MAGYARORSZÁG CZIMERE. (60 ábrával.)*
153MAGYARORSZÁG CZIMERE.
(60 ábrával.)*
(60 ábrával.)*
* Mutatvány szerzőnek «A heraldika kézikönyve» czimü munkájából, mely a Magy. Tud. Akadémia történelmi bizottságának kiadásában e füzettel egyidejüleg jelenik meg.
Magyarország czimerének eddig ismert változatai ötfélék és pedig chronologiai sorrendben a következők:
1. Vágások és oroszlánok egy pajzsban egyesitve, ú. m.:
Imre király aranypecsétén, 1202. évi oklevelen (1. ábra), melyen a pajzsmező nyolczszor vágott, tehát négy pólyát mutat, a páratlan számú részeken három, három, kettő, egy, összesen kilencz (jobbra) menő oroszlán.*
1 Egyetlen fönmaradt lenyomata egy, a bécsi udvari levéltárban őrzött oklevél aranybulláján függ. Galvanoplasztikai hasonmása a M. Nemzeti Múzeum levéltári gyüjteményében van.
II. András aranypecsétén. Egy 1223. évi oklevelen * (2. ábra).
2 A Kállay család oklevelei között, a M. Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti példány. Azon hiteles leirásból is ismerjük, a mely II. András 1217. évi adomány levele 1266. évi másolatának hátlapján olvasható.
II. András pecsétén. Egy 1232. évi oklevelen (3. ábra), a melyen a pajzsmező tizszer van vágva, tehát öt pólyát mutat. Itt a pajzsmezőnek a pólyáktól el nem takart részein kettő, három, három, kettő, egy, összesen tizenegy (jobbra menő) oroszlán van ábrázolva.*
3 A M. Nemzeti Múzeum levéltárának galvanoplasztikai hasonmása.
Az 1223. évi pecsétről alább, hol Magyarország czimerének alakjait és képeit tárgyaljuk bővebben lesz szó.
2. Vágások egyedül,* ú. m.:
1 Megjegyzendő, hogy pecséteken a vágások – egyedül – csak Zsigmond király idejében fordulnak elő, tehát későbben, mint a kettős kereszt, mindazonáltal második helyen soroltam föl, mert pénzeken egyedül is látjuk.
II. András vezérkori, tehát 1205 előtti pénzein (4. ábra).
A csécsi falfestményen a XIII. századból. (5. ábra).
A magyar király tornaöltözetén az aranygyapjasrend czimerkönyvében.*
2 Párisi Nemzeti könyvtár. Lásd Turul, 1892. évf.
Zsigmond német római birodalmi pecsétén.
Zsigmond arany és ezüst pénzein (6. ábra).
Zsigmondnak Dürer Albrechttől festett arczképén.*
3 A nürnbergi városházán.
Erzsébet királyné (Albert felesége) pecsétén* (10. ábra).
4 Bécsi állami levéltár.
Albert pecsétén.*
5 A M. Nemzeti Múzeum régiségtárában. Eredeti példány.
I. Ulászló pecsétén.
I. Mátyás pecsétén. Egy 1475. évi oklevelen.
I. Mátyás pecsétén* (52. ábra). Egy 1477. évi oklevelen.
6 Az 1475-ikinek elrendezése csak abban különbözik ettől, hogy rajta két oldalt lebegő angyalok tartják a középső vágásos pajzst s fölötte is angyal van a korona alatt. (Pray, XV. Tábla. 1.)
154I. Mátyás titkos pecsétén (7. ábra). Egy 1465. évi oklevelen.
3. Apostoli (kettős) kereszt egyedül, ú. m.:
IV. Béla tatárjárás előtti pecsétén* (11. ábra).
1 A M. Nemz. Múzeum levéltárának galvanoplasztikai hasonmása.
IV. Béla pecsétén.* Egy 1247. évi oklevelen (14. ábra).
2 A Kállay család, a M. Nemzeti Múzeumban elhelyezett, levéltárának eredeti példánya.
István ifjabb király pecsétén.* Egy 1257. évi oklevelen (13. ábra).
3 Országos levéltár eredeti példánya.
IV. László pecsétén.* Egy 1270. évi oklevelen (17. ábra).
4 A M. Nemzeti Múzeum eredeti példánya.
III. András pecsétén.* Egy 1297. évi oklevelen.
5 A M. Nemzeti Múzeum levéltárának galvanoplasztikai hasonmása.
Venczel pecsétén* (16. ábra).
6 A M. Nemzeti Múzeum eredeti példánya.
Ágnes királyné pecsétén* (9. ábra).
7 Pray, Tab. IX. 4.
Róbert Károly pecsétén.* Egy 1323. évi oklevelen.
8 Nyáry, Herald. Vezérf. X. Táb. 81. á.
Róbert Károly pecsétén.* Egy 1334. évi oklevelen (18. ábra).
9 Eredetije a M. Nemzeti Múzeumban.
Nagy Lajos első pecsétén.* (21. ábra).
10 A M. Nemzeti Múzeum levéltárának galvanoplasztikai hasonmása.
Nagy Lajos pecsétén.* Egy 1365. évi oklevelen (19. ábra).
