A Késmárki Frey család.
A Késmárki Frey család.
A minden valószínűség szerint Németországból beszármazott Frey család tagjaival legelőször Késmárk város évlapjain találkozunk, a XVII. század kezdetén. A város annáleseiben az 1607. évről feljegyezve találjuk, hogy Frey Mihály kereskedőtől Jászón, a város szabadalmainak megsértésével, elvették vám fejében posztóáruit. Ennek folytán a város kárpótolta őt a szenvedett veszteségekért.*
* Genersich, Merkwürdigkeiten der königlichen Freystadt Kesmark, (Kassa, 1804.) I. k. 442. l.
Hogy azonban Frey Mihálynak neve nem ezen ügygyel kapcsolatosan, és nem most először került a nagyobb nyilvánosság elé, és hogy a család már régebbi idő óta adott hazánknak okos, munkás, derék polgárokat, mutatja azon körülmény, hogy II. Mátyás király 1614 július 29-én Frey Mihályt és nejét Annát, úgyszintén fiait: Ágostont, Györgyöt, Mihályt 42és leányait: Évát, Katalint és Annát, valamint összes utódaikat, tekintettel a családfő azon «hűséges szolgálataira, a melyeket különböző időben és helyeken tanusított», polgári állásukból kiemelve, az ország nemesei közé iktatta. Az adományozó oklevél «az igazi és kétségtelen nemesség jelét, a királyi kegy és hajlandóság tanuságát» a czímert, a következőképen írja le:
«Scutum videlicet militare erectum flavi coloris sive aurei, ex fundo illius viridi campo accrescente, in quo integer miles cathaphractus capite etiam galea tecto, manuum dextra, ictum inferre volenti similis, strictam frameam vibrare, sinistra autem habenas equi rubri, cui insidet regere, inque dextram scuti partem colutim incedendo tendere cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate alterum equum spadiceum, inguine tenus eminentem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis hinc aureis et nigris illinc vero argenteis et rubris in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.»
A mint mindez az oklevél elején hű festésben szemlélhető.
Megengedvén egyúttal, hogy úgy Frey Mihály, mint összes örökösei és leszármazottjai, ezen czímert minden előjogokkal és kiváltságokkal együtt, bárhol a csatákban, harczijátékokon, fegyvergyakorlatokon, lobogókon, pajzsokon, sátrakon, pecséteken, edényeken stb. hordozhassák és viselhessék.*
* A nagyobb pecséttel ellátott hártyán írt nemesi levél eredetije a család birtokában.
A nemességi levelet Frey Mihály kérésére, Szepesvármegye gyűlésén hirdették ki Lőcsén 1615-ben.* 1630-ban pedig a szepesi káptalan bevezette jegyzőkönyvébe.*
* Az erről kiállított okirat ugyanott.
* U. ott.
Miután Frey Mihály elnyerte a magyar nemességet, természetesen még előkelőbb helyet foglalt el városának polgárai közt, és még szélesebb körben szolgálta a város érdekeit. 1618-ban őt és Fuhrmann Tóbiást küldik ki Kassára, hogy Hoffmann György szepesi kamarai gróffal, a Késmárk városa által még 1604-ben adott 2000 frtnyi kölcsön visszafizetése ügyében, megállapodásra jussanak.* 1623–25-ig pedig már mint Késmárk polgármestere szerepel. Hogy működésével polgártársai bizalmának nemcsak megfelelt, hanem azt még fokozta is, ennek legfényesebb bizonyítéka az, hogy 1630–31-ben ismét megválasztják. Pedig épen ebben az időben súlyos idők nehezedtek Késmárk polgáraira. Nemcsak nagy pénzbeli veszteségek érik a várost és népét,* hanem Thököly István gróftól is a legkiméletlenebb támadásoknak voltak folytonosan kitéve.
* Genersich, id. m. I. k. 363. l.
* U. ott, I. k. 447. l.
A gróf pl. a többi közt nem egy ízben úgy nyilatkozott, hogy a város polgárai az ő rabszolgái, az ő javaik az ő tulajdonát képezik, s hogy ő inkább óhajtaná a késmárki házakat szalmával, mint zsindelylyel fedve látni. Az erélyes polgármester nem mulasztotta el a szepesi káptalan előtt önérzetes hangon óvást emelni a város kiváltságai ellen intézett minden ily merénylet ellen, és egyébként is mindent elkövetett a város jogainak megvédelmezésére.*
* Genersich, id. m. I. k. 376. l.
A Frey Mihálytól közvetlenül leszármazottak sorsáról, életviszonyairól alig maradt valami tudósítás reánk. Mindössze annyit tudunk, hogy Ágoston 1648-ban Eperjesen lakik, és ugyanekkor a Thököly által elkövetett hatalmaskodások tárgyában megtartott vizsgálatban mint tanú szerepel.* Katalin pedig 1620 táján férjhez ment Serpilius leibiczi lutheránus prédikátorhoz, a kit apósa befolyása 1624-ben késmárki lelkészszé választat meg. E házasságból származott 1623 január 30-án Serpilius János, a ki elvégezvén a németországi egyetemeken tanulmányait, haza jött és előbb Szepesmegyében, később pedig Sopronmegyében működött mint ügyvéd, s nevét különösen a jogtudomány terén kifejtett irodalmi munkásságával tette országszerte ismertté.*
* U. ott, I. k. 405. l.
* U. ott, II. k. 178. l.
