3. Csanád.
3. Csanád.
Véty udvarbiró-főispán és fia Tivadar nádor.
Tudvalevő dolog, hogy II. András király azon okirata, melylyel 1222-ben a németrendnek a Bárczaságot adományozta, a záradékában megnevezett országnagyok miatt diplomatikai curiosum számba megy; vannak benne oly országnagyok felsorolva, kikről Andrásnak ez időből származó számos egyéb okiratainak egyike sem tesz emlitést és ennek az lett a következménye, hogy némelyek ennek alapján még az okirat valódiságát is kétségbevonták.
E záradéknak beható magyarázata tudtommal eddig még nincsen adva s épen azért megkisérlem ezt a jelen sorokban.
Egyik kimagasló kutatónk többi között azt mondja, hogy nehezen elfogadható dolog, miszerint ez ismeretlen emberek csak efemer szerepet játszottak légyen. Ez állitásnak van ugyan némi jogosultsága, de nem áll ez az őt megelőző feltételezésre nézve. Ha itt valóban egész idegen, sem azelőtt sem azután elő nem forduló személyekkel volna dolgunk, akkor annak a feltételezése, hogy ama bizonyos országnagyok nevei az illető okmányban el vannak ferditve, szintén nyerne némi valószinüséget; miután azonban e személyek nem ismeretlenek, egész más magyarázatot kell keresnünk.
Tudjuk, hogy a II. András és fia Béla között kitört családi viszályok 1222-ben igen heveny alakot öltöttek, és hogy mint minden palotaviszálynál, az ország két pártra, az öreg és az ifjabb király hiveire oszlott, kik egymással a hatalom elnyeréseért harczoltak. Ez áramlatok legszembetünőbb képét nyerjük akkor, midőn a váltakozó szerencsével egymás ellen harczolók hatalomra jutását az 1221 és 1222-ik évben kormányra jutottak révén elemezzük.
1221 végén és 1222 kezdetén a kormány főemberei: Bór-Kálán nb. Bánk országbiró, Ampod fia Dénes tárnokmester, Kán nb. id. Siklósi Gyula királynéi udvarbiró, Szakállos Mika Biharmegye főispánja és Szát nb. Miklós nádor, tehát mindnyájan oly emberek, kik András halála után részint börtönnel, részint számüzetéssel lettek megbüntetve és kiknek egyike Bánk, Gertrud királyné, Béla anyjának meggyilkoltatása részesének tartatott; szóval az 1222-ik év első kormánya tiszta András-párti.
Ennek bukása után a következő listára akadunk és ez épen a kérdéses okirat záradékában előforduló kormány;
Nádor: Wetich fia Tivadar; országbiró: Nána fia Pózsa; Bácsmegye főispánja: Miklós; Pozsonymegye főispánja: Tiborcz; Abaujvármegye főispánja: Mihály fia Márton; Biharmegye főispánja: Illés. Itt tehát már hiányzik Bánk, az András-féle irány legjellemzőbb alakja, de e kormány csak igen rövid ideig tudta magát fentartani, mert tagjai sorában valószinüleg még az öreg király hivei tulsulyban voltak; félreállt és helyette még 1222 második felében oly kormánynak adott helyt, melyben már Tomaj nb. Dénes (IV. Bélának első nádora), mint lovászmester, Miska fia Salomo (Bélának 1213-ban mentője) mint szlavóniai bán, Ratold nb. Gyula (Bélának vajdája) mint bihari főispán és Buzád-Hahót 117nb. Buzád (Bélának kisérője Ausztriában) mint Pozsonymegye főispánja helyt kaptak. E lista világosan és behatóan mutatja a még 1222-ben beállott rendszerváltozást. Nemcsak hogy Bélának leghivebb emberei helyet kaptak az uj kabinetben, de annak egyéb tagjai között (Kán nb. Gyula nádor, Batisz országbiró, Csák nb. Demeter tálnokmester, ifj. Siklósi Gyula pohárnokmester, Szát nb. Miklós királynéi udvarbiró,) egyetlen egy sem volt, ki Gertrud meggyilkoltatása által kompromittálva lett volna; ez nyilván a fuzió kabinetje; ebből tehát megmagyarázható, hogy Tivadar nádorsága 1222-ben efemer is lehetett.
