ZEMCHE IVADÉKAI. (A csemiczei Csemiczky és benyiczi Benyiczky család.)
ZEMCHE IVADÉKAI.
(A csemiczei Csemiczky és benyiczi Benyiczky család.)
(A csemiczei Csemiczky és benyiczi Benyiczky család.)
Tüzetesen ismertettük már a Palugyay család történetének leirásában* a Palugya földének helyrajzi leirását s ha most arra ismét visszatérünk, ennek megokolása abban gyökeredzik, hogy ezen terület kiterjedésének szükebb és tiszta meghatározását, minden kétséget kizáró helyfekvését, s eredeti elnevezésének értelmét kivánatosnak látjuk megállapitani úgy a Csemiczky, mint a Keresztúri családok történetének előadása érdekében.
* Turul, 1898. évf. 4. füzet.
Általában véve az egész terra Polugea, az «inter duos palludes» elnevezés alatt a két Palugya folyók köze értendő s az nem a Kis- és Nagy-Palugya községek határára vonatkozik. Ennek authentikus meghatározását találjuk egy 1226. évi, egy másik 1267., és egy harmadik 1348. évben kelt királyi okiratban.
Az 1226. évi Budán február 2-ikán «…ipso festo purificationis Marie virginis gloriose…» kelt, II. András király által kiadott oklevél szerint a budai vár parancsnoka, Liptai Magnus fiának Miklósnak «…Nicolai filio Magni de Liptovie servitoris et provisoris castri nostri Budensis…» adományozza azon földterületet, a Demjénfalván (Gimianfalva) máshol Damianfalva levő összes királyi népekkel, nevezetesen 12 egész néppel «…omnes populos nostras in Gemiani villa nimirum duodecim populos integros…»* minden földükkel, rétjeikkel, hegyeikkel stb.
* Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
Ezen okiratban a határleirásnál az adományozott terület kelet felé a Goriczmalom, délnek a Plostyiniak földe s innét Boda népségének mocsaráig terjed, továbbá a Palugya vizéig, a hol a száraz barlang van, a melyből a Palugya vize kifolyik, a mely a hegyeket, erdőket és Demjénfaluját is körülzárja «…a mola Goricz versus orientem currit … iuxta terras ville Plostyin …exinde versus meridiem descendendo … usque ad quoddam stagnum vel paludem populi Boda, inde ad aquam paludis, ubi est siccum antrum ex quo aqua Paludis eminet… et ipsam villam Demianii intercludit…»*
* Ugyanott.
Az 1287. évi okiratban, melylyel László király Zemche fiainak egy földrészt adományoz, a két Palugya között lenni mondja, de mindjárt hozzá teszi a jelzőt is «…inter duos Palludes Palugya pataka vocata…»*
* Eredetije Csemitzky József ltárában Csemiczen.
Az 1348. évi deczember 27-ikén… «feria quinta proxima post festum beate Catharine virginis et martyris» Budán kelt oklevél határjárási királyi rendelet Plostyéni (Palaschini) Demjén fia Miklós részére, mely szerint a szepesi káptalannak meghagyatik, hogy a Plostyén (Palaschin) nevü birtokot határolja el. Ez okiratban Demjén fiát Miklóst de Palaschinpalagya kevzi – Palugya köze – nevezi, a határjárásra vonatkozó káptalani jelentésben az ugyanazon év deczember 25-ikén «feria quinta proxima ante festum beati Thomae apostoli»… végrehajtott határjárásban az emlitett birtokot Palaschinpalagiakuzinek mondja.* Itt tehát a két Palugya folyó közt levő terület értendő.
* A Magyar Nemz. Múzeum ltárában.
Mindazon okiratilag igazolt adatok alapján állitani merjük, hogy okiratainkban a Liptómegyére 22vonatkozó «inter duos Palludes» kifejezés nem a Kis- és Nagy-Palugya községekre, de a két Palugya pataknak nevére vonatkozik, s azon területről szól, mely ezen két patak között fekszik, s a Palugya (Pologea, Palludea) név az ezen területen elterült mocsaraktól származott, melyeknek kiszikkadt zsombékos talaja, imitt-amott tőzeges földe most is magán viseli egykori mocsáros jellegét.
A XIII. században Liptómegye kulturális fejlődésének történetében a társadalmi községi élet keletkezésében nevezetes szerepe volt a kispalugyai népnek, a kik a Palugya terület benépesitésének tényezőivé váltak. Innét származott a Csemiczky családnak első okiratilag ismert őse is Zemche, kinek utódai az egyik ágon Csemeházyaknak s jelenleg Csemiczkyeknek neveztetnek, a másik ágon pedig a Benyiczkyek származtak le, a mely család azonban össze nem tévesztendő a micsinyei és benyiczi Benyiczky családdal.
Zemche a kispalugyai királyi népek közül való jobbágy volt, kinek születési évét tekintetbe véve azt, hogy 1287-ben, midőn ennek fiai Márkus, Benedek és Móricz a nemesek sorába felvétettek, már nem élt, minden valószinüség szerint a XIII. század első felébe, legalább is az 1240. évek valamelyikére tehetjük. Hogy Zemche nem tartozván az országos nemesek sorába, mégis földbirtoka volt Kis-Palugya határában, annak bizonyságául szolgál, hogy a többi királyi népekkel együtt birt földeket csak föltételesen mondhatta magáénak, a mennyiben földeit s annak tartozandóságait bizonyos ellenszolgálatok fejében kapta és élvezte annak hasznát.
A család történetében, de különben is igen érdekesek azon körülmények, a melyek között Zemcsének emlitett három fia az országos nemesek közé felvétetett. A nemesités előzményes tényeit a következő három okirat szövege adja elő.
1287. évi márczius 30-ikán… «datum in dominica Palmarum» …hely nélkül kelt s kiadott okiratban mondja Demeter mester zólyomi comes, hogy László király szóbelileg meghagyta neki, hogy Márkust, Benedeket és Móriczot kispalugyai jobbágyok fiait régen birt földeikkel, a többi népektől elkülönitse, és őket a más jobbágyok fiainak sorába iktassa «…nobis percepisset oretenus ut Marcum, Benedictum et Mauricium filios jobbagionum de minori villa Polugha de ipsis populis cum terra eorum habita et possessa ab antiquo separare debemus et in numerum aliorum filiorum jobbagionum agregare…»* Kitünik ebből a «habita et possessa ab antiquo» kifejezésből, hogy Zemche elődei Liptómegye benépesitésének legelső korában, tehát a XII. században már a királyi jobbágyok között voltak s mint ilyenek teljesitették azon szolgálatokat, melyekhez földeik birtoklása kötve volt; és az «in numerum aliorum filiorum jobagionum agregare» mást nem jelenthet, mint azt, hogy a király népei közül az országos jobbágyok, vagyis az ország nemesei közé soroztassanak.
* Eredetije Csemiczky József csemiczi ltárában.
Zemche utódai földeinek elkülönitése azonban a többi kispalugyai népek földeitől akadályokba ütközött s nem ment oly simán, mint az talán Zemche fiai, sőt maga Demeter comes részéről is kivánatos volt, mert ugyanazon földnek elkülönitése ellen, melyet Zemche fiai a többi jobbágyok földei között birtak, fenyegetődzve tiltakoztak a többi királyi népek. Ezen érdekes esetet Demeter zólyomi comes fentebb idézett okiratában igy irja le: midőn a király parancsára Markust, Benedeket és Móriczot a többi népek közül kivenni s földeiket elkülöniteni akarta, egyrészről Kekech, Preazló, Madach, Aladár, más részről az egész Palugya tiltakoztak az ellen, hogy a nevezett három testvérnek azon földet, melyet előbb birtak, átadják, mert azon föld hozzájuk közel van, s helyette cserébe más földet ajánlottak nekik; «…inter eosdem ab una parte Kekech, Preazlo, Madach, Aladarium et totam villam Polugha ex altera contencio extitit suscitata, contradicentes, ne ipsam terram in qua iidem… prius possiderunt, ipsis statuere debemus eo quod eadem terra ad ipsos prope esset… de ipsa terra ville… tante quantitatis et qualitatis, quante essent, in concambium terre prenotate assignarent…» Ezen cserét azonban a három testvér el nem fogadta s azt visszautasitotta, «…quod cambium tamen iidem… recusabant» s bárha – irja tovább – a felek között az iránt többszörös egyezkedési kisérlet történt, végre Demeter comes engedélyével többeknek közbenjárására a 23felek kiegyeztek, hogy a három testvér a többi népek földjei között lévő földjüket elhagyta s a kispalugyai népek e helyett cserébe nekik tőlük elkülönitett és határdombokkal körülvett két ekényi földet adtak «…mediantibus quam pluribus civisbus et specialiter Laurentio officiali nostro de Lipto, Dionisio de Luchka, Theodoro, Radum, Martino et Kunch… terram ipsorum relinquerunt, et e converso iidem populi in concambium terre eorundem terram ad duo aratra sufficientem vel minus de terra ipsorum… assignarunt…» Ezen egyezséget azzal kötötték meg, hogy a visszalépő fél a másiknak 12 márkát tartozik fizetni «…pars autem resiliens ab ipso concambio tenebitur duodecim marcas concambium tenenti.
