Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann. C. Werner und G. Müller. II. Band. 1342–1390. He…
Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann. C. Werner und G. Müller. II. Band. 1342–1390. Hermannstadt, 1897. 8° 4 lev., 759 oldal és VII tábla.
Az erdélyi szászok mintaszerü oklevéltárából világot látott a második kötet. Tartalmát 1342–1390 közti oklevelek teszik, részben teljes szövegük szerint, részben regestákban. Ezek az oklevelek nagyobbára már ki vannak adva az Anjoukori Okmánytárban, a Teleki-oklevéltárban, Fejérnél, a Székely Oklevéltárban, stb., ujra közlésük még sem volt felesleges, mert a régi kiadások hiányos, töredékes vagy megrontott szöveget nyujtottak. A hatszázhetvenhét oklevél a genealogusnak igen szép anyagot nyujt az erdélyi nevezetesebb családokra vonatkozólag; különösen a gróf Béldiek levéltárából származó, nagyrészt kiadatlan oklevelekből merithet sokat a hazai családisme.
A kötet becsét nagyban növeli hét tábla 27 pecsét-ábrával. A jól megválogatott és tiszta, Divaldnak becsületére váló fénynyomatok kiadott pecsétjeink csekély számát szaporitják. Nagyon óhajtandó lenne, hogy egyéb oklevéltáraink is követnék a jó példát. A legutóbb megjelent Teleki-oklevéltár közöl ugyan nehány érdekes pecsétet, de ép a legrégiebbeknél megelégszik egyszerü emlitéssel vagy leirással. A Zichy-kódexből pedig egyáltalán hiányoznak az ábrák, pedig csak az Árpád-korból több mint 20 darab, részben ismeretlen pecsétet lehetett volna kiadni a zsélyi levéltárból.
A szász Urkundenbuchban kiadottak közül már több régóta ismeretes Pray Syntagmájából, Jerney-ből, a Történeti Életrajzokból s máshonnan. Régibb e fajta kiadványaink azonban olyan gyarlók, hogy a pecsétek fényképi másolatban való ujra közlése soha sem felesleges. Ilyen, már egyebütt kiadottak: Nagy Lajos két rendbeli kettős-pecsétje, kisebb titkos és négyszegletü gyürü-pecsétje; Mária királynő sigillum secunduma; Demeter bibornok és esztergomi érsek nagy pecsétje; a hét szász szék XIV. századi pecsétje (kiadva Édernél, De initiis iuribusque Saxonum, 166. l.). Eddig kiadatlanok:
Gobilin erdélyi püspöké egy a bécsi cs. és kir. udv. levéltárban levő 1380-iki eredeti galván-másolatáról. Két csúcsú (67×47 mm.), mezején gót ivezet alatt a sárkányt ölő Sz. Mihály arkangyal. Ez alatt kis fülkében a püspök térdeplő alakja, mellette jobbról-balról kivehetetlen ábráju csúcsives paizs. Körirata:
A kolozsmonostori konvent pecsétje két rongált példány után van közölve, az egyik 1373-iki, a másik, 961382-iki oklevélről való. Ez a pecsét Jerney munkájában is le van rajzolva, egy 1466-iki példányról, de igen hibásan. Mezején gót stilü trónon ülő Mária látható, (Jerneynél mellette térdeplő angyalokkal, a minek az Urkundenbuch ábráján semmi nyoma), körirata:
A brassói káptalan pecsétje 1380-iki lenyomatról van levéve. Kétcsúcsu (52×32 mm.). A pecsétmező két egyenlőtlen részre van osztva; a felső nagyobban gótikus ivezet alatt két szent, valószinüleg Péter és Pál alakja; az alsó osztásban középütt körives fülkében térdeplő papi alak, két oldalt egy-egy csúcsives czimerpaizs. Az elsőben egymáson álló két természetes madár, a másodikban két csillag által kisért, gyökerestől kitépett fa (Brassó város czimere). Körirata:
1569-iki példány után közöltetik a szebeni kiskáptalan XIV. századi pecsétje. Kétcsucsu; mezején oltárszerü emelvény, rajta ülő Krisztus-alak, mellette áll a két szent asszony, Mária és Magdolna; fejük felett hármas román ivezet. Körirata:
A nagyselki kiskáptalannak ugyanezen korbeli pecsétjét a magántulajdonban levő eredeti typarium lenyomatáról fényképezték. Kétcsucsu (64×40 mm.). Mezején két angyal által emelt templom. Körirata:
A régi szász székek pecséteiből is van nehány érdekes az Urkundenbuchban kiadottak közt. A brassói széknek három pecsétjét találjuk a II. kötetben. Az egyik, a legrégibb, csak jobb lenyomata egy az I. kötetben 11. sz. alatt közölt pecsétnek. A második töredéke egy 1368-iki oklevélről való ujabb pecsétnek, a melynek képe s körirata, (a mennyire t. i. még megvan) teljesen hasonló a harmadik, 1380-ból való pecsétéhez. Ez utóbbi kerek, (48 mm. átm.); mezején hatkarélyban foglalva csúcsives paizs stilizált liliommal; paizstartókul két, aránytalanul kicsire vésett madár. A paizs fölött két lebegő angyal koronát tart. Körirata:
A beszterczei szék 1367-iki pecsétje igen durva vésetü. Átm. 38 mm., kerek mezején bokros talajon álló, középen kaputoronynyal ellátott ormós várfal látható. Körirat:
A municipalis pecsétek közül a beszterczei és nagyszebeni régi pecséteket találjuk még a kötetben. Az első egy 1367-iki okiratról függ. A 40 mm. átmérőjü kerek pecséten csúcsives paizs van, melynek hasitott mezején jobbról három haránt pólya; a balosztás ábrája kivehetetlen. Az oldalt paizson kendőszerü takaróval ellátott, felismerhetetlen czimerü sisak. A körirat:
Nagy-Szeben város pecsétje a XIV. századból való, de későbbi, 1472-iki lenyomatról van kiadva. Kerek, átmérője 46 mm., mezején czimer: csúcsives paizsban keresztbe tett két pallos, markolataik közt három csillag által kisért lebegő korona. Körirat:
Reméljük, hogy a szász oklevéltár kiadóinak példája követőkre fog találni, különösen a kiadás módját illetőleg. Az egyebütt is kiadott pecséteknek az Urkundenbuch ábráival való egybevetése bárkit is meggyőzhet arról, miszerint a legjobb és legszebb rajz is pontatlan és tökéletlen a fénynyomatu képpel szemben. Ma, a mikor a fénykép eljárások nemcsak igen tökéletesek, hanem igen olcsók is, nagyon hibás dolog lenne a régi szokáshoz ragaszkodva rajzoltatni a pecséteket. Mig ezzel fel nem hagyunk, nem lesznek kifogástalan s minden tekintetben hasznavehető ábráink.
Varjú Elemér.
