A DOLHAI ÉS PETROVAI PETROVAYAK TÖRTÉNETE 1450-TŐL NAPJAINKIG. (Első közlemény.)

Teljes szövegű keresés

58A DOLHAI ÉS PETROVAI PETROVAYAK TÖRTÉNETE 1450-TŐL NAPJAINKIG.
(Első közlemény.)
A család első ismert őse Hosszúmezey Szaniszló, a beregmegyei oláhok vajdája, valószínűleg testvére volt az 1330 táján Kúnországból, a mai Oláhországból Beregmegyébe áttelepedett Bilkey Karácson vajdának, Ilosvay Maxemnek és Komlosy Torpa Mihálynak, a kiknek utódait már megismertettük folyóiratunk hasábjain. Nevezett Hosszúmezey Szaniszlónak fiától, Jánostól öt unokája maradt: Szaniszló, a kitől a Dolhay család származott, János, akinek fia és unokája Leordinai Orda nevet viseltek, Péter, aki korán elhalt, György, a huszti várnagy, a kinek fiában megszakadt és végre Bogdán, a ki Adeodatusnak is neveztetett. Mindezekről elmondottuk már a Turul XI. kötetének 71-dik és következő lapjain mindazt, a mit róluk a leleszi társas káptalan, a gróf Telekiek gyömrői és a Petrovay család levéltárainak okmányai fentartottak.
Bogdán állandóan Dolhaynak neveztetett, egyetlen fia I. Mihály eleinte szintén a Dolhay nevet viselte, de hogy megkülönböztethető legyen unokatestvéreitől, Szaniszló fia Mihálytól, János fia Mihálytól és nagyatyja, János testvérének, István vajdának fiától, Mihálytól, Bogdán Mihálynak iratott, utóbb Ruszkovára telepedvén, Ruszkovaynak neveztetett, végre Petrovára tévén át lakását, felvette a Petrovay nevet, melyet utódai aztán állandóan meg is tartottak. 1450-ben minden ellenmondás nélkül beiktattatott rokonaival, Dolhay István vajda fiával Mihálylyal, Szaniszló fiával Ambrussal, Porkoláb György fiával Jánossal, Orda Mihálylyal és Pétermán Györgygyel együtt a máramarosmegyei egész Mojszin helység birtokába,* de azt csakhamar elvesztették, mert 1453-ban visszaadat Hunyadi János kormányzó Mojszint régi és jogos tulajdonosainak, Grád fiainak, Mihálynak és mindkét Jánosnak, Szelistyei Vlád fiainak, Jugának, Radulnak, Ivánnak és Zay Maynak, valamint Gráda Györgynek.* Dolhay Ambrussal 1466-ban oly módon egyezett ki öröklött birtokaik iránt, hogy Kis-Lonkát, (Sajó-Polyánát és Rozsályát ezentul is úgy birják, ahogy atyáik azokat egymás között felosztották volt, Dolha azonban egészen Dolhay Ambrusé legyen élte fogytáig.* 1470-ben ügyvédi meghatalmazást adott Ilosvay Lászlónak, másik Lászlónak és Jánosnak, Rákóczy Istvánnak, valamint Bilkey Andrásnak és Mihálynak.* Láttuk, hogy az 1466-ik évi egyezség szerint egész Dolha a Dolhay Ambrus birtokába jutott, de úgy látszik, nem nyugodott bele ezen talán kierőszakolt egyességbe sem Petrovay Mihály, sem pedig unokatestvére, Leordinai Orda Mihály, a ki a maga részét Dolhából szintén átengedte volt Dolhay Ambrúzsnak, hanem visszafoglalván birtokaikat, 1471-ben zálogba adták dolhai, zádnyai és bronkai részjószágaikat, melyek a három határ felét tették ki, Petrovay Mihály dolhai udvarházával együtt 600 arany forintért mindkét Ilosvay Lászlónak és Zirmay Flórisnak azon per költségeinek fedezetére, melyet Ficze Mihály, Ivánka György, Gyulafalvi Ficze György és Sugataghy János folytattak volt ellenökben.* Ezen birtokvisszafoglalás s egyéb erőszakoskodás miatt aztán úgy Petrovay Mihály, mint Leordinai Orda Mihály fejvesztésre itéltettek, de kiegyezvén Dolhay Ambrussal, fejük váltságába átengedték neki dolhai, bronkai, zádnyai és rozsályai birtokaikat, melyekbe Mátyás király parancsára 1471-ben Dolhay Ambrus be is iktattatott. Így veszett el a Petrovayak dolhai, zádnyai és bronkai birtoka, mely a három falu egy negyedét tette ki, utóbb pedig Orda Mihály és Porkoláb György ágának kihaltával, a nevezett faluk feléből állott volna. Ez a jószágvesztés okozta, hogy a két Ilosvay és Zirmay Flóris a zálogösszeg lefizetése daczára sem juthattak a birtokokhoz, miért is beperelték 1476-ban Petrovay Mihályt és fiát, Demetert, Leordinai Orda Mihály leányát, Katát és a Dolhayakat, akiket aztán Mátyás király arra itélt, hogy 59vagy adják át a birtokokat, vagy pedig fizessék vissza a zálogösszeget. Valószínűleg ezen zálogösszeg visszafizethetése végett adta zálogba 1479-ben egész Petrovát fiának, Demeternek és ennek feleségének, Margitnak. Úgy látszik, örökölte atyjának, Dolhay Bogdánnak erőszakoskodó természetét és szívesen részt vett a hatalmaskodásokban. 1459-ben Gerhes István és fejérfalvi Papkoszta idézték törvénybe Dolhay Ambrussal és Leordinai Orda Mihálylyal együtt valami, –az oklevélben meg nem nevezett – hatalmaskodás miatt,* 1479-ben pedig Forintverő János nagybányai polgár perelte be, minthogy Deésy Péter máramarosi sókamara-ispán, a Dolhayak, Vissy Mikola fia, Miklós és Sajóy Pál társaságában bocskói házát megrohanták s onnan a Bocskóra és Lonkára vonatkozó irományokat és minden ingóságot elvitték, a jobbágyoktól pedig 200 arany forint adót szedtek be, miáltal Forintverőnek 1000 arany forintnál is nagyobb károkat okoztak.
1 Lelesz, Statut. Litt. D. Nro 49. Anni 1450.
 
2 Gróf Teleki, Hunyadiak kora, X. k. 395. 1.
 
1 Lelesz, Actor. Nro. 9. Anni 1466.
 
2 Lelesz, Actor Nr. 4. Anni 1470.
 
3 U. ott, Nro Fasc. 12. Anni 1471.
 
1 Lelesz, Vetust. Actor. Nro 25. Fasc. 7. Anni 1459.
 
1465-ben mint királyi ember működött, 1466-ban Máramarosmegye egyik szolgabírája volt,* 1476-ban pedig választott bíró volt a Barczánfalvyak osztályánál, végre 1480-ban ellentmondott Drágffy Bertalan beiktatásának Batiza falu birtokába. Élt még 1489-ben.
2 Eredeti okirat néhai Szilágyi István gyűjteményében M.-Szigeten.
 
