A DOLHAI ÉS PETROVAI PETROVAYAK TÖRTÉNETE 1450-TŐL NAPJAINKIG. (Második közlemény, hét czímerrajzzal.) | Turul 1883-1950

A DOLHAI ÉS PETROVAI PETROVAYAK TÖRTÉNETE 1450-TŐL NAPJAINKIG.
(Második közlemény, hét czímerrajzzal.)

III. László 1672 szeptember 8-ikán született Szent-Mártonban, épen a zenebonakor, megkereszteltetett Ungvártt. Keresztatyja Putnoky Ferencz volt, keresztanyja pedig Nádasdy Julia. Iskoláit Kassán a jezsuitáknál végezte, a kiktől 1693 szeptember 15-ikén ájtatosságát és jó erkölcseit dicsérő szép bizonyitványt kapott.* Ezután anyai nagyatyjának, báró Nyáry Zsigmondnak unokatestvére, herczeg Esterházy Pál nádorispán és Pest-Pilis-Solt megyék főispánja maga mellé vette, s egyike volt azoknak, a kiket a nádorispán 1700-ban a máramarosmegyei jobbágytelkek összeirására kiküldött, a mely alkalommal a nagyatyja Petrovay György által elzálogositott bedői birtokra 100 magyar forintnyi auctiót vett fel.* 1701- és 1702-ben Bécsben járt a «neoaquistica commissio»-nál Hevesmegye megbizásából és mint a báró Nyáry örökösök meghatalmazottja,* sőt már 1697-ben is fáradozott ebben az ügyben Rakovszky Menyhérttel együtt.* Előbb Gyöngyösön lakott, utóbb 1702-ben házat és majort épittetvén Karácsondon, oda tette át lakását, de a honnan 1703-ban, mint császárpártinak, Budára kellett menekülnie a felkelők elől. Ekkor már Pest-Pilis és Solt megyék alispánja volt s hevesmegyei birtokait Rákóczy Ferencz fejedelem 1704-ben testvéröcscseinek, Petrovay Ferencznek és Jánosnak adományozta. 1707-ben arra kérte levélben öcscsét Ferenczet, hogy a Pest-Pilismegyében szerzett birtokairól, az akkor elpusztitva lévő egész Tétényről és Apostag egy negyed részéről kérjen a fejedelemtől a maga nevére adománylevelet, nehogy ezen birtokok idegen kezekbe kerüljenek. 1701 június 6-ikán nőül vette Felső-Vattai Wattay János ismeretlen keresztnevü 16 éves leányát,* de a ki már 1702-ben épen házasságuk évfordulóján elhalálozott Gyöngyösön s ott temettetett el nagy 115fénynyel 1702 június 13-ikán. 1703-ban ismét házasságra lépett Király-Daróczi Daróczy Istvánnak, tolnamegyei alispánnak, tatai vicekapitánynak és paksi harminczadosnak Sokoray István néhai vitéz tatai kapitány ismeretlen nevü leányától született leányával, a 14 éves Klára Juliánnával, a ki az akkori viszonyokhoz mérten igen jó nevelésben részesült a pozsonyi apáczáknál s a ki németül is jól beszélt és irt is. Petrovay László megmaradt a császári párton élte fogytáig; mint Pest-Pilismegye alispánja halt el Budán 1707-ben, s ott temettetett el május 17-én a Mátyás-templomban a Szent-István király oltára alatti sirboltban.* Sirkövét nem lehetett megtalálni, sőt azon helyet sem tudták 1889-ben megmutatni, a hol Szent-István király oltára állott. A templom ujitásakor összeszedték a sirboltban talált csontokat s együvé hantolták el a temetőben. Első neje gyermektelenül halt el, a másodiktól azonban egy leánya és három fia maradt: Juliánna, Orczi Orczy Sándorné, valószinüleg Gyönyösön vagy Karácsondon született 1703-ban; II. Pál (Miklós), született Budán, megkereszteltetett 1704 deczember 7-ikén, keresztapja volt Söter Ferencz, Pest-Pilis és Solt megyék volt alispánja, keresztanyja neve olvashatatlan;* II. József (István), született Budán, megkereszteltetett 1706 január 21-ikén, keresztatyja gróf Koháry István tábornok, keresztanyja pedig Pironini báró Kuschlan Julia volt,* és IV. László (utószülött), született Budán, megkereszteltetett 1707 szeptember 30-ikán, keresztatyja báró Pfefferhoven Ferdinánd, keresztanyja pedig báró Kuschlán Rozina volt.* Az özvegy, Daróczy Klára Juliánna,* előbb Landskron Sándor kapitányhoz (1714), ennek halála után pedig báró Schleinitz Gottlobhoz (1717) ment nőül, élt még 1726-ban is.

1 Eredeti okiratok.

2 U. az.

3 U. az.

4 U. az.

1 Leszármazása következő:

Felső-Vattai Wattay idb. Pál (Budai Bornemisza Bolgár Anna); János 1701–20 (1. Doroghffy Mária 2. ……); ifju Pál (Jánoky Mária); István 1701–20 (Garamszeghi Géczy Anna 1716); 1-től N. sz. 1685 † 1702 (Petrovay László); Anna 1723 (Okolicsányi Mátyás 1723); 2-tól N.

1 A budavári Nagy-Boldogasszony-templom anyakönyvéből.

2 U. onnan.

3 U. onnan.

4 U. onnan.

5 Leszármazását ezen tábla mutatja:

Király-Daróczi Daróczy Zsigmond 1663 (Pákosi Paksy Anna 1663); István † 1709-ben Budán (Sokoray …); Klára-Juliánna sz. 1689–1726 (1. Petrovay László 2. Landskron Sándor 1714 3. Báró Schlemitz Gottlob 1717); Katalin 1700–1743 (Báró Száraz György 1726–1731)

II. József (István) és IV. László kis korukban haltak el.

II. Pál (Miklós) 1726-ban tiltakozott a váczi káptalan előtt Száraz György ellen (a ki 1731-ben báróságot kapott) Tétény falu elfoglalása miatt.* Élt még 1729-ben is, de utóbb gyermektelenül halt el.

1 Váczi káptalan, Contradic. C. Anni 1726. pag. 459.

VII. János (V. János és báró Nyáry Zsuzsanna fia) 1685 június 6-ikán született,* a grammatikát az ungvári jezsuita kollegiumban tanulta, 1702-ben bátyja László mellett volt joggyakorlaton, 1707-ben jelen volt a felkelők sajókörömi táborában.* Ugyanazon évben adományt kapott Rákóczy Ferencz fejedelemtől bátyjával Ferenczczel együtt testvárbátyjuk, a császárpárti Petrovay László hevesmegyei birtokaira.* 1705-ben nőül vette öreg Bottyán János és Závody Erzsébet leányát Máriát. Meghalt 1708 július 8-ikán Gyöngyösön s ott temettetett el fényesen a barátok templomában, temetése 244 forint 83 denárba került.* Gyermekei nem maradtak. Özvegye utóbb Almásy Ferenczhez ment nőül.

