A Kölkedi család czímeres levele 1429-ből. (Színes czímerképpel.)
A Kölkedi család czímeres levele 1429-ből.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
Kiváló heraldikusunk, Csoma József «Zsigmond király czímerlevelei» czímű dolgozatában, melyet e sorok írója volt szerencsés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság egyik választmányi ülésén felolvasni, s mely a jelen füzetben lát napvilágot, azokat a czímeres leveket, a melyeket Zsigmond, mint római király – illetőleg császár – adományozott magyarországi alattvalóinak, kizárja a magyar heraldika alkotásai közül és nem is bocsátkozik tárgyalásukba. Czímerjogi tekintetből teljesen igaza van, de ha általános szempontokból tekintjük e kérdést, annyi összekötő kapcsot találunk a czímeradományozások e csoportja és a hazai heraldika között, hogy azok teljes ignorálását épen nem tartjuk kellőleg megokoltnak.
Zsigmond birodalmi czímeres levelei közül eddig csupán négyet ismerünk, a mely magyar nemes részére állíttatott ki. Ezek a kiállítás sorrendje szerint: a Somkereki Erdélyi család armálisa 1415 január 26-ról, a Bossányiaké 1415 márczius 12-éről, a Kölkedi családé 1429 május 12-éről és Asszuvölgyi Benedeké 1437 április 27-éről. Az elsőnek és az utolsónak színes hasonmását a megfelelő magyarázat kíséretében e folyóirat közölte;* a Bossányi armálisról a Magyar Könyvszemle 1895. évi folyamában találunk először említést, abból az alkalomból, hogy az vásárlás útján a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának birtokába került;* s mint kuriózum, a melynél a czímer festett képe hiányzik és a leírás sem ad róla semmi felvilágosítást, társulatunk igazgató választmányi ülésén is bemutattatott.* A Kölkedi család czímeres leveléről, a keltezés és a czimer leírása nélkül Csoma József idézett dolgozatában törtért először nyilvánosan megemlékezés.*
* Turul, 1885. évf. 166. és 1892. évf. 106. l.
* Magyar Könyvszemle, 1895. évf. 273. l.
* Turul, 1895. évf. 137. l.
*Turul, 1896. évf. 12. l. Csoma e helyen csak az Asszuvölgyi és Kölkedi armálisokat sorolja fel; a.másik kettő, úgy látszik, elkerülte figyelmét.
Abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy ez utóbbit teljes szövegében és az eredeti czímerkép hű hasonmásának kíséretében mutathatom be tisztelt olvasóinknak.
A Kölkedi család czímeres levele 1429-ből.
A Kölkedi család czímeres levele, melyben Zsigmond király Kölkedi István fiainak Jánosnak, Máténak, Andrásnak és Péternek római szent birodalmi nemesi czímert adományoz, a Meggyesi gróf Somogyi család levéltárában, Pápa-Kovácsiban őriztetik, és Thaly Kálmán ig. választmányi tagtársunk szíves közbenjárásának köszönhetjük, hogy a grófi család utolsó sarja, gróf Wallis Gyuláné szül. Somogyi Ilona grófnő azt szíves volt társulatunknak közlés végett rendelkezésre bocsátani.
