V. Az első (Pécz nb.) Marczaliak.
V.
Az első (Pécz nb.) Marczaliak.
Az első (Pécz nb.) Marczaliak.
A Pécz nemzetség első tagjaiként 1240 április 2-ikán Márk, Mátyás és Domonkos szerepelnek, midőn azt állítják, hogy a veszprémmegyei Kajár helység az ő ősi birtokuk és IV. Béla ez állítás ellenében a nevezett jószágot a bakonybéli apátságnak itéli.* Mátyás fiairól 1265-ben tesznek említést, de az illető okirat* – sajnos – meg nem nevezi őket; csak annyit mond, hogy Mátyás fiai a zalamegyei Zsigér falu mellett birtokosok. Domonkos esetleges utódairól mit sem tudunk.
2 Arpádk. új okmtár, II. k. 100. l.
3 Hazai oklevéltár, 46. l.
Márk még 1275 júl. 27-ikén szerepel és akkor mint Peech nb. Márk comes fia megkapja csere útján IV. Lászlótól a zalamegyei «Pazaka» földet,* melyért a már régen birt Jurk nevű falut a királynak adta. Miután «Pazaka» helység sem 1275 előtt, sem utána az okiratokban nem említtetik, miután a Zala folyó mentén feküdt és miután száz évvel később (1374)* bizonyos Lorándot pozbai birtokosnak ismerjük és Berzenczei Loránd tényleg 1374-ben mint mint Pécz nb. Márk dédunokája és zalamegyei birtokosként szerepel, világos, hogy a nyomtatott okiratban említett Pazaka, az ismert zalamegyei Pozva helységgel azonos. Arra pedig, hogy az 1275-ben szereplő Márk az 1240-ben előfordulóval azonos, szolgáljon ama körülmény, hogy Pécz nb. Márk fia, Gergely, már 1266-bon felnőtt ember, holott ez, ha az 1240-ben szerepelt Márkot nagyatyjának vennők, időszámítási szempontból nem igen volna valószínű.
4 Zalai okmtár, I. k. 76. l.
5 Id. h., II. k. 120. l.
(IL) Márk comesnek a veszprémi káptalannak 1289 szeptember 17-ikén kiállított oklevele szerint* négy fia volt: Gergely, István, Lukács és Apor.
1 L. Palóczi Mátyás nádornak 1435-ben kiállított és gyűjteményemben levő itéletlevelét. V. ö. Századok, 1897. évf., 364., 365. ll.
Apor 1283-bon erdélyi vajda és szolnoki főispán; 1284 november 26-ikán czímzetes vajdaként a királyi tanácsosok sorában foglal helyet. Azon túl sem az országnagyok, sem a királyi tanácsosok sorában nem találjuk, mert a Güssingiekkel együtt a királyelleniek pártját fogta. 1286 végén a pozsonyi várat elfoglalván, innen a királyi hívek birtokait mindaddig pusztította, míg általuk legyőzetvén, megsebesült és futásnak indult. III. András uralkodása kezdetén «Apor mester» a zalamegyei Keszthelynek birtokosa. 1291 okt. 9-ikétől 1292 márczius 23-ikáig Pozsonymegye főispánja, 1293 július 11-től 1279-ig országbiró, 1298 július 29-ikétől 1299 május 2-ikáig nádor. Utoljára ráakadunk 1304 augusztus 24-ikén, midőn mint czímzetes nádor Károly király pártfogóival egyetemben Rudolf osztrák herczeggel szövetségre lép.* 1304 után elvész a nyoma. Tőle származnak az Ibrányiak és a Pécziek.
2 Fejér, Cod. dipl. V/III. k. 344. l., VII/V. k. 502. l. (tévesen 1292-re téve), VIII/I. k. 160. l. ;Hazai okmtár, VI. k. 443. l., VII. k. 211., 344. ll., VIII. k. 380. l.; Knauz, id. h. II. k. 318. 1.; Árpádk. új okmtár, IV. k. 262. l., IX. k. 385. l., X. k. 31., 70., 197., 261. ll., XII. k. 451., 510., 560. ll.; zalamegyei okmtár, I. k. 101. l.
Lukács 1289-től 1291 július 10-ikéig Zalamegye főispánja és (1291 július 10-ikén) királynéi tárnokmester, 1291 október 9-ikén csakis királynéi tárnokmester, 1298 július 29-ikén ismét Zalamegye főispánja s ez az utolsó róla szóló hír.* Tőle 133származnak a Devecseriek, a Kustániak, a Tádékaiak, mely utóbbiak később ( 1353-ban) a «Szentgyörgyi» nevet viselik.