11 Pray, Tab. II. 1.
Erzsébet pecsétén.* Egy 1362. évi oklevelen.
12 Az országos levéltár eredeti példánya.
Mária pecsétén.* (15. ábra).
13 Nyáry, Herald. Vezérf. IX. T. 74. á.
Szent Margit képe mellett pajzsban* (8. ábra).
14 Némethy L. tulajdonában levő XV. századbeli kép.
Zsigmond első pecsétén.* (20. ábra).
15 A M. Nemzeti Múzeum galvanoplasztikai gyüjteménye.
4. Vágások a királyi ház nemzetségi czimerével egyesitve, ú. m.:
Róbert Károly pénzén (51. ábra).
Erzsébet titkos pecsétén* (24. ábra).
16 Orsz. levéltár eredeti példánya.
Nagy Lajos gyűrűpecsétén* (12. ábra).
17 A bécsi áll. levélt. eredeti példánya.
Az aacheni székesegyházi czimeres kapcsokon.
Nagy-Lajos pénzein.
Nagy-Lajos titkos pecsétén* (27. ábra).
1 Orsz. levéltár eredeti példánya.
Mária titkos pecsétén* (28. ábra).
2 U. ott.
A runkelsteini 1390. évi falfestményen (23. ábra).
Zsigmond pecsétén.*
3 Orsz. levéltár eredeti példánya.
Borbála királyné pecsétén* (25. ábra).
4 U. ott.
5. Vágások és az apostoli (kettős) kereszt egy pajzsban egyesítve, ú. m.:
a) hasitott pajzsban:
Nagy-Lajos pénzén (29. ábra).
Az ország rendeinek pecsétén. Egy 1389. évi oklevelen (26. ábra).
A leleszi premontreiek kolostorának 1400-ban készült vasajtaján.
Mátyás titkos pecsétén. Egy 1458. évi oklevelen.
b) Felnegyedelt pajzsban:
V. László pénzein.
János király pénzein és pecsétén* (30. ábra).
5 Eredeti pecsét Budapest főváros levéltárában.
János Zsigmond pénzein.
* * *
Vágások és oroszlánok egyesitése. A fenti czim alatt felsorolt emlékeken két czimernek egyesitése látszik: a vágásosnak és az oroszlánosnak. A czimeregyesités ezen nemét egymásfölé helyezésnek nevezzük, és pedig itt czimerképnek (oroszlán) mesteralakra (vágások) való helyezését látjuk. Most csak az a kérdés, hogy kinek a czimere az egyik s kié a másik. Az eddig rendelkezésünkre álló adatok arra utalnak, hogy a vágásokat a királyi méltóság, az oroszlánokat az Árpádház czimerének tartsuk. A vágásos czimer egyedül is előfordul – habár később, mint a szóban forgó egyesitett czimer – de az oroszlán, mint czimer, egyedül nem látható emlékeinken. A vágásos czimer meghatározásáról alább lesz szó. Mielőtt azonban a felsorolt pecséteken előforduló oroszlánok tárgyalásába bocsátkoznánk, lássuk II. András pecsétének a XIII. századból való leirását, mely egy 1217. évi oklevél hiteles másolatából ismeretes. Ebből világosan látjuk, hogy az oroszlánok itt czimerképek 156s nem czifrázatok, mint azt eddig többen hitték. E leirást Aliottus Uguiccio császári közjegyző vezette rá azon másolat hátára,* melyet a János vitézek akkori nagymesterének kérésére II. Andrásnak 1217-ben kelt adománylevele után 1266-ban készitett. Hitelességéhez e szerint kétség nem fér.*
1 E másolatra, illetőleg a czimerleirásra, Kropf Lajosnak a «Turul» 1896. évi 3-ik füzetében megjelent közleménye tett figyelmessé. Beöthy Zsolt akadémiai rendes tag úr volt szives ez év tavaszán ezt nekem lemásolni. Szives fáradozásáért hálás köszönetemet itt is kötelességemnek tartom nyilvánítani. Később, nyáron, magam is Malta szigetén járván, mint a hol a la-valettai kir. angol állami levéltárban e bulla másolata őriztetik, volt alkalmam ezt elolvasni s róla fotografiai másolatot készittetni.
2 A szerző ezután egész terjedelmében közli az oklevél szövegét, kimutatva a hibás olvasásból származó tévedést. A kérdés részleteit folyóiratunk olvasói előző füzetünk egyik közleményéből ismerik.Szerk.
1551. ábra
2. ábra
3. ábra
4. ábra
5. ábra
6. ábra
7. ábra
8. ábra
9. ábra
Az eddig rendelkezésünkre álló czimeremlékeken hiába keressük az oroszlánt, egyedül nem fordul az elő sem mint az ország, sem mint a királyi ház czimere. Pedig, hogy meghatározhassuk, okvetlen kell eredetét ismernünk.
Az nem valószinü, hogy Imre király minden ok nélkül vette volna föl pecsétjébe, tehát nyomait a régibb időben kell keresnünk.