A harczmezőn többször kitüntette magát, különösen pedig Mátyás királynak István moldvai vajda ellen 1467-ben viselt hadjáratában a deczember 15-iki éjjeli támadáskor, a mikor a király maga is veszélyesen megsebesült, rokonaival együtt testével védte a királyt a nyilak zápora ellen, ezért aztán rokonaival, Vancsfalvy Korojjal, és ennek fiával Jánossal, Szlatinai Nán Mihálylyal, Farkasrévi Lőke Péterrel, Sugataghi Mikle Jánossal, Simonnal, Bőthfalvy Lupsával, Fejéregyházy Sztecskkel és vancsfalvy Ován Györgygyel együtt, kivette a király 1469 szeptember 17-ikén kelt levelével a máramarosi főispán, alispán és szolgabirák hatósága alól személyükre, valamint birtokaikra nézve is, úgy hogy csak a király személyes jelenléte, a nádorispán és az országbíró itélőszéke elé lehessen őket megidézni.* Ezen kiváltság «Liber baronatusnak» neveztetett s 1650-ig állott fenn Máramarosban, amidőn az erdélyi országgyűlés eltörölte.
1 Leleszi kiadvány 1667-ből néhai Szilágyi Istvánnál.
 
Petrovay Mihály neje valószínűleg Bedőházy leány volt, s ezt abból következtetjük, mert 1456-ban átiratta a csanádi káptlannal az egri káptalannak Bedőháza határjárásáról 1336 deczember 20-ikán kiadott bizonyságlevelét.* Azonban az sem lehetetlen, hogy anyja volt Bedőházy leány s azután örökölte Bedő, máskép Bedőháza negyedrészét.
2 Dr. Mihályi János úr szíves közlése a bedői közbirtokosság leveles ládájából.
 
Négy fia maradt: I. János, I. Demeter, I. László és I. György.
Lászlóról és Györgyről egyebet nem tudunk, mint azt, hogy 1466-ban életben voltak, talán a moldvai hadjáratban estek el.
I. Demeterről is csak annyit tudunk, a mit már el is mondottunk, hogy 1479-ben feleségével, Gyulafalvi Rednik Margittal, ki utóbb Bedőy Mihályné lett, zálogba vette volt atyjától egész Petrovát.
I. János 1505-ben Máramarosmegye egyik követe volt a rákosi országgyűlésen.* 1508-ban és 1519-ben pedig alispánságot viselt.* 1508-ban ellentmondott Drágffy György Szurdok és Rozsálya birtokába történt beiktatásának. 1518-ban jelen volt Szarvaszón Pogány Zsigmond beiktatásánál. 1519-ben perelt valami ügyben Bedői Pap Simonnal. 1514-ben azzal vádolták őt, valamint Váncsfalvy Györgyöt, Búdfalvy Simont, Keselőmezőy máskép Huszthy Benedek deákot, Bárdfalvy Jánost, Szarvaszói Bank Tamást, Bank Illést és Gerhes Jnost, Ebeczky Pétert, Gerhes Mihályt, Fejérfalusi Ficze Andrást, Leordinay Jánost, Kohnyay Bogdánt, Dragomérfalvi Diák Tivadart és Istvánt, Farkasrévy Lázárt, Gorzó Simont, Középapsai Koszta Simont, Alsóapsay Balázst, Joódy Lázárt és Domokost, Gyulafalvi Ficze Búthot, Barczánfalvi Pétermán Pétert, Alsóvissói Pap Istvánt és Pap Illést s még néhány szatmár- és ugocsamegyei nemest, hogy Dósa Györgyhöz csatlakoztak volt, miért is 60II. Ulászló király Budán, 1514 október 20-ikán kelt levelében összes birtokaikat Verbőczy István országbírónak és erdélyi itélőmesternek adományozta.* De a máramarosi nemesek erélyesen védték jószágaikat s még az országgyűléshez is felfolyamodtak, ennek lett is foganata, mert az 1514-iki évi XXXV-ik törvényczikk szigorú vizsgálatot rendelt el az iránt, vajjon igaz-e, hogy a máramarosi nemesek a Dósa-féle lázadásban résztvett parasztoknak pártját fogták. Ez a vizsgálat a vádlottak javára ütött ki, mert Verbőczy egy talpalatnyi birtokhoz sem jutott Máramarosban.
3 Néhai Szilágyi István közlése.
 
4 Eredeti oklevelek.
 
1 Horvát István, Verbőczy István emlékezete, II. k. 166. 1.
 
Ruszkovai Dolhay Mihály, sz István vajda fia, 1511-ben zálogba adta volt egész Ruszkovát, ottani udvarházával, oláh fakápolnával, a ruszko-polyánai, leordinai és rózsályai részjószágaival és a ruszko-polyánai oláh fakápolnával együtt, Dolhay Péternek 700 arany forintért. 1514-ben, Mihály gyermektelen halála után, keresetet indított Petrovay János ezen birtokok iránt, követelvén azoknak felét a maga részére. A per hosszasan húzódott el, miközben hatalmaskodások sem maradtak el, s midőn 1524-ben a váradi káptalan néhai Dolhay Péter fiát, Farkast zálog czímén a birtokokba beiktatni akarta volna, Petrovay János, Váncsfalvy György fia, Péter segítségével, kivont karddal verte vissza a küldöttséget. E miatt bírságban marasztaltatott el, de midőn annak behajtására bedői udvarházát és ottani birtokát megbecsülni akarták volna, ott is kivont karddal állt ellent. Ezen közben a peres birtokok a királynak Perényi Gábor főispánhoz intézett parancsára három évig a megye közönsége által kezeltettek, a mint azonban Bellényi Albert lett a megye főispánja, azonnal összeiratta a peres felek leszármazását és elkészíttetvén a családfát, oda vitte az ügyet, hogy Váncsfalvy Dán, Joódy Domokos, Felsővissóy Havrilla, sajói Mán Ferencz, Sajói Búd Illés, Dragomérfalvi Diák Tamás, Jóody Bálya István és Leordinay Mircse választott bírák közbejöttével, az osztály 1525-ben megtörténvén, a birtokok fele Petrovay Jánosé, a másik fele pedig Dolhay Péter fiaié lett, előbb kiadván belőle néhai Ruszkovay Dolhay Mihály nővérének, Veronikának, Váncsfalvy György feleségének leánynegyed fejében hat jobbágytelket Ruszkován és egy malomnak felét Rozsályán. Petrovay Jánosra a 700 arany forint zálogösszegből, melyet Dolhay Péter fizetett volt Ruszkovay Dolhay Mihálynak, nem tudjuk, milyen számítás alapján, 256 forint esett, (350 forint helyett) ebből 30 forintot Leordinai Orda János tett le, miért is 1527-ben Petrovay Jánostól Leordinán egy népes és egy puszta jobbágytelket kapott beiratképen.
Még Dolhay Bogdán és fia, Petrovay Mihály adtak volt valami jószágot Sárpatakon a Dunka családnak, ezen adományt megerősítette Petrovay János 1530-ban. A Dolhayak történetében elmondottuk, hogy I. János neje Jánosvajdafalvi János máramarosi vajda leánya volt, s hogy János vajda halála után, annak a Vissó és Iza völgyén szélesen elterülő birtokai, Petrova, Leordina, Ruszkova, Ruszpolyana, Szurdok, Sajó, Sajópolyana, Sóspatak, Rozsálya és Batiza idegen kezekbe kerültek s csak nagy idő múltán szerezték azokat vissza unokái, a Dolhayak. De volt János vajdának két fia: András és György és egy másik leánya is, Sztána, Szarvaszói Gerhes Sándorné, ezek utódait is részesítették a Dolhayak a nevezett birtokokból. A Sajói Dunka-család is egyik fiági utóda lévén János vajdának, ezért kaptak részt Sóspatakon.
Petrovay János nevét 1539-ben olvassuk utoljára, a midőn fiával, Pállal zálogba adott Rozsályán egy jobbágy telket 16 forintért Sztojka Simonnak. Egyike volt Máramaros legnagyobb birtokosainak. Birta egész Petrovát, Ruszkova és Ruszpolyána felét, Rozsályán, Leordinán, Szurdokon részbirtokokat és Bedő egy negyedét, hogy pedig igen tekintélyes volt megyéjében, kitünik egy 1530-ik évi okmányból, melyben őt a tisztikar: «a mi urunk, rokonunk és barátunknak» (dominus fraterque et amicus noster) czímezi.
Nejének nevét nem ismerjük. Négy fia és egy leánya maradt: I. Pál, I. Péter, I. István, II. György és Margit, a ki 1351-ben Vajnaghi Mircse Jakab máramarosi alispán özvegye volt.
I. Pál 1542-ben királyi ember, 1544-ben pedig 61alispán volt.* Többet nem tudunk róla. Gyermekei, legalább fiai, nem maradtak.
1 Eredeti kelt Huszton, 1548 augusztus 22-ikén.
 