3 Fejér, Cod. dipl. VII/V. k., 502. ll. (tévesen 1292-re téve). Hazai okmtár, VI. k. 346. l., VII. k. 220. l.; Arpádk. új okmtár. XII. k. 510. l.; Zalamegyei okmtár, I. k. 101. l.
István-ról, kit a későbbi kútfők kivétel nélkül mindig «Lég» Istvánnak neveznek, csak azt tudjuk, hogy 1296-ban fivérével, Gergelylyel együttesen királyi adományozásban részesül. Négy fia volt: István, Demeter, Márk és János, kik 1330-ban a nemzetségbeli rokonukkal, Marczali Istvánnal birtokot cserélnek. Odaadják Istvánnak a veszprémmegyei Marost, a zalamegyei Hidvéget és Borolföldet, s megkapják Istvánnak körösmegyei Musina, Miglécz és Csezmicze nevű birtokait.*
1 Zalamegyei okmtár, II. k. 98., 99. l.
Lég István utódai felveszik a (somogymegyei) Berzenczei nevet. Unokája, Márk fia Roland (Loránd) folytatja a családot.
Gergely, Márk fia, 1266-ban kitüntette magát V. Istvánnak egyik bolgár hadjáratában, melyben főparancsnok minőségben a bolgár Vrača (Vrchov) várt bevette.* István trónraléptével országos méltóságot nyert, a mennyiben 1270-től 1272 augusztus 3-ikáig a királynéi tárnokmesteri és a vasmegyei főispáni állásban találjuk.* István halála után Gergely az özvegy királyné elleneihez pártolván, rokonával, Egyeddel, volt kir. tárnokmesterrel és pozsonyi főispánnal a cseh Ottokár udvarára szökött.* Itt azonban nem sokáig tartózkodott, mert már 1272 november 27-ikén megint Magyarországban találjuk, hol a barancsi és kučevoi bánsági hivatalt 1273 május 14-ikéig viseli.* 1273 május 12-ikétől 1274 szeptember 25-ig megint Vasmegye (és 1273 június 26-ikán Pozsegamegye) főispánja,* mely állásban alkalma nyilt Győrt (1273 nyarán) visszafoglalni és számos ellenséget fogságba ejteni.* 1274 február 18-ikán csak mint czímzetes bán működik választott biró minőségében, bizonyos somogymegyei birtokügyben.* 1275 június 17-ikén és július 27-ikén somogymegyei főispán és czímzetes bán,* de ez év végén felváltja őt Moys országbiró, ki a somogyi főispánságot 1276 márczius 25-ikéig kezében tartja. Gergely bánt csak 1276 augusztus 9-ikétől találjuk e főispáni széken 1277 első feléig.* IV. László alatt nem találjuk őt többé az országnagyok sorában. László mondja ugyan egyik okiratában,* hogy Gergely bán országbiró bizonyos 134birtokügyben szerepelt, de az évet meg nem jelöli (úgy látszik azonban, hogy 1285). 1283-ban László részéről birtokadományozásban részesült, de Fejér (V/III. k., 157. l.) az adományozott jószágokat meg nem nevezi.
2 Fejér, Cod. dipl. V/III. 157. l.
3 Fejér, Cod. dipl. V/I. k. 138. l.; Hazai okmtár. I. k. 57. l., V. k. 46., 48. ll., VI. k. 185. l., VIII. k. 145., 439. ll. Tkalčić, Mon. civ. Zágráb, 47. l.; Árpádk. új okmtár, VIII. k. 287., 301., 343. (tévesen György), 346., 380., 382., 384., 386., 389., 390., 393. ll., XII. k. 50., 53., 71., 695. ll. Zichy cs. okmánytára, I. k. 30. l.
4 A régibb irodalom Egyedet és Gergelyt «Budaméri»-nak nevezi; újabb iróink is hozzá vannak szokva, hogy Egyedet és Gergelyt Aba nb. fivéreknek tartsák. Ennek némi okirati támaszát találjuk a Hazai okmánytár VII. k. 141-ik oldalán, hol Gergely, Vasmegye főispánja 1273 május 27-ikén Egyed macsói bán testvéreként (frater) szerepel és Wenzel VIII. k. 379. lapján, hol Egyed tárnokmester és pozsonyi főispán 1272-ben a felvidéki Aba fia Abát szintén testvérének mondja.