2 Atyjának sajátkezü feljegyzése.

3 Onnan keltezett eredeti levele.

4 Eredeti.

5 Eredeti.

III. Ferencz (V. János és báró Nyáry Zsuzsánna fia) 1678 július 24-ikén 9 óra tájban született. Keresztatyja báró Perényi János volt, keresztanyja pedig báró Barkóczy Istvánné Dessewffy Klára.* 1694- és 1695-ben az ungvári jezsuita kollegiumban tanulta a rhetorikát, hol mint az «alma sodalitas Beatć Marić Virginis ab Angelo» tagja oly erkölcsös és ájtatos életet folytatott, hogy a sodalitas vicerektorának választatott meg, miről 1696-ban igen magasztaló bizonyitványt kapott. 1697-ben jelen volt mostoha nagybátyja (édes anyjának mostoha öcscse) gróf Zichy Péter szabolcsi főispán kiséretében, midőn az leánynézőbe Homonnára utazott gróf Homonnay Zsigmondékhoz.* A felkeléskor, miután Ungvár is meghódolt, a fejedelemhez csatlakozott; tábori felszerelése 600 forintba került.*

6 Atyjának sajátkezü feljegyzése.

7 Eredeti levele.

8 Eredeti.

1161706 április 23-ikán már ezredesnek (vicekapitány) irta magát, a midőn Nagy-Szombat táján táborozott, de már ekkor betegeskedni kezdett,* 1708 deczember 28-ikán megvizsgálván hadait, azokat téli szállásra Szabolcs vármegyében helyezte el.* Meghalt aszkórban 1709-ben Ungvártt, s ott temettetett el deczember 4-ikén; ugyanakkor tömegesen haltak el Ungvártt pestisben, de egyedül csak őt temették el nagy pompával, temetése 180 forint 48 polturába került – a többi halottak egyházi szertartás nélkül közös sirokba földeltettek e1.* Nejétől, Árvay Máriától,* kit 1702-ben vett nőül, s ki mint özvegy 1715-ben még élt, három gyermeke született : IV. Ferencz, született Ungvártt 1703 október 9-ikén, meghalt másnap,* Klára, született 1704 szeptemberben, meghalt Ungvártt 1705 október 2-ikán* és I. Antal.*

1 Eredeti levele.

2 U. az.

3 Az ungvári r. kath. plébánia-templom anyakönyvéből.

4 Leszármazása következő:

Árvay N, Kis-Azarban, Zemplénben; Mária 1702–1715 (Petrovay Ferencz 1702); N.; István magvaszakadt; N.; Zsófia 1771-ben özvegy (Tomsics Miklós)

5 Az ungvári r. kath. plebánia anyakönyvéből.

6 U. ott.

7 Eredeti aláirása.

I. Antal valószinüleg Császlóczon született 1706-ban vagy 1707-ben. Iskoláit bizonyosan Ungvártt kezdette meg. 1726-ban Pesten volt joggyakorlaton a királyi táblánál. Járt az olasz egyetemeken is, s onnét két kitünő hegedüt hozott magával, melyek egyikét fia József, az akkori hires ungvári czigánynak és magyar zeneszerzőnek, Tyutyunak ajándékozta, a kinek utódainál teljesen elpusztult, a másik hegedüt 13 év előtt adta el Petrovay Ákos egy ismeretlennek, kitől 1886-ban Bodó Károly borsod-balatoni római katholikus lelkész birtokába került. Petrovay Antal maga is hegedüs lévén, annyira kedvelte a zenét, hogy élte fogytáig mindenhová elkisértette magát veres egyenruhába öltöztetett czigánybandájával. 1730-ban Ungmegye aljegyzője, 1733-ban hadi pénztárnoka és főjegyzője, 1740-ben főpénztárnoka, 1741-ben főjegyzője és egyik országgyülési követe volt. 1742-ben másodalispánná, 1747-től pedig haláláig, 1766-ig első alispánná választatott mindenkor egyhangulag, mint ezt Ungvármegye jegyzőkönyvei tanusitják. Árván maradván 3 éves korában, édes anyja Árvay Mária és nagynénjének férje, a később bárói rangra emelt Orczy István gyámsága és gondnoksága alatt nevelkedett. Nagykoruságra jutván, igyekezett még a nagyszülei által elzálogositott részjószágokat kiváltani, 1730-ban a litkei Pap Ferencz nevü jobbágyot, 1734-ben az eszenyi Gonda Mihály-féle és a bezdédi Nagy Mihály-féle telkeket, 1735-ben egy pinczerészt a szerednyei hegyen, 1736-ban az eszenyi Orosz János-féle pusztatelket, 1737-ben az ágtelki Tóth Gábor-féle telket, 1752-ben egy andrasóczi és egy szerednyei puszta-telket, 1756-ban a bezdédi Kemecsei Ferencz-féle telket, 1761-ben a kisvárdai paputczában lévő telket és 1765-ben az egyik eszenyi pusztát váltotta ki a zálogból.

Birtokait szerzeménynyel is gyarapitotta. 1731-ben megszerezte a szerednyei Soltis nevü szőllőt, 1733-ban egy rétet váltott magához Alsó-Baranyán Szeghi Kis Gáspártól, 1734-ben zálogba vette Petrovay Julianna bezdédi Pap nevü jobbágyát, de a ki akkor távol volt Debreczenben a szücsmesterséget tanulni. 1734 Tabódy Gábortól, Katától és Sándortól egy udvarházat, egy jobbágyot három fiával és egy pusztát Darmán, 1736-ban Ferenczy Antaltól ennek Bezdéden lévő Pásztori nevü pusztáját és Császlóczon Homoky Andrástól a Kiskomoki nevü rétet, 1737-ben szintén Császlóczon Fodor Imrétől két darab szántóföldet a szigetben, 1738-ban Pap Mihálytól Szerednyén a Cságh nevü szőllőt, 1745-ben Kis Ferencztől Bezdéden két darab szántóföldet és 1746-ban ugyancsak Bezdéden Csobay Istvántól három darab szántóföldet szerzett meg zálogba. Kényelmesebb használhatás végett cserébe adta 1734-ben a császlóczi udvarháza szomszédságában fekvő Vékony Pál nevü pusztáért Muraniczi báró Horváth Ádámnak a Perényi, máskép Nagy Ferencz nevü pusztáját, 1748-ban pedig az ungvári hegyen fekvő szőllejét cserélte el Makó Jánossal, annak Felső-Domonyán a Sárkány hegyen levő szőllejeért. Birtokai jövedelmét jobbágyok telepitésével emelte. 1743-ban 117Morkászky Lukács, 1754-ben Pahodics Ferencz, 1757-ben Dosztovszki János, 1758-ban Korodnicsák Iván, 1759-ben Majoros Mihály és Veletik Fedor, 1760-ban Balics Iván és Jahás András, 1761-ben pedig Markuszin, máskép Popovics Iván, Jaczko Mihály, ifjabb Iván és Péter adták magukat örökös jobbágyul.

Vallásosságát bizonyitja azon pápai levél, melyet 1762-ben szerzett volt.* Meghalt 1766-ban. Nejét, a hires szépségü s még nem egészen 13 éves Sztankovics Évát, a ki 1719 októberben született, 1732 szeptember 27-én vezette oltárhoz Ungvárott, násznagyok Csató Imre másodalispán és Keresztes László megyei főjegyző voltak.* Sztankovics Éva leszármazását a következő tábla mutatja.

1 A levél szövege a következő : Beatissime Pater,… (e helyre kellett volna a kérvényező nevét irni.) Romć prćsens et brevi discessurus humillime supplicat Sanctitati Vestrć gratia Indulgentić Plenarić in articulo mortis pro se, suis Consanquineis ac Affinibus in Primo Gradu necnon duodecim Personis infra nominatis Sacramentaliter Confessis ac Sacra Communione refíectis; et si non potuerint saltem vere contriti Nomen Jesu ore, aut corde devote invocaverint; quam Deus etc. (Itt ki van hagyva a 12 személy nevének egy-egy sor.) Sanctissimus benigne annuit die 18. Mensis Decembris. Anno 1762. (Az aláirás vizfolt miatt eltörlődött s ezért olvashatatlan.)

A szöveget diszes ábrák veszik körül. Legfelül Szent Péter és Szent Pál képei között a kendő Krisztus arczképével, e felett a Szentlélek galamb alakja, jobboldalt (heraldice) felül Szent-Péter temploma «S. Pietro» felirással, alatta a pápa arczképe «Clemens XIII. Rezzonicus Pontifex Maximus» körirattal, ez alatt a laterani egyház «S. Gio Laterano» aláirással. Baloldalról felül Szent-Pál temploma «S. Paolo» felirattal, alatta egy imádság-jelenet «Ad acione del Pontifice assiso sopra l’Altare Maggiore di S. Pietro» aláirással, ez alatt Mária temploma «S. Maria Maggiore» aláirással. Alól ünnepélyes menetben a pápát trónuson hordozzák körül, aláirása következő: «Ordine col quale si transporta il Papa sopra la Sedia Pontificia dalla Capella Sestina alla Basilica di S. Pietro.» Ez alatt papirba nyomott pecsét, mely papi kalappal födött czimerpajzsot mutat, a pajzs alakja magas fán ülő sas, melyet két oroszlán ostromolni látszik.