I. Péter 1519-ben képviselte atyját a Ruszkovay Dolhay Mihály-féle birtokok iránt Dolhay Péter ellen indított perben az 1524., 1534., 1542.3 1543., 1548., 1549., 1550. és 1554. években királyi embernek neveztetett ki. Az 1548.,* 1549.,* 1550., 1553. és 1558. években pedig az alispánságot viselte. 1548-ban Brodaryts Mátyás volt a főispán, a másodalispán pedig Szigethy Vass Antal, a ki 1549-ben is másodalispán volt. 1549-ben egy nemesi udvarházat vett Huszton a hozzátartozó földekkel együtt 10 magyar forinton és egy 8 forintot érő lovon Huszthi Bodó Albert leányától, Borbálától, Huszthy Máté deák feleségétől,* utóbb egy másik udvarházat is szerzett ugyanott, mely néhai Huszthy, máskép Török Györgyé volt s a melyre Újlaky Ferencz győri püspök és királyi helytartótól adománylevelet is szerzett, a melynek erejével 1553-ban ellentmondás nélkül be is iktattatott.* A máramarosi első alispánsággal össze volt kapcsolva a huszti várnagyság is, ezért volt szüksége a huszti udvarházakra, legtöbbnyire ott is lakott, vagy a nem épen távol eső Bedőn, ezért Huszthi vagy Bedői Petrovaynak is neveztetett. 1552-ben Bedői Tivadar Ferenczczel és Bedői Vana Jánossal együtt megjáratta Bedő határait.* 1534-ben egyezségre lépett Sásváron Ugocsamegye tisztikara előtt a fiágon kihalt Zóvárdffy család leányági utódaival, néhai Mátyfalvi Zóvárdffy György leányaival és azok örököseivel, úgy mint Borbálával, Oroszy Boldizsár özvegyével, Annának férjével, Adorjányi Ráthonyi Gáspárral és Klárának a fiával, Zirmay Lajossal, néhai Zóvárdffy Ferencz birtokai iránt, melyek végett már régebben perlekedtek egymással, s melyek akkor az ő kezeinél voltak, minthogy felesége, Krisztina, előbb Zovárdffy Ferencznek, a Zóvárdffy György fiának volt az özvegye. Az egyesség Surányi János, MIkolay Ferencz, Bilkey György és Huszthy György deák választott birák közbejöttével köttetett meg, s annak értelmében átadta Petrovay Péter a beregmegyei Rákóczi, bilkei, miszticzei, s az ugocsamegyei ujlaki és szőllősvégardói részbirtokokat Zóvárdffy György leányági utódainak, ezek pedig átengedték neki és feleségének, Krisztinának a mátyfalvi udvarházat és az egész ottani birtokot, a mely 200 forintra becsültetett, oly feltétel mellett, hogy a míg élnek, békében birhassák, ha Krisztina asszonytól leányok maradnának, azok férjhez menetelükkor 100 forinttal elégittessenek ki, ha pedig fiú maradna, úgy árvaságba esésétől számítva 12 évig bírhassa a jószágot, s akkor 100 forintért visszabocsájtani tartozzék, ha pedig gyermekük nem maradna, akkor halálukkal a birtok azonnal vissza szálljon a rokonokra, végre kötelesek Petrovay Péter és Krisztina minden, a Zóvárdffy birtokokra vonatkozó irományokat kiadni. Ezen mátyfalvi birtokot utóbb Mucsay Pál, a királyi nagyobb kanczellária jegyzője, Bogárdi Nagyváthy János és Újlaki Rácz Miklós felkérték volt a királytól mint urafogyott jószágot, de a beiktatásnak ellentmondott Petrovay Péter 1543-ban. Az ősi és mátyfalvi jószágokon kívül birt még Lipcsén* és Bilkén is, Beregmegyében.
1 Eredeti kelt Huszton, 1548 augusztus 22-ikén.
 