Demeter comes ezen okiratát a három testvér bemutatván, a király azt megerősitette s ugyanazon év ápril 8-ikán «tertio die octavarum pasce…» Szepességen kelt okiratában át irta.*
* U. ott.
Ezzel azonban Zemche fiainak csak a kispalugyai népek közül való kiemelése volt végrehajtva; az országos nemesek sorába való beigtatásuk későbben, de gyorsan erre, 14 nap multán, vagyis ápril 22-ikén, történt meg.* Meg kell itt jegyeznünk, hogy ezen királyi okiratban, mint IV. László más egyéb kiadványaiban is, a kelet hónapja hibás, s annak nem decimo Kalendas Aprilis Indictione decimaquarta kellett volna lennie, hanem legkorábban decimo Kalendas Maii; minthogy a decimo Kalendas Aprilis márczius 23-ikára esik, s minthogy László ebben a királyi okiratban hivatkozik Demeter comesnek fent emlitett és márczius 30-ikán kiadott azon oklevelére, mely szerint az ő közbenjárására eszközölt csereszerződést Zemche fiai és a kispalugyai népek között helyben hagyva «…de pristina conditione eorum eosdem duximus eximendos ordinantes ipsos in cetum et collegium aliorum fidelium jobagionum de Lipto …simul cum terra quam magister Demetrius …in concambium terre sue… assignavit…» mert ha az okirat márczius 23-iki kelete helyes volna, akkor nem hivatkozhatnék benne oly tényre, mely 7 nappal későbben, márczius 30-ikán történt.
* U. ott.
Mig a két előbbeni oklevélben csak arról szerezhettünk tudomást, hogy a három testvér a kispalugyai népek egyikének fiai s apjuk nevét még azokban nem ismerjük, ezen harmadik s hibásan ápril 22-ike helyett márczius 23-ikán keltezett nemesitő oklevélben találkozunk legelőször Márkus, Benedek és Móricz testvérek apjának nevével Zemchével. Időközben, azaz 1287 ápril 8-ika és ápril 22-ike között történhetett a legidősebb testvér Márkus halála, minthogy a már emlitett ápril 22-ikén kiadott királyi nemesitő okiratban Márkus nem, s csak Bene és Móricz két testvér emlittetik «…quod nos consideratis fidelitatibus et serviciorum meritis Mauricii et Bene filiorum Zemche de numero populorum nostrorum de minori villa Pallugya…» s itt csak annyit jegyez meg a két testvér földéről, hogy az két ekényi és a két Palugya vize között fekszik és a Vág (Wagh) folyóig terjed «…mete autem terre ipsorum ad duo aratra sufficientis usque ad fluvium Wagh… inter duos Palludes Palugya pataka…»
Ezen Kis-Palugya határából kihasitott és Zemche fiai részére elkülönitett két ekényi birtokrész talán fekvése miatt vagy más oknál fogva nem volt inyére a két testvérnek s alig telt bele másfél év, az 1288 október 18-ikán «feria secunda proxima post festum beati Galli confessoris» kelt s a turóczi konvent által kiadott bizonyságlevél szerint eladták azt kilencz márka dénarért Chima fiainak, Miklós, Pál és Péternek és Ivachun, János, Jvanka és Chyma jobbágyok fiainak.*
* Liptói regestr. Történelmi tár, IV. k. A turóczi konventnek erre vonatkozó bizonyságlevelét 1288. évből nem ismerem, a családnál nincs meg.
Sajnos, hogy ezen eladott földbirtok további körülményeiről a most emlitett adásvevési okirat hiányában tudomással nem birunk; nem tudjuk, valjon az eladás tényleg végrehajtatott-e vagy nem? s igy arról sem számolhatunk be, hogy a jelenlegi Csemicze kis község ugyanazon a helyen keletkezett-e, a mely földterületet Zemche fiai László királytól adományul kaptak megnemesitésükkel együtt. Annyi azonban tény, hogy az első határleirás 1287-ből megfelel a mai Csemicze helyrajzának, s valószinü, hogy azon sok kellemetlenség és faggatás, mely ezen 24földrész eladása miatt Zemche utódait majdnem egy századon keresztül érte, csakugyan ezen területre vonatkozik a nemesi birtoknak jobbágy kézre való eladása nem nyerhetett királyi megerősitést, s innét eredett a sok zaklatás, perpatvarkodás, melynek Erzsébet királyné parancslevele a liptói comeshez vetett végett.*
* Liptói Regestrum, id. h.
Az eddig felhozott okiratos tények két irányban alkalmasak boldogult Nagy Iván érdemes tudósunknak – bizonyára téves értesülés alapján nyert – azon közleményét helyreigazitani, hogy Zemchének csak két fia, Móricz és Bene nevü, volt s ezek kapták 1287-ben Benefalvát, együttesen,* Móricz pedig külön Csemiczére kapott ugyanazon évben uj adománylevelet.* A másik tévedés az, hogy Zemche már 1250-ben birta azon földet, a melyen a mostani Csemicze helység van.* A mint kimutattuk, Zemchének nem két, de három fia volt: Márkus, Bene és Móricz s ezek együttesen kapták cserébe a Kis-Palugya határából kihasitott azon földrészt, a melyen Csemicze község keletkezett, s a mely terület a kispalugyai népeké volt, s László király 1287-ben nem uj adományt adott külön Móricznak, csak megerősitette ugyanazon évben a Demeter comes közbenjöttével eszközölt cserét, az időközben már nem létezett Márkus elhagyásával az életben levő két testvér Bene és Móricz részére. Ezen adomány Benefalvára nem vonatkozik, de Csemiczére; mert Benefalva – a mai Benicz és nem Benedekfalva* – csak későbben keletkezett, a mint azt alább látni fogjuk, akkor t. i., midőn Bene és Móricz birtokaikon megosztoztak s Bene az akkori Beneházát, a mai Benyicz községet alapitotta. Világosan kiderül azon másik tévedés is, hogy a Csemiczkyek első ismert őse Zemche 1250-ben nem birta a két Palugya között fekvő azon területet, a melyen Csemicze helység van, mert Zemche és fiai is még közös területet birtak a kispalugyai királyi népekkel és Zemche már akkor nem is élt, midőn fiait onnét 1287-ben a király szóbeli rendeletére kivették s az ottani népek között birt földrészüket csere utján elkülönitve, kihasitották a kispalugyai határból
* Nagy Iván, Magyarország családai, III. k. 128. l.
* U. ott. 129. l.
* U. ott. 128. l.
* Szent-Ivány csal. ltára a Magyar Nemz. Múzeumban, Lit. Dl. Fasc. I. Nro 9.
1298. évi ápril 1-én «feria tercia proxima post dominicam Ramispalmarum» Mika liptói comes és castellanus Olaszii (Gallicus) János részére bizonyságlevelet adott ki, mely szerint Demeter pozsonyi és zólyomi comes különös parancsára törvényt ült több liptói férfival azon földrész visszaadása iránt, melyet Gergely, Gekmén comes szolgája, jogtalanul elfoglalt Olaszii Jánostól; ezen birói itélet hozásánál a többiek között, mint jelen volt, emlittetik Márton, Zemchének fia is. Ezentul az okiratokban Móricz mindenütt Mártonnak iratik.
Palugyay András kispalugyai birtokának határjárásánál 1299 deczember 6-ikán az esztergomi káptalan által kiadott határjárási okiratban a többi között nem jelenlevő szomszéd birtokos Zemchének fia Bene is föl van sorolva, s a határleirásnál mondja, hogy a határ lejön egészen azon utig, a mely Kis-Palugyától a Zemche fiainak házáig terjed «…pervenit ad viam que ducit de una villa minoris Palugea ad domus filiorum Zemche.* Ezen adat tiszta világosságba helyezi azon tényt, hogy a mai Csemicze község Zemche fiai által 1287–1299. évek között telepittetett.
* Eredetije Palugyay István bodafalvi ltárában. Fejér, Cod. Dipl., VI/II. k. 242. l. csak regestáját közli.
A XIII. század végéig Zemche nemzetségének terjedéséről még adatok nincsenek, a XIV. század elejéről azonban már egy családi katasztrófa arról értesit bennünket, hogy Zemche fia Benének három fia, Bodon, Miklós és Meke közül ez utóbbit 1302-ben Benkének fiai Pál és Szerafin megölték. Ezen főbenjáró ügy a zólyomi comes elé került, mely ügynek mibenlétéről és végelintézéséről a túróczi konvent előtt vallomást tettek, s az ezen esetről szóló bizonyságlevelet a konvent 1302. évben kiadván, ezen ügyet ilyképen adja elő: hogy midőn Pálnak és Serafinnak magukhoz hasonló 50 nemes ember előtt esküt kellett volna tenniök, hogy Mike halálában ártatlanok, az eskütételre kitüzött határnapon úgy a maguk, mint négy szolgájuk Fodor Tamás, Posk fia Márk, Helleus fia Perke és Cyren fia Máté nevében egyrészt, másrészt pedig Bene fiai Bodon és Miklós a konvent előtt 25megjelenvén, más tisztességes liptói és túróczi férfiak tanácsára egymás között megegyeztek, hogy Pál és Szerafin, Bene fiainak Bodon és Miklósnak testvérük haláláért három határidőben tiz márka ezüstöt részint ezüstben, részint értékben fizetni kötelesek.*
* Fejér, Cod. Dipl. VIII/VI. k. 184. l.
Ősi adományos birtokukat Bene, és mondjuk ezentul, Márton harmincz évig osztatlanul birtokolták és csak 1317-ben osztozkodtak meg rajta, midőn is a közös megegyezéssel végrehajtott osztály iránti bizonyságlevél kiadása végett Bodó comes és liptói officialis és a törvényt látó birák előtt az osztozkodó felek megjelentek, s nekik az osztálylevél az emlitett év június 5-ikén «in quindenis Pentecostes»* kiadatott.
* Eredetije Csemiczky József csemiczei levéltárában.
Ezen osztálylevélben névszerint emlittetnek fel az osztozkodók, a kik között azonban Márton, Bene fivére, már nem fordul elő; ez azon föltevésre jogosit, hogy 1317-ben az osztozkodás alkalmával már nem élt, mert csak fiai: Aladár, Mihály és Phyle soroltatnak fel egyrészről, holott másrészről Bene Zemche fia, Péter, Mike, Gellián, Márk és Pál nevü fiaival együtt jelent meg comes Bodó liptói officialis előtt, «…quod Bene filius Zemche una cum filiis suis Petro videlicet Mykone, Gelliano, Marko et Paulo ex una parte, Aladar, Mychael et Phile filii Martini ex altera personaliter coram nobis constituti…» A kétfelé osztott birtok leirását ezen osztozkodási bizonyitvány ekképen irja le: minthogy a birtok kétfelé osztását az egykor idősebbik testvér Bene «idem Bene senior condam» – tehát Márton csakugyan nem élt már ekkor, – eszközölte, megengedte, hogy testvére gyermekei azt a részt válaszszák maguknak, a melyiket akarják «…unam partem quam vellent pro ipsorum portione et utilitate… eligent», s igy történt, hogy Benének azon rész jutott, a mely dél felé a mostani Kis-Palugya és Bodófalva között fekszik s a hol Bene a neve után elkeresztelt Benefalva – most Benyicz – községet alapitotta, mig az alsó részen a Vág és az országut mentében Nagy- és Kis-Palugya között a már 18 évvel előbb létezett Csemeháza – most Csemicze községe – Márton fiainak jutott osztályrészül. Ősi birtokában az igy ketté vált család Bene ágán alapitotta a Benyiczky, Márton ágán pedig a Csemiczky családot.
Azon időig, mig a két testér, Bene és Márton birtoka osztatlan volt, nem érezték szükségét annak, hogy az eredeti adománylevél szövegét átirassák, a birtok kétfelé osztása után azonban a birtokjog megvédése szempontjából kivánatosnak látszott az 1287-ben kelt eredeti adománylevélnek átiratását eszközölni; ennek keresztülvitelét Palugyai András foganatositotta 1340-ben. Nem tudjuk azonban, hogy Palugyai András minő vérbeli rokonságban vagy öszeköttetésben volt a Zemche nemzetséggel, s mi jogon kérte Károly királytól nemcsak a Zemche utódai, de a saját maga és testvérei nevében is az 1287. évi adomány átirását. Ezen okiratban, melyet Károly király 1340. évben kelet, hely és nap nélkül adott ki, a kérelmezők voltak Aladár gyermekei: György, János és Márta és Bene gyermekei: Kilián – az 1317. évi osztálylevélben ugyan ez Gelliánnak van irva – Péter és Márkus «…Georgii et Joannis filiorum Aladari et filie Marthe, necnon Kiliani, Petri et Marci filiorum Bene proximis et generationibus suis…»* Minthogy ezen okirat hely és nap nélkül van keltezve s átirása az 1287. évi adománylevélnek, az 1340. évben még egy másik királyi okirat is adatott ki, a mely deczember 6-ikáról volt keltezve «in festo beati Nicolai confessoris»* melyet Benefalvi Péter fia Miklós 1391. évben Bubek Imre által tartott általános birtokvizsgálat alkalmával bemutatott; mi ezen okiratot nem láttuk és nem ismerjük. A Csemiczére vonatkozó adományleveleket az emlitett birtokvizsgálat alkalmával István fia Lőrincz mutatta fel.* Meg kell itt jegyeznünk Nagy Iván azon állitására, mintha a Csemiczére 1287. évben kiadott királyi adománylevél elégett volna s erre Móricz utóda István 1380-ban I. Lajos királytól uj adománylevelet kapott volna,* s hogy régente Zemche Scennichének is iratott volna, hogy az 1287. évi adománylevél nem égett el, mert mi az eredeti adománylevelet használtuk 26s erre hivatkozunk jelen dolgozatunkban, s azon István, a ki 1280-ban uj adománylevelet kapott, nem Zemche utóda volt, s nem Csemiczére kapta a nova donatiót, minthogy Csemicze soha Scennichének nem iratott, nem irathatott, mert Scenniche, a mai Nagy- és Kis-Selmecz, Liptómegye nyugati szélén van, Kis-Palugya pedig, a melynek határából Zemche földét 1287-ben kihasitotta Demeter comes, a megye közepén, annak délkörében fekszik. Bővebb és meggyőző bizonyságául annak, hogy Scenniche nem azonos a Csemicze névvel, szolgáljon azon határleirás, a mely Donch zólyomi és pataki comes által 1321. évben kiadatott Rudlinus comes részére,* midőn is Rudlinus comes Garam melletti birtokát cserébe adta a liptómegyei Fejérpatak és Terlina-réte Rózsahegy mellett levő részben szántható erdőbirtokért «…quandam possessionem nostram sylvosam et ex parte arabilem in Liptovia existentem Fejérpatak et Terlina-rethe nuncupatam dedimus… comiti Rudlino…» Itt a határ leirásánál a többi között emliti «…prima meta incipit in fluvio Scenniche…», tovább «…ascendit ad metam terream, que separat a terra ville Scenniche…»; a további határ a Revucze folyónál és Rózsahegy területénél van «…descendit per vallum quandam ad fluvium Revucze… ubi est terre meta que separat a terra Rosemberk…» Azon Péter, kinek apja István és nagyapja János de Scenniche névvel iratik s a ki Scenniche iránt az adománylevelet 1391-ben bemutatta,* a Stavnyiczkyak és a nagyselmeczi Thuoldtok őse volt. Scenniche a mai Nagy- és Kis-Selmecz.
* 1793 február 16-ikán kelt hiteles káptalani másolatban, Csemiczky József csemiczei levéltárában.
* Liptói regestr. id. h.
* U. ott.
* Nagy Iván, Magyarorsz. családai III. köt. 129. l.
* A Batthyányiak köpcsényi levéltárában, Lad. 25. fasc. 2., az esztergomi kápt. 1338-ban kelt átiratában.
* Liptói regestum, id. h.
A mint már feljebb kimutattuk, Zemche két fia az ősi adományos birtokon 1317-ben megosztozván, két különböző család alapitói lettek, s bár feltehető, hogy az osztozkodás után családnevük közkeletüvé vált, azzal okiratilag legelőször 1401-ben találkozunk, azon eset alkalmából, midőn a boczabányaiaknak a kincstár elleni pörös ügyében egy erdőrész elfoglalása miatt Zsigmond király rendeletére a szepesi káptalan által a tanuk kihallgatása elrendeltetett. Ezen ügyben a tanuk kihallgatása 1401. év ápril 30-ikán eszközöltetvén, a többi között Csemniczky Miklós liptómegyei táblabiró és Benyiczei Benyiczky Gáspár is kihallgattatott «ibidem nobilis Nicolaus Chemniczky coassesor sedis nobilium comitatus Liptoviensis… egregii ac nobiles Caspar Benyiczky de Benyicz etc… jurati et diligenter examinati…»* Minthogy pedig Márton ágán György és János terjesztették tovább a Csemiczky családot, s a mint kimutattuk, Györgynek fia István, ennek fia Lőrincz volt, ezen Miklós csak Jánosnak lehetett fia; a Bene ágán leszármazó Benyiczky családot csak Miklós, Péter fia, terjesztette tovább, és Benyiczky Gáspár Miklósnak volt fia.
* A szepesi káptalan által 1819 május 4-ikén kiadott hiteles másolat Boczabánya levéltárában.
A Csemiczky családnév ujabb változásával három izben találkozunk a XV. század folyamán, midőn is az Csemeházyvá változik át. Ugyanis a szepesi káptalan egy 1415. évi február 25-ikén «in crastino festi beati Mathie apostoli» kelt kiadványában bizonyitja, hogy a káptalan előtt néhai Csemeházy Lőrincz leánya Klára, Platthy Péter neje Erzsébet a saját és gyermekei nevében tiltakozik Lőrincz fia Jakabnak, Klára testvérének, azon szándéka ellen, hogy úgy a saját, mint Klára nővére birtokrészét Csemeházán elidegenitse* «…dicitur… in persona… Clare relicte filie Laurencii de Chemehaz, Petri Platthy et domini Elizabeth consortis sue… quod Jacobus filius ejusdem Laurencii frater dicte Clare uterinus portionem suam possessionariam una cum porcione domine Clare in dicta possessione Chemehaz… vendere alienare… vellet…»
* Eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
1440. évi deczember 15-ikén «feria quinta in festo beate Lucie virginis et martyris» kelt szepesi káptalani kiadvány bizonyitja, hogy a kispalugyaiak tiltakoznak a király azon szándéka ellen, hogy Kis-Palugyán egy földrészt Chemeházy Lőrincz fiának Jakabnak adományozzon «regia serenitas quandam particulam terre in dicta possessione Kyspaludia existentem Jacobo filio Laurencii de Chemeháza nova donacionis titulo conferre niteretur…»* és 1481. évi július 6-ikán «feria sexta proxima post festum 27beati Procopii» kelt jelentésében Chemeházy Pált mint királyi embert emliti azon birtokbeiktatásnál a túróczi konvent, melyet a magtalanul elhalt Keresztúri István birtoka Szent-Ivány Balázs és Kispalugyai Lipthay Bálint részére eszközölnie kelletett «…una cum prefato Paulo de Chemehaza… fratrem Gallum… duxissemus destinandum…»*
* Eredetije ugyanott.
* Eredetije Lokcsánszky Béla ügyvéd liptószentmiklósi levéltárában.
Bene ágán a Benyiczkyvé vált család egyik tagjával György fiával Lászlóval 1435. évben találkozunk egy február 23-ikán «feria quinta proxima ante festum beati Mathie apostoli» Pekel de Keche Fülöp alispán és a liptói szolgabiró által kiadott bizonyságlevélben, mely szerint Benyiczi György fia László, «…Ladislaus filius Georgii de Benyicz»* Fejérpataki István fia Péter meghatalmazásából jelent meg.
* Eredetije a Fejérpataky cs. levéltárában, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A liptómegyei nemeseknek 1718–26. évi összeirásában a többek között nemessége kimutatására a benyiczi birtok felől, a Benyiczky-család felmutatta Mátyás királynak 1470. év körül kelt beiktatási parancsát: «Familia dominorum Benyiczky reproduxit mandatum et statutoria beatae recordationis Mathiae regis circa annum 1470 emanatum…»* Hogy Zemche utódainak Bene ágán melyik tagja szerezte a beigtatási parancsot, azt kideriteni nem lehet, de mert ezen időben a Benyiczky családnak két tagjáról van tudomásunk, I. Györgynek t. i. László és György fiáról, valószinünek tartjuk, hogy az emlitett beigtatási parancsot ezek valamelyike szerezte meg.*
* Acta publ. com. Liptov. 1718–1726. jegyzőkönyv 568. lap.
* Nagy Iván Györgyöt emliti, a forrást nem nevezvén meg. Id. m. III. k. 129. l.
Ezen időtájban történhetett, hogy II. Csemeházy György Hliniken birtokot szerzett, s magát szerzett birtokáról Hliniczkynek – néha Lyneczkynek is – irva, ezzel egy ujabb ágnak, a Hliniczky családnak lett megalapitójává. 1489 január 27-ikén «…feria tertia proxima post festum conversionis beati Pauli apostoli…» kelt bizonyságlevelében a túróczi konvent azt irja, hogy Szentkereszti István leánya Borbála, Hliniczki György özvegye, «…domina Barbara filia quondam Stephani de Zentkereszt, relicta vero quondam nobilis Georgii de Hliniczk…» Szent-Ivány Balázstól és Istvántól megkapta a nagyatyja Szent-Ivány Péter révén őt megillető liptómegyei birtokok után neki járó jegyajándékot, kelengyét és hajadoni negyedet.* A most emlitett Györgynek fiát Lászlót emliti a túróczi konvent 1485. évi deczember 18-ikán «quanto die executionis premissarum» kelt utasitásában; a végrehajtás megujittatott deczember 15-ikén «feria quinta proxima post festum beate Lucie virginis et martiris», mely szerint Madácsházi András neje Juliánnának, Hadázházi Kisszel István Benedek fia és ennek anyja elleni birtokosztási ügyében Hliniczi László mint szomszéd tulajdonos jelen volt a többiek között «…vicinis et commetaneis eiusdem universis inibi legitime convocatis… una cum… Ladislao de Hlynyk…»* A most nevezett László még egyszer fordul elő 1495. évi szeptember 14-ikén «in festo exaltationis sancte crucis» a túróczi konvent által kiadott bizonyságlevélben, mely szerint Várallyai Mihály leánya a saját, Mártha és Anna nővérei nevében is nyugtatja Felsőkubini Pece Lászlót és Hlyniczki Lászlót a nekik kiadott tulajdoni negyed iránt «…nobilis domina Veronica filia nobilis quondam Michaelis de Várallya in sua et nobilium dominarum Marthe et Anne sororum suarum personis… Ladislaum Pece, et Ladislaum de Hlynik super… omnimodam satisfactionem dicti quartalicii reliquit… per omnia quitos…»*
* Eredetije Bobrovnyiczky László levéltárában Rózsahegyen.
* Eredetije u. ott.
* Eredetije Szmrecsányi Bogomir szmrecsányi levéltárában.
A Bene ágán leszármazó Benyiczky család tagjai közül az okiratokban a XV. század folyamán többé nem találkozunk, de valószinünek tartjuk, hogy a Gálfalva nevü jószágrész megszerzése általuk már a XV. század utolsó tizedében megtörtént, mert mint szomszédos birtokosok és határosok 1523. évi május 1-jén «feria sexta proxima ante festum inventionis sancte crucis»* a szepesi káptalan által kiadott jelentésben Szentkereszti Czin Mihálynak az Ipócsházi birtokba való bevezetése alkalmával Benyiczky 28László és Simon is meghivattak és jelen voltak; «…vicinis et commetaneis eiusdem universis, signanter… Ladislao de Benyicz, Simone de eadem… inibi legitime convocatis et presentibus…»*
* Eredetije Platthy Gyula nagypalugyai levéltárában.
* U. ott.
Bizonyitékával tartozunk még annak, hogy a Hliniczky, Hlyniky és Linyiczkynek irt György és annak utódai László s ennek fia János csakugyan Csemiczkyek voltak.
1545. évi július 16-ikán «…feria quinta proxima post festum beate Margarethe virginis et martyris…» a szepesi káptalan kiadta a bizonyságlevelet a felett, hogy Linyiczky János tiltakozik az ellen, hogy Kubinyi Márk fiai Kristóf, György és Benedek, a Liniken, Jánosházán és Váralján levő birtokot, melyet apja Liniczky László közös megegyezéssel reájuk ruházott, eladják, elzálogositsák, használják stb., mert a szerződésileg kikötött feltételek teljesitésével legkevésbbé sem gondoltak.* Ugyanezen Linyiczky vagy Hliniczky család egy későbbi tagjáról 1636. évben márczius 18-ikán «…feria sexta proxima post festum sancti Gregorii pape et confessoris» kelt kiadványában irja a szepesi káptalan, hogy ifjabb Felsőkubini Kubinyi János saját és testvérei nevében tiltakozik, hogy Csemiczky, másképen Hliniczky János férfiutód hiányában javait Judit és Zsófia leányára átruházza «…quod Johannes Csemniczky aliter Hliniczky in defectu masculino existens… Juditham et Sophiam filias suas in bona et jure… in possessionibus Hlinik et Izsépfalva introducere et statuere vellet…»* A Csemiczkyek közül az egyetlen György volt, a ki a Hliniczky nevet vette hliniki birtoka révén, a ki, mint feljebb kimutattuk, 1484-ben élt, s e szerint az utána következő László 1515-ben ennek fia volt, s János, a kiről fentebb tettünk emlitést, 1545-ben már apjára, Lászlóra hivatkozik Kubinyi Márk elleni tiltakozásában. Ennek további utódaira már ki nem terjeszkedvén, csak azt akarjuk konstatálni, hogy Györgytől kezdve ennek leszármazói a hliniki Hliniczky nevet nem előnév, de családi név helyett használták, de az okiratokban leggyakrabban hozzá téve: alias Csemniczky; mig végre a család ezen ága 152 év multán 1636 után férfi ágon Jánosban kihalt.
* Káptalani hiteles másolat, 1793. évi február 16-ikáról keltezve, Csemiczky József csemiczei levéltárában.
* U. ott.
A Zemche nemzetsége Bene és Mártonban kétfelé szakadt ágának, a Benyiczkyek és Csemiczkyek családjának leszármazását 1526-ig a jelen értekezésben felhasznált okiratok alapján a mellékelt táblán állitottuk össze.
Zemche 1240 kispalugyai jobbágy; I. Márk 1287 †; Bene 1287 (Benyiczky ág); Móricz (Márton) 1287 (Csemiczky ág); Bodon 1302; I. Miklós 1302; Myke 1302 (megöletett); Péter 1317; II. Márk 1317; Pál 1317; Gellian (később Kilián) 1317; Mihály 1317; Aladár 1317; File 1317; II. Miklós 1340; I. György 1340; I. János 1340; Márta 1340; Gáspár 1401 (Benyiczky először); István 1380; I. György 1420; Lőrincz; Miklós 1401 (Csemiczky először); I. László 1435; II. György 1470; II. László 1523; N. 1523; Jakab 1415; Klára 1415; Erzsébet 1415 (Platthy Péterné); II. György 1484 (Hliniczky nevet veszi föl) (neje Szentkereszti Borbála); Pál 1481 (Csemeházy először); László 1515; II. János 1545
1899-028
1899-028
MAJLÁTH BÉLA.