Hihetőleg ebből a családból származott Frey Menyhért is, a ki 1655-ben Szepesvárának parancsnoka volt, bár ennek leszármazását nem tudjuk kimutatni.*
* Orsz. lt. A szepesi káptalan jegyzőkönyvének mutatója. Instrumenta comitum Csáky. Scrinium 13. Fasc. 4. nr. 34.
Ezen kívül a Szepesvármegyére vonatkozó XVII. századbeli oklevelekben is többször találkozunk Frey és Fray nevezetű egyénekkel. Így pl. 1675-ben kiállítanak Fray János részére egy bizonylatot valamely tartozás ügyében.* 1676-ban Fray János és Ágoston számára adtak ki ily bizonyítványt.* 1688-ban pedig találunk ugyancsak a Szepességben egy Frey Ferdinand nevezetű biztost.*
* U. ott. Scrinium 16. Fasc. I. nr. 7.
* U. ott. Capsa X. Fasc. 5. nr. 8.
* Orsz. lt. Benignae Resolutiones 1688. 28. Julii.
Nem lehetetlen, hogy ezek is a késmárki polgármester családjából származtak, bár megvalljuk, hogy ily állítás koczkáztatására nem tudunk semmiféle támponttal szolgálni.
A Frey Mihály egyenes leszármazottjainak hiteles sorozatát, Pozsonyvármegyének 1742 július 13-áról keltezett oklevelében találjuk meg, a melyben a megye bizonyítja, hogy az ugyanazon napon megtartott közgyűlésen Frey János és Jakab, fiai Józsefnek, János fiának, a ki fia volt egy másik Józsefnek, György fiának, ez pedig 43Mihálynak és Frey Gottfried, Jánosnak, Lőrincz fiának gyermeke, a ki fia volt a már említett Józsefnek, György fiának, a ki Frey Mihálytól származott, – mindhárman Pozsony városának lakosai, megjelenvén a gyűlés színe előtt, azt kérelmezték, hogy a megye az ő kétségtelen nemesi jogaikról állítson ki bizonyságlevelet. A megye, miután a kérelmezők felmutatták a Frey Mihály részére kiadott czímeres oklevelet, és egyúttal Frey Mihálytól való leszármazásukat hiteles okmányokkal igazolták, teljesítette kérésüket.*
* A család birtokában.
1742 július 16-án Frey (Fraj) János, Jakab és Gottfried, a Pozsony vármegye által meghatározott taksa értelmében, száz rajnai forintot fizetnek le az országos felkelés számára.* 1744 november 16-án pedig Frey János és Jakab kiállítják az országos nemesi felkeléshez, a vármegye által reájuk kivetett lovas katonát, fegyverekkel és más szükségesekkel jól felszerelve.*
* U. ott.
* U. ott.
Frey Jánosnak Salzbrantinn Zsófiával kötött házasságából tíz gyermek született. Ezek közül Józsefet (szül. 1738 márczius 9.) 1768-ban Baranya vármegyében találjuk, a hol a megye május 28-iki közgyűlésén nemesi oklevelét kihirdetteti.* A legidősebb gyermek pedig, az 1730 augusztus 14-én született János-György, 1750-ben mint bányász Selmeczre kerül, a hol úgy látszik szakít családjának vallási tradiczióival és áttér a katholikus vallásra, vagy legalább is gyermekeit kath. vallásban nevelteti. Itt született 1750 július 26-án Ignácz nevű fia, a ki a század elején Balassa-Gyarmaton él, s a kinek Fridrich Annával kötött házasságából származott 1809 február hó 24-én Vilmos, a ki mint Esztergom városának egyik legtekintélyesebb polgára halt meg, miután 1889 ápril hó 20-án ő felsége által felhatalmaztatott arra, hogy ő és törvényes utódjai, régi magyar nemességük épségben tartása mellett a «késmárki» előnevet használhassák.*
* U. ott.
* Budapesti Közlöny,1889 május 4. 105. szám.
A Frey család általunk ismert tagjainak leszármazási táblája tehát így állítható össze:
Mihály Anna; Ágoston; György; Mihály; Éva; Katalin Serpilius Jánosné; Anna; József; János; Lőrincz; József; János; Gottfrid; János Salzbrantinn Zsófia; Jakab; János-György sz. 1730 aug. 14.; Mátyás sz. 1732 aug. 13.; Pál sz. 1735 jan. 27.; József sz. 1738 márcz. 9.; Mária-Erzsébet sz. 1741 ápril 7.; Mária-Erzsébet sz. 1741 ápril 7.; Mária-Rozina sz. 1743 jul. 5.; János-Mihály sz. 1745 jul. 13.; Zsófia sz. 1747 decz. 22.; Éva-Katalin sz. 1748 decz. 24.; Mária-Klára sz. 1752 május 25.; Ignácz sz. 1750 jul. 26. † 1825. Fridrich Anna; Imre; Ignácz; Mária-Veronika; Ignácz; Ferencz; Móricz; György; Vilmos sz. 1809 febr. 24. † 1890 decz. 6. Fröhlich Francziska; Anna; Nep. János.; Miklós.; József.; Ferencz szül. 1851 február 11. Majer Berta; Vilma szül. 1855 február 13. Schwandaui Schwinner Ignáczné.; Berta sz. 1879 márcz. 6.; Kornél sz. 1881 jul. 18. † 1886 máj. 20.; Vilmos sz. 1883 máj. 13.; Ferencz sz. 1888 jan. 21. † 1891 márcz. 2.
Kollányi Ferencz.