2 Lelesz, Proth. Auth. 8. folio 226. Anni 1549.
 
3 U. ott.
 
4 U. ott, Stat. Litt. P. Nro 186. Anni 1553.
 
5 U. ott, Met. Com. Máramaros. Nr. 4.
 
1 Lelesz, Statut. Litt. E. Nro 23. Anni 1551.
 
Petrovay Péter háromszor nősült. Első neje, mint az elmondottakból is tudjuk, Zovárdffy Ferencz özvegye, Krisztina volt, de a kinek családi nevét nem ismerjük. Másodszor Dombay Katalinnal lépett házasságra, harmadszor pedig Daróczy Borbálát vette nőűl. Az okmányok így adják elő, de nem lehetetlen, hogy tévedés van a dologban, s hogy a Zóvárdffy leányággal kötött egyességlevélben, (melyet csak másolatban ismerünk) tévedésből van Zovárdffy Ferencz özvegye Krisztinának nevezte Katalin helyett; ha ez így áll, akkor csak két neje volt s Dombay Katalin volt az első, a mit az is látszik bizonyítani, hogy a Ruszkovai Dolhay Mihály elzálogosított birtokaiért a 226 forintot atyja helyett Petrovay Péter tette le és pedig neje, Dombay Katalin pénzéből. Özvegye, Daróczy Borbála 1568-ban egyességet kötött sógoraival, Petrovay I. Istvánnal és II. Györgygyel, mely szerint jegyruhájáért két ház jobbágyot és egy udvarházat kapott, ellenben sógorainak egy rozsályai 62telket engedett át azért, hogy őket egyéb birtokaiban megoltalmazzák.
Petrovay Péternek csak egy fia maradt: I. Lőrincz, de hogy melyik nejétől született, azt nem tudjuk megmondani.
I. Lőrincz állandóan Bedőn lakván, Bedői Petrovaynak neveztetett. Midőn 1556-ban Suraklini, Petrovich Péter, királyi helytartó adománya czímén a megye tisztikara Szigethy Pál deákot Remete falu és az elhagyott pálos kolostor birtokába beiktatni akarta volna, Petrovay Lőrincz ellentmondott a Tisza partján fekvő Zuható nevü rét és a Tisza nyugati oldalán lévő Ticzefejének nevezett terűletre nézve, állitván, hogy azok a bedői határhoz tartoznak és (anyai) ősei által adattak zálogba a szerzeteseknek. Erre bizonyítékai előmutatására felszólittatván, azzal mentette magát, hogy az okleveleket most elő nem mutathatja, mert azok Eszéky Ádám deáknál vannak, a ki jelenleg (1556 július 28-ikán) faktor az ostrom alatt álló Huszt várában. 1559-ben perbe idézte Dolhay Györgyöt bizonyos rozsályai részbirtok elfoglalása miatt. Nem élt már és gyermekei sem maradtak 1566-ban, a midőn II. János király bedői udvarházát és minden egyéb birtokait Bornemisza Farkas tanácsosnak és fehérvármegyei főispánnak adományozta, de Bornemisza nem ülhetett bele a birtokokba, mert életben voltak Lőrincz nagybátyjai, I. István és II. György.
I. István (I. János fia) unokaöcscsének Lőrincznek halála után Bedőre tette át lakását s attól fogva Bedői Petrovaynak neveztetett. Azt már elmondottuk, hogy 1568-ban testvérével, Györgygyel együtt egyességet kötött testvérbátyjok, Péter özvegyével, Daróczy Borbálával. A bedői birtokon kívül birt még Ruszkován, Polyánán, Leordinán és Szurdokon is. 1551-ben és 1572-ben királyi ember volt. Élt még 1579-ben is. Két fia maradt: I. Ferencz és II. János, a kik szintén 1579-benemlíttetnek, mint élők, de egyebet róluk nem tudunk.
II. György 1572-ben királyi embernek jelöltetett, 1579-ben még életben volt, de más adat nem maradt fel róla.
Három fiát ismerjük: III. Jánost, II. Istvánt és I. Tódort. Mind a három neve 1579-ben említtetik első izben. Tódorról ezután nem hallunk semmit. Istvánról is csak annyit tudunk, hogy 1617-ben megyei esküdt volt.
III. János 1580-ban,* 1581-ben, 1593-ban* és 1604-ben* Máramarosmegye egyik szolgabírája volt, 1612-ben pedig az alispáni tisztet viselte. 1612-ben rokonaival, Gyulafalvi Rednik Jánossal, Bercze Farkassal és Perse Simonnal adományt kapott Gábor fejedelemtől a máramarosmegyei egész Nagypatakra és a hernéczi részbirtokra, melyeket már őseik is bírtak, s akkor is az ő kezeikben voltak. Úgy látszik azonban, hogy az adománylevél kiállítása után rövidesen elhalálozott, mert 1613 márczius 6-ikán, midőn Szigethi Deday György és Szigethi Gyarmathy János deák, a beiktatást végrehajtották, az arról kiadott bizonyságlevélben neve nincs megemlítve.
1 Eredeti kelt Szigeten, 1580 márczius 15.
 
2 Szigeten, 1593 június 28-ikán kelt eredeti aláirása dr. Mihályi János úrnál.
 
3 Besztercze város levéltárából közli dr. Werner Gyula a Budapesti Hirlap 1890. deczember 25-iki számában.
 
Az előadottak után a családfa így alakult:
(A családfát l. a 63. lapon.)
Itt megszakad a leszármazás folytonossága, mert az 1579- és az 1640-ik évek között időből egyetlen okmányt sem sikerült felfedezni, a melynek segélyével a későbbi nemzedékek az előbbeniekkel összeköthetők lennének.
Egy Petrovai Petrovay János 1616-, 1617-, 1619- és 1622-ben alispánja volt Máramarosnak, de nem merjük őt azonosítani a táblán álló III. Jánossal, még ha bebizonyítható lenne is, hogy neve a nagypataki beiktatási bizonyságlevélből nem elhalálozása miatt maradt ki, nem merjük azonosítani pedig azért, mert 1580-ban már szolgabiró lévén, amivé abban a korban ifju embert még nem választottak, alig hihető tehát, hogyha élt is 1622-ben, még akkor is megyei tisztséget viselhetett volna.
Ismét más személynek tartjuk azon idősb Petrovai Petrovay Jánost, a ki 1627-ben egyik gyámja volt Dolhay IV. György gyermekeinek, a ki 1630-, 1631., 1638- és 1639-ben alispán,* 1636-ban táblabíró, 1631-ben* és 1645-ben pedig követ volt az erdélyi országgyűlésen.*
4 Eredeti oklevelek néhai Szilágyi István gyűjteményében.
 
5 U. ott.
 
6 Máramaros megye jegyzőkönyve.
 
63I. TÁBLA.
Hosszúmezey Szaniszló 1363–1366 a beregmegyei oláhok vajdája; János 1383–1389 (Jánosvajdafalvi János vajda leánya); Szaniszló 1393–1435 a Dolhay család őse; János 1398–1450 tőle ered a Leordinay család leányágon; Péter 1398 † 1404; György 1398–1430 huszti várnagy Porkolábnak neveztetett; Bogdán (Adesdatus) 1398–1437 dolhay nevet viselt; I. Mihály 1431–1489 1466-ban szolgabíró Dolhai, Ruszkovai, végre Petrovai Bogdán-Mihály; I. János 1466–1539 Petrovay 1505-ben országygűlési követ 1508 és 1519-ben alispán; I. Demeter 1466–1479 Petrovay (Gyulafalvi Rednik Margit) †; I. György 1466 Petrovay †; Margit, özvegy 1531 (Vajnághi Mircse Jakab, 1524-ben mármarosi alispán); I. Pál 1539–1544 1544-ben alispán †; I. Péter 1519 † 1559 Huszthi, Bedői, Petrovay 1548, 1549, 1550, 1553 és 1558-ban alispán (1. N. Krisztina (?) 2. Dombay Katalin 3. Daróczy Borbála özvegy 1568); I. Lőrincz 1559–1564 † 1566 előtt Bedői Petrovay †; Mirces Krisztina (Szőllősi Horváth István); Anna (Sztojka Simon, alispán); Horváth Menyhért; Sztojka Ferencz 1548; Gáspár 1548; Klára 1548 (Dolhay György); I. István 1551–1579 Bedői Petrovay; I. Ferencz 1579; II. János 1579; III. János 1579 † 1612 1580, 1581, 1593 és 1604-ben szolgabiró 1612-ben alispán; II. János 1579; II. György 1568–1579 Petrovai Petrovay; II. István 1579–1617 1617-ben esküdt; I. Tódor 1579
Ezen Jánost már csak azért sem tarthatjuk egy személynek az előbbeni János alispánnal, mert míg az előbbeni a neve alatt kiállitott leveleket nem irta alá s igy bizonyosan nem volt irástudó, az utóbbi János alispán, mint 1639-dik évi aláirása eléggé bizonyítja, jól tudott bánni a tollal.
Ezen János, kit IV. Jánosnak fogunk nevezni, kétszer nősült. Első neje Gesztrédy Borbála volt,* ettől született fia, III. György, második ismeretlen nevű nejétől pedig két fia maradt, I. Illés és III. István.
1 A Gesztrédy család eredete és leszármazása ismeretlen. Úgy látszik, ősei voltak s a Hunt-Pázmán nemzetből váltak ki Gesztrédy Derzs fia, László, aki 1339-ben, és Baloghy Miklós fia, Péter mester, a ki 1331-ben emlittetnek, mint Gesztréd birtokosai. (Anjoukori okmtár, III. k., 216. és 566. lapokon.) Gesztrédy Borbála leszármazását és rokonságát ide iktatjuk.
Gesztrédy Tamás (Egressy Borbála özvegy 1609); Borbála (Petrovay János); Petrovay György 1659; Zsigmond; Judit 1659 (1. Gede Péter 2. Csepei Ákos Mihály 1659)
 
