Pál. Mária. (gr. Teleki Sámuel.) Mária. Imre. Miklós (báró) szül. 1716 † 1783 okt. 20. Kassán. 1766. tábornok, 1768. báró. (Báró Splényi Anna-Mária.) József a debreczeni dicasterialis tábla ülnöke. (Jánoki Zsuzsánna.) László. Anna-Mária. Borbála.
ÉBLE GÁBOR.