Szövege a következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex; nobilibus Johanni, Matheo, Andree et Petro filiis Stephani de Kewlked, fidelibus nostris dilectis, gratiam regiam et omne bonum. Nobiles fideles dilecti. Quamquam regiam Romanam munificentiam cum sole deceat cottidie relucere et iugiter aliquid agere, quomodo regalis nominis gloria possit attolli, illud tamen thezauris eius signanter apponitur, per quod personis providis circumspectionis industria et morum honestate preditis honor impenditur et digna meritorum premia tribuuntur. Sane attendentes multiplica probitatis merita, quibus nos et sacrum Romanum imperium ac regnum nostrum Hungarie diligentibus studiis honorastis necnon sincere fidelitatis obsequia nobis et sacro imperio ac corone Hungarie exhibita et futuris temporibus per nos et heredes vestros ferventius exhibenda, idcirco animo deliberato, sano principum, comitum, procerum, baronum et nobilium 37et imperii sacri accedente consilio et de certa nostra scientia vobis predictis Johanni, Matteo, Andree et Petro et Petro et vestris heredibus et cuilibet vestrum arma seu nobilitatis insignia, que vos et parentes vestri per multa annorum curricula habuistis et portare consuevistis, confirmamus et ea de novo damus, concedimus et auctoritate Romana regia vigore presentium gratiosius elargimur; videlicet ut in campo bipartiti coloris, superius glauci, inferius vero nigri femur cum pede et ungula aquile similiter bipartiti, superius nigri, inferius glauci coloris cum sagitta transfixo gestare valeatis atque possitis, rnisterialiter representantem, quod ex inferiori parte pedis quidquid ungula humilitatis et virtutis apprehenderitis, constanter teneatis et...* sagitta temptationis et adversitatis percussi, aliqua ratione deficientes desperatione frangamini, sed magis ca[ritatis (?) soliditate firmati ex glauci campi robore immutabiles perseveretis, et ex galea alarum duplicitate splendidi nigri inferius et glauci coloris superius ad superna desideria quadam complatione subvecti evehamini ampliori virtutum eminentia fulciendi, more aliorum militantium nobilium gestare et deferre possitis et [gaudere] ac frui in preliis, torneamentis, hastiludiis et generaliter in omni exercitio militari et alias ubique locorum iuxta animi vestri beneplacitum, prout hec in presentibus pictoris magisterio per figuras et species congruas distinctius sunt depicta, impedimentis quibuslibet prorsus procul motis. Nolumus tamen, ut per presentem armorum concessionem alicui hominum quantum ad arma sua preiudicium aliquid generetur. Gaudeatis igitur favore regio et de tanto pietatis munere etiam proles, posteritas et heredes vestri exultent et tanto fideliori studio ad nostrum et imperii sacri honorem vestra et heredum vestrorum semper solidetur intentio, quanto ampliori preventos vos conspicitis munere gratiarum. Presentium sub nostre maiestatis sigillo testimonio litterarum. Datum Posonii, anno domini millesimo quadragintesimo vigesimo nono, die duodecima mensis Maii, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo tertio, Romanorum decimo nono et Bohemie nono.
*A hártya itt ki van szakadva.
Az oklevél függő pecsétje hiányzik. Alsó hajtásának jobb oldalán, kívül a kanczelláriai ellenjegyzés: «Ad mandatum domini regis Franciscus da Gavicz», hátán a regestrálás jegye: Rta olvasható.
A czímerkép az oklevél közepét foglalja el, ezzel az elhelyezéssel is dokumentálva, hogy nem magyarországi, hanem német birodalmi czímeres levéllel van dolgunk. Fölösleges ugyanis e helyütt ismételni, hogy a magyar czímeradományozásnál a czímerkép az oklevél élén áll, s ha a legrégibb kifestett czímeres levélnél, a Kapy család armálisánál a középett találjuk a czímert, ez csak a kezdetnél könnyen megmagyarázható külföldi befolyásra vezethető vissza; viszont a birodalmi czímeradományozások között a Somkereki és Asszuvölgyi armálisok festői csupán azért térnek el az elhelyezésben a rendes szabálytól, hogy a czímert az általuk annyira kedvelt nagy arányokban festhessék meg.* A Kölkedi czímer festőjét ez a tekintet nem kötötte. Minden túlzást kerülő, egyszerű méretekben rajzolta meg a czímert, mely balra dőlt pajzs osztott, fent halványsárga, alant fekete mezejében a czombtőnél elvágott és közepén nyillal átlőtt vérző saslábat ábrázol, kettős – a mezőknek váltakozólag megfelelő – színezéssel, vagyis akként, hagy a felső része barnára, az alsó halványsárgára van festve. A pajzsot sisak fedi, melynek oromdíszét két kiterjesztett sasszárny képezi, hasonlóképen váltakozva halványsárgával és feketével színezve. A pajzstakarók szine fekete, halványsárgával bélelve. A teljes czímer háttere – itt még bátran mondhatjuk szőnyegnek – ultramarin kékre van színezve, minden díszítés nélkül, még a szokásos keret is hiányzik.
*V. ö. Turul, 1885. évf. 166. és 1892. évf. 106. l.