A pénzeken nem fordul elő, de hiszen a XII. században még nem igen volt szokás a pénzekre czimert veretni, a pecséteken sem, mert ebben az időben a pecsétek még czimer nélküliek s rajtuk csak a király személyének képe látható, és mégis az Árpádház czimerének tartjuk, mert első dinasztiánk kihalása után az utódok saját nemzetségi czimerüket nem ezzel, hanem a vágásos czimerrel egyesitették, mely, a mint látni fogjuk, a királyi méltóság czimere volt. Az igaz, hogy az oroszlánt Imrén és II. Andráson kivül – tudtunkkal – egy Árpádházi király sem használta sem előttük, sem utánuk, de azért a köztudatban mégis élnie kellett az oroszlánok emlékének, különben föltehető-e, hogy pár évszázaddal később egy hamisitó, a kinek czélja más nem lehetett, mint hamisitványát hihetővé tenni, az oroszlánt III. Béla czimerének mondja.
Az eset a következő:
A Blagajok magukat az olasz Ursinók-tól származtatják, az Ursinók viszont magukat egy hasonló nevü római senator nemzetségből. Ennek hihetővé tétele végett – annak idejében – hamis okleveleket készitettek.* Ezek közé tartozik az állitólag Imre királytól 1200-ban* az Ursino grófoktól származó Miklós fia István részére kiállitott czimerlevél is, melynek szövege a többek között azt mondja, hogy ezen «István vitézi tetteivel III. Béla hálás szeretetét biztositotta magának, a miért a király neki saját czimerét adományozta, de mielőtt ezen adományozás a maga rendje és módja szerint végbe mehetett volna, Béla király halálos betegségbe esett s végét közeledni érezvén, átok terhe alatt meghagyta fiának, Imrének, hogy e rendelkezést hajtsa végre. Ennélfogva ő atyja akaratát végrehajtván, megnevezett Istvánnak s örököseinek Vodicsát – mely Szana és Dubicza vármegyékkel ér össze, s mely teljes igaz joggal csak a királyt illette meg – egy más aranypecsétes levélben konszignálta s az atyja meg az ő czimerét – pajzsban s a sisak fölött növekvő oroszlánt adományozott, valamint ilyen czimeres zászlót is, minőt a festmény jelez. Tette pedig ezt egyetértve a főurakkal királyi jogánál fogva, akképen, hogy e czimerrel István és örökösei minden alkalommal élhessenek».*
1 Muratori, Antiquitates italicae medii aevi, XLII.
2 Az oklevél 1571-ben Miksa király adománylevelében átiratott, ebben a keltezés évének 1200 van megnevezve, a király uralkodási évét elsőnek nevezi, holott Imre tudvalevőleg 1197-ben kezdett uralkodni. Az oklevél azonban nem kelhetett 1197-ben, mert a mint Fejérpataky L. «A kir. kanczellária» czimü értekezésében kimutatja, ezen évben, nem a benne megnevezett Péter kanczellár (1202–1204) volt az. Lásd Blagay oklevéltár.
3 Thallóczy, Blagay oklevéltár. Bevezetés.
Az oklevelet közölték: Pray, Annales Regni Hung. Katona, Hist. Crit., V. k. Fejér György, Cod. dipl. Hung. II. Henszlman, Régészeti Emlékek, II. k. és Thallóczy, Blagay oklevélt. 1. l.
Thallóczy a Blagayak czimeréről kimutatta ugyan, hogy belé az oroszlán nem az Árpádok czimeréből, hanem a «görzi atyafiság révén» került. Ez azonban nem változtat a dolgon, az oroszlán csakugyan benne volt s a hamisitó a nélkül, hogy mások is annak tartották volna, nem mondhatta volna e czimerképet III. Béláénak.
Ha valaki ma hamisitványt készitene, a melyről el akarná hitetni, hogy a XV. században 158kelt s benne I. Mátyás családi czimerképét adományozta valakinek, nem föltehető, hogy más czimerképről szólana, mint arról, a mely köztudomás szerint e királyé volt.
15910. ábra.
11. ábra.
12. ábra
13. ábra.
14. ábra.
15. ábra.
16. ábra.
E szerint több mint valószinü, hogy az oroszlán az Árpádház czimere, a mint azt Podhradczky és Henszlmann is hitték, csak az a kérdés, hogy mikor lett azzá s honnan vette eredetét. A kérdés második felére vonatkozólag hihetőnek tartjuk, hogy az Árpádház heraldika előtti jelvénye az oroszlán volt, mert a koronázási jelvények egyik legrégibb darabján, a buzogány gombjába (31. ábra) foglalt kristály metszésén oroszlánt látunk. A legrégibb krónikákból tudjuk, hogy a törzsek zászlain jelvények voltak s azon törzsé, a melyből Árpád származott, oroszlán lehetett. Ez az oroszlán van, a mint fentebb mondtuk, a buzogányon, a mely valószinüleg, ha maga nem is, de a gombjába foglalt kristály, hihetőleg az Árpádok családi ereklyéje lehetett. Mikor aztán a nyugati – pajzsba foglalt – czimerek nálunk is divatba jöttek, mi természetesebb, mint hogy királyaink azt a jelvényt választották czimerképül, a mely családi ereklyéjükön volt látható. E kristályról Czobor Béla legközelebb megjelent művében: «A magyar koronázási jelvények»-ben azt mondja, hogy «a X. századból való». Tehát nagyon régi s az oroszlán alakját tekintve, kétségtelenül ázsiai, mert szakasztott olyan, mint a perzsa emlékeken látható oroszlánok s igen valószinü, hogy az Imre pecsétje metszőjének mintául szolgált.