A mi már most a kettő közötti «fraternitas»-t illeti, nincsen kizárva, hogy Egyed és Gergely édes fivérek lehettek, mert a veszprémi káptalannak 1289-ben adott nyilatkozata, mely szerint Pécz nb. Márknak Lukács, Gergely, István és Apor nevű fiai voltak, az ötödik fiú, Egyednek létezését még ki nem zárja. Egyed 1289-ben már alig volt életben, mert nyoma már sokkal előbb, 1289 előtt, vész el, holott a többi 4 fivér még 1289-ben is él. Ha már most Egyedet Gergely fivérének veszszük, magától értetődik, hogy Aba fia Aba nem nemzetségbeli rokona, s hogy Egyedben szintén a Pécz nemzetség egyik tagját kell hogy felismerjük, a mi azon körülménynél fogva, hogy Gergelylyel azonos érdekeket ápolt, – hogy Gergely a Fejérnél V/III. k. 157. lapján olvasható okirat bizonysága szerint az 1273-ban Győr előtt magát kitüntetett vasmegyei főispánnal azonos és hogy Pécz nb. Márk fia Lukácsnak szintén Egyed nevű fia lett, nagy valószínűséget nyert.
1 Hazai oklevéltár, 65. k.; Hazai okmánytár, VIII. k. 148. l.; Knauz id. m., II. k. 21. 1.; Árpádkori új okmtár, IX. k. 5. l., XII. k. II. l.; Gróf Zichy cs. okmtára, I. k. 33. l.
2 Fejér, v. k. 2., 154., 238. l. (tévesen 1275.); Hazai okmtár, II. k. II. l., VI. k. 189., 197., 200., 202., 205. ll. (tévesen 1275); VII. k. 141., 142., 143., 144. ll. VIII. k. 152., 144., 159., 164., 168. ll.; Knauz, II. k. 30., 32., 43. ll.; Tkalčić, Mon. civit. Zagrab. 47. l.; Arpádkori új okmánytár, IV. k. 23. l., IX. k. 18., 22., 34., 51., 54., 60., 63. ll., XII. k. 76., 78., 80., 84., 92., 93., 100., ll.; Zichy cs. okmtára, I. k. 35. l.
3 Fejér, Cod. dipl. V/III. k. 157. 1.
4 Árpádk. új okmtár, IX. k. 48. l. (év nélkül), v. ö. id. h., 222. l.
5 Fejér, Cod. Dipl. V/II. k. 209. (tévesen 1274), 248., 397. ll. (tévesen 1277); Hazai okmánytár, VI. k. 207. l., VIII. k. 179. l.; Árpádkori új okmtár, IX. k. 115. l.; Zalai okmtár, I. k. 78. l.
6 Fejér, V/II. k. 366. l.; Knauz, II. k. 59. l.; Árpádk. új okmtár, IV. k. 94. l., IX. k. 185. l.
7 Árpádk. új okmtár, IX. k. 553. l.
III. András alatt megint találjuk őt a közszereplés terén. 1291 július 10-ikétől október 9-ikéig czímzetes bán, Bars- és Nyitramegye főispánja s e minőségben Csák nb. Domonkos volt nádorral egyetemben megköti augusztus 26-ikán Haimburgban az András és osztrák Albert között kitört háború után a békét.* Mindennek daczára megszünik e nagy ténykedésével III. András alatti szereplése, mit csak igy lehetne magyarázni, hogy a békekötés után esetleg András elleneihez szegődött.
1 Fejér, Cod. dipl. VI/I. k. 180. l.; Hazai okmtár, VII. k. 219. l., VIII. k. 306. l.; Árpádk. új okmtár, V. k. 25. l., XII. 510. l.
1296 október 6-ikán azonban a király kegyelmében találjuk.* András e napon okiratot állit ki, melyben tekintetbe vévén László fiainak, István, László és Ugrinnak (somogymegyei emberek, a Torvajiak és a torvaji Ugronok ősei) hűtlenségét, különösen pedig, hogy Márk comes fiainak, Gergely bánnak és (Lég) Istvánnak birtokain garázdálkodtak, ezért összes birtokaikat s ezek közt a magbanszakadt Peech birtokait, melyeket eddig hatalmasul elfoglaltak, tőlük elveszi s Márknak nevezett fiainak adományozza. Ez oklevélre azonban megjegyzendő, hogy Garai Miklós nádor itéletlevelében 1433-ban az oklevélnek azon részét, hol «possessiones Peech sine herede decedentis» mondatik, hamisnak mondja; szerinte eredetileg úgy lett volna írva: «possessiones Petri sine herede decedentis», mert itt a Peech szóban csak az első két betű P és e valódi, a többi betű pedig bárki előtt is későbbi vakarás és edzés által bepiszkoltnak tünik fel.
2 Árpádk. új okmtár, V. k. 150. l.
Utoljára 1309 július 21-ikén akadunk reá,* mely napon mint czímzetes bán, Szenyéri Pongrácz, Eddei Péter, Győr nb. Ders és Bertold fia, Domonkos társaságában a (somogymegyei) terebezdi birtok ügyében választott birói minőségben működik.
1 Knauz, id. h., II. k. 602. l.
Egyetlen fiáról, Joákim-ról, csak azt tudjuk, hogy Güssingi Gergely fia, András, Károly király idejében bizonyos várát elfoglalta és hogy Joákim rokona, Bés bán fia, László, akkor András fogságába került.* Joákim-nak két fia volt: István és Eth. István legelőször 1338 május 19-ikén szerepel «Marczali» néven;* tőle származnak a hírneves Marczaliak, kiknek nemzedékrendjét a következő tábla ábrázolja:
2 Sopronm. okmtár, I. k. 86. l.
3 Anjoukori okmtár, III. k. 462. l.
Márk; Márk; 1240–1275;
Marczaliak: Gergely 1266–1309 1270–1272 királynéi tárnokmester és Vasmegye főisp., 1272–1273 barancsi és kucsevói bán, 1275–1277 somogyi főispán, 1291 barsi és nyitrai főispán; Lukács 1289–1298 királynéi tárnokmester, Zalamegye főispánja, a Devecseriek, Kustániak és Szentgyörgyiek (előbb Tádékaiak) őse; Joákim; István 1330–1375 1357-ben a «Hosszúfalvi» nevet viseli (Folytatását lásd a következő lapon.); Eth 1374;
Berzenczeiek: «Lég» István 1289–1296; Apor 1283–1304 az Ibrányiak és Pécziek őse; István † 1330 el.; Demeter 1330; Márk 1330; János 1330–1374; László 1330; Lukács 1367; István 1367–1374; János 1374; Anna 1402; Roland 1367–1374; Péter 1367–1374; Domonkos 1367–1374; Erzsébet 1354; György 1397 tolnai alispán folytatja a családot.
Marczaliak: Gergely 1266–1309 1270–1272 királynéi tárnokmester és Vasmegye főisp., 1272–1273 barancsi és kucsevói bán, 1275–1277 somogyi főispán, 1291 barsi és nyitrai főispán; Lukács 1289–1298 királynéi tárnokmester, Zalamegye főispánja, a Devecseriek, Kustániak és Szentgyörgyiek (előbb Tádékaiak) őse; Joákim; István 1330–1375 1357-ben a «Hosszúfalvi» nevet viseli (Folytatását lásd a következő lapon.); Eth 1374;
Berzenczeiek: «Lég» István 1289–1296; Apor 1283–1304 az Ibrányiak és Pécziek őse; István † 1330 el.; Demeter 1330; Márk 1330; János 1330–1374; László 1330; Lukács 1367; István 1367–1374; János 1374; Anna 1402; Roland 1367–1374; Péter 1367–1374; Domonkos 1367–1374; Erzsébet 1354; György 1397 tolnai alispán folytatja a családot.
135István; János 1374–1375 Zalamegye alispánja; Péter 1384–1406; István 1395 † 1406 el. (– Ugodi Angelika Anna 1406); Miklós 1395 † 1412 1395–1401 temesi főispán. 1402–1403 erdélyi vajda; Dénes 1395 † 1425 1402–1404 a székelyek főispánja, 1419–1421 Szlavónia bánja; Orsolya 1406–1437 (– Becse-Gergely nb. Bátmonostori László † 1415); György 1395–1417; Ádám; László 1404; László 1410–1417 1417 somogyi főispán; Miklós 1404 † 1425; György 1417–1456 1439 tálnokmester; Hedvig 1436–1446 (– Bazini és Szentgyörgyi Péter); István 1417–1461; László 1417 csanádi prépost, 1421 csanádi püspök; István 1418–1429; Imre 1417 † 1448 okt. 19 1436 királyi főajtónálló, 1436–1437 udvarmester, 1438 Temesmegye főispánja, 1439 verőczei, 1439–1443 somogyi főispán (– Tódor munkácsi herczeg leánya 1429); János 1417–1459 1436 főajtónálló, 1438–1439 temesi főispán (1439 verőczei is) 1439–1443 somogyi főispán, 1451, 1454 és 1455 zalai (1454 verőczei is) főispán, 1457 szlavóniai bán; László 1455–1484 1470 és 1474 somogyi főispán, 1480 tálnokmester (Bátori Katalin 1474); János 1455–1461; Borbála (Hédervári Imre macsói bán)