III. Istvánról és utódairól majd III. György ágának ismertetése után fogunk szólani.
I. Illés 1663-ban és 1668-ban táblabíró, 1665-, 1670-, 1673-, 1674-, 1675- és 1676-ban pedig felsőjárási főszolgabíró volt, s mint ilyen halt meg Petrován 1676 november 17-ike előtt nehány nappal.
A Szaplonczay-családból származott ismeretlen keresztnevű nejétől hat fia maradt: I. Zsigmond, VI. János, II. Péter, I. Niczétász, IV. István és V. György.
VI. János, II. Péter és I. Niczétász gyermektelenül haltak el.
IV: Istvánnak két fia ismeretes: I. Gergely és II. László, de ezekről, valamint V. Györgyről sem tudunk semmit, pedig az utóbbinak több gyermeke maradt, de még neveiket sem ismerjük.
I. Zsigmond 1652-ben született, 1676 november 17-ikén atyja halála után, annak helyébe felső járási főszolgabíróvá helyettesittetett, 1679-, 1686- és 641690-ben táblabíró volt. 1679-ben két alsórónai jobbágytelket vett zálogba a rajta ülő jobbágyokkal együtt Sztojka Zsigmond, Gábor és Györgytől 300 forinton, melyeket utóbb 1690-ben Szojka Zsigmond és fia, László, 322 magyar forinton váltottak vissza.* Állandóan Petrován lakott. Nejétől, Szarvaszói Koruly Kalinától (Klára), ki mint özvegy még 1713-ban is életben volt, egy fia és két leánya maradt: VI. György, Mária, Kozárvári Rácz Péterné és másik Mária (Marikucza) Alsóvissói Pap Jónás felesége. Koruly Kalina leszármazását a következő tábla mutatja:
1 Eredeti, kelt Szigeten, 1690 április 23-ikán.
 
Szarvaszói Birtók Griga; Birtók Mária (Koruly Gábor); Szarvaszói Koruly Petrás 1688-ban főszolgabiró (1. Koruly Iván leánya Fémike 2. Petrovay Mária 1688 † 1702); 1-től Koruly Kalina 1700 (Petrovay Zsigmond) 1713. özvegy.
VI. György neve 1700-ban említtetik először, 1741-ben Máramarosmegye egyik követe volt Lengyelországban. 1743-ban már nem élt. Állandóan Szarvaszón lakott. Gyermekei nem maradtak.
III. György (a II. táblán látható IV. János legidősebb fia) született 1612-ben. Testvérével, Illéssel és Istvánnal úgy osztozott meg, hogy neki a bedői, öcscseinek pedig a Petrova vidékén lévő birtokok jutottak. Megyéjét odahagyva, a hadi pályát választotta, de hogy merre járt és hol vitézkedett, arról semmit sem tudunk s csak 1665-ben találkozunk vele, mint Tokaj vára alkapitányával; az volt 1667-ben is. Azelőtt Sáros vármegyében is lakott, Kakasfalván, nejének, Szinyei Merse Ilonának a birtokán, kit mint Csuda András gyermekes özvegyét vett volt nőül. 1652-ben elzálogositotta bedői bortokát 895 magyar forintig Pap András, Vajnághy Jancsi, Vajnághy András, Tivadar Mihály, Tivadar János, Markos György, Nemes János, Nemes Ferencz és Orosz Simon nevű bedői nemeseknek. 1656-ban egyességre lépett mostohagyermekeivel, Kakasfalvi Csuda Istvánnal, Andrással és Annával, Makay Jánosnéval, ezeknek jószágai, a sárosvármegyei Demete és Kakasfalvára nézve s ezek elismerik, hogy úgy a birtokokból, valamint az ingóságokból mostoha atyjuk által teljesen ki lettek elégítve, s hogy a kakasfalvi udvarházat, melyet 90 magyar forintban birt volt zálogban Csuda Andrástól, annak fizetés nélkül visszabocsájtotta, ezért aztán beleegyeznek, hogy édesanyjuk kakasfalvi birtokát második férjétől való két fiának, Petrovay Jánosnak és Györgynek hagyományozhassa. De a kakasfalvi udvarház megint csak visszakerült neje birtokába, mert azt olvassuk egy levélből, hogy utóbb az ungmegyei darmai részbirtokért adta át cserébe fiának, Csuda Istvánnak, hanem 1664-ben ismét megvette tőle 500 magyar forintért s ebből 400 forintot le is fizetett, 100 forintban pedig továbbra is nála hagyta. Ez időtájban, úgy látszik, Darmára tette át lakását Petrovay György s ezt abból következtetjük, mert 1660-ban egy kis birtokot zálogba vett Korláth-Helmeczen 12 magyar forintért Székes Annától, Korláth Gábornétól és ifjú Korláth Lászlótól, gróf Homonnay György özvegyétől vette zálogba 800 magyar forinton az ungmegyei egész Orosz-Mocsár nevű falut. 1659 november 2-án adományba kapta mindkét ágra Wesselényi Ferencz nádorispántól, nagybátyja Gesztrédy Zsigmond magvaszakadtán, annak ugocsamegyei, sásvári udvarházát tartozandóságaival és a nevetlenfalubeli részbirtokkal együtt. Pár héttel később azonban (deczember 29-ikén), azt rendelte el a nádorispán, hogy Ugocsamegye tisztikara osztoztassa meg Petrovay Györgyöt a nevezett birtokokon unokanővérével, Gesztrédy Judittal, Csepey Ákos Mihály feleségével. A nádori adománylevél ma is megvan a család levéltárában, de a beiktatásról sehol sem tétetik említés és ezen birtokok sohasem is kerültek a család kezébe, valószínűleg azért, mert az adománylevélben Nevetlenfalu neve ez más, kivakart név helyére van irva. 1665-ben felkérte a nádortól Gáthy Mihály özvegyének, Dobszay Juditnak tokajban lévő házát és a tokaji és keresztúri hegyeken lévő szőlleit, de ezekhez sem juthatott, mert Rákóczy György fejedelem özvegye, Báthory Zsófia és fia, Ferencz választott fejedelem kérelmére a Nádasdy Ferencz országbíró által elrendelt tanukihallgatás beigazolta, hogy azon ház és szőllők mindenkor az özvegy fejedelemné és fia birtokaihoz tartoztak s hogy azoktól takság fizettek. 651666-ban hivatalos volt Rákóczy Ferencz és gróf Zrinyi Ilona lakodalmára. 1672-ben Homonnán lakott, élt még 1677-ben is, a midőn Pánthy István elismeri és megnyugtatja az iránt, hogy azon 100 forintot, melynek erejéig Lipócsi István deákért kezességet vállalt volt, teljesen megkapta.
Említett nejétől, kinek negyedizig való rokonságát az ide csatolt tábla ismutatja, két fia maradt. V. János és IV: György.
Bocskói Bocskay György 1478; Simon 1499 (Kismarjay N.); Kismarjai Bocskay György † 1571 (Lekcsei Sulyok Krisztina); Anna (Keczer Ambrus); Gergely 1512–1572; András (Demethei Bornemisza Bóra, özvegy 1588); Miklós; Ilona (1. Bárczay István 2. Monoky János)i Keczer Bóra (Bessenyey György); Zsuzsánna 1588 (1. Csoltói Basó Mihály 2. Monoky János); Dorottya 1588 (1. Buthkay György † 1579 2. Rákóczy Ferencz 1588); Miklós 1584 † 1621 báró, zempléni alispán (Berzeviczy Judit); István báró 1647 † 1672 zempléni főispán (1. Báró Lónyay Zsuzsánna 2. Báró Török Kata); György 1588-ban kiskorú; Margit 1588-ban kiskorú (Szinyei Merse Kristóf); Merse Ilona (1. Kakasfalvi Csuda András 2. Petrovay György); Bárczay Anna 1588 (Máriássy Ferencz 1588); Máriássy János 1588; Monoky Ferencz 1588; Monoky Miklós 1588; Erzsébet † 1581 (Báthory Kristóf erdélyi fejedelem); Zsigmond fejedelem (Mária Krisztina főherczegnő); Sára (Bagdi György); Grizeldisz (Zamojszky János); Ilona (Haller Gábor); Haller György (Bedeghi báró Nyáry Borbála); Krisztina (Palocsai Horváth György); Horváth Anna (1. Báthory Gábor fejedelem 2. Kendy István); Judit (Losonczi Bánffy Kristóf); Bánffy Dénes 1606 (Báthory Anna, a Gábor fejedelem nővére); István szül. 1557 † 1606 erdélyi fejedelem (Berekszói Hagymásy Kata, elébb Varkucs Mihályné)
IV. György Homonnán lakott Zemplén vármegyében, 1677-ben megvette Krompachi Holló Zsigmondtól 1000 magyar forintért a zemplénmegyei Porubka falut és Oreskán egy szőllőt, 1679-ben pedig a homonnai felső mezőn bírt földjeihez egy holdat vett 6 forintért Baloghy Mihálytól, 184-ben már nem volt életben. Neje tőkés-Újfalusi Újfalussy Éva visszavonta 1673-ban az egri káptalan előtt azon reája nézve sérelmes egyességét, melyet nem rég kötött volt osztályos atyjafiával, Újfalussy Ádámmal. 1684-ben már Stesszel Mihály felesége volt, élt még 1715-ben is, mint második férjének is özvegye, a mikor visszavonta a leleszi konvent előtt azon egyességét, melyet Tabódy Mihálylyal és feleségével, Tussay Katával kötött volt egy homonnai kőház iránt. Újfalussy Éva leszármazását és utódait az ide jegyzett táblácska mutatja:
Báró Cziráky Mózes* (Felső Káldi Káldy Zsuzsánna); Báró Cziráky Zsuzsánna (Tőkésújfalusi Újfalussy János 1642); Ujfalussy Éva 1673–1715 (1. Petrovay György † 1684 előtt) 2. Stesszel Mihály † 1715 előtt); Petrovay Ádám 1696–1709; Petrovay József 1715–1741; Stesszel Zsuzsánna 1715
1 Tévedett néhai kiváló tudósunk, Nagy Imre, midőn a Vezekényi nemzetség és a gróf Czirákyak czimű dolgozatában (Turul, 1883. évf. 4. és 57. 11.) báró Cziráky Ádám anyját Niczky Orsolyának nevezi, mint az báró Cziráky Mózes végrendeletéből kitűnik.
Báró Cziráky Mózes betegen fekvén Győrött, Wragonith Magdolna Sicy János özvegye házánál, ott 1627 június 22-ikén élőszóval tett végrendeletet két káptalanbeli tag előtt; a káptalannak július 13-án erről kiadott levele megirásakor már nem élt. Neje, Káldy Péter leánya, Káldy Mihály soproni plébános nővére, Zsuzsánna volt. Csakis ettől született gyermekei voltak a végrendelettételkor életben: Ádám, Magdolna, Éva és Zsuzsánna. A Niczky Orsolya gyermekei báró Cziráky Mózes halálakor már nem voltak életben, sőt utódaik sem maradtak. Hogy pedig a báróságot Cziráky Mózes szerezte, az is kitünik a végrendeletből, melyben a kiskorú Ádám «nagyságosnak» czímeztetik.
 