Kabinetje emberei nem épen ismeretlen alakok. Miklós bácsmegyei főispánt – igaz – meg nem határozhatjuk ugyan, mert mellette akkoron még más Miklós nevü tisztviselők is szerepelnek, de alig szenvedhet kétséget, hogy Ugrin esztergomi érsek fivérével, Csák nb. Gedeczi Miklóssal azonos. Tiborcz, a pozsonyi főispán, azelőtt szolnoki és bodrogi főispán, 1206-ban királynéi udvarbiró és Fejérmegye főispánja, 1213-ban mosonymegyei főispán. Illés, a bihari főispán, biharmegyei birtokos, ki 1221-ben Tiborczczal együtt András királytól a várföldek birtokviszonyait megvizsgáló bizottság tagjává lett kinevezve. Mihály fia Márton úgy látszik már 1209-ben volt Abaujvármegye főispánja, biztossággal tudjuk, hogy 1223-ban Mosonymegye kormányzatát kapta.
Térjünk már most át a két főszemélyhez.
Ismerünk egy Tivadart, ki 1199-től 1200-ig Bodrogmegye főispánja, de 1200 után már nem szerepel és ennek következtében nem lehet nádorunkkal azonositni. De találjuk 1224-ben bihari 1225-ben mosonyi és 1233-ban abaujvári főispán minőségében. E szerint világos, hogy 1222 után még nem tünt el az országnagyok sorából. Már most az a kérdés, hogy honnan származott?
Bizonyos Véty (= Weyceh) 1199-ben Csanádmegye főispánja,* ugyanazon évben pedig királynéi udvarbiró s Nyitramegye főispánja, mely minőségben 1200-ig találjuk.* A Véty név (= Wechich = Wetich = Weyceh = Veyceh) valószinüleg a cseh Vojtech elferditése, mindenesetre pedig az okirattárainkban oly gyakran előforduló Wech, Weich, Wech módositása és akadunk erre valamint a Tivadar névre többi között az ősrégi, Dél-Magyarországban és Erdélyben birtokos Csanád nemzetségben is; igy pl. ismerjük 1256-ból Csanád nb. Tivadar fiát Ety-t (– Weyteh).* Annál világosabb és czélunkhoz vezető nyomokat pedig a következőkben találunk:
* Hazai okmtár, V. k. 4. l.
* Hazai okmtár, II. k. 2. l.; Wenzel, XI. k. 73. l.
* Wenzel, VII. k. 431. l.
A pécsi káptalan tanusitja 1255 márczius 15-ikén, hogy Nána fia néhai Pózsa comes leánya Lucia, Csanád nb. Véty fia Véty özvegye (relicta Wechsh filii Weich de genere Csanád) maga és fia, János nevében kinyilatkoztatja, hogy leánynegyedére, valamint anyjának, néhai Poch comes leánya, Erzsébetnek hozományi követeléseire nézve, elhalt atyjának, Pózsának fia Nána részéről teljesen ki lett elégitve.*
* Wenzel, VII. k. 412. l.
Miután most már tudjuk, hogy Véty fia Tivadar 1222-ben, midőn nádorságra jutott, országbiróul maga mellé Nána fia Pózsát vette, kézzel fogható, hogy ezt azért tette, mert e Pózsának a leánya, Lucia, saját fivérének a neje, tehát sógornője volt. De létezett a két nemzetség között már azelőtt is sógorsági kapocs, amennyiben Tivadar nádor rokona, Csanád nb. Pongrácz, Bór-Kálán nb. Kálán pécsi püspök nővérét (1183–1218) nőül vette.
Megkapjuk tehát a következő stemmatöredéket:
Bór-Kálán nb. I. Nána; Csanád nb. Véty; Pózsa országbiró 1222; Tivadar nádor 1222; Véty † 1255 előtt neje Lucia 1255; II. Nána 1255; János 1255; Fiak
Ebből tehát következik, 1. hogy Tivadar nádor az ősrégi, tekintélyes és dusgazdag Csanád-nemzetség tagja, 2. hogy mert a Csanád-nemzetség Csanádmegyében számos birtoknak ura volt és 1199-ben Véty nevü csanádmegyei főispánra akadunk, ki 1199-től 1200-ig királynéi udvarbiró és Nyitramegye főispánja lett: a nádor atyja e Véty udvarbiró főispánnal azonos.
Pózsa országbiróról majd alább lesz szó.