Ez a rajz – a szinezés némi változatától eltekintve,* – megegyezik a czímer leírásával, melyet teljes pontossággal megtalálunk az armális szövegében, s melynek a hozzá fűzött jelképes magyarázat kölcsönöz kiváló érdeket. Épen Csoma József mutatja ki idézett dolgozatában, mily nagy jelentősége van a czímertani szimbolikának még a tiszta heraldika fénykorában is.* A jelképes heraldika terminologiáját igen becses adalékokkal egészíti ki ez a czímermagyarázat, a melynek meglehetős homályos szövege szerint a sasláb azt példázza, hogy a mit a czimerszerzők «az alázatosság és vitézség körmével megragadnak, állhatatosan meg is tartják;» a nyil a kisértéseket és szerencsétlenségeket jelenti, melyek csapásai alatt megfogyva, de meg nem törve, a pajzs sárga szine áltat jelképezett szeretet szilárdságából merítve erőt, állhatatosak maradtak.
* A sasláb felső része, illetőlleg tollazata nem feketére, hanem a sas természetes színét utánozva barnára van festve. Figyelemre méltó, hogy a glaucus szó, (egyike a középkori latinság legritkább szavainak), mely eredetileg kékesszürkét jelent, itt halványsárga értelemben van használva; emlékeztet ez a flaveus kettős jelentőségének esetére, melyre heraldikánkban oly gyakran találunk példát.
* Id. h. 14–16. ll.
Csoma József tévesen állítja szóban forgó czikkében, hogy a czímerek jelentőségének ily magyarázata csak II. Lajos uralkodásának utolsó éveiben talált utat a magyar heraldikába; e kérdésben elég a Hunyadi czímer általánosan ismert 1453-iki kibővítésére hivatkozunk.* Mindazonáltal lehet vitatkozni a felett, hogy czímeres levelünk szövegének fentebb ismertetett szimbolisztikus részleteit szabad-e a hazai heraldika szellemének alkotásai közé sorolnunk? De magyar szempontból kétségbevonhatatlan jelentőséggel bír reánk nézve az armális szövegének az a kijelentése, hogy az ez alkalommal adományozott 38czímer azonos azzal a czímerrel, melyet az adományosak és elődeik hosszú időn keresztül használtak. És itt lehetetlen vissza nem térnünk Csoma Józsefnek többször idézett kijelentésére, melylyel szemben az ellenkező vélemény épen e körülményben találja egyik legerősebb érvét. Ha a Kölkediek már régebben használt czímerüket kapják német birodalmi czímer gyanánt, az nem lehetett más, mint az ő magyar nemesi czímerük. Az eset nem áll magában. A Bossányiak említett birodalmi czímeradományában Zsigmond azt mondja: «a te czímeredet... adományozzuk» stb.* Ugyanezt a formulát találjuk a Somkereki armális szövegében,* és a Somkereki Erdélyi család tagjai tényleg ezzel a czímerrel éltek kiadványaik megpecsételésénél.* Az Asszuvölgyi czímer is annyira magán hordja a magyar heraldika jellegét, hogy ugyanezt az esetet kell itt is föltételeznünk. A magyarázat majdnem kézzel fogható. A külföldi nemesség- és czímeradományozás tényét magyar nemeseknél nem tekinthetjük másnak, mint hogy – a mai terminologia szerint – a kitüntetettnek magyar nemessége az illető ország területére kiterjesztetik. Ez magával vonhatja esetleg a czímer kibővítését, egyes motivumának megváltoztatását, de nem szolgáltatott okot arra, hogy egy nemesi család meglevő czímere helyett merőben új czímert igtasson az illető ország czímeres albumába vagy épen egészen fölcserélje azzal ősi czimerét. Ahogy Garai Miklós, a nádor 1416-ban ősi czímerét foglaltatja a franczia király nemesi levelébe, ép úgy ragaszkodtak a kisebb nemesek is a maguk családi czímereihez. S a külföldi nemesség megszerzésének csakis az lehetett a czélja, hogy az illető, a kit a közügyek szolgálata gyakran hívott külföldre, ott is érvényt szerezhessen a maga nemességének és minden ahhoz tartozó attributumainak.
* Báró Nyári Albert, a Heraldika vezérfonala. 120–121. l.
*«Arma tua seu nobilitatis insignia virtute presentium concedimus.»
* Turul, 1892. 105. l.
*Somkereki Erdélyi István erdélyi alvajda kiadványa 1463-ból a gróf Bethlen család levéltárában, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Ha pedig így áll a dolog, akkor tényleg nincs okunk mereven kizárni az ilynemű czímeres leveleket a hazai heraldika emlékei közül s elzárkózni azoktól az adatoktól, melyekkel ezek gyarapítják a középkori magyar czímertan amúgy is gyér anyagkészletét.