66IV. Györgynek említet nejétől két fia maradt: I. József és I. Ádám.
I. Ádám iskoláit az ungvári jezsuitáknál végezte, utóbb Léva várában vitézkedett, 1707-ben pedig zemplénmegyei biztos volt. Oreskán lakott Zemplénmegyében, a hol egy Panykó nevű jobbágyot és Ujfalussy Jánostól két puszta jobbágytelket szerzett volt. Izbugyán is szerzett egy részbirtokot és birta egész Porubkát, de melyet gróf Keglevich Terézia elfoglalt tőle, miért is beperli a grófnét és Rákóczy Ferencz fejedelem rendeletet menesztett érdekében Zemplénmegye közönségéhez 1707 június 1-én a sajókörömi táborból. Nejétől, Horváth Jusztinától csak egy fia maradt: II. Ferencz, a ki már 6 éves korában elhalt. Horváth Jusztina utóbb Dancsa Andráshoz ment nőül.
I. József a katonai pályára lépett a 1716-ban Temesváron állomásozott, 1727-ben százados volt, 1741-ben pedig, mint a Dessewffy-ezred egyik századosa, Sziléziában hadakozott. Bilitzről 1741 május 3-ikán hazaküldött levelében Prik nevű várost, várnak 15,000 lovast és gyalogost, várnak szászokat és muszkákat is. A németek Naisz körül állanak, a magyarok pedig Naisztól két mértföldnyire. Április 29-én elfogta a Prussus Nagy Sándor hadnagyot négy emberével. A birodalmi választók állítólag ráirtak a Prussusra, hogy takarodjon ki Sziléziából. 1718-ban törvényesen megintette testvérének, Ádámnak özvegyét. Horváth Jusztinát, ekkor már az ungmegyei Izbugyán lakó Dancsa András feleségét, hogy az orcskai birtokot és a Petrovay-család leveleti adja ki s e végett 1727-ben újból is megintette. Neje Nagytúri Teleky Zsuzsánna volt, de a ki gyermektelenűl halt el 1741 április 14-ikén. Nemsokára maga I. József is elhalálozott, nem tudjuk, Sziléziában esett-e el, vagy pedig itthon végezte be életét, csak annyi bizonyos, hogy 1758-ban már néhainak iratott.
A Nagytúri Teleky család nyolcz ízen való leszármazását a következő táblázat mutatja:
Nagytúri Teleky Lőrincz 1583; István; I. Pál; Tamás; László; II. Pál; III. Pál 1751 Olasz-Paliban Szabolcsmegyében (Ruszka Zsuzsánna 1751); László 1751; IV: Pál 1751; József 1751; Imre 1751
Teleky Zsuzsánna, Petrovay József felesége valószínűleg II. Pál testvére volt.
III. György fia, V. János, 1688-ban Ungmegye alispánja,* 1693-ban másodalispánja,* 1700-ban pedig Rákóczy Ferencz tállyai gondviselője volt. 1683 április 15-ikén az elébb május 12-ikére, Lőcsére bizonyos peres ügyek elintézésére nézve kitűzött határnapot Thököly Imre fejedelem Szerencsre tette át s oda idézte meg Petrovay Jánost is a Klobusiczky család panaszára. 1692-ben óvást emelt Petrovay János a leleszi társas káptalan előtt azon egyesség ellen, melyet néhai Széki gróf Teleki Mihály Dolhay György összes birtokait családja részére megszerezte, minthogy Dolhay Györgynek, neki kétségetlen osztályos atyjafia lévén, azon birtokok Bedeghi báró Nyáry Zsuzsánna volt, kinek leszármazását a következő táblák mutatják:
1 Ungvármegye bizonyítványa. Kelt Ungvártt, 1838 január 25-ikén.
 
