Temes vármegye nemes családjai. Irta: Lendvai Miklós. I. kötet. Budapest, 1896.
Temes vármegye nemes családjai. Irta: Lendvai Miklós. I. kötet. Budapest, 1896.
Heraldikusaink s genealogusaink egyaránt örömmel fogják üdvözölni Lendvai Miklós ezen munkáját, mely nemrég jelent meg a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeumtársulat kiadásában. Temes vármegye nemesi családainak története most első ízben jelenik meg mint egységes, teljes munka s ép ezért szerző a legnagyobb lelkiismeretességgel iparkodott mindazt felkutatni s összegezni, mi ezen családok történetére vonatkozik. Pesty, Ortvay és Szentkláray voltak főleg azok, kik Temes vármegyével tüzetesebben foglalkoztak, s kiknek búvárkodása folytán a temesi családok történetére is nem egy iromány került napfényre. Szerzőnknek sikerült e feladatot, hogy a megye nemességének történetét lehetőleg teljesen mutassa be, a megközelíthető legnagyobb teljességgel megoldani. Összesen 430 családról szól a munka, melynek első kötete fekszik előttünk, s e családok között 200 olyan van, melyek eddigelé semmiféle családtörténeti munkában fölemlítve nincsenek.
A most megjelent I. kötet hat fejezetet foglal magában. Az első «Temes vármegye törvényhatóságánál kihirdetett nemes családok jegyzéke» czímen azon családok neveit tartalmazza, melyek nemességüket 1779-ig kihirdették. A második a nemesi családokról a vármegye visszaállításáig, 1779-ig szól, s itt ismerteti a vármegye területén szerepelt, vagy birtokos nemesi családokra vonatkozó genealogiai és heraldikai adatokat. Területi kiterjedésre nézve a mai, az újra alakított megye területét veszi szerzőnk és Csánkival szemben az egykori szörényi bánságot nem számítja, Temes vármegyéhez s azért annak birtokosaira ki nem terjeszkedik. A hatósági czímeres pecsétekről szól a harmadik fejezet, melyben Temes megye, Temesvár, Versecz és Vinga czímeres pecséteit ismerteti, szinezett rajzokban mutatva be azokat. A negyedik fejezet a Temes vármegye területén őrzött eredeti czímeres nemes leveleknek jegyzékét adja, kivéve a magán tulajdonban lévők jegyzékét, mely a második kötetben fog napvilágot látni. Az ötödik fejezet «Községek és birtokosok a XVII. századig» címmel a régi megye területén a középkorban létezett helyneveket és a községek régi birtokosainak jegyzékét közli, míg a hatodik fejezet ennek mintegy kiegészítése gyanánt a nemesi birtokok és azok birtokosainak jegyzékét adja 1779 óta a jelen időkig.
Nem szükség fejtegetni genealogiai és heraldikai irodalmunkra nézve ezen munka fontosságát, melynek szerzője nem csak már kiadott, hanem levéltári anyagot is felhasznált annak szerkesztéséhez. A millennium alkalmából megjelent kiadványok között e munka kiváló helyet foglal el. Belső értékét emeli a munka díszes kiállítása. A már említett rajzokon kívül a szövegbe fűzve a Berekszói család és Garai Miklós nádor czímereit tartalmazza a könyv, azon felül külön melléklet gyanánt pedig 39 czímer van mellékelve, valamennyi színes hasonmásban, az eredetiek után készítve.
Vajha Temes vármegye példáját követve többi vármegyéink is iparkodnának nemesi családaik történetét kiadni. Mennyire megkönnyítené ez egy új, az összes magyar nemesi családokat felölelő nagy munka megírását.
Á. A.
