Az Enyingi török család czímeres-levele 1481-ből. (Színes czímerképpel.)
Az Enyingi török család czímeres-levele 1481-ből.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
Az enyingi török család czímere 1481-ből.
Mátyás királynak egy ritka szép czímereslevelét mutatjuk be az alábbiakban, mely többféle szempontból rendkívüli érdekességgel bír. Nevezett király 1481 november 26-ikán az Enyingi s Bakonoki törököknek czímeres levelet állít ki, illetve újít meg.
A czímerszerzők Enyingi Török Ambrus és fiai, Imre és Benedek egyrészről, másrészről Bakonoki Török Péter fia András és László fia László. Maga a czímereslevél, mely a gróf Festetich-féle mágocsi levéltár tulajdona, már rég ismeretes, közölve azonban eddig nem volt. Belőle mindenekelőtt kitűnik, hogy a Bakonoki Török család, melyet még Nagy Iván is mint külön családot tárgyal, ugyanazon czímert nyerte mint az Enyingi Török család. Siebmacher új kiadásában e körülményről már említés tétetett. Török Ambrus 1479-ben szörényi bán volt, s úgy látszik, itt szerzett érdemei jutalmáúl nyerte e czímeres-levelet. Fia Imre nándorfejérvári bán volt, ki 1521-ben a harcztéren esett el, az ő fia volt Bálint, ki János Zsigmond idejében oly nagy szerepet játszott.
Az oklevél szövege a következő:
Commissio propria domini regis.
Nos Mathias Dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod nos attentis et consideratis fidelitate et multimodis servitiis fidelis nostri egregii Ambrosii Thewrek de Enyng, per eum primum sacre huius regni nostri Hungarie corone, tandemque maiestati nostre sub locorum et temporum varietate cum omni fidelitatis constantia et sollicitudine indefessa exhibitis et impensis, quorum intuitu volentes eum favore nostro regio prosequi gratioso, hec arma seu nobilitatis insignia videlicet scutum seu clipeum rectum, nec aliquorsum reflexum, cuius yma ac pene media pars celestino seu lazureo, altera denique et superior pars vitreo seu argenteo coloribus depicte sunt. In superiori hac ipsius clipei parte effigies medii ursi coloris rubri pedibus unguibusque ac ore protensis minaci similis, coronamque lazurei coloris capite gestantis designata spectatur. Supra scutum stat galea argenteo fulgore radians, ex cuius cervice flores tripartiti coloris videlicet argentei, lazurei et rubri instar aulee hincinde veluti fortis venti impulsu agatati sursum deorsumque diffluunt et sparguntur. In ipsius etiam galee arce alia corona priori similis cernitur, ex qua corona rursum ursus modo premisso declaratus preminet et visui obicitur. Et premissa omnia concludunt linee grosse giro quadrangulari, prout hec omnia in capite seu principio presentium literarum nostrarum subtili artis pictorie magisterio suis appropriatis coloribus depicta sunt et limpidius expressata. Quibusquidem armis dictus Ambrosius Thewrek se et condam progenitorem suum a dudum ex donatione serenissimi principis condam domini Sigismundi regis, predecessoris nostri felicis memorie usos fuisse dicit, animo deliberato et ex certa nostra scientia eidem Ambrosio Thewrek et per eum Emerico et Benedicto filiis eiusdem, necnon Andree, filio Petri Thewrek et Ladislao, filio Ladislai similiter Thewrek de Bakonochy ipsorumque heredibus et posteritatibus masculini sexus universis de novo et ex novo dedimus, donavimus et contulimus, ymo ex habundantiori nostre regie potestatis plenitudine et gratia speciali concedimus et presentibus largimur ut ipsi pretacta arma seu nobilitatis insignia a modo inantea ubique fin preliis, duellis, hastiludiis, torneamentis, ac aliis exercitiis nobilibus et militaribus, necnon in sigillis, velis, annulis, cortinis, tentoriis, et auleis generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo ferre, gestare omnibusque et singulis gratiis, honoribus, privrlegiis, libertatibus, immunitatibus et prerogativis illis, quibus ceteri pobiles regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti et gavisi sunt, gaudentque et fruuntur, uti, frui et gaudere fin ewm, valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungarie utimur, appensione fecimus communiri. Datum Bude, feria secunda proxima post festum beate Katherine virginis et martiris, anno domini millesimo quadringentesimo octuagesimo primo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno vigesimo quarto, Bohemie vero tredecimo.
(Hártyán, alsó részén beszakadva, selyemfonalon függő viaszpecséttel, melynek fészekkarimája több helyt letört.)
Az adományozott, illetve megújított czímer tehát a következő : tárcsa formájú pajzs, mely vízszintesen két, majdnem egyenlő mezőre oszlik. Az alsó mező kék színű, benne semminemű alak nincsen. A pajzs felső mezeje ezüst, az elválasztó vonalból bal felé tekintő vörös medvének felső teste nő ki. Fején kék színű nyitott, leveles korona, mellső lábai felemelve, ujjai karmokkal ellátva; szája nyitva. A pajzsorr csőrös sisak, rajta ugyancsak kék színű, nyitott, leveles koronából sisakdísz gyanánt a pajzsban látható medve, körülötte arany, sugarasformájú díszítmény. Sisaktakarók színe jobbról vörösezüst, balról kék-ezüst. Az egészet fekete arany és világoskék színű vonalakból alkotott keret fogja körül, melyen belül a fekete színű alap türkiszkék színű pontokból alkotott damaszkolást mutat fel. Az okmány szövegének kezdő sora arany betűkből van alkotva. Azonfelül az oklevél felső szélén és jobb oldalán végig tulipán, illetve rózsaszerű virágokból alkotott magyaros jellegű díszes arabeszk vonul végig Az itt erőforduló színek vörös, kék, zöld, sárga, fehér és 34helylyel-közzel arany. Kívülről az oklevélen semmiféle egykorú jegy nem található.