2 Eredeti.
 
67I. Ottokár, cseh király 1198 † 1230 (Árpádházi Konstánczia); I. Wenzel, cseh király 1230 † 1253 (Kunigunda, Barbarossa Frigyes császár unokája); II. Ottokár, cseh király 1253 † 1278; II. Wenzel, cseh király 1278 † 1305 (Judit, Habsburg Rudolf császár leánya); Margit (III. Boleszláv, liegnitzi herczeg † 1352); I. Lajos, briegi és lübeni herczeg † 1398 (Ágnes, glogaui herczegné † 1363); Hedvig † 1376 és 1396 között (I. János (Jesko) auschwitzi herczeg L 1370–1372); Anna † 1330 után (Czasztalovitz I.Puta † 1415 előtt); Czasztalovitz II. Puta; Salome † 1489 (Vilmos, troppaui és münsterbergi herczeg † 1452); Katalin † 1505 (II. János, sagani herczeg L 1504); Margit (Alsólendvai Bánffy Miklós, pozsonyi főispán) esküvő 1484; Bánffy János, nádor (Kerendi Székely Margit); Bánffy István, országbiró (Gúthi Országh Magdolna); Bánffy Gáspár (Gersei Petheő Katalin); Bánffy Judit; Báró Nyáry Zsigmond; Bedeghi Nyáry Lőrincz (Thúróczy Márta); Báró Nyáry Pál; – Báró Nyáry Miklós; Enyingi Török Ambrus; Báró Török Imre; Báró Török Bálint; Enyingi báró Török Ferencz; – Enyingi báró Török Zsuzsánna;Báró Nyáry Zsuzsánna (Petrovay János); IV. Béla, magyar király † 1270 (Mária, Todor keleticsászár leánya); Anna (Rosztiszláv orosz herczeg); Kunigunda; János comes de genere Dorozsma; Garay István, bán; Garay András (Neunai N.); Garay Miklós, nádor; Garay Miklós nádor – Cilly Anna; Garay László nádor – Alexandra tescheni hgné; Ujlaky Miklós, bosnyák király–Garay Bora; Maróthy Lajos– Újlaki Katalin; Maróthy Magdolna; Zokoly István – Kisvárdai Várady Anna; Kisvárdai Zokoly Miklós; Thelegdy Kata; Brebiri báró Melith Péter – Zokoly Erzsébet; Báró Melith Anna-Mária; Gúthi Országh Mihály nádor; Országh László; Országh Mihály; Országh László (Pekry Anna); Gúthi Országh Borb.
Báró Nyáry Zsuzsánna, ősanyja, Gúthy Országh Borbála által, – a mint a táblázaton látható, – Garay László nádor nejétől, Alexandra tescheni herczegnőtől, – nagyanyja, Bánffy Judit után pedig Bánffy Miklós nejétől, Margit sagani herczegnőtől származván le, ereiben az árpádházi magyar királyok, a lengyel és cseh királyok, a sziléziai és orosz herczegek, a német és a keleti császárok, a Habsburgh-ház és a Cilly grófok vére folyt. A magyar családok közül pedig ősei voltak a táblán feltűntetteken kívül az Ártándyak, Budayak, Losonczi Bánffyak, Bárczayak, Büdyek, Chaholyiak, Eszenyi Chapyak, Álmosdi Csirék, Homonnai Drugethek, Hunyady János atyja, Vojk, a Nánai Kompolthok, Pálóczyak, Perényiek, báró Podmaniczkyak, Ráskayak, Rozgonyiak, Sarmasághyak, Sulyokok, Felsőlendvai Széchyek, a Tolcsvayak s több mások, kik által az Aba, Ákos, Balogh, Boksa, Buzád, Csanád, Dorozsma, Guth-Keled, Kátha, Nádasd, Subich, Tétény és Tomaj nemzetségekből származott. Rokonságát pedig a negyedik izig ezen táblázat mutatja:
68Bezeghi Nyáry Lőrincz 1547–1555 (Thúróczy Márta özvegy 1562); Báró Nyáry Pál 1562–1602 (1. Enyingi báró Török Zsuzsánna 1569 2. Báró Várday Katalin, özvegy 1613); Krisztina 1562–1573 (Dóczy Gábor 1569–1573); Dóczy Zsuzsánna (Báró Thököly Sebestyén); 1-től Miklós 1601–1626 (Alsólendvai Bánffy Judit); 2-tól Krisztina 1668 (Gr. Esterházy Miklós nádor); Báró Thököly István (Thurzó Katalin); Gróf Thököly István (Gyulaffy Mária); Zsigmond 1637–1647 (Báró Melith Anna Mária, utóbb gróf Zichy Istvánné); Imre, fejedelem (Gr. Zrinyi Ilona); Éva (Hg. Esterházy Pál); Zsuzsánna (Petrovay János); mostohaöcscse gr. Zichy Péter (gr. Homonnay Klára); Hg. Esterházy Pál (gróf Thököly Éva); Gr. Esterházy Mária (Gr. Homonnay György); gróf Homonnay Zsigmond (Gróf Keglevich Terézia); Klára (Gr. Zichy Péter); Krisztina (Gr. Bercsényi Miklós)
Nagy Iván még nem ismerte – nagy műve kiadásakor – a Bedeghi Nyáryak bárói rangját, melyet 1580-ban kaptak volt, s csak Istvánt, a kassai generálist nevezi bárónak, pedig ezen István magát grófnak írja. Azt is tévesen állítja, hogy Petrovay Jánosné, Nyáry Zsuzsánna elébb Thelegdy Gáspárné lett volna, mert Thelegdyné más Zsuzsánna volt, s a Petrovayné atyjának, Nyáry Zsigmondnak volt a testvére, de más anyától.
Nyáry Zsuzsánna atyja után részt örökölt az elpusztúlt szucsányi várban és annak tartományában, Szucsán városban, Podhragyán, Nyolczován, Szent-Mihályon, Ivánkafalván, Nedozéron és bodorfalván, Tót-Prónán és tartozékaiban, Borczfalván, Dubován, Rudnán, Brestyán, Jeszenován, Lesnyán és Hadvigán Thurócz vármegyében, Felső-Teszéren, Hazás-teszéren, Puszta-Píren és Kis-Peszeken Hont vármegyében. Ezen birtokok a Túrócz-Szent-Mihályi Thúróczy családról szállottak a Nyárí családra, mint Thúzóczy Márta, Nyáry Lőrinczné hozománya. továbbá örökölte a kihalt Gúthy Országh-családról az Enyingi Törökökhöz, s erről a Nyáryakhoz került birtokok egy tizenhatod részét; ezek a következők voltak: Atkár, Fegyvernek, Fokoró, Gyanda, Vámos-Györk, Kőtelek, Mátrahegye, Mósóhalom, Tisza-Roff, Szent-Jakab, Sár, Szakállas, Szent-Iván, Tar, Terebes, Visonta, Visznek, Domoszli,Tóth-Nána, Tarna-Eörs, Déva-Ványa, Nagy-Körü egész faluk, Alcsi, Szászberek, tarján fél faluk és részbirtokok Patán, Gyöngyösön, Gyöngyös-Halászon, Benén, Kompolton, Hevesen, Pélyen, Átányon, Szajlán, Sirokváralján, Markazon, Felső-Rozsnokon, Kőkúton, Verpeléten, Nagy-Bereken, Kis-Hevesen, Pásztón, Ráczfaluban és Püspökiben, mind Heves vármegyében, egész Szécsény, Baglyasallya, Batka, Dobrócz, Dolyán, Drágh, Endrefalva, Farkas-Almás, Fejérkő, Farkasfalva, Hidegkút, Hollókő, Jobbágyi, Keresztúr, Kis-Csitár, Nagy-Csitár, Kovácsi, Lapújtő, Ó-Básth, Patvarócz, Puszta-Almás, Rimócz, Sámsonháza, Somoskő, Sipek, Strass, Újfalu,Várallya, Varbó, Varsány, Vendéghi, Zsúm, Zsúm-Almás, –fél Aba-Lehota, Ecseg, Kármánháza, Konczhida, Libercse, Madacska, Negyelistye, Sztregova, Sűlye, Színyóbánya, – egyharmad Lucsin, Kis-Bárkány, Nagy-Bárkány és Puszta-Tapasz, mind Nógrádvármegyében, fél Rimaszombat, Alsó- és Felső-Szkálnok, Türész, Hacz-Lehota, Kokova, Kraszkó, Pereszlény, Rimabánya, Tiszolcz, Visk, Szemeréd, mind Hont vármegyében és Megyer felé Pest vármegyében.
Anyja után részt örökölt Szerednyén, Eszenyben, Hlubokán, Győczön, Császlóczon, Ág-Telken, Köbléren, Dobrókán, Andrasóczon, Ignéczen, Iglinczen, Somban, Lehóczon és Szlatinkán, nagyanyja, Zokoly Erzsébet után pedig a kisvárdai, litkei, bezdédi, pátrohani, döghei, berencsi, ajaki, papi, dombrádi, demecseri, kékcsei, gégényi, thassi, veresmarthi, rozsályi, szakolyi, paszabi, szamosszeghi és márokpapi részjószágok szállottak reája. Azonban csak az ung-, bereg-, szabolcs-, szatmár- és turóczmegyei birtokokhoz juthatott hozzá, a Hont- és Nógrádmegyékben fekvőket még Török István zálogositotta el nagyobbrészt bár kis öszszegben (2500 forintért), Uzapannits Dósa Tamásnak, a hevesmegyeiek pedig a törökök kiverése után «jus armorum» czímen leginkább katonáknak lettek eladományozva, s csak idők múltán, sok utánjárással s a beirati összegek lefizetése mellett lehetett azokat a Neoaquistica Comissio előtt folytatott perrel visszaszerezni.
Petrovay János, úgy látszik, eleinte Darmán 69lakott, s csak midőn nejével Császlóczon birtokhoz jutott, tette át ide lakását, felépítvén ott azt a házat, melynek, utóbb lebontatván, egyik sarokköve ma is eredeti helyén áll emlékül.
Nyáry Zsuzsánna férjével közel egyidejűleg 1710-ben halt el császlóczon. Kilencz gyermeke született, úgy mint: III. László, született Szent-Mártonban, 1672 szeptember 8-ikán, Borbála, született 1674 február 1-én, II. Zsigmond, született Ungvárott, 1675 január 10-ikén, III. Ferencz, született 1678 július 24-ikén, VII. János, (idétlen) született 1682 július 24-ikén, Anna, született 1783-ban, VIII. János, született 1685 június 6-ikán, VII. György, született 1687 június 10-ikén és Zsuzsánna, született Császlóczon, 1690 október 6-ikán.*
1 Petrovay János sajátkezű feljegyzései.
 