A Kölkedi család czímeres levelének magyar vonatkozásait egyébként még az a körülmény is növeli, hogy azt Zsigmond király Pozsonyban állította ki. Ha áll az, hogy Zsigmond eddig ismert czímeres levelei közül csak ötöt adományozott itthon, a többit, 59-et, külföldön állította ki,* annál érdekesebb, hogy épen külföldi czímeradományozásai között találunk olyanra, a mely magyar földön került ki a királyi kanczelláriából. Magyarázatul különben elég az 1429-ik év eseményeire utalnunk; épen ez az esztendő az, mikor Zsigmond magyarországi tartózkodása alatt legsűrűbben foglalkozott a német birodalom ügyeivel. A törökök részéről fenyegető veszély nem engedte, hogy a király elhagyja az országot, bárha jelenlétét a német birodalomban a huszita mozgalmak és a fejedelmeknek egymás közt való versengése úgyszólván elodázhatatlanná tette. Zsigmond ez évi márczius elején a római szent birodalom fejedelmeit és urait Pozsonyba hívta értekezletre, s ugyanide gyültek deczember első napjaiban a német rendek birodalmi gyűlésbe, miután a király köszvénye miatt nem mehetett Bécsbe, a hol azt eredetileg tartani akarták. E két időpont közé esik Kölkedi István fiainak a birodalmi nemességgel való kitüntetése, s valószinű, hogy az adományos testvérek egyikének, talán az első helyen említett Jánosnak valami diplomatiai küldetése a birodalomba szolgáltatott arra alkalmat.
* Turul, 1896. évf. 9. l.
Magáról a Kölkedi családról adatok hiányában semmit se mondhatok. Kölked néven ma négy falut ismerünk: egyet Baranyában, egyen Somogyban, továbbá Kis- és Nagy-Kölkedet, mind a kettőt Vas vármegyében. Középkori oklevéltárainkban a somogyi és vasmegyei Kölkedről találunk Kölkedi nevet viselő nemeseket, de ezeket is gyér számmal.* Idő és név összetalálkozása folytán a vasvári káptalan 1439 ápril 14-én kelt oklevele ad némi alapot a kombináczióra, melyben jelenti, hogy néhai Kölkedi János gyermekeit: Katalint – férjezett Himodi Lukácsnét – Bálintot és Dorottyát a vasmegyei kölkedi birtokban megosztoztatta s a két utóbbinak, mint kiskorúaknak birtokrészeit nagyatyjuk, Rádóczi János gondviselésére bizza.*
*Fejér, Codex Dipl. IX/V. k. 215. l., X/VI. k. 840. l., X/VII. k. 124. l. Wenzel, Árpádkori új okmtár, IX. k. 44. l. Hazai okmtár. I. k. 75–77. l., III. k. 16. l., IV. k. 314–316. és 318–320. l., V. k. 293. l.
* Hazai okmtár, IV. k. 318–320. l.
Azonos-e az itt néhainak említett Kölkedi János a czímerszerzők élén megnevezett Jánossal, ennek megállapítására további kutatások volnának hivatva. Úgy látszik, hogy a czímerszerző Kölkedi család rövid idő alatt kihalt; a czímeres levél hátán ugyanis a XVI. század derekára valló irással a következő feljegyzést találjuk: Clemens Sos habuit in uxorem filiam Joannis Kewlkedy, ex illa nata est domina Susko filia videlicet Clementis Sos, quae nupta est Davidi Krady, ex qua nata est domina Affra mater Josae, Thomae, 39Georgii et Joannis Ormani. Ez a genealogiai feljegyzés egyuttal a czímeres levél vándorlásának történetét is látszik elmondani, a melynek pedig mindaddig, a míg a család fiága él, természetszerűleg ennél kellett volna őriztetni. Említettem, hogy az érdekes oklevél a Somogyi grófok levéltárában őriztetik. A grófi család ma már csupán egyetlen női tagjában, a fentebb már nevezett gróf Wallis Gyulánéban él, kinek Thaly Kálmán előtt tett nyilatkozatából jogot merítünk a reményre, hogy a magvaszakadt főúri család levéltára a Magyar Nemzeti Múzeumban fog elhelyeztetni. Ha ez megtörténik s a levéltár a kutatás számára megnyílik, remélhető, hogy a Kölkedi család leszármazására is meg fogjuk benne találni az óhajtott felvilágosítást.
Schönherr Gyula.