Félreértés következménye, hogy a 12 idegen személy neve helyett a következők lettek beirva időnként: (Idegen ismeretlen kézirással:) I. Vice Comes Antonius Petroway, II. Eva, Consors ejus, III. Antonius Petroway, IV. Josephus Petroway, V. Franciscus Orosz (Petrovay József irásával): VI. Joachimus Orosz, VII. Veronica Eördögh. (Petrovay Farkas irásával:) VIII. Volfgangus Petrovay. (Petrovay László irásával:) IX. Stephanus Petrovay, X. Ladislaus Petrovay. (Petrovay János irásával:) XI. Joannes Evang. de Petrovay, XII. Álmos de Petrovay.

1 Az ungvári róm. kath. plébánia anyakönyvéből.

Domonkos György 1668; Kállói Erzsébet; Venkóczy Dániel; Korothnoky Zsófia; Sztankovics Ádám 1673; Domonkos Erzsébet 1687; Venkóczy János 1689–1696; Sztankovics Márton 1709–1722; Venkóczy Juliánna; Sztankovics Éva † 1778 (Petrovay Antal † 1766)

A nemességet Sztankovics Ádám szerezte 1673-ban, fia Márton 1709 július 31-ikén vette nőül Ungvártt Venkóczy Júliannát,* 1710-ben gyalogsági hadnagy volt, 1722-ben pedig az ungvári uradalom provizora. Domonkos György 1668-ben Rákóczy vencsellői gondviselője, 1678-ban pedig tokaji udvarbiró volt. Egyetlen leánya Erzsébet 1687 január 1-én még hajadon, utóbb Venkóczi Jánoshoz ment nőül.

2 U. onnan.

Venkóczy Dánielnek Korothnoki Zsófiától született két fia, ifjabb Dániel és János 1689-ben osztoztak meg. János 1696-ban ungvári harminczados volt. Egyik leányát Erzsébetet Pap Mihály vette nőül, a másik, Juliánna, mint már elmondottuk, 1709-ben Sztankovics Mártonhoz ment férjhez.

Ezen Domonkos család eddig kiadatlan czimerét Domonkos Erzsébet pecsétjéről és a Venkóczyak czimerének a Siebmacher’s Wappenbuchban közlöttől eltérő változatát hű rajzban mutatjuk be.

1181767-ben kiváltotta a kincstár Sztankovics Évától, már mint özvegytől, 4200 forinton az ungvári uradalomban birt ingatlanokat, de még ugyanazon évben visszaadta neki 1000 forintért Ungvártt a Hid-utczában lévő kőházat az alatta lévő bolttal és pinczével. 1768-ban megvette báró Orczy Lőrincztől azon öt eszenyi jobbágyot, kiket Orczy az édesanyja után örökölt volt. Meghalt Császlóczon 1778 márczius 7-ikén. Több kis korukban elhalt gyermekeinek még neveiket sem ismerjük. Csak egy leánya és két fia nevekedett fel: II. Antal, III. József és Éva.

Éva születési évét nem tudjuk megmondani, 1758-ban már neje volt Csicseri Orosz Gábor fiának Ferencznek s 1762 előtt halt el himlőben. Örökségül Darmán, Ketergényben, Szlatinkán, Iglinczen és Bezdéden kapott jószágokat, de ezek egyetlen fiának, Orosz Joachimnak halála után, kinek nejétől, Borovszky Klárától gyermekei nem maradtak, vissza kerültek a család birtokába.

II. Antal (Ferencz) 1748 május 9-ikén született Ungvártt,* 1763-ban a poesist, 1764-ben pedig a rhetorikát végezte az ungvári jezsuiták collegiumában. 1775-ben Bezdéden lakott Szabolcsmegyében. Élt még 1793-ban is, utóbb nőtlenül halt el, de hogy mikor, azt nem tudjuk. Vallásos buzgalmát tanusitja egy «ének az oltári szentségről», mely az ő kezeirásával maradt meg a családi levéltárban.*

1 Az ungvári róm. kath. plébánia anyakönyvéből.

Talán saját szerzeménye ezen ének, azért egész terjedelmében közöljük:

Imádlak oh szent ostya,
Kiben test s vérét osztja
Bús lelkemnek
Mennyei irgalmasság,
Véghetetlen nagy jóság
Én szivemnek.

Azt hogyan érdemlettem,
Hogy erre méltó lettem
Bűnös lélek!
Annyit vétettem
Halálra feszitettem
Azért élek.

A szent testével táplál,
Ki bére örök halál
Mily kegyesség!
Szent vérével harmatoz
Igy szelidit magához
Ez Istenség.

Csodálják az angyalok,
Kilenez mennyei karok
E szentséget.
Ezeknél méltó lettem
A ki annyit vétettem
Test s vér ellen.

Üdvözlégy örök Manna,
Ennél ki többet adna
Nincs mód benne.
Sem teljes szent háromság
Égi mindenhatóság
Nem tehetne.

Jőj hozzám égi kenyér,
Oh ártatlan drága vér,
Szánd lelkemet.
Bár hajlékom nem méltó
Elég tőlled csak egy szó,
Vedd szívemet.

Soha többé nem vétek.
Ez égi ital s étek
Lesz paizsom.
Fogadom laborúlván
Sűrű könnyeim hullván
Lesz oltárom.

Azért édes Istenem,
Légy mindenkor én bennem
Én Krisztusom.
Buzgón ütöm mellyemet
Porrá töröm szivemet
Légy Jézusom. Amen.

III. József született Ungvártt 1750. november 22-ikén.* Keresztatyja báró Leppel Henrik, keresztanyja pedig Berzeviczy Borbála volt. 1763 és 1764-ben Ungvártt, 1766-ban pedig Kassán tanult a jezsuiták kollegiumában. 1773 és 1774-ben Ungmegye aljegyzője, 1776-tól 1790-ig pedig főszolgabirája volt, ekkor a rendszer miatt leköszönvén, többé megyei tisztséget nem vállalt. 1802-től 1805-ig megyéje egyik országgyülési követe volt. 1809-ben kiküldetett Berzeviczy Ambrussal az önkéntesek megvizsgálására. 1814-ben felkérte báró Fischer István egri érsek, Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék örökös főispánja, hogy október 22-ikén jelenjen meg az Egerben tartandó megyegyülésen és vállalja el az első alispáni jelöltséget, de távol lakása s egyéb körülményei miatt ezen ajánlatot nem fogadta el.

1 Az ungvári róm. kath. plebánia anyakönyvéből.

Az ősei által elzálogositott birtokok közül 1777-ben Császlóczon a Pirocsák Iván és Nagy Mihály-féle telkeket, 1781-ben az ágtelki Tóth István nevü pusztát, 1786-ban egy kisvárdai telket, 1787-ben ugyanott a Pap-utczában levő telket, 1789-ben egy szerednyei telket és házat, 1791-ben egy pátrohai telket, 1799-ben pedig Eszenyben egy fél pusztát váltott vissza. 1781-ben egy Vári János nevü jobbágyot utódaival 119együtt, 1786-ban pedig két jobbágytelket vett Császlóczon báró Bémer Antaltól. 1793-ban zálogba vette Csicseri Orosz Joachimtól annak darmai, 1795-ben pedig eszenyi telkét. Ezeken kivül Császlóczon 29 darab irtás földet és 3 darab irtás rétet, Kis-Dobronyban egy kertet a Latorcza partján, Nagy-Szlatinán 3 irtás földet, Iglinczen egy egész telket, Ignéczen 49 irtás földet, 2 telket és 3 házat a hozzá való földekkel együtt, Szlatinkán 7 irtás földet, Kis-Gejöczön 3 irtás földet és egy rétet, Andrasóczon szintén egy rétet és egy irtás földet, Dubrókán 19 irtás földet, egy rétet és egy egész jobbágytelket, egy szilvás és ojtványos kertet vett meg, sőt Hlubokán és Putka-Helmeczen is szerzett irtás földeket. 1779-ben kezdette meg báró Orczy Lőrincz ellen, a szülei által elzálogositott, Heves-Külső-Szolnok, Nógrád, Gömör és Kis-Hont megyékben fekvő birtokai iránt a zálogváltási pert, mely 11 évig tartott el s 5000 ezüst forint költségbe került. A birtokok a következő helységekben feküdtek: Gyöngyös, Pásztó, Domoszló, Sár, Vámos-Györk, Tarna-Eörs, Tar, Heves, Átány, Pély, Kőtelek, Szent-Iván, Nagy-Körü, Fegyvernek, Déva-Ványa, Sirok, Kőkut, Nagy-Berek, Alsó- és Felső-Rozsnok Heves és Külső-Szolnok megyékben, Buda-Lehota, Gergelyfalva, Polichna, Sztrászka, Kokova és Hacsava, Nógrád, Gömör és Kis-Hont megyékben.

Császlóczon a szépatyja által épitett lakóházat lebontatván, ujabbat emeltetett, mely ma is fennáll. Nagy-Gejöczön 3 pár kőre járó vizi malmot, Hluboskán is egy vizimalmot, Császlóczon szeszégetőt és hizlalót, Szlatinkán fürdőt, Császlóczon pedig templomot és alatta családi sirboltot épittetett.

1815-ben megcserélte Nyujtódi Farkas Károlytól annak Tót-Nána és Szajla hevesmegyei faluk egy-egy nyolczad részéből álló birtokát, adván érette Szabolcsmegyében a rozsályi pusztában való részét, Kis-Várdán 6 egész telket és Szerednyén a Kis hegyen lévő Lesko nevü szöllőt, megtoldva 4000 forinttal váltó pénzben. Végre megvette a császlóczi és gejöczi kamarai birtokokat. A szatmári káptalannál 250 forint alapitványt tett, melynek kamataiért atyja, anyja és testvérbátyja lelke űdvéért 4–4 kis mise, a saját és felesége lelkéért pedig 2 énekes és 10 kis mise mondandó évenként. Végrendeletét 1826 február 10-ikén irta meg, melyhez 1831 február 12-ikén pótlást csatolt. Meghalt 1832 november 11-ikén Császlóczon, s ott temettetett el az általa épittetett családi sirboltban. Nejét, Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh Veronikát, a ki 1754-ben született, 1773 július 31-ikén vette nőül.* Ez ki szintén Császlóczon halt meg 1831 április hó 30-ikán s szintén a családi sirboltban tétetett örök nyugalomra. Három fiuk és három leányuk maradt: I. Farkas, V. István, V. László, Mária, Borbála és Zsuzsánna.

1 A kisvárdai róm. kath. plébánia anyakönyvéből. Eördögh Veronika leszármazása következő:

Barilovich Miklós; Zsófia (Anarcsi Tegzes Simon); Tegzes Ferencz (Somogyi Klára); Tegzes Borbála (Erdőtelki Szentmarjay Imre); Szentmarjay Ferencz (Gacsály Dorottya); Szentmarjay Ferencz (Baloghy Klára); Szentmarjay István (Péchujfalusi Péchy Éva); Wittkay Mihály; Szentmarjay Erzsébet; Eördögh Imre; Wittkay Zsuzsánna; Eördögh Veronika (Petrovay József)

Eördögh Imre 1728 augusztus 22-ikén született s 1753 szeptember 23-ikán vette nőül Wittkay Zsuzsannát.

(Anna)-Mária született 1783 május 29-ikén, keresztatyja nagybátyja Petrovay Antal, keresztanyja pedig Eördögh Zsuzsanna volt. Örökségbe a bezdédi birtokot kapta. 1808 márczius 27-ikén férjhez ment Buthkai és Viczmándi Viczmándy Istvánhoz, meghalt 1836 február havában. Utódait ezen táblázat mutatja:

Viczmándy István (Petrovay Mária); Agoston † 1851 febr. 15-én Orehován nőtlen; Vilhelmina megöletett 1865-ben Orehován (Bánóczi és Vehőczi Végess Andor † 1870); Gyula szül. 1845 (Tisza-Ujhelyi Ujhelyi Gizella szül. 1856); Gusztáv † nőtlenül 1881 decz. 17-én; Gizella szül. 1885.

120Borbála-(Mária) született 1786 deczember hó 8-ikán. Keresztatyja Sárossy József, keresztanyja Buday Magdolna volt. Örökségébe a szajlai, hevesi, átányi, pélyi, siroki, felső-rozsnoki, kőkúti, nagy-bereki, gergelyfalvi, polichnai, budalehotai, sztráskai, tiszolczi, kokovai és hacsavai birtokok jutottak. 1836-ban férjhez ment Óvári és Szent-Miklósi báró Pongrácz Miklós nyugalmazott huszárkapitányhoz, a ki 1840 április havában halt el Ungvártt. Maga Borbála gyermektelenül halt el utóbb.

Zsuzsánna-(Terézia-Johanna) 1793 június hó 28-ikán született. Keresztatyja Bölcsei Buday István, keresztanyja pedig Jászay Klára volt. 1817 szeptember 28-ikán férjhez ment Csicseri Orosz Imréhez, az esketési szertartást báró Bémer László, a későbbi nagyváradi püspök végezte. Osztályrésze volt a pappi, köbléri és lehóczy birtok, Kis-Várdában és Fényes-Litkében egy-egy telek, a lehóczi pincze és Szerednyén a «Kmosko» és az «uj szőllő». Meghalt 1831 október 10-ikén. Utódai ezen táblázaton láthatók:

Csicseri Orosz Imre (1. Petrovay Zsuzsánna † 1831 2. Vajai Vay Magdolna † 1833 3. Csicseri Ormós Klára); 1-től Mária sz. 1820 † 1889 ápr. 22. (Lászlófalvi Eördögh Zsigmond sz. 1820.); Lajos-(Lőrincz-Leo) sz. 1822 aug. 9-én nősült 1853 márcz. 28-án † 1891 nov. 16-án (Szányi Szányi Hermina, sz. 1837 ápril 13-án); Zsófia-(Erzsébet-Vilma-Veronika) sz. 1824 febr. 13-án (Dobóczky Ignácz sz. 1814 † 1892-ben); István (Enok-Farkas-Hugó) sz. 1826 május 5-én † 1886-ban (Roskoványi Roskoványi Natália sz.1837 † 1888); Ágoston-(Ádám-Albert) sz. 1830 jan. 9. † 1872-ben (Borosjenői Szabó Terézia sz.1828-ban); Tamás-(Albert-Benjamin) sz. 1831 † 1832; 2-tól Dénes-(Ádám-Imre) sz. 1833 † 1833; Zsuzsánna sz. 1848 (Fehér István sz. 1840); Mária sz. 1854 (Kala Tamás sz. 1840); Ignácz sz. 1857 cs. és kir. kamarás (László Gabriella sz. 1870); Malvina sz. 1860 (Nagy Kállói Dr. Kállay Rudolf sz. 1853-ban); Gyula sz. 1854 (Kaáli Nagy Katalin); Béla sz. 1855 (Ujfalusi Ujfalussy Hermina); Zoltán sz. 1856 (Münczér Ilona); Árpád sz.1859; Eliz sz. 1873 (Bakos István); Malvin sz. 1882; Zsigmond sz.1884; Márta szül. 1886; Tamás szül. 1889; Ida szül. 1893; Tibor sz. 1881; László sz. 1882 † 1884; Iván sz. 1887; Rudolf sz. 1889; Helén sz.1894; Margit sz. 1880; Ilona sz.1882; Lenke sz. 1893; Margit sz. 1895; Béla sz. 1882; Olivia sz. 1883; Malvin sz. 1886; Árpád sz.1896; Elemér sz. 1855 jan. 9. (Tátray Ida sz. 1843); Olga sz.1857 febr. 28. férjhez ment 1880 márcz. 29. (Dolhai és Petrovai Petrovay Gyula); Zoltán sz. 1869 aug. 19. (Gedeoni Gedeon Anna sz. 1877); Irén sz. 1884; Erzse sz. 1886; Andor sz. 1887; Ilona sz. 1889; Ilona sz. 1876; Lajos sz. 1881; Elemér sz. 1883; Károly sz. 1895 Hermina sz. 1897; Ákos sz. 1881; Kálmán sz. 1882; Olga sz.1884; György sz. 1888; Gyula sz. 1892; Mária sz.1895; Bella sz. 1859 (Kis-Dobronyi Isaák István sz. 1855); Anna sz. 1861 (Istvánffy István lovag sz. 1858); László sz. 1863; István sz. 1865 (Demeter Róza sz.1872; Ágoston sz.1868 (Réthei és Kis-Udvardi Molnár Vilma sz.1868); Ernő sz. 1871; Béla sz. 1873; István sz.1896; Natália sz.1889; Ilona sz. 1893.

I. Farkas-(József) született Császlóczon 1784-ben. Iskoláit Kassán kezdette meg, a jogi tanulmányokat is elvégezte, azután a magyar királyi testőrségbe lépett, onnan a Lichtenstein-huszárokhoz ment át s ott szolgált nyolcz évig mint főhadnagy. 1809-ben első kapitánynak neveztetett ki az ungmegyei önkéntes lovas században, s azt igen rövid idő alatt harczképessé tette. Az egyenruha kék csákóból, kék ingből fekete nyakkendővel, buzavirágszinü nadrágból, sarkantyus csizmából és fehér köpenyből állott. A században egy másodkapitány (Ajtay Imre), egy főhadnagy (Csicsery László), két alhadnagy (Horváth Gáspár, Predanóczy István), egy trombitás, két őrmester, 15 káplár és 137 közlegény volt. Utóbb rangja megtartásával kilépett a hadseregből, de 1829-ben rangját is letette. 1836 november 1-én saját négyes fogatán külföldi utra indult, bejárta Hollandiát, Belgiumot és Párisban is hosszasan tartózkodott. Öröksége Domoszló egy nyolczadrészéből 121és a felső-nánai, vámos-györki, sári, tari és pásztói birtokokból állott, melyeket 1838-ban zálogba adott 32 évre özvegy Sturmánnénak 60,000 ezüst forintért. Meghalt Domoszlón 1861 április 4-ikén este 9 órakor, s ugyanott temettetett el április 6-ikán. Első neje, kit 1825-ben vett nőül Bécsben, báró Lahrbusch Friderika volt, gróf Gaisruk Ágoston mostoha leánya; ezen házasság, melyből gyermekei nem születtek, csakhamar felbomlott, de a törvényes válás csak 1848-ban mondatott ki, miután mind a ketten a helvét hitvallásra tértek át. Második nejével, a Braunauban született Häufler Rózával 1848 deczember 26-ikán kelt egybe Gyöngyösön a helvét hitvallás szertartása szerint. Második nejétől egy fia és három leánya maradt.

Szerena-(Blanka-Róza-Paulina-Hermina) született Pesten 1839 augusztus 1-én, Vitális Mórhoz ment férjhez.

Gabriella-(Zsófia-Éva-Veritász) született Domoszlón 1842 márczius 18-ikán, 1865 november 21-ikén Kis-magyari báró Kempelen Gyulával lépett házasságra.

(József-Ferencz)-Jusztus-(Vérusz) született Domoszlón 1845 április 15-ikén, jelenleg a magyar földhitelintézet hivatalnoka Budapesten.

(Józefa)-Feliczitász-(Amanda) született Domoszlón 1847 augusztus 15-ikén, dr. Rajner Gézához ment nőül.

V. István született Császlóczon 1788 szeptember 24-ikén. Keresztatyja Tahy József, keresztanyja Buday Magdolna volt. 1817-ben Ungmegye főszolgabirónak választotta, 1828-tól 1831-ig megyei főjegyző volt, 1831-ben alispánná választatott. 1830 és 1832-ben megyéjének egyik országgyülési követe volt. Utóbb kassai kamarai tanácsosnak neveztetett ki, 1837-ben már királyi tanácsos s 1838-ban kassai kamarai adminisztrátor volt. Osztályrészül kapta a császlóczi, nagy-gejöczi, darmai, ketergényi, szlatinkai, hlubokai, eszenyi, ágteleki, ignéczi birtokokat, Köbléren egy jobbágytelket, a szerednyei birtokot a pinczével és három szőllővel, a Molnárka, Öreg és Siskáné nevüekkel. Meghalt Császlóczon 1853 január 20-ikán. 1819 október 26-ikán vette nőül Vinnai és Dráveczi Dráveczky Eszter-(Eleonorát), a ki 1797 május 21-ikén született Vinnán és 1866 szeptember 7-ikén halt meg Császlóczon s ott temettetett el férje mellé a családi sirboltba. Hat gyermekük született: I. Lökös, I. Ákos, Malvina, II. Lökös, I. Bogdán és II. Bogdán.

I. Lökös-(Énok-József-Gyula) született Császlóczon 1820 julius 27-ikén, meghalt ugyanott 1830 február 24-ikén reggel 7 1/2 órakor.

I. Ákos-(Farkas-László) született Császlóczon 1823 február 15-ikén reggel 2 órakor, keresztatyja a nagyatyja Petrovay József volt, keresztanyja pedig anyai nagyanyja, báró Hellenbach Johanna, Dráveczky Józsefné. 1848–1849-ben honvédőrnagy volt Bem alatt Erdélyben, 1861-ben Ungmegye alispánjává választatott, utóbb volt országgyülési képviselő is. 1877-től 1884-ig kataszteri kerületi felügyelő volt Budán, 1885-ben pénzügyi titkár czimet kapott, 1887-ben nyugalmaztatván, császlóczi birtokára vonult; ott halt el 1893 márczius 31-ikén s a családi sirboltban temettetett el. Nejét, Turiki Thuránszky Máriát, a ki 1834-ban született s jelenleg mint gyermektelen özvegy él Császlóczon, 1854 április hó 30-ikán vette nőül. Leszármazását az alábbi táblázat mutatja:

Széki Széky György 1719; Lenkei Lenkey Anna; Széky Zsuzsánna; Felső Vályi Vincze Zsigmond; Vincze Mária; Pankotai Józsa Gábor; Turiki Thuránszky István; Bölcsei Buday Magdolna; Kazinczy István; Józsa Mária; Thuránszky Kálmán † 1875 esküvő 1832 Kazinczy; Kazinczy Mária † 1834; Thuránszky Mária (Petrovay Ákos)

Kazinczy István Zemplénmegye alispánja, 122Thuránszky István Ungmegye főjegyzője, Thuránszky Kálmán pedig Ungmegye főszolgabirája, alispánja és árvaszéki elnöke volt.

Vinnai és Dráveczi Dráveczky Gáspár; Ráhói és Szuhai Jánoky Mária Magdolna; Paczolai báró Hellenbach György; Divék-Ujfalusi Ujfalussy Polixena; Dráveczky József; Báró Hellenbach Johanna; Dráveczky Eszter-Eleonora (Petrovay István).

(Geyza)-Malvina-(Verona-János) született Császlóczon 1825 márczius 24-ikén délután 3 1/2 órakor. Férjhez ment Eördöghfalvi Csuha Sándor cs. kir. sorhajóhadnagyhoz; a porosz veres sas és több rendjelek tulajdonosához, a ki 1831 október 27-ikén született St. Pöltenben s 1884 deczember 21-ikén halt meg Császlóczon. Leszármazása és leányai ezen táblázaton láthatók:

Eördöghfalvi Csuha Tamás; Irányi Fekete Magdolna; Ritter Károly Fridrik † 1809; D’Ellevaux de Linon Magdolna; Csuha Antal tábornok; Ritter Dominika; Csuha Sándor (Petrovay Malvina); Sarolta férjhez ment 1886 június 16 (Czibur Vilmos mérnök); Malvina

II. Lökös-(Vincze-József) született Császlóczon 1830 augusztus 31-ikén reggeli 5 órakor, keresztatyja Czvik Vincze huszárőrnagy, keresztanyja pedig Dráveczky Amália Szirmai Sándorné volt, 1848/49-ben honvédhadnagy volt, 1861-ben pedig Ungmegye főszolgabirának választotta. Meghalt 1875 április 12-ikén Nagy-Gejöczön, eltemettetett április 14-ikén Császlóczon a családi sirboltban. Nejétől, Vinnai és Draveczi Dráveczky Matildtól,* kit 1861-ben vett nőül, három gyermeke született: VI. István, Eszter és I. Béla.

1 Dráveczky Matild négy ősét ezen tábla mutatja:

Vinnai és Dráveczi Dráveczky József; Paczolai báró Hellenbach Johanna; Gencsi és Érmihályfalvi Gencsy Sámuel; Tolcsvai Bonis Borbála; Dráveczky Mihály; Gencsy Terézia; Dráveczky Mathild (Petrovay Lökös)

VI. István, született 1863 november 3-ikán, meghalt másnap.

I. Béla, született 1883 márczius 1-én, meghalt még aznap.

Eszter, született 1865 november 19-ikén, 1885 augusztus 29-ikén férjhez ment Kölcsei Kende Zsigmondhoz.*

2 Kende Zsigmond négy ősét szintén bemutatjuk:

Kölcsei Kende Mihály; Nagy Juliánna; Csicseri Orosz János; Vajai Vay Borbála; Kende István; Orosz Anna; Kende Zsigmond született 1855-ben (Petrovay Eszter); Zsolt sz. 1886; Csaba sz. 1890.

II. Bogdán-(József-Farkas-Bálint) született Császlóczon 1835 deczember 11-ikén reggeli 9 órakor. 1861-ben Ungmegye tiszteletbeli főjegyzője volt. 1867-ben magyar királyi bányagrófsági titkárnak neveztetett ki s mint ilyen halt meg 1873 deczember 5-ikén Budán s ott is temettetett el deczember 7-ikén.

V. László-(Imre-János) született 1791 deczember 21-ikén Császlóczon, keresztatyja Sárosy József kis-ráthi plébános, keresztanyja pedig Bölcsei Buday Charitász volt. Iskoláit Ungvártt, Egerben és Pesten végezte. 1813-ban ügyvédi oklevelet kapott. 1819–1822-ig Hevesmegye tiszteletbeli alügyésze volt, azontul nem vállalt megyei tisztséget, de mint táblabiró a törvénykezésekben élénk részt vett. Osztályrészül Nagy-Körü egy nyolczadrészét kapta a tarna-örsi, szent-iványi, fegyverneki és déva-ványai birtokokkal együtt. Meghalt Nagy-Körüben 1866 augusztus 5-ikén s ugyanott temettetett el. Nejét, Ehrenbergi báró Cannal Johanna-(Eleonora-Erzsébet)* – a ki 1810 február 21-ikén született 123Bécsben és 1885 július 30-ikán halt el Nagy-Körüben – 1825 január 12-ikén vezette oltárhoz Bécsben a Szent István-templomban. Tiz gyermekük született: IX. János, Ludovika, másik 124Ludovika, III. Zsigmond, I. Gábor, II. Lőrincz, II. Ádám, Tamás, VII. György és VIII. György.

1 A Cannal-család az ausztriai főherczegségben római szent birodalmi nemesi, lovagi, bárói és grófi vonalakon virágzott, melynek azonban bárói és grófi ága már kihalt, eredetét az ősrégi velenczei Cannale di Ferro patriczius családból vette, melynek első ismert törzse Doimo de Canale 1070 táján élt. Ennek egyik utóda Thechmiro Surcito de Canale 1114-ben mint raguzai nemes fordul elő (Árpádk. uj okmt., VI. k. 78. l.). Ennek unokája lehetett Marco da Canale, a ki 1163-ban aláirta Velenczének Veglia szigetéről szóló s Frangepán Bertalan és Guidó részére kiadott adománylevelét. (U. ott, XI. k. 40. l.). Valószinüleg fiai voltak Pedro és Angelo, a kik 1187-ben a magyar király ellen folytatott háboru költségeire 250 velenczei libra segélyt ajánlottak meg. (U. ott, VI. k. 170. l.) Andrea de Canali 1225-ben tagja volt a velenczei tanácsnak, (U. ott, XI. k. 187: 1.) Marino de Canali pedig 1227-ben volt tagja a negyvenes tanácsnak. (U. ott, XI. k. 204. l.) Bartholomeo da Canal aláirta 1232-ben a Frangepánok oklevelét, melylyel a végliai grófág kormányzatát szabályozták. (U. ott, XI. k. 248. l.) Joanne de Canale egyike volt azon velenczei követeknek, a kik 1247-ben Zárától a hűségesküt átvették. (U. ott, XI. k. 358. l.) Jacobo de Canali egyike azon velenczei nemeseknek, a kik 1260-ban Vegliára vonatkozólag a Frangepánokkal egyességet kötöttek volt. (U. ott, XI. k. 488. l.) Guido de Canale 1313-ban «procurator de St. Marco» czimet viselt. Roger de Canalys törvény- és hittudor 1388-ban VI. Orbán pápa magyarországi adószedője volt. (Fejér, Codex Dipl. X/I. k. 437. l.) Nicolao de Canalle 1463-ban velenczei követ volt XI. Lajos franczia királyhoz, (Századok, 1897. évf. 357 l.) 1469-ben pedig, mint velenczei tengernagy, épen láttávolban állott hajóhadával, midőn a törökök Negropontét ostromolták és el is foglalták s bárha még a szél és a habok is kedveztek volna neki, még sem támadta meg a törököket, féltvén egyetlen fia Péter életét, a ki vele volt a hajón, ezért aztán számüzetett s ugy halt el idegenben. Hieronimo Cannale 1513-ban helyre hozta mint velenczei tengernagy a Negroponténál elkövetett mulasztást, fényes győzelmet aratván Alexandriai Mór török tengernagy felett, azonban ezen győzelmet rosszkor vívta ki, mert ép akkor nem akarta a signoria II. Szolimán szultánt magára haragitani s kicsibe mult, hogy Hieronimot tisztjétől meg nem fosztották. Fia Antonio szintén tengernagy volt. Augustino Cannale is ősei nyomdokába lépett s oly erélylyel üldözte az uszkókokat, hogy bizonyosan teljesen kiirtja, ha idő előtt, 1612-ben meg nem halt volna. A XVII. század elején Marco Antonio Cannale Zára kormányzója, Zacharia Cannale 1727-ben pedig Velenczének elébb génuai, utóbb francziaországi követe volt. (Morery földrajzi, genealogiai, történeti művének 1740-ik évi franczia kiadása, C betü, 500 l. – edler, Universal-Lexicon, HaII és Lipcse 1733. – Sagredo, Ottomanische Pforte, II k. 57. l. – Morosini, Hist. Venet., IV. k. 18. l. – A. de la Houssaye, Hist. du gouvern. de Venise, 463., 524., 537. ll. – Histoire des Uscoques, 60., 147., 171. ll. – Leupold, Allg. Adels-Archiv der österr. Monarchie, I. Theil, II. Band 167–176. ll.)

Ezen ősrégi család utódai ma is élnek Olaszországban. Az ausztriai ágat Gabriel de Cannal alapitotta, a ki 1600 táján költözött be Karinthiába. Fiai Bernát, István és András III. Ferdinánd császár által 1640-ben von Cannal néven, javitott czimerrel, a római szent birodalmi nemesek sorába emeltette István 1654-ben halt meg Villachban, egyik fia Bertalan Malburgethben telepedett meg s 1672-ben Leopold császár által von und zu Cannal auf Ehrenberg czimmel és bővitett czimerrel római szent birodalmi lovagi rangra emeltetett, s a «comes palatinus» méltósággal díszittetett fel. Nejétől, von Kaltenprunn Mára Reginától született fia: János-Bertalan, a kinek nejétől, báró Locatelli Margit-Erzsébettől csak egy fia maradt: János-Menyhért, a ki 1697 július 10-ikén született és 1765 márcziusban halt el. Neje von Prevenhüber Mária-Francziska volt, kitől egyik fia Xav. Ferencz-József 1732 április 5-ikén született Gráczban. Ennek neje von Stolz Terézia-Jozefa volt (született Neustadtban 1734 április 7-ikén, Stolz György-Sebestyén a Sale melletti Neustadt főpolgármestere és Siebenbeutel N. leánya, kitől egyik fia János-Péter Csehországban Landskronban született 1762 deczember hó 1-én, a ki 1807-ben cs. kir. asztalnoknak neveztetett ki, 1809-ben pedig Ferencz császár által javitott s diszitett czimerrel az ausztriai tartományok bárói sorába emeltetett. Nejétől, von Schobeln Ludovika-Karolinától született leánya Johanna-Eleonora-Erzsébet Petrovay Lászlóné 1810-ben született, két testvérbátyja nőtlenül halván el, a Cannal család bárói ága megszakadt.

Schobeln Ludovika-Karolina leszármazását ezen tábla mutatja:

Schobel Simon 1678 (Schankebank N.); Filstich Mihály, brassai városbiró 1696; Seuler, von Seulen N. brassai városbiró; Closius István brassai tanácsos (Tartler N.); József; N; N; József-Traugott, brassai főbiró; Anna-Katarina † 1770 előtt; János-József-Traugott, ezredes; Márta Regina; Ludovika Karolina (Báró Cannal János-Péter)

A Schobel, utóbb Edle von Schobeln nevü család, melynek egyik ága Schobel von Schobelnhausen czimet is viselt, egyike azon számos erdélyi szász családoknak, melyek a nemzeti fejedelmek által érdemeik jutalmául nemességre emeltettek. Lakóhelye Brassó szabad kerület és királyi város volt. Első, a kiről tudomásunk van, Schobel Simon, udvari kanczelláriai jegyző, Apaffy Mihály fejedelemtől Fogarason, 1678 február 8-ikán kelt czimeres nemeslevelet kapott, mely kihirdettetett október 24-ikén az országgyülésen. Az ekkor nyert czimert, mint eddig kiadatlant ezennel bemutatjuk. Simonnak Schankebank Márk ismeretlen keresztnevü leányától született fia József, Filstich Mihály brassai főbiró szintén ismeretlen nevü unokáját vette nőül, kitől fiaJózsef-Traugott 1770-ben, mint brassai főbiró Mária Teréziától nemessége megerösitését nyerte de Schobeln (Edler von Schobeln) előnévvel és bővitett czimerrel, mely a Siebmacher's Wappenbuch 405. tábláján helyesen van közölve s csak annyiban tér el az eredetitől, hogy a pajzs 1. és 3. osztályában levő czimer-állatok az eredetiben befelé fordulva vannak ábrázolva, s hogy a szarvas lábai alatt zöld talaj látható. Nevezett József-Traugott iskoláit otthon kezdette meg és külföldi akadémiákon végezte be, honnét hazatérve 1741-ben városi titkár, majd városi jegyző lett, az 1756 és 1757-ben dühöngő ragályos járvány alatt pedig mint tanácsos oly hasznos szolgálatokat tett, hogy főbirónak választatott. 1780 deczember 3-ikán II. József császár által az Olasz Ferencz elhalálozásával megüresedett erdélyi alpohárnokmesteri méltóságra emeltetett. Nejétől, Seuler von Seulen Anna-Kataritától született egyik fia János-József-Traugott 1770-ben magyar királyi testőr volt, innét a hadseregbe lépvén, utóbb a báró Lattermann gyalogezred ezredese lett. 1774 augusztus 3-ikán nőül vette Closius István brassai városi tanácsos leányát Márta-Reginát, (a 45. számu gyalogezred anyakönyve Bécsben), kitől egyetlen leánya Ludovika-Karolina 1778-ban született január 10-ikén, s 1796-ban Ehrenbergi báró Cannal János-Péterhez ment nőül.

A Schankebank család, melyből Schobel Simon neje származott, szintén az erdélyi szászok közül való, eddig még nem közlött czimerét itt bemutatjuk. Közülök Márk brassói városbiró adományba kapta fiu-, s ennek kihaltával leányágra is Rákóczy Zsigmond fejedelemtől 1607 április 17-ikén azon királyhalmi és szunyogszeghi udvarházakat tartozékaikkal és a vladeni részbirtokkal együtt, melyeket néhai Szunyogszeghi Nagy Tamástól annak fejváltságába 1500 forintért már ugy is zálogban birt volt. Márknak két fia maradt: Bertalan és György. Ezek egyikének fia volt Jakab, ennek András, ennek Sámuel, ennek pedig Jakab, a ki 1771-ben Rákóczy Zsigmond ezen adománylevelének másolatát a fejérházi káptalantól kivette.

A Filstich családból, rnelyből Schobel József neje származott, Mihály brassói főbiró, fia István és ennek fiai János és Mihály kapták a czimeres nemeslevelet 1696 május 4-ikén Lepold császártól, az akkor adományozott czimert itt bemutatjuk.

A Seuler családból, melyből Schobeln József-Traugott házasodott, Scheuler Lukács és neje Albrich Kata, fiaik Lukács és János-Traugott, valamint Lukács elhalt testvérének Bertalannak fia Bertalan szerezték a czimeres nemeslevelet a «Seuleni» (von Seulen) előnév használhatása mellett VI. Károly császártól 1716 április 20-ikán. A czimert ide rajzoljuk. Lukács iskoláit a külföldi akadémiákon végezte s ott ugy a jogi, mint az orvosi tudományokból tudori oklevelet nyert. Haza térve, elébb néptribun, utóbb biró lett, testvére Bertalan pedig kisebb hivatalok betöltése után főbiróvá választatott.

Ezek közül Ludovika-(Eleonora) született 1827 május 29-ikén, meghalt még ugyanazon 125évben augusztus 7-ikén, Ludovika-(VVilhelmina) született 1829 január 13-ikán, meghalt 1831 július 27-ikén, III. Zsigmond-(József) született 1830 szeptember 23-ikán, meghalt ugyanazon év deczember 13-ikán, I. Gábor született 1832 július 7-ikén, meghalt Pesten 1857 deczember 21-ikén, eltemettetett Nagy-Körüben deczember 24-ikén, II. Lőrincz született s meghalt 1833 november 25-ikén, Tamás született 1837 április 2-ikán, meghalt ugyanazon év szeptember 1-én, VII. György született 1841 október 30-ikán, meghalt negyednapra.

IX. János-(Imre-Lajos) született 1826 május hó 6-ikán Fegyverneken, megkereszteltetett Tisza-Beőn május 7-ikén. 1848 június 10-ikén beállott a II. önkéntes zászlóaljba (még akkor nem nevezték honvédnek), közlegénynek. A zászlóalj a ráczok ellen küldetvén, részt vett július hó 19-ikén a földvári, szeptember 21-ikén a szent-tamási, 1849 február 24-ikén pedig a futaki ütközetekben, valamint Nugent tábornok, a ráczok és Jellasich bán ellen 13 csatározásban. 1849 márczius 28-ikán tizedesnek neveztetett ki őrmesteri ranggal, április 8-ikán pedig hadnagy lett a 33. számu Gyulay nevet viselő ezred III. zászlóaljában. 1849 szeptember 7-ikén feladatván Pétervárad, betegsége miatt, mint hadi szolgálatra alkalmatlan, haza bocsájtatott, de már 1850 február 4-ikén besoroztatott a császári hadseregbe, s csak 500 ezüst forint lefizetése után szabadult meg 1850 deczember 17-ikén. 1861-ben Hevesmegye rendszerinti esküdtté választotta. 1858 január 18-ikán nőül vette Müller Fridát. Jelenleg Pozsonyban lakik. Egy fia és négy leánya született: Álmos, Etelka-(Jolán), Jolán, Zenga és másik Zenga. Ezek közül Etelka született 1859 márczius 5-ikén, meghalt mint hajadon 1880 május 7-ikén Bazinban. Álmos született Fegyverneken 1861 május 10-ikén; elvégezvén a bécs-ujhelyi cs. kir. katonai akadémiában tanulmányait, 1882 augusztus 18-ikán hadnagygyá neveztetett ki, 1894 május 1-én pedig százados lett a 48. gyalogezredben. Jolán született 1862 október 2-ikán Fegyverneken, 1883 május 14-ikén férjhez ment Bánóczi és Vehőczi Végess Sándorhoz, de kitől 1887 május 11-ikén törvényesen elválván, 1888 junius 9-ikén egybekelt Novothny Alajossal, a ki 1889 február 13-ikán meghalván, 1892 deczember 19-ikén harmadszor is házasságra lépett Barancsi Józsa Viktor honvédfőhadnagygyal, Józsa János nyugalmazott huszárőrnagy és Lipchey József leánya Mária fiával (született Welsben 1859 deczember 29-ikén) a kinek czimerét ide rajzoljuk.

Zenga született 1865 szeptember 5-ikén, meghalt 1866 február 3-ikán.

A másik Zenga pedig 1871 október 19-ikén született és 1874 július 30-ikán halt el.