Borbála, VII. János, Anna és VII. György kis korukban haltak el, II. Zsigmond, 1702 január havában hunyt el.
Zsuzsanna 1707-ben Budán tartózkodott testvérbátyjánál, Lászlónál, ott láthatta meg Orczy István akkor, midőn túl a Dunára utazván, Budán a császárpártiak által Rákóczynak nézetvén, elfogatott. Zsuzsánnát még azon évben haza vitték szülei Császlóczra s ott ünnepelték meg eljegyzését Orczy Istvánnal 1708 január 18-ikán nagy fénynyel, mely alkalommal a koszorú futtatásban Roffi Borbély Mihály nyerte el a díjat gyors alföldi paripáján. Orczy Istvánné 1737-ben halt el Tarna-Eörsön és Gyöngyösön temettetett el a Szent-Bertalan templomban április 2-ikán.
A Petrovay család leszármazását IV. Jánostól kezdve a következő táblázatban mutatjuk be:
II. TÁBLA.
IV. idősb János 1612–1645 máramarosi alispán 1630, 1631, 1638 és 1639-ben, követ 1631 és 1645-ben (1. Gesztrédy Borbála 2. N. N.); 1-től III. György szül. 1612–1677 tokaji alkapitány 1665–1667 (Szinyei Merse Ilona 1656); 2-tól I. Illés 1663 † 1676 máramarosi főszolgabiró 1665–1676 (Szaplonczay N.); III. István Folytatása a IV. táblán; V. János 1656 † 1710 ungmegyei alispán 1688 (Bedeghi báró Nyáry Zsuzsánna † 1710); IV. György 1656–1680 † 1684 előtt (Tőkésújfalusi Újfalussy Éva, 1684-ben Stesszel Mihályné); I. Zsigmond sz. 1652–1694 főszolgabiró 1676, (Szarvaszói Koruly Katalin özvegy 1713); VI. János; II. Péter; I. Niczétász; IV. István; V. GyörgyI I. Gergely; II. László; több gyermek; I. József 1715–1741 (Nagytúri Teleky Zsuzsánna † 1741) †; I. Ádám 1696–1709 † 1715 előtt zemplénmegyei biztos (Horváth Jusztina 1718-ban Dancsa Andrásné); II. Ferencz 1715 † 1718 e. †; VI. György 1700–1741 † 1743 előtt †; Mária 1713 (Kozárvári Rácz Péter 1713); Marikucza 1713 (Alsóvissói Pap Jónás 1713); III. László sz. 1672 † 1707 pest-pilismegyei alispán 1707-ig (1. Vattai Wattay N. † 1702 2. Király Daróczi Juliánna 1703–1726); Borbála szül. 1764 †; II. Zsigmond szül. 1675 † 1702; III. Ferencz szül. 1678 † 1709 kurucz ezredes (Árvay Mária 1702–1715); VII. János szül. 1682 † 1682; Anna szül. 1683 †; VIII. János szül. 1685 † 1708 (Bottyán Mária) †; VII. György szül. 1687 †; Zsuzsánna szül. 1690 † 1737 (Báró Orczy István); IV. Ferencz szül. 1703 † 1703; Klára szül. 1704 † 1705; I. Antal szül. 1706 † 1766 Folytatása a III. táblán; 2-tól Juliánna (Orczi Orczy Sándor); II. Pál (Miklós) szül. 1704 † 1729 †; II. József (István) szül. 1706 †; IV. László szül. 1707 †
PETROVAY György.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages