IV. Ratold nb. I. Roland nádor és utódai.
IV.
Ratold nb. I. Roland nádor és utódai.
Ratold nb. I. Roland nádor és utódai.
Alig szenvedhet kétséget, hogy Kálmán magyar királynak Buzilla szicziliai királyleánynyal (1097-ben) kötött házassága olasz elemeknek Magyarországba történt bevándorlását eszközölte. Ily nagy jelentőségű bevándorlásról tanuskodnak a krónikások, midőn mondják, hogy Kálmán idejében Olivér és Ratold jöttek Magyarországba; a tudósítók egy része azt állítja, hogy a két jövevény Apuliából való, egyetértőleg azonban mondják, hogy Casertából jöttek és hogy a casertai grófok családjából származtak. Utódaik Magyarországban a Ratold nemzetség ivadékainak vallották magukat; tőlük származik sok család.
A két jövevényről és legközelebb, illetőleg legrégibb elágazásairól biztossággal majdnem másfél századig mit sem tudunk; e nemzetség első ivadékai csak a 13-dik század első negyedében merűlnek fel.
Bizonyos Rolandnak, kiről nevén kívül mit sem tudunk, két fia volt: Roland és Gyula; előbbiről szólnak e sorok.
Roland a tatárjáráskor már országnagy volt, a mennyiben 1241 szeptember 23-ikán már királyi pohárnokmesterként működik* és ez évben azok sorában található, kik IV. Bélát a tengervidékbe követték. Mostantól kezdve mindig valamely országos méltósággal van felruházva. 1242 márczius 14-től 1245 deczember 12-ig tálnokmester és (1242 november 16-ikán) Vasmegye főispánja; megjegyzendő, hogy Fejér (IV./I. k 264. l.) Sol tálnokmestert ismeri, de ez téves, Sol helyett Rol(andus)nak kell állnia; 1243. (január 29-ikétől november 26-ikáig) nyitrai és 1244 június 15-ike óta soproni főispán.* Hogy 1246-ban is lett volna Sopronmegye főispánja, azt az okiratok ugyan nem mondják, de biztosra vehetjük, hogy az volt, mert ez év eseményei bizonyítják. Ő védelmezte 1246-ban a pozsonyi és soproni várat osztrák II. Frigyes 130herczeg támadásai ellen és midőn a herczeg és IV. Béla között Bécsujhelynél döntő harczra került a dolog, ő volt az, kinek kipróbált kezébe Béla a főparancsnokságot bizta; tudvalévő dolog, hogy a csata Frigyes halálával végződött.
1 Arpádk. új okmtár, VII. k. 117. l.
2 Anjoukori okmtár, III. k. 290 l. Fejér, Cod. dipl. IV/I. k. 250., 293., 324., 388. ll., XI. k. 406. l. Árpádkori új okmtár, II. k. 144. l., VII. k. 133., 137., 157., 169. ll., XI. k. 340. l., XII. k. 689. l.
1247 június 2-ikán és október 28-ikán Roland az országbiró,* de sokáig meg nem tartja e tisztséget, mert 1248 második felében a legmagasabb méltóságot, a nádori tisztet kapja, melyet – pozsonyi főispáni állásával egybekötve – (ritka eset akkori időben!) félbeszakítás nélkül 1260 őszéig kezében tartott.* Igaz ugyan, hogy IV. Béla 1257 deczember 18-ikán* Roland volt országbiró és jelenlegi nádornak 1256 október 17-ikén kiállított itéletét* megerősíti, de az 1256. kelet lehetetlen, hogy helyes legyen. Czáfolhatatlanul be van bizonyítva számos okirattal, hogy Roland 1256 június 24-ikén és november 6-ikán nádor és pozsonyi főispán volt. Miután azonban 1247-ben vele mint országbiróval találkozunk, alig szenvedhet kétséget, hogy fennebbi itélet 1246-ból való, a mi annál valószínűbb, a mennyiben az 1246-ban szerepelt országbiró: Gutkeled, nb. István még 1246-ban a nádori méltóságot kapta; ennek következtében megüresedett az országbirói hivatal s nincs arról tudomásunk, hogy azt más, mint Roland kapta volna.
1 Fejér, Cod. dipl. IV/I. k. 454. l.; Árpádk. új okmtár, X. k. 328. l. (év nélkül, de nem mint a rubrum véli, 1298 körül, hanem 1247-ből való, mert az okiratban szereplő Osl-nembeliek 1247-ben éltek).
2 Fejér, Cod. dipl., IV/II. k. 98., 156., 218., 421. ll. IV/III: k. 18. l., VII/III. k. 34., 35. ll., XI. k. 355. l.; Hazai oklevéltár 18. l.; Hazai okmtár, II. k. 7. l., IV: k. 35. l., VI. k. 60., 84., 89. l., VII. k. 74., 87. l., VIII. k. 60. l.; Knauz, Mon. Strig., I. k. 400., 425. l.; Soproni okmtár, I. k. 23. ll.; Árpádk. új okmtár, II. k., 209., 216., 228., 233., 245., 256., 258. ll., VII. k. 260., 320., 369., 436., 503., 516., 542. ll., X. k. 425. l., XI. k. 427. l.; Zalamegyei okmtár I. k. 28. l. – Fejér, IV/III. k. 251. (1264) és 307. (1265) ll. téved az évszámban, mert Roland akkor már szlavóniai bán.
3 Fejér, Codex. dipl. IV/II. k. 451. l.
4 Árpádk. új okmtár, XI. k. 429. l.
Nádori és pozsonyi főispáni állásában érte őt azon felette fontos megbizás, hogy először (többekkel együttesen) 1254-ben, azután a kroissenbrunni vészteljes csata után IV. Béla nevében II. Ottokárral az ismeretes békealkudozásokat kezdeményezte és vezette.
A kroissenbrunni csata után, melynek ő, IV. Béla oldalán, a Morva magyar partján szemtanúja volt, a legfőbb országos méltóságok betöltése dolgában nagy változások történtek és miután 1260 november havában Güssingi Henrik már nádor és pozsonyi főispán, kézzelfogható, hogy Roland még 1260-ban más méltóságot nyert. Okiratilag azonban csak 1261-ben látjuk őt a szlavóniai báni széken s ez állásban félbeszakítás nélkül egészen 1267 április 12-ig találjuk; a mellett 1266-ban még spalatói városkapitány is volt.*
1 Fejér, Cod. dipl. IV/III. k. 156., 260., 325., 429. ll.; (a 132. lapon az 1263. évszám téves.) Hazai oklevéltár, 41. l.; Hazai okmtár, VII. k. 94. l., VIII. k. 88., 95., 104. ll.; Soproni okmtár. I. k. 25. l.; Árpádk. új okmtár, III. k. 106., 153. ll., VIII. k. 73. l., XI. k. 496. l. (határozottan mondja, hogy Roland már 1260 végén más mint a nádori méltóságot kapott) 510., 538., 543., 560., 562., 571. ll.
Ez időszak nagy és fényes pályájának legnehezebb részét képezte. Béla és fia, István, között a XIII. század hatvanas éveinek első felében kitört nyilt viszályok alatt Roland az István iránti jóakaratát oly ügyesen tudta érvényesíteni, hogy mind a mellett állását egészen 1267-ig megtarthatta; 1267-ben azonban sikerült egynéhány elleneinek őt Bélánál annyira kegyvesztetté tenni, hogy báni méltóságától megfosztotta s innen magyarázható, hogy a nagyérdemű férfiú, korának egyik legnemesebb alakja, 1268 óta IV. Béla alatt már nem kapott országnagyi hivatalt.
V. István trónraléptével ismét az események előterén találjuk; igaz ugyan, hogy István alatt sem kapott országos közhivatalt, de találkozunk vele diplomata téren.
Már Istvánnak Székesfejérvárt történt koronázása alatt az ott összegyűlt főrendek Roland érdekében oly nagyszerű bizalmi manifesztácziót rendeztek, hogy István annak behatása alatt majdnem apotheozissá vált okirattal* Rolandnak a körösmegyei kemléki várt és ennek hozzátartozóját adományozta.
2 Fejér, Cod. dipl. VII/I. k. 12–16. ll.
Az 1271-ben lezajlott események Rolandot a politikai mozgalmak előtérbe tolták. II. Ottokár és V. István megunták már az e nyár folyamában köztük hosszasan és változó szerencsével 131folyt harczot és komolyan szándékoztak, hogy elejét vegyék minden további háboruskodásnak. Roland mindjárt kezdettől fogva Pál veszprémi püspökkel együttesen meg volt bízva az alkudozásokkal, mire júniusban még Aba (?) nb. Egyed tárnokmester, Karácson titeli kanonok és Benedek aradi prépost és kir. alkanczellár hozzájuk csatlakoztak. Az általuk és a cseh király megbizottjai által létrehozott békeokiratot V. István aztán 1271 július 3-ikán pozsonyi táborában szentesítette.*
1 Árpádk. új okmtár, III. k. 247–255. ll. Fejér. Cod. dipl. V/II. k. 100. l.
V. István halála a legfőbb országos méltóságok állandóságán nagy rést ütött, s igy találjuk meg Rolandot a tényleges országnagyok sorában. 1272 november 26-tól 1273 márczius 30-ig nádor és macsói bán,* de a magyar udvarnak akkori időben erősen ingadozó áramlatai nem engedtek az országnagyoknak sok időt. 1273 májusában más lett a nádor s Roland egyelőre hivatal nélkül maradt, – csak hogy ez sem tartott sokáig, a mennyiben 1273 június 7-től október 26-ig megint a nádori széken találjuk.*
2 Fejér, Cod. dipl. V/II. k. 51., 57. ll.; Hazai oklevéltár, 65. l.; Hazai okmtár, VIII. k., 148. l.; Árpádk. új okmtár, IX. k. 3., 5., 11. ll., XII. k. 71. l.; Gr. Zichy cs. okmtára, I. k. 32. l.
3 Hazai okmtár, II. k. ll., 14. ll., VIII. k. 152., 153. ll.; Árpádk. új okmtár, IV. k. 21., 23. ll., IX. k. 19., 22., 23. ll., XII. k. 76., 85., 90. ll.
Utódja szintén nem ült sokáig e széken, mert Roland 1271 deczember havában csak megint a nádor,* mely méltóságban (a mellett még soproni főispán is) 1275 június 4-ig – de most már utoljára – találjuk.* A helyett a vasmegyei főispánsággal kellett megelégednie, melyet 1275 júniusában kapott.* 1275 deczember 4-ikétől 1276-ig azonban már megint magasabb állást kapott, a mennyiben a királyné tárnokmestere és Szánamegye főispánja.* 1277 augusztusában országbiró,* de mivel őt 1277 november havában már Pécz Dénes váltja fel és 1278-ban róla már mint halottról beszélnek, kétségtelen, hogy a nagyérdemű férfi 1277-ben halt meg. 1277 július 13-ikán még tagja volt azon magyar küldöttségnek, mely András királyfinak Habsburgi Klementinával való eljegyzését Bécsben közvetítette.
4 Fejér, Cod. dipl. V/II. k. 2., 219. ll.; Hazai okmtár, VIII. k. 170. l.; Árpádk. új okmtár. IV. k. 38. l., IX. k. 75. l., XII. k. 113. l.
5 Fejér, Cod. dipl. V/II. k. 240., 245. ll., VII/II. k. 39. l.; Knauz, id. m., II. k. 50. l.; Suppl. Annal. Scepus. II. k. 13. l.; Árpádk. új okmtár, IV. k. 52. 1., XII. k. 116. l.
6 Hazai okmtár, VI. k. 207. l.; Árpádk. új okmtár, IV. k. 50. l., XII. k. 115. l.
1 Fejér, Cod. dipl. V/II. k. 256., 278. ll.; Hazai oklevéltár, 72. l.; Hazai okmtár, VII. k. 161. l.; Knauz, id. m., II. k. 53. l.; Árpádk. új okmtár, IX. k. 114., 117. ll., XII. k. 135., 144. ll.; Zalai okmtár, I. k. 84. l.
2 Hazai okmtár, VI. k. 227. l.
Nejét nem ismerjük; túlélte férjét. Gyula országbiró tanusítja t. i. 1278 márczius 2-ikán, hogy néhai fivérének, Roland bánnak fiai pozsegamegyei Orjavicza birtokukat anyjuknak, Roland bán özvegyének átengedték.*
3 Árpádk. új okmtár, XII. k. 234. l.
Két fia volt: Ratold és Mátyás.
Ratold legelőször 1266 április 11-ikén merűl fel; akkor már elvált nejétől, Sándor comes leányától s ez már Frangepán Jánosnak a neje.* Mátyás-sal 1278 márczius 2-ikán találkoztunk. Azóta mindkét fivér igen gyakran fordul elő közösen, utoljára egyenesen 1290-ben, midőn veszprémmegyei, perei birtokukat eladják. 1293-ban Pozsegamegyében fekvő, gromacsniki birtokukat örökítik el; 1296 áprilisában olvassuk, hogy Roland bán fia, Ratold mester szőllősi birtokán, melyet a Mátyással eszközölt felosztás alkalmával kapott, 34 hold földet a veszprémi káptalannak zálogba adott. Ezen eladások és elzálogosítások eléggé bizonyítják, hogy a két fivér atyjuktól örökölt és szerzett birtokaival nem igen takarékosan gazdálkodtak.
4 U. ott, XI. k. 562. l.
Ratoldnak esetleges utódai ismeretlenek; Mátyásnak csak Olivér nevű fia volt.
Ez Olaivér 1336-tól 1357-ig a királyné udvarbirája, a mellett 1347 óta tárnokmester és több vármegye (Fejér, Zólyom, Vas, Sopron, Szatmár és Ugocsa) főispánja. Fiai: István, János, Roland, Miklós és Ferencz 1366-ban fordulnak elő; István akkor ó-budai prépost. János 1366-ban Somogymegye főispánja, előfordul még 1382-ben. Olivér fiai Eusták (?), János és Ferencz 1321381 november 5-ikén az «apostaghi» nevet viselik.*
1 Fejér, Cod. dipl. IX/V. k. 459. l.
Az eddigiek szerint a következő táblát rajzolhatjuk:
Ratold nb. Roland; Roland 1241 † 1277 1241 pohárnokmester, 1242–1245 tálnokmester, 1247 országbiró, 1248–1260 nádor és pozsonyi főispán, 1260–1267 tótországi bán, később megint nádor és országbiró (1278); Gyula 1278 országbiró; Ratold 1266–1296 (Sándor comes leánya, 1266-ban már Frangepán Jánosnak a neje); Mátyás 1278–1296; Olivér 1336–1357 királynéi udvarbiró és a mellett 1347 óta kir. tárnokmester; István 1366 ó-budai prépost; János 1366–1382 1366 Somogy-megye főispánja; Roland 1366; Miklós 1366; Ferencz 1366–1381
