A NAGYSZOMBATI EGYETEMEN KIADOTT DOKTORI OKLEVÉL 1642-BŐL. (Két szövegrajzzal.)
A NAGYSZOMBATI EGYETEMEN KIADOTT DOKTORI OKLEVÉL 1642-BŐL.
(Két szövegrajzzal.)
(Két szövegrajzzal.)
Ismeretesek azon körülmények és történeti események, melyek közremüködése mellett Pázmány Péter 1635-ik évi május 13-ikán Nagyszombatban a tudományos egyetemet hittani és bölcsészeti karral megalapította.*
* Pauler Tivadar: A magy. kir. tud. egyetem története 4. l.
Nem ismeretes azonban tudtunkkal az egyetem müködésének első időszakában kiállitott doktori oklevelek alakja, szövege. Ha most ezen oknál fogva Majláth György gróf szivességéből bemutatni óhajtunk itt egy, a nagyszombati egyetem által 1642. évben kiadott bölcseleti doktori oklevelet,* azon meggyőződésből tesszük azt, hogy a magyar diplomatikának egy, eddigelé ismeretlen adat közlésével szolgálatot teszek s némi világot deritek azon alakiságra, melynek keretén belül a nagyszombati egyetem a legelső doktori okleveleket kiadta.
* Majláth György gróf zavari levéltárában Fasc. I. Nro 1.
Azon fölvethető kérdésre, hogy miért épen e helyen kivántuk jelen értekezésünk kiséretében az eredeti oklevelet bemutatni, az oklevél maga adja meg a választ azon közvetlen vonatkozások által, melyekkel a heraldikával és sphragistikával szoros viszonylatban áll; s ebből kifolyólag szükségessé vált egy másik nemességi és czimeradományozási oklevél bemutatása és ismertetése is.
A szóban levő oklevelet mint doktori diplomát a nagyszombati egyetem Székhelyi Maylád Miklós részére fennállásának nyolczadik évében, 1642. évi november 11-ikén adta ki.
139Midőn ezen eredeti oklevelet bemutatjuk, legyen szabad azt nehány szóval kisérnünk s reá mutatnunk azon pontokra, melyek szerintünk annak érdekességet kölcsönöznek s heraldikailag megvilágitják, hogy miért kivántuk azt e helyen bemutatni, megokolván azon szoros összefüggést, melylyel ezen oklevél Maylád Miklós czimeradományozási oklevelével kapcsolatos.
A jezsuita atyák vezetése alatt álló tudományos egyetem ezen doktori oklevelét az egyetem nevében annak az idő szerint ötödik* kanczellárja Palkovich Márton adta ki, a maga és Rozniay János aláirásával. A nagyszombati egyetemen Palkovich volt az első, a ki az 1639. évi november havában a hittudományok doktorává avattatott* s ő volt az első, a ki a legelső bölcseleti doktori oklevelet Székhelyi Maylád Miklós részére kiadta.
* Első Cancellárius Pacchanelli vitális, azután Bastiascsics Mátyás, Pizzon Ferencz, Turkovich György.
* Pauler. U. ott. 22. lapon.
Pázmány Péter bibornok nemcsak az egyetem vezetését bizta a jezsuita atyák társaságára, hanem ez tényleg is, névleg is a jezsuitáké volt. Határozottan kifejezi ezt a jelen diploma bekezdő sora, mely ezt a jezsuitákénak lenni mondja ezen szavakkal: «Martinus Palkovich sacrosanctae theologiae doctor et almae archiepiscopalis in regia ac litera civitate Tyrnaviensi Societatis Jesu universitatis cancellarius». Ezután a szabad müvészetekről és a bölcsészeti tudományokról dicsérőleg megemlékezve, elmondja, hogy Majlád Miklós három évig hallgatván a nagyszombati egyetemen a bölcsészetet «profectu philosophici studii trieteridem» 1637. évi september 7-ikén a bölcsészet első fokában baccalaureatus lett.
Az oklevél «trieteridem» kifejezése azon föltevésre jogosit, hogy habár az Universitás ünnepélyes megnyitása 1635. évi november 13-ikán volt, s az alapitás királyi megerősitése ugyanazon év október 8-ikán történt meg;* az előadások, az alapitó oklevél kelte: május 13-ika után már megkezdettek, mert a három évi tanfolyam hallgatása csak akkor jön ki 1637. évi septemberig, ha az illető már az 1635. évben is hallgatta a bölcsészeti előadásokat; s e szerint a tényleges előadások, nem mint Pauler Tivadar irja,* 1636. évi január első napjaiban vették kezdetüket, hanem mindjárt a megalapitás után, 1635. évben, Majlád egy évvel későbben 1638. évi augusztus 4-ikén – mondja tovább az oklevél – licentiatus lett; s végre a bölcsészetben a mesteri és czimet elnyervén: «ac denique magisterii et doctoratus in philosphia titulos consecutus», az első volt, a ki azon egyetemen a bölcsészetből borostyán koszoruzva lett: «philosophiae lauro primus omnium in hac universitate nostra meruerit coronari.»
* Pauler. U. ott. 4. lapon.
* U. ott. 9. lapon.
Kétségben hagy bennünket az «ac denique» szó, ha valjon azt az 1638. évre, vagy egy később bekövetkezett időre vonatkoztassuk, mert mig az oklevél a baccalaureatus évét 1637., a licentiátusét 1638 teszi, a magisteri és doktori czim elnyerésénél évet nem emlit, s csak annyit mond, hogy «végre pedig» ezen czimeket nyerte el.
Ha az akkori időben is követték azon szokást, hogy a doktori oklevelet azon napról keltezték, a mely napon az illető tudorrá avattatott, úgy a licentiátus és a doktori felavatás között négy év telt le, s ezzel megmagyarázható a czimeradományozási oklevél azon kifejezése, hogy: «befejezvén tanulmányaidat, úgy rendezted be azután is életedet, hogy a hazának és közjónak hiven és állhatatosan szolgálhassál».
Jogot ad ezek után az oklevél a felavatottnak mindazon szabadalmakkal, kedvezményekkel, kiváltságokkal és mentelmekkel élni, melyekkel a felavatottak bárhol és bármely nemzetnél élnek a római birodalom az osztrák tartományok akadémiáin és egyetemein, nevezetesen Kölnben, Bécsben, Mainzban, Ingolstadtban, Prágában, Olmüczben és Grezben.
Az oklevél alsó fölhajtott szélén két ágban keresztül huzott, kék, sárga és zöld szinü selyem szálakból sodort zsinóron függ az egyetemnek piros viaszba nyomott pecsétje, melynek tojásdad alakjában a pecsét képét a lángsugarakkal övedzett Szüz-Máriát ülő helyzetben ábrázolja; az istenanya jobbjában könyvet tart a térdén, baljával az ölében ülő gyermek Jézust öleli;* két 140oldalt egy-egy czimerpajzsban az ország czimere, jobbról a vágások, balról a kettős kereszt; a pecsétkép alatt Pázmány Péter bibornok czimerképe: három lengő strucz toll, bibornoki kalap alatt. A pecsét körirata: «Patrona Hungariae Mater Universitatis Tyrna.»
* Téves Pauler emlitett munkájában a pecsét leirásánál, hogy a boldogságos szüz egyik kezében jogar van.
Kiváló érdekessége, hogy úgy mondjam nevezetessége ezen doktori oklevélnek az, hogy az oklevél felső jobb szögletén bele van festve Maylád Miklós czimerképe. Tudtommal legalább a hazai oklevelek kiállitásánál, – az ármálisok kivételével – ez önálló eset, a mely itt sehol elő nem fordult, és sem ismertetve, sem bemutatva, sem kiadva mostanig nincsen. A jelen eset bizonyára megérdemli érdeklődésünket azon okoknál fogva, hogy kiderithessük a befestett czimerkép egykoruságát az oklevél kiállitási keltével s meghatározhassuk azon még feltünőbb körülményt, a melynek közrehatásával ezen 1642. évi november 11-ikén kelt doktori oklevélbe, az ugyanazon Maylád Miklósnak öt hónappal későbben 1643. évi ápril 22-ikén adományozott czimeres nemeslevél* czimerképe lett belé festve.
* Téves értesülés alapján közöltük a Turul VI. évf. 11. lapon, hogy Majláth Miklós 1672. évben kapta a czimerlevelet, de akkor még az eredeti ármálist nem láthattuk.
Azon körülmény, hogy a szöveg leirása már eredetileg úgy lett berendezve, hogy az oklevél felső jobb szögletébe a czimerkép befesthető lehessen, továbbá a czimerpajzsnak négy oszlopon nyugvó mennyezet alatt való elhelyezése, a mennyezet és oszlopok diszitése, minden kétséget kizárólag arra vall, hogy a czimerkép egyidejüleg készült az oklevél szövegével s az nem lehetett később belefestve; s nem tudnók megokolni azt, hogy miért tért volna el a szöveg beirása a rendestől, ha nem azért, hogy e szabadon hagyott helyet a czimerkép befestésével azonnal kitöltsék. Igaz, hogy ennek ellenében felvethető azon kérdés, hogy hiszen akkor, midőn a doktori diploma keltezve lett, 1642. évi november 11-ikén még Maylád Miklós czimeradományt nem kapott, s csak öt hónappal későbben, 1643. ápril 22-ikén lett az részére kiállitva; hogyan lehetséges tehát az: hogy a czimerképet, a mely még ismeretlen volt, annak kiadása előtt már öt hónappal előbb befestették volna a doktori diplomába?
Hogy ezen különös esetet állitásunk támogatására megfejthessük, reá kell térnünk a czimeradományozási oklevélre és szövegének azon mozzanataira, melyek földeritik és támogatják állitásunk azon igazságát, hogy a doktori oklevélbe festett czimerkép egyidejü ennek szövegével.
III. Ferdinánd királyi kanczelláriája igen bő tudomással birt mindarról, a mi Maylád Miklósnak nemcsak egyetemi polgárságát, de annak tanulókori életét is illeti; értesüléseit a nagyszombati gymnasiumból, és az egyetemről kapta. Hogy ez csakugyan úgy volt, bizonyitja a czimeradományozási oklevélnek azon kifejezése, mellyel elmondja: «hogy hivünk, a nagyszombati egyetem nyilvános és hiteles bizonyitványából tudjuk, hogy mindjárt ifjukori éveid beálltával a szabad művészetek tanulmányozásával foglalkoztál, hogy hazádnak annál nagyobb szolgálatokat tehessél».
Azon állitásunkat, melyet a Turul 1888. évi folyamának 8–9-ik lapján nyilvánitottunk, hogy Maylád Miklós az Erdélyben szerepelt István vérségéhez tartozott, még inkább megerősiti ezen czimeres nemeslevél azon kijelentése, hogy: «elhagyván szülőföldedet Erdélyt, Nagyszombatba jövél, hogy ott tanulmányaidat megkezdhessed». Tanulmányainak kezdete azonban e helyütt nem a bölcsészeti tudományokra vonatkozik, hanem a középiskolai tanfolyamokra, s az ezt illető tudomását a királyi kanczellária a nagyszombati gymnasiumtól nyerhette, mondván, hogy: «bölcsészeti tanulmányod az ugyanott alapitott egyetemen vette kezdetét, a hol tanulmányaidat 141megkezdetted, s ugyanott a bölcsészeti tanfolyamot befejezhetted».
Már feljebb emlitettük, hogy a szóban levő doktori oklevélben kifejezve van azon tény, hogy Maylád Miklós volt az első, a ki a nagyszombati egyetemen a bölcsészet doktorává avattatott «…suprema philosophiae lauro primus omnium in hac universitate nostra meruerit coronari…» Ezt a kifejezést a czimeradományozási oklevél majdnem szóról-szóra ismétli ezen szavakkal: «quia cum baccalaureatus tum vero magisterii philosophici prima laurea primus omnium in eadam universitate Tyrnaviensi vitu academico solenni decorari meruisse perhiberis…» Ennek lehetősége természetesen csak úgy történhetett, hogy a királyi kanczelláriában, a kiállitott czimeradományozási oklevél kiadása előtt a doktori diploma, melyből az kiirva lett, ismeretes volt.
Legérdekesebb része ezen okiratnak azon eddig egyedül álló tény, hogy az illetőnek czimere a doktori oklevélben le van festve. A jelen esetben ennek megfejtését a következőkben találjuk: a doktori diploma szövegének fogalmazványa természetesen a nagyszombati egyetemen készült; ez a fogalmazvány azonban a királyi kanczelláriába vitetett, a hol a szöveg fogalmazványa a bemutatott jelen diploma alakjában leiratott s ugyancsak ott t. i. a királyi kanczelláriában festették bele a czimert is; s az így visszajutván az egyetemre, az egyetem kanczellárja Palkovich Márton és a logika tanára Rozniay János által aláirva s az egyetem hiteles függő pecsétével fölszerelve az illetőnek kiadatott. Bizonyitja ezt a diploma kiállitásának ünnepélyes diszes volta, a királyi kanczellária kézirásának hasonlatossága a nemesi czimerlevél kézirásával; a két czimerkép miniátorának ugyan azonossága a rajz, a kivitel egyöntetüségében, s végre a czimerkép alatt levő mondatszalagra irt két soros felirat, mely a czimeradományozásra vonatkozólag mondja, hogy a reménység, munka, bátorság, szeretet adta az álhatatosságnak gyümölcseit: «Sepes, labor, ausus, amor dedit hos constantia fructus…», melylyel t. i. a király jutalmazni kivánta Maylád Miklósnak a bölcsészeti tudományok megszerzésében tanusitott fáradtságos és kitartó munkálkodását.
Az pedig, hogy a doktori diplomába öt hónappal előbb került a czimer, mint a hogy a nemesi czimerlevél kiadatott, legerősebben bizonyitja, hogy annak nemcsak szövege, de a beléfestett czimerkép is a királyi kanczelláriában készült, mert ha a czimerlevél leendő kiadása köztudomásu lett volna is, maga a czimerkép bizonyára csak a királyi kanczelláriában volt ismeretes, a hol az a doktori diplomába a czimerlevél előtt befestetett. Azon körülménynél fogva pedig, hogy a diploma szavai szerint Maylád Miklós szigorlatánál az ország mindkét státusának legfőbbjei jelenvoltak, valószinüvé teszi előttünk azon nézetet, hogy a doktori felavatás mintegy sub auspiciis regis történt, melynek jutalma a doktori diplomába befestett czimer adományozása lett. Megerősit bennünket ezen hitünkben a nemesi czimeres levélnek többször előforduló kifejezése, melylyel megokolja a czimeres levél adományozását mondván, hogy «mi jóakaró királyi hajlandóságunkat megszoktuk azok iránt mutatni, a kikről tudjuk, hogy az erényeket őszintén gyakorolják, a jó cselekedetekben vetekednek, a nagylelküségben, erényekben és tudományokban másokat tulszárnyalnak»; továbbá: «minthogy megértettük, hogy te ezek sorában mennyire jeleskedel, annyival inkább hajlandók vagyunk téged tisztességgel és jótéteménynyel felékesiteni». Ehhez járul még a czimereslevél szövege is, mely szerint Maylád Miklós mint bölcsész őseinek régi czimerpajzsát ujabb jelvényekkel megerősitette: «Prisca novis vegetat signis Nicolaus avorum arma, Sophi prime quod tulit ansa togae»; sőt a jelen esetben az armális szövege a czimerképet egyenesen kapcsolatba hozza a czimerszerző bölcsészeti tanulmányaival. A czimeralakokra illesztett önkényes magyarázatából a szövegirónak, felemlitjük, hogy a czimerpajzs baloldali alsó mezeje a szöveg magyarázata szerint a Maylád Miklós ősei régi czimerének meglankadását, leesését, ledölését jelezi: «ruderibus antiqui cujusdem muri pristina maiorum tuorum insignia collapso referentibus…»; vörössel és ezüsttel váltakozó tizenkét koczka a hü és állhatatos lelket és a jó férfit jelenti, mert a négyszög bármerre is legyen dobva és forditva mindig egyenesen marad: «…duo denis vero quadratis albo et rubro colore discriniatis… mysterium fidelis et constantis animi, bonique viri significantibus… quadrati enim quoquo 142versum iacti recte semper consistant…»; – a horgony, a reménység és bizalom jelképe: «…spei et fidutiae symbolum Anchora…»; a törvényesen küzdők és győzedelmeskedők jelvényének magyarázza a kardot és pálmagallyat: «…ramum palmarum virentem… rhompheam …legitime certantium ac vincentium specimina…»; a pajzson fekvő nyilt sisakot, és a két sasszárnyat, a királyi koronával, a király kegyes hajlandósága jeléül értelmezi: «…galeam apertam insigni diademate regio geminas alas aquilinas effigiatas in signum benignae nostrae in te propensionis affixas…» s végül a három szerényen lefelé hajló strucztollat a munka és türelmesség beárnyékolásának jelzi: «…struthiorum pennis… modeste inclinatis laborem et tolerantiam adumbrantibus…»
A czimerkép: hasitott pajzs jobboldali kék mezejében hármas sziklacsucson nyugvó ezüsthorgony, szárán aranykorona, ezen keresztül haránt huzva zöld pálmaág és arany markolatu, egyenes pengéjü hegyes kard; a baloldali mező alsó harmada arany, felső két harmada piros ezüsttel váltakozó tizenkét koczka négy sorban; oromdisz: leveles aranykoronából két oldalt kinövő fekete nyitott sasszárny, középen három előre hajló szürke strucztoll; orrjegy: piros-kék, foszlányok: ezüst-piros, arany-kék. Jelmondat: Spero meliora caducis.
Az ármális szövegéből úgy látszik, hogy sem 143az adományos, sem a királyi kanczellária kellő és biztos tudomással nem birt Maylád Miklós családjának eredetéről, s a mint már feljebb emlitettük, csak annyit mond, hogy Erdélyből Magyarországba kora gyermekéveiben került. S azért ezen bizonytalansághoz ragaszkodik a czimeradományozási oklevél további szövege is. Ezen körülmény különös érdekességet ad az oklevél szövegének, melynek folyamán kijelenti a király, hogy saját elhatározásából Maylád Miklóst a régi magyar nemesek sorába iktatja összes utódaival együtt, oly módon, «hogyha egyébként nemes szüléktől származottnak találtatol, régi nemesi jogaidban megerősitünk, ha pedig valamelyik királyi elődünktől jogosan nyered nemességed kezdetét, azt megujitjuk és megerősitjük, ha pedig máshonnan, Erdély fejedelmeitől, vagy havasalji vajdától vagy bárhonnan venné nemességed eredetét, ez esetben ujra felveszünk az igazi és kétségtelen magyarországi nemeseink közé; «…Motu itaque proprio …te Nicolaum Maylád tuosque haeredes… in coetum, numerum… dicti regni nostri Hungariae nobilium assummimus… et aggregamus, eo modo, siquidem alias quoque ex honestis natalibus nobilique parenteca ortus esse perhiberis eadem nobilitatis tuae praerogativa, si … ab aliquo antecessorum nostrorum divorum… Hungariae Regum… caeperat initium pro renovata et confirmata de facto intelligatur, sin vero aliunde, puta Principibus Transylvaniae, aut Vaivoda quopiam Transalpiniae… vel alitercunque principium duxerat, extunc de novo assumptus et creatus… Hungariae civis et nobilis habearis…»
Ezen, a két oklevél közötti viszonylagosságnak rövid ismertetése után, ime közöljük a doktori oklevélnek teljes szövegét:
Martinus Palkovich sacro sanctae theologiae doctor et almae archiepiscopalis in regia ac libera civitate Tyrnaviensi societatis Jesu, universitatis cancellarius, omnibus has lecturis salutem in domino sempiternam. Labores atque exercitationes, a divina mente hominibus concessas, apud Xenophontem, ea propter sapientissime Cyrus asseruit, quod instrumenta quaedam essent liberae felicitatis, et felicissimae libertatis. Quod quidem, tam singulare encomium si quibus, certe praeclaris illis laboribus, atque exercitationibus convenire est necesse, quos ad amplissima imperatoriarum gloriarum templa sic enim scientiarum artiumque liberalium palaestras vocare. Rhetori placuit Eomonio in erudito sapientiae pulvere gloriosa animi contentione elocatos non modo libera illa consequitur felicitas, quam suo sibi jure liberales vendicant disciplinae, sed etiam felicissima illa comitatur libertas, qua suos nominatim philosophia, dum liberos facit, eosdem non ad plumas aut pileos, sed ad immortales lauros, ipsis imperialibus temporibus familiares vocat, provehitque vocatos. Cuius quidem felicitatis ac libertatis honestissima liberalique animo dignissima illecebra pellectus nobiles excellens, ac doctissimus dominus Nicolaus Maylád de Székhely, eo generosi pectoris contentione, diligentia ac profectu philosophici studii trieteridem in hac universitate nostra confecit, ut in eadem praevio rigoroso examine, caeterisque de jure aut consvetudine academiarum praemitti solitis in legitimo publico ac solenni senatus nostri academici consensu spectante illustrissima regni Hungariae status utriusque procerum corona, primo quidem anno Christi millesimo sexcentesimo trigesimo septimo die prima mensis Septembris, baccalaureatus philosophici gradum indeptus; deinde vero anno millesimo, Sexcentesimo trigesimo octavo, quarta die mensis Augusti, praemissa solenni rigidoque examine licentiae, ac denique magisterii et doctoratus in philosophia titulos consecutus, secunda ac suprema philosophiae lauro primus omnium in hac universitate nostra meruerit coronari, solitaque ejus utriusque dignitatis capessere. Qui quidem nobilis excellens ac doctissimus dominus Nicolaus Maylád de Székhely artium liberalium et philosophiae magister ut juxta luculentissimum tenorem bullae aureae erectionis et confirmationis eiusdem universitatis nostrae, a Caesareae et Regiae Hungariae Bohoemieque nec non archiducalis Austriae Ferdinandi secundi glorioissimi recordationis Majestatis ac potestatis plenitudine emanatae, omnibus privilegys, gratys immunitatibus, antelationibus exemptionibus, uti frui et gaudere, pleno ac inviolabili jure, ubivis locorum ac gentium posset, quibus post adeptos hujusmodi gradus, caeteri in alys academiis, universitatibus ac generalibus studys utuntur, fruuntur ac gaudent, quomodo libet dejure vel consvetudine; nominatim 144autem in academys, universitatibus, studys generalibus, per imperium romanum regia ac provincias omnes principum austriacorum specialissimeque in Coloniensi Viennensi, Moguntina, Ingolstadensi, Pragensi, Olomucensi, Graecensi, hoc idem submisse id a nobis poscenti publicum et authenticum studiorum seu graduum antelatorum ac privilegium gratiorum immunitatum, antelationum exemptionum indeptorum testimonium dare voluimus. – declerantes ac significantes omnibus quorum intererit, quod iuxta eiusdem bullae-aureae tenorem ac vigorem testimonium huiusmodi legitime obtentum admitti ac recipi debeat, a quibusumque collegys, academys communitatibus capitulis ac ecclesys, quae in suis candidatis triennale aut plurium pauciorumve annorum in aliqua academia studium vel gradum doctoratus philosophi requirunt, non secus ac si in quacunque antiquissima ac celeberrima universitate dictos Gradus academicos fuisset consecutus. Prout illud admittendum ac recipiendum ab omnibus confidimus ac speramus; omnibus in simili alioque genere obsequium, benevolentiam, ac favorem eiusdem universitatis nostrae integre ac syncere offerentes. Datum Tyrnoviae in eadem archiepiscopali universitate nostra, die undecima mensis Novembris, anno millesimo sexcentesimo quadragesimo secundo, erectae vero academiae nostrae octavo. Martinus Palkovich mp., Johannes Rozniay mp.
MAJLÁTH BÉLA.