Henszlmann, a ki szintén az Árpádház czimerének tartja az oroszlánokat, nézetének helyességét azon állitással is bizonyitja, hogy a thüringiai tartomány-grófok czimerébe az oroszlán II. András leánya, a későbbi Szent-Erzsébet, révén jutott.
Ha a vörössel és fejérrel vágott oroszlán csakugyan nem volt Erzsébetnek Thüringiába jövetele, tehát 1211 előtt a tartomány-grófok czimerképe, akkor hatalmas bizonyiték. És mint ilyen azért is érdekes, hogy czimertörést mutat, mert mig II. András czimerében a czimerkép van a mesteralakon, addig a thüringiai tartomány-grófok czimerében a mesteralak van a czimerképen (35. és 37. ábra).
E kérdést végérvényesen eldönteni nem lehet, mig határozottan nem tudjuk, hogy mi volt a thüringiai tartomány-grófok czimere 1211 előtt. Ebből az időből pedig erre vonatkozó czimeremlékek nem ismeretesek.* Michelsen «Die alten Wappenschilde der Landgrafen von Thüringen» czimü munkájában azt mondja ugyan, hogy a Thüringenek ősi czimere ezüsttel és vörössel vágott pajzsmező volt s hogy az oroszlánt legelőbb Hermann vette belé 1209-ben, tehát előbb, mint Erzsébet Thüringiába jött, de állitását egykoru bizonyitékokkal nem támogatja. Hohenlohe és Seyler sem ismernek régibb – Erzsébetnek Thüringiába való jövetele előtti – czimeremléket, a melyen oroszlán volna látható. Hohenlohe* a vágásokról mondja, hogy Erzsébet révén kerültek a magyar czimerből Thüringiába. Seyler pedig azt állitja, hogy az ezüsttel és vörössel vágott oroszlán már Hermann tartomány-grófnak 1209-ben volt czimere s a «Lieth von Troye» czimü verses költeményre alapitja kijelentését, a melyről azonban koránt sincs még eldöntve, hogy a Szent-Erzsébet előtti korból való. E szerint, mig más bizonyitékaink nincsenek, legalább is valószinünek tarthatjuk Henszlmann nézetét s a thüringiai oroszlánt az Árpádok oroszlánjának nézhetjük.
1 Magam is irtam két németországi heraldikai társulathoz, de, úgylátszik, egyik sem tudott oly czimeremlékekről, a melyek a 1211 előtti időből valók s Thüringiának oroszlános czimerét mutatnák.
2 Hohenlohe-Waldenburg Das heraldische Pelzwerk im Mittelalter.
Annyival inkább, hogy C. P. Lipsius «Sphragistische Aphorismen» czimü munkájában azt mondja, hogy a thüringiai czimerben az oroszlán legelőször az 1241-ben elhalt II. Hermann lovas pecsétjén látható, a ki Szent-Lajosnak és Szent-Erzsébetnek – II. András magyar király leányának – volt fia. E Szent-Erzsébet leányának s a hesseni ház megalapitójának, Brabanti Henrik unokájának fia, Ottó, magdeburgi érsek, a ki sokat tartott Szent-Erzsébettől való származására, a 32., 33. és 34. ábrákon látható pecsétjein oroszlánt használ czimerében s ez nem 160a hesseni, illetőleg thüringiai oroszlán, mert a vágások nincsenek rajta föltüntetve, hanem minden valószinüség szerint az Árpádok oroszlánja.
17. ábra.
18. ábra.
19. ábra.
20. ábra.
21. ábra.
22. ábra.
Az oroszlánok mázaira vonatkozó adataink nincsenek. Azt hiszem, hogy a vörös, ezüst és arany között kell választanunk. A vörös és ezüst azért valószinü, mert kétségtelenül ezek az országczimer mázai, az arany pedig, mert az oroszlán természetes szinéhez legközelebb áll. Ámde a XIII. század elején még nagyon ritkán festették a heraldikai oroszlánt aranymázura. Igy tehát valószinü, hogy vagy vörös, vagy fejér volt. Az arany ellen szól az is, hogy az élő heraldika korában a pajzson mindig csak egy szin s egy fém volt.
A vágások. Magyarország czimere ezen mesteralakjának multjáról nem tudunk semmit, de valószinü, hogy eredete nem nyulik a kereszténység előtti időbe, mint az oroszláné, s talán a turul madárnak, őseink hadi jelvényének utóda. A turul ugyanis az egyesült törzseknek, az egész nemzetnek volt hadi jelvénye s nem azon törzsnek, a melyből Árpád származott. E jelvényt, mint a pogányságra emlékeztetőt, fölcserélték mással. Azt mondja legalább a német Muglen következő szavakkal: «darnach begunden die fursten das vorgenant tzaihen verwandeln und verkeren».* S e másik jelvény a vágások. Hogy ez – t. i. a vágásos zászló vagy pajzsmező – a magyar nemzet régi szervezetével függ-e össze, vagy csak a véletlen okozta a hétszeres vágással keletkezett nyolcz pajzsmezőrészt? Eldönteni nem vagyunk képesek. De valószinünek tartjuk, hogy e czimer nem régibb, mint a XII. század utolsó tizedei, mert előbb két szin váltakozásával keletkezett mesteralakokat czimerül nem igen használtak. Különben is a vágó vonalak száma nagyon ingadozó a legrégibb czimeremlékeinken. Igy például Imre pecsétén nyolcz, András régibb pecsétén hét s a későbbin tiz, a csécsi falfestményen öt, Nagy Lajos pénzén (29. ábra) nyolcz, a rendek 1385. évi pecsétén (26. ábra) szintén nyolcz.
1 Lásd T. Nagy Gyula «Turul» czimü czikkét a Turul 1883. évi folyamában és Kovachich V. fejezetét.
A mázok legrégibb nyoma Villani 1295. évi följegyzése, a melyről alább lesz szó.
A XIV. század közepétől kezdve már a hét vágó vonalban állapodtak meg s ezt I. Lajos 1369-ben Kassa városának adott armálisa szövegében minden kétséget kizárólag látjuk, a hol ugyanis az mondatik, hogy: …. ac de subtus quatuor lineas* ruffas et totidem albas lateraliter habentis in perpetuum gestare stb.
1 Linea alatt nyilvánvaló nem vonalat, hanem a vonalak által határolt pajzsmezőrészeket kell érteni.
A bécsi képes krónika ábráin a zászlók vörössel és fejérrel hétszer vágottak, tehát a fent idézett czimerlevél: «quatuor ruffas et totidem albas» szavaival egyezők, mert hét vágással nyolcz részre van a zászló osztva. S habár a czimermetszők és festők ügyetlenségéből kivételesen itt-ott még az újabb időből is vannak példáink nyolczszoros, hatszoros stb. vágásokra, azért mégis a hétszeri vágást tekinthetjük szabályosnak, annyival inkább, hogy ebben állapodtak meg végleg.
Kétséget nem szenved, hogy a vágások által keletkező zászló- vagy pajzsmezőrészek mázai vörös és ezüst, mert egyetlen példánk sincs arra nézve, hogy más mázuaknak ábrázolták volna. E tekintetben csak a mázok sorrendjére vonatkozólag látunk ingadozást.
Villani* 1295-ik évi följegyzései is azt bizonyitják, hogy a czimer mázai vörös és ezüst voltak, s ha leirásában mindenképen lehetne bizni, a sorrendet illetőleg is legrégibb adatunk lenne. De a mint az alább közlöttekből láthatjuk, a czimer heraldikai leirása nagyon határozatlan.
2 Croniche di Giovanni, Matteo e Filippo Villani. Vol. I.
„ … per farglisi in contro Carlo Martello suo figliuolo re d’Ungheria, e con sua compagnia 162ducento cavalieri a sproni d’oro, Franceschi, e Provenzali, e del Regno, tutti giovani, vestiti col re d’una partita di scarlatto e verde bruno, e tutti con selle d’una assisa a palafreno rilevate d’ariento e d’oro, coll arme a quartieri a gigli ad oro, e accerchiata rosso e d’argento cioe l’arme d’Ungheria, che pave la piu nobile e ricca compagnia che anche avesse uno giovane re con seco etc.»
16123. ábra.
24. ábra.
25. ábra.
26. ábra.
27. ábra.
28. ábra.
29. ábra.
30. ábra.
31. ábra.
32. ábra.
33. ábra.
34. ábra.
E szavakból a czimer szerkezetét nem lehet elképzelni, mert a quartieri (pajzsmezőnegyedek) ellentmond az accerchiata szónak. Nem tudhatjuk, hogy a felnegyedelt pajzsban van-e a magyar és az Anjou czimer egyesitve, vagy pedig a magyar vágásos pajzsra tett boglár pajzsban van-e az Anjou czimer, mint azt a Turul 1885. évi folyamában olvassuk. A quartieri az előbbi föltevést teszi valószinüvé, mig az accerchiata a második föltevést látszanék bizonyitani, ha nem tudnók, hogy ezt olaszul «sopra il tutto» vagy «soprascudo»-val szokták kifejezni.
Nagyon valószinü azonban, hogy Villani «bordata» helyett használja az «accerchiata» szót, mert Gelre herold Armoriáljában 1334–1372 a 396. lapon látjuk Martel Károly testvéröcscsének, János durazzói herczegnek és gradinai grófnak czimeres pajzsában az Anjou czimert fejérrel és vörössel összerovott rámával körülvéve (semé de fleurs de lys d’or ŕ la bordure componé d’argent et de gueules) s azt hiszszük, hogy Sánta-Károly és V. István leánya fiai mind ilyen czimerrel éltek. Igy tehát Martel Károlynak Villanitól leirt czimere is fejérrel és vörössel összerovott rámában mutatja magyar czimermázait, tehát a sorrendre nézve nem igazit utba.
A képes krónika képei, egyet kivéve,* mind vörössel és fejérrel vágott zászló- és pajzsmezőket mutatnak, tehát a mező felső széle és az első osztó vonal közötti legfelsőbb rész vörös, ugyszintén a Züricher Wappenrolléban látható magyar czimer is (36. ábra). Kassa város adománylevelének fent idézett szövege is e sorrendet tartja, de azért vannak középkori czimeremlékeink, a melyeken a fejérrel és vörössel való vágás látszik, tehát a hol az első vágásvonal fölötti rész fejér. Ilyen az armális szövege ellenére épen Kassa város czimere (39. és 42. ábrák), s a kassai főtemplom szentségházának XV. századbeli magyar czimerei is. Továbbá Grünenberg 1483. évi czimerkönyvében Magyarország czimere (46. ábra). A mázoknak ezen sorrendjét látjuk még a Batthyány-könyvtár 1377. évi Missaléjának czimlapján, a magyar királyok tornaöltözetén, a thorni gymnázium könyvtárában őrzött Korvin-kódexen (Naldii Florentini Epistolae de laudibus Augustć Bibl.), a versaillesi «Grande Salle des Croisades» pillérein, Margit királyné és II. András czimeres pajzsán, Solis Virgil 1555. évi Wappenbüchleinjában stb.
1 Nagy-Lajos képe 1. lap.
Igy tehát mind a két sorrendre van elég példánk a régi időből, de be kell ismernünk, hogy ha csak a számadatok volnának döntők, a vörössel való kezdést kellene kétségtelenül elfogadnunk, mint a hogy a legujabb időben tették is. Ha czimerünkben a vágások egyedül volnának, bele is lehetne nyugodnunk e sorrendbe, mert ez heraldikailag épen olyan szép, mint az ellenkező. De mert Magyarország czimeres pajzsa hasitott, s a mező hátsó része, melyben az apostoli kereszt látható, szintén vörös, a két sorrend közötti választáskor a heraldikai esztétika is tekintetbe veendő, ez pedig a mellett szól, hogy a vágott pajzsmező felső része ne vörös, hanem fejér legyen, különösen azért, mert a tekintet legelőször is a pajzs felső részére esik, s ott az előrész felső tagja s a hátsórész vörös szine összefolyik szemünk előtt, mig, ha az előrész legfelső tagja fejér, rögtön látjuk, hogy a pajzs mezeje hasitott. És, hogy a hasitó vonal végig, a pajzs alsó széleig megy, szintén szembeötlő, mert a hátsó rész alja, hol a hármas hegy van, zöld s élesen elválik az előrész legalsó – ez esetben vörös – tagjától. A vágásos czimer eredetének homályos volta lényegesen megneheziti meghatározását, mindazáltal több mint valószinü, hogy a királyi méltóság jelvénye volt, mert a különböző nemzetségekből származó főméltóságok: a nádorok, országbirák, erdélyi vajdák stb. saját nemzetségi czimerük helyett használták mint tiszti vagy méltósági czimert s utódjaik rendesen egyesitették saját czimereikkel.
Az a körülmény, hogy az Aba nemzetségbeli Mokianus nádor 1282-ben (40. ábra), Amadé nádor (38. ábra), Dózsa nádor (44. ábra), Demeter 164tárnokmester (45. ábra), Miklós erdélyi vajda, a Vigman nemzetségéből származó Lőrincz vajda (43. ábra), továbbá a Kacsics nemzetségbeli Tamás vajda (41. ábra) mint méltóságuk jelvényét használták,* és hogy ivadékaik nemzetségi czimerükkel egyesitették, azt látszik bizonyitani, hogy Imre és II. András pecsétein szintén a királyi méltóság czimere van nemzetségi czimerükkel egyesitve. E szerint tehát a vágásos czimer az Árpádok alatt az volt, a mit ma államczimernek nevezünk.*
1 Lásd Csoma József «Az Aba nemzetség czimere» czimü tanulmányát: Turul, 1893. évf.
2 Verbőczi Magyarország vágásos czimerének eredetéről azt mondja, hogy a régi Pannonia jelvényeiből kölcsönöztetett. Az épen olyan tévedés, mint az, a mely szerint Magyarország négy fő folyóját jelképezi. Már Horvát István is rámutatott e tévedésre a Tudományos Gyüjtemény 1833. évi folyamában.
16335. ábra.
36. ábra.
37. ábra.
38. ábra.
39. ábra.
40. ábra.
41. ábra.
42. ábra.
43. ábra.
44. ábra.
45. ábra.
46. ábra.
Mikor az Árpádház magvaszakadtával egy uj dinasztia került Magyarország trónjára, a belőle származott királyok pecsétein nem az Árpádházzal való rokonságát akarták dokumentálni, hanem azt, hogy Magyarország fejedelmei, s igy a királyi méltóság czimerét kellett saját nemzetségi czimerükkel egyesiteni, nem pedig a kihalt dinasztiáét. Az Anjouk liliomos czimerével a vágásokat látjuk egyesitve, ez is annak a bizonyitéka, hogy a vágásos czimer az, a mit ma ország czimerének mondunk. E véleményt bizonyitja az is, hogy a magyar korona fenhatósága alá tartozásának kifejezésére, még a XVII. században is, a vágásos czimert használták Oláh- és Moldvaország, mint oltalom-czimert.
Az apostoli kereszt. A kettős vagyis apostoli kereszt pajzsba foglalva legelőször IV. Béla pecsétén látható s e királytól kezdve Róbert Károlyig kizárólag ezt használták királyaink.
Eredetét Iványi azon keresztre vezeti vissza, a melyet második Szilveszter adott Szent-Istvánnak. Ezen állitását Szent-István életirójának, Hartviknak következő szavaira alapitja: «ab apostolica sede, que premisimus insignia postulavit» … és tovább: «cuncta prout fuerunt postulata benigne concessit. Crucem insuper ante regi ferendam velut in signum apostolatus misit». De elfeledi, hogy a signum szónak akkor még nem lehetett czimer értelme, mert a czimer fogalmát még nem ismerték. Sokkal hihetőbb Schwartner és Podhraczky nézete, a kik azt állitják, hogy II. András kezdte czimerül használni. E király idejéből nem ismerünk ugyan pecsétet, pénzt vagy más emléket, a melyen az apostoli kereszt mint czimer látható volna, de Pray említi, hogy ő látta II. Andrásnak egy eltört pecsétét, a melyen az apostoli kereszt volt. Ilyen pecsétje II. Andrásnak nem ismeretes s Pray valószinüleg tévedett. Akár tévedett, akár nem, biztos az, hogy a czimerkép a XIII. századnál nem régibb.
Az Árpádházbeli királyok pecsétein a kereszt alap nélkül, mintegy lebegve áll a pajzsmezőben. Talpa hol egyenesen, hol liliomszerüen vágott, mint a IV. László (17. ábra) és IV. Béla pecsétén. Később hármas ékre hegyezett, mint a Károlyén (18. ábra). V. István neje Erzsébet pecsétén (22. ábra) virágcserépbe van állitva. E czifrázatok csak a metsző önkényétől származnak s heraldikai jelentőségük nincs.
Még később a keresztnek egy tartozéka jut érvényre s ez a hármas halom, a mely a keresztnek naturalisztikus járuléka. A kereszt, mint Krisztus urunk kinszenvedésének jelképe, a czimerábrázolók eszébe juttatta egyszersmind azt a helyet is, a melyen a kereszt állott s a hová stácziónként Megváltónk fölvitte – a Golgotát. A Golgotának ilyetén ábrázolása korántsem egyedül a magyar czimer keresztjével kapcsolatosan fordul elő, de a lovagrendek keresztjei alatt is látjuk azon alakitáshoz hasonlóan formálva, a mely Venczel (16. ábra) és Ottó pecsétein látható. Itt a hármas halom lebegő s lebegő azon czimeren is, mely Grünenberg czimeres könyvében közölve van (46. ábra).
A lebegő helyzet, ugy látszik, nem felelt meg a magyarok izlésének, a kik a heraldikai fölfogástól idegenkedve, már jókor a naturalisztikus fölfogás felé hajoltak. Ez az oka, hogy Venczel és Ottó pecséteit kivéve, egy királyi czimeres pecséten sem látjuk a hármas halmok lebegő ábrázolását.
Legrégibb emlékünk, a melyen a hármas hegy látszik, Ágnes királyné pecsétje (9. ábra), a melyet csak Pray közlése után ismerünk.* 165Ezután következik Nagy Lajos pénze (29. ábra) s a rendek 1385. évi pecséte (26. ábra). E két utóbbin a hármas halomnak csak két kúpja látszik.
1 Ágnes királyné három ismert pecsétén, a melyek a Nemzeti Múzeum galvanoplasztikai gyüjteményében láthatók, nincs hármas halom a kereszt alatt.
A keresztnek és halomnak máza most már végleg megállapodott. A kereszt t. i. fejér (ezüst), a halom pedig zöld. Kezdetben itt is ingadozás mutatkozott, a mennyiben a bécsi krónika képein a kereszt hol ezüst, hol arany, a halom hol egygyes, hol hármas, hol zöld, hol fejér, hol arany. Ujabb időben a hármas halom középső kúpján mindig leveles korona van s ezen áll az apostoli kereszt. E koronát, mint a kettős kereszt alapját, először látjuk III. András egyik pénzén, de halom nélkül. Itt azonban még nincs heraldikai jelentősége, mert nincs pajzsba foglalva. Később Zsigmond 1389–1395. évi felségi pecsétén ismét előfordul az előlap kétoldali pajzsocskáján, de aztán II. Mátyás idejéig nem. E szerint czimerünkbe végleg a XVI. században jutott. Később is megtörtént ugyan, hogy elhagyták, mint I. Lipót egyik pecsétén.
Báró Nyáry Albert a vágásokról és az apostoli keresztről azt mondja, hogy «amaz (a vágások) a magyar korona alatt egyesitett összmonarchiának, emez (az apostoli kereszt) a szorosabb értelemben vett Magyarországnak, illetőleg a nemzet politikai eszméjének kifejezője.» Részemről azt hiszem, hogy e finom megkülönböztetést azok, a kik e czimert fölvették, nem ismerték, s hogy a kereszt is, épp ugy, mint a vágásos czimer, a királyi hatalom jelvénye. A kettő között legfeljebb az a különbség lehet, hogy az előbbi a világi, az utóbbi pedig az egyházi, vagyis a király legfőbb kegyúri hatalmának heraldikai kifejezője.
Czimerünk e két fő alkotó része, a vágásos pajzsmező és az apostoli kereszt között az első helyen fölsorolt a régibb. Ezt bizonyitja a nyugati népeknél szokásos elnevezése. A vágásosat nevezik ancienne Hongrie, Alt-Ungarn stb.-nek, a kettős keresztet nouvelle Hongrie, Neu-Ungarn stb.-nek. De nemcsak régibb, de tekintélyesebb is a vágásos czimer, mert ha a kettő együtt fordul elő, a vágásos foglalja el a főhelyet. Az ellenkező elrendezés csak kivételesen fordul elő.
Az eddig felsorolt czimerek: 1. a vágások és az oroszlánok, 2. a vágások és 3. az apostoli kereszt, közül a második helyen emlitett vágások egyedül nem fordulnak elő Arpádházbeli királyaink pecsétein, csakis pénzeiken. Az első helyen emlitettet csak két király: Imre és II. András használta, a harmadikat pedig IV. Bélától kezdve valamennyi király III. Andrásig, őt is beleértve.
A vágások egyesitése a királyi ház nemzetségi czimerével. A magyar czimer ilyen szerkezetét legelőször Róbert Károly ezüst garasán látjuk s Anjouházbeli királyok mindenike igy metszeti pecsétét.
Ezek után a többi királyaink is egyesitették nemzetiségi czimerüket a királyi méltóság czimerével.
A vegyes házbeli királyaink azonban nemcsak nemzetségi czimerüket, hanem azon országokét is egyesitették Magyarország czimerével, a mely fölött uralkodtak, vagy a honnan származtak. Igy például Zsigmond a brandenburgi sast, a cseh oroszlánt; V. László és I. Mátyás a cseh oroszlánt, Albert a morva sast és az osztrák pólyát; I. Ulászló a lengyel sast és a litván lovast stb.
Czimerünk alkotó részeit a Habsburgházbeli királyaink sokféle összeállitásban és sokféle más czimerekkel egyesitve használták. E közjogilag helytelen szerkezetekkel itt bővebben nem fogunk foglalkozni, mert nagyobb részükben Magyarország czimere nem ugy van föltüntetve, mintha önálló országé lenne, hanem ugy, mint a német-római birodalom hegemoniája alá tartozó Habsburgházbeli örökös tartományé.
A vágások és az apostoli kereszt. A szóban forgó két czimernek hasitott pajzsban való egyesitése tudtunkkal legelőször Nagy Lajos pénzén (29. ábra) s a rendek 1385. évi pecsétén (26. ábra) fordul elő. Fölnegyedelt pajzsban is előfordult ugyan, de mert ez nem vált állandóvá, a hasitott pajzsban való egyesitése pedig mai napig föntartotta magát, csak az utóbbival fogunk tüzetesebben foglalkozni.
A hasitott pajzsmező eleje hétszer vágott és pedig a mai megállapodás szerint vörössel és fejérrel. Fentebb a vágásos czimer tárgyalásakor kimutattuk, hogy miért lenne helyesebb a fejérrel és vörössel való vágás s megmutattuk, hogy a régi időből erre való preczedens esetünk is van elég, ennélfogva mi sem akadályozza, 166hogy a mázak sorrendjét Magyarország czimeres pajzsa elejében megváltoztassuk. A pajzsmező hátsó részét az apostoli ezüst (fejér) kereszt foglalja el, alatta a zöld hármas halom, melynek középső kúpján arany leveleskorona van. A pajzsmező ezen részére egyéb észrevételünk nincs, mint hogy a hármas halmot ne naturalisztikusan formáljuk, hanem ugy, mint azt legrégibb emlékeinkben látjuk és a mint a középkorban a Golgotát formálták. Ne gondoljunk a Tátra, Fátra és Mátrára, mert hazánk e három hegységének semmi köze sincs az apostoli kereszt alapzatául szolgáló halmokhoz. E két dolgot csak a későbbi időben hozták összefüggésbe, későbben, mint Verbőczy élt, a ki bár kereste szimbolikus magyarázatát czimerünknek s a vágásos czimerben a Dunát, Tiszát, Drávát, Szávát vélte látni,* még sem mondta e halmokról azt, hogy hazánk három jelentékeny hegységét jelképezi.
1 Hármaskönyv, I. rész, 11. czikk.
Ha valamit jelent s nemcsak azért került a czimerbe, mert a naturalisztikus észjárásu őseink lebegve nem tudták elképzelni a keresztet, ugy nem lehet másnak a jelképe, mint a Golgotának, azon helynek, a hol Krisztus keresztje állott, a melynek emlékezetére van valamennyi kereszt. A Golgotát pedig a legrégibb emlékeken nem naturalisztikusan ábrázolták.
* * *