Heraldikailag véve e czímeradományozás többféle szempontból érdekes. Első sorban érdekes azon körülmény, hogy, mint már az eddig említettekből kitűnik, Mátyás király ez oklevele nem tulajdonképeni czímeradományozás, hanem czímerújítás, még pedig felújítása, megerősítése egy Zsigmond király által adományozott czímernek. A mellett, hogy ez által a család nemességének ideje körülbelül 50–60 évvel előbbre tehető vissza, látjuk az oklevél szövegéből, hogy Mátyás ugyanazon czímert adományozza a családnak, melyet Zsigmondtól nyert, azon tehát nem változtat, nem bővít rajta semmit.
Másodsorban ezen czímeres-levél még egy különös körülménynél fogva érdekes. Ugyanis 26 évvel később, 1507 augusztus 25-ikén Ulászló király az 1481-ben czímerszerző Enyingi Török Ambrus fiának, Imrének s ennek fiai Miklós és Bálintnak, tekintetbe véve Imrének mint nándorfejérvári bánnak a különféle alkalmakkor, főleg a törökök elleni háborukban teljesített fontos és kiváló szolgálatait, új czímert adományoz s egyúttal nekik a bárói méltóságot adományozza. Ezen czímer az 1481-iki czímertől már több tekintetben elüt. A pajzs nem tárcsa alakú, hanem a rendes formát mutatja. Színe égszínkék, benne drágakövekkel ékített lebegő arany levél-koronából nő ki a vörös medve, melynek fejéről a korona hiányzik, szájában pedig aranymarkolatú, kevéssé görbűlt pengéjű kardot tart. A pajzs jobb felső sarkában utolsó negyedben lévő ezüst félhold. Sisakja az akkorbeli sisakoknak megfelelő, rajta drágaköves aranykoronából a pajzsbeli medve mint sisakdísz. A czímer tehát itt az 1481-ikihez képest már lényegesen változott. Elmaradt az ezüst mező és a medve fején lévő kék korona, de e helyett bővült drágakövekkel kirakott arany koronával és a medve szájában lévő karddal. A foszladék az 1507-iki czímernél kék-arany-zöld. Azonkívül az 1507-iki czímernél még egy sajátos dologgal ismerkedünk meg. A pajzst ugyanis egy pikkelyes testi sárkányforma kígyó veszi körül, farka nyaka köré csavarodva. Itt nyilván a sárkányrend jelvényével van dolgunk, mely e czímernél ép úgy alkalmaztatott, mint pl. a Csapy családnak czímereslevelénél. Rendkívül érdekes eset forog tehát e család czímereinél fenn. A család őse Zsigmond királytól nyer czímereslevelet, melyet a maga eredeti alakjában Mátyás király 1481-ben megerősít. Az ekkori czímerszerző Ambrus fia Imre, kit az 1481-iki czímer, mint örököst, megillet, Ulászlótól 1507-ben a maga és fiai részére új czímeres levelet kap, melynek szövegében az 1481-iki adományozásra vonatkozás nincsen, s a mely új czímerben az ősi czímerből csak a féltestű vörös medve maradt meg. Ugyanekkor találkozunk a czímerben a pajzs körül tekerődző sárkánynyal, mely az előző czímernél hiányzik; s melyet talán az első czímerszerző ős nyert Zsigmond királytól, mint az általa alapított sárkányrend tagja.
Az a kérdés már most, vajjon a család későbbi tagjai melyik czimert használták? Az országos levéltár diplomatikai osztályában Török Imre bántól fordul elő egy 1508-ból származó okmány, de ennek gyűrűs pecsétje, fájdalom, elveszett. A nemzeti múzeum levéltára Török Imrétől oklevelet nem bir. Bir azonban egy Török Imre fiai Miklós és Bálint által 1533 január 25-ikén Sziget várában közösen kiállított oklevelet, melyben Kathoch János részére gonasi birtokukon egy malom felállítására engedélyt adnak. Az oklevél alján két papírfölzetű gyűrűs pecsét látható, melynek czímerképe eléggé durva vésetben s meglehetősen lekopva, az 1507-iki czímert mutatja. A pajzs alakja, a szájában kardot tartó koronából kinövő medve mindkét pecséten eléggé jól kivehető, de a czímerlevéltől elütőleg nem balra, hanem jobbra forduló helyzetben. Azonkívül az első – Miklós – pecsétén a félhold is kivehető, de nem a pajzs jobb, hanem bal sarkában, s ennélfogva nem utolsó, hanem első negyedben. Sajnos, hogy az előbb említett oknál fogva egyelőre nem tudjuk konstatálni, vajjon Török Imre mily pecsétet használt a czímerszerzést követő esztendőben.
Alig kell újból kiemelnünk azon körülmény érdekes voltát, hogy egy s ugyanazon család száz év leforgása alatt háromszoros czímeradományozásban részesült, két ízben egy s ugyanazon, harmadízben már változtatott s bővített czímert nyervén. Részünkről örvendünk, hogy ez érdekes czímeradományozással folyóiratunk olvasóit közelebbről megismertethettük.
ÁLDÁSY ANTAL.