II. Ádám 1835 január 21-ikén született. 1845-ben a váczi katonanevelő-intézetbe lépett, 1850 márczius 30-ikán beállott mint hadapród a 16. gyalogezredbe, 1854 június 21-ikén hadnagy, 1859 február 18-ikán pedig főhadnagy lett, mely állásáról azonban 1860 május 1-én lemondott. 1863 január 21-ikén nőül vette Muraniczi báró Horváth Idát,* de a kitől 1887 deczember 14-ikén törvényesen elvált s utóbb Felső-Szopori és Kis-Geresdi Thalabér Amáliával lépett házasságra. Előbbi nejétől egy fia és egy leánya született: X. János-(Antal-György) és Ilona.

1 Báró Horváth Ida leszármazását ezen táblázat mutatja:

Muraniczi Báró Horváth Imre (Báró Sennyey Róza); Párdányi Gróf Buttler Gábor (Gróf Buttler Erzsébet † 1776); Báró O’Brien János kapitány (Mihajlovics Éva); Dormer János tábornok sz. 1730 † 1795 (Gróf Buttler Erzse sz. 1755, esküvő 1775); Báró Horváth Antal; Gróf Buttler Anna sz. 1761 esküvő 1786; Báró O’Brien János tábornok; Dormer Antonia sz. 1782 esküvő 1802 Esztergomban; Báró Horváth János szül. 1791 † 1853; Euphemia szül. 1840 † 1879 esküvő Pesten 1828; Báró Horváth Ida szül. 1841 január 14-én (Petrovay Ádám)

126Ilona, született 1866 november 4-ikén Fegyverneken, 1885 junius 4-ikén férjhez ment Vid-Irinyi Irinyi Csaba eperjesi aljárásbiróhoz, meghalt 1889 május 2-ikán Girálton, eltemettetett május 5-ikén, Fényes-Litkében.

X. János-(Antal-György) született Pappon 1864 január 18-ikán. Szabolcsmegye virilis megyebizottsági tagja, lakik Fényes-Litkében. 1888 junius 27-ikén nőül vette Pilisi és Szilasi Pilisy Saroltát, kitől két gyermeke van: Ferdinánd-(Béla-Benedek-János), született 1889 május 15-ikén és Ilona, született 1891 június 4-ikén.

VIII. György született Tisza-Beön 1845 január 30-ikán. 1867 január 14-ikén nőül vette Krejči Mária-Johannát, kitől két fia és két leánya született:

II. Gábor-(László-Antal) született 1867 október 25-ikén Nagy-Körüben, meghalt ugyanott 1887 deczember 24-ikén mint harmadéves joghallgató és egyéves önkéntes.

II. Béla-(Hyacinth-Mária) született Nagy-Körüben 1884 április 8-ikán.

Margit-(Mária-Johanna) született Nagy-Körüben 1880 október 25-ikén.

Ilona-(Mária-Anna) született Nagy-Körüben 1888 április 5-ikén, meghalt április 28-ikán.

Mielőtt a máramarosi ágról szólanánk, bemutatjuk az eddig megnevezett családtagok leszármazási tábláját. (L. III. táblát.)

Irinyi Csaba négy őse és gyermekei ezen táblán láthatók:

Irinyi Tamás; Vay Mária; Br. Vécsey Antal; Báró Perényi Terézia; Irinyi Bertalan; Báró Vécsey Kornélia; Irinyi Csaba (Petrovay Ilona); Szabolcs sz.1886 április 1-én Fényes-Litkében; Csaba sz. 1887 aug. 21-én; Mária-Anna sz. 1889 márcz. 30-án †.

Pilisi Sarolta őseit ezen táblázat mutatja:

Pilisy István (Bernáth Zsuzsánna) esk. Kazsuban 1790; Somlyódy Andr. (Bottka Julianna) esk. Eperjeske 1798; Bernáth László (Pósa Mária) esk. Zemplén 1811; Boronkay Alb. (Máriássy Thekla) esk. Márkusfalva 1824; Pilisy László szül. Rozvágy 1796 esk. Eperjeskén; Somlyódy Erzsébet szül. Bezdéd 1804 1820 május 23; Bernáth Dániel szül. Czéke 1819 esk. Rákóczon; Boronkay Karolina szül. Rákóczy 1827 1846 junius 29; Pilisy Ferdinand esk. Málczán szül. Kazsuban 1834 márcz. 27.; 1868 február 4. Bernáth Ilona szül. Málczán 1847 decz. 22.; Pilisy Sarolta szül. Málczán 1870 julius 26-án (Petrovay János)

Krejči Mária Johanna nagyszülei pedig ezen táblán láthatók:

Krejči Pisecky József; Beck Mária; Miskolczy György; Novák Erzsébet; Krejči Venczel-Emanuel; Miskolczy Adél; Krejči Mária-Johanna (Petrovay György)

III. TÁBLA.
I. Antal sz. 1706–07 † 1766 a ki a II. táblán ungmegyei első alispán 1742–1766 követ 1741 (Sztankovics Éva † 1778); Éva 1758 † 1762 előtt (Csicseri Orosz Ferencz 1758); II. Antal-(Ferencz) sz.1748 1783 nőtlen; III. József sz. 1750 † 1832 főszolgabiró 1776–1790, követ 1802, 1805 (Lászlofalvi és Mikeföldi Eördögh Veronika † 1831); Mária sz. 1783 † 1836 (Buthkai és Viczmándi Viczmándy István 1808; I. Farkas sz. 1748 † 1861 testőr, huszárkapitány (1. Báró Lahrbusch Friderika 1825 elváltak 1848-ban 2. Häufler Róza 1848); Borbála sz. 1786 (Br. Pongrácz Miklós huszárkapitány † 1840); V. István sz. 1788 † 1853 ungmegyei alispán 1831 követ 1830, 1832 királyi tanácsos, kassai kamarai adminisztrator 1838 (Dráveczky Eszter † 1866); V. László sz. 1791 † 1866 hites ügyvéd, táblabiró, hevesmegyei t. alügyész (Ehrenbergi báró Cannal Johanna Evangelista † 1885) (Folytatását lásd a következő lapon); Zsuzsánna sz. 1793 † 1831-ben (Csicseri Orosz Imre); Orosz Lajos (Szányi Hermina); Orosz Olga (Petrovay Gyula); 2-tól Szerena sz. 1839 (Vitális Mór); Gabriella sz. 1842 (Báró Kempelen Gyula); Jusztus szül. 1845; Felczitiász sz.1847 (Dr. Rajner Géza); I. Lőkös sz. 1820 † 1830; I. Ákos sz. 1823 † 1893 honvéd őrnagy 1848/49 ungi alispán 1861 (Thuránszky Mária) †; Malvina sz. 1825 (Eördöghfalvi Csuha Sándor † 1884-ben); II. Lőkös sz. 1830 † 1875 honvéd hadnagy 1848/49 unghmegyei főszolgabiró 1861 (Dráveczky Matild); I. Bogdán sz. 1832 † 1833; II. Bogdán sz. 1835 † 1873 nőtlenül; VI. István sz. 1863 † 1863; Eszter sz. 1865 (Kölcsei Kende Zsigmond); I. Béla sz. 1873 † 1873

127V. László; IX. János sz. 1826 honvéd hadnagy 1848/49 (Müller Friderika); Ludovika-Eleonora sz. 1827 † 1827; Ludovika-Vilhelmina sz. 1829 † 1831; III. Zsigmond sz. és † 1830; I. Gábor sz. 1832 † 1857; II. Lőrincz sz. 1833 †; II. Ádám sz. 1835 cs. k. főhadnagy (Muraniczi báró Horváth Ida); Tamás sz. és † 1837; VII. György sz. és † 1841; VIII. György sz.1845 (Krejči Mária); Etelka sz. 1859 † 1880; Álmos sz. 1861 cs. és k. százados 1897; Jolán sz. 1862 (1. Végess Sándor 1883 elváltak, 2. Novothny Alajos 1888, 3. Józsa Viktor honvéd főhadnagy 1892; Zenga sz. 1865 † 1866; Zenga sz. 1871 † 1874; X. János sz.1864 (Pilisy Sarolta); Ilona sz. 1866 † 1889 (Irinyi Csaba); Ferdinand sz. 1889; Ilona sz. 1891; II. Gábor sz. 1867 † 1887; II. Béla sz. 1874; Margit sz. 1880; Ilona sz. és † 1888;

PETROVAY GYÖRGY

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem