GENEALOGIAI KÉRDÉSEK. (Pór Antalnak ajánlva.)
GENEALOGIAI KÉRDÉSEK.
(Pór Antalnak ajánlva.)
(Pór Antalnak ajánlva.)
Ilyen czim alatt, Pór Antal barátomtól, Knauz Nándornak ajánlva, nagyérdekességü közlemény jelent meg a Turul 1892-ik évi folyamában.
Négy genealogiai kérdés megoldásával foglalkozik. Az egyiket, mely III. Miklós esztergomi érsek (1350–1357) családi származására vonatkozik, nem lévén képes a rendelkezésére álló adatok alapján teljesen tisztába hozni, azt a kérdést intézte «a magyar genealogusokhoz», hogy «ne terheltessenek III. vagyis Vasvári Miklós esztergomi érsek származása iránt érdeklődni».
Szava nem hangzott el hatás nélkül. A Turul 1893-ik évi folyamában Karácsonyi János közölt ujabb adalékokat a nevezett esztergomi érsek családjának történetéhez.
Én nélkülözöm ugyan a jogczimet, hogy magamat a genealogiai szakférfiak diszes köréhez tartozónak tekintsem; de történetirói pályámon gyakran voltam arra utalva, hogy genealogiai nyomozásokra terjeszkedjem ki. Valahányszor egy történeti alak életrajzával foglalkoztam, soha sem mulasztottam el családi származását, a lehetőséghez képest, megvilágitani.
Ilyen helyzetben vagyok III. Miklós esztergomi érsek irányában, ki mint Nagy-Lajos királynak, fontos diplomacziai megbizásokkal a pápai udvarhoz küldött követe, vonta magára figyelmemet.
Több év előtt történt, hogy tisztelt barátom Bubics Zsigmond püspök figyelmeztetett Nagy-Lajos királynak az Esterházy herczegek kismartoni nemzetségi levéltárában őrzött adománylevelére, melyben a nevezett esztergomi érsek diplomacziai tevékenysége tüzetesen ismertetve van, és kérésemre szives volt az okirat másolatát számomra elkészittetni.
A csanádi káptalantól 1420-ban kiállitott átiratban foglaltatik az 1355 márczius 27-ikén kelt (alább egész terjedelmében közzétett) királyi adománylevél, mely Károly Róbert és Nagy-Lajos uralkodásának történetéhez nagyjelentőségü részleteket tartalmaz. Ezeknek méltatása a Turul hivatása körén kivül esvén, genealogiai adatainak kiemelésére kell szoritkoznom. Megtudjuk azokból a következőket:
1. Miklós érsek atyja Miklós, nagyatyja pedig Zyughi Lóránd (Lorandus de Zyughy) volt.
2. Miklós érsek fitestvérei János és Tamás (aule regie milites) a király katonai szolgálatában előkelő állást foglaltak el.
3. Miklós érsek egyik (meg nem nevezett) nőtestvérének férje László, fia pedig Péter nevet viselt.
4. Miklós érsek egy másik (szintén meg nem nevezett) nőtestvérének férje, Ders, fia Tamás és ennek fia István nevet viselt.
Az itt megnevezett tiz személy közül csakis egynek, Miklós érsek nagyatyjának vezeték-, családi-, vagy nemzetség neve van följegyezve. Azonban biztossággal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy ennek fia és unokái (az érsek és fitestvérei) ugyanazt a nevet viselték; mert ellenkező esetben keresztnevük mellől a tőlök használt eltérő vezetéknév el nem maradt volna.
A Zyugh-i név magyar kiejtés szerint Szügy-i-nek olvasandó.
Szügyi nevü falu Nógrádmegyében a XIII. században létezett és mai napig létezik; Bihar és Zaránd-megyék határszélén, a mai Fekete, Bátor és Talpas között szintén létezett.*
* Karácsonyi János szives közlése.
Nógrádmegyében már 1302-ben akadunk nyomára Szügyi családnak.* Vajjon Miklós érsek 136nagyatyja ehhez a családhoz tartozott-e, vagy pedig a másik Szügytől kölcsönözte nevét? eldönteni nem birjuk.
* Kubinyi Ferencz: Hontmegyei oklevéltár. 51.
Azonban ugyan ő egy más névvel is élt. Egy 1333 október 8-ikán kelt birtok-vásárlásról szóló oklevélben emlittetik: János mester Miklós vajdának Vásári Lóránd fiának fia. (Magister Johannes filius Nicolai quondam vayvode, filii Lorandy de Wasary.)*
* Anjoukori Okmánytár. III. k. 38. l.
Ez a Vasári helység Biharmegyében feküdt, és már 1295-ben per tárgyát képezte egyrészről Ejkai Péter ispán, másrészről Lóránd fiai: György, Lőrincz és Miklós között.*
* Hazai Okmánytár. VIII. k. 347. l.
Mikor Miklós érsek 1343 végén még mint esztergomi prépost majd ismét 1349 elején másodizben Lajos királytól Avignonba küldetett, ezt az alkalmat fölhasználta, hogy különféle kegyelmeket és kedvezéseket eszközöljön ki az egyház fejétől. Mindkét esetben megemlékezett Vásári helység, családja főbirtoka (eorum villa patrimonialis) plébánia-templomáról, mely búcsúengedélyben részesült.
A két kérvényben családja több tagjáról is megemlékezett. Az elsőben, mely 1344 február 16-ikán intéztetett el, anyjának, (kit meg nem nevez) továbbá három fitestvéréről: Bekő szilágymegyei ispánnak, János-nak és Tamás-nak (milites aule regis), úgyszintén vérrokonának (consangvineus) János csanádmegyei ispánnak, Lőrincz fiának, azt a kegyelmet biztositotta, hogy haláluk óráján álalános feloldozásban részesülhessenek; Bekő és János ispánoknak ezenfelül azt a felhatalmazást is, hogy a szent-földre zarándokolhassanak.
A másodikban, mely 1349 márczius 22-ikén nyert elintézést, két fitestvérének Jánosnak és Tamásnak a fentebb emlitett kegyelem megujitását, harmadik fitestvére Bekő fiának Tamásnak pedig az esztergomi szent-Tamás-prépostság adományozását eszközölte ki.*
* A két supplicatió a vatikáni levéltárban: Clementis VI. Supplicationes, Anni II. pars II. fol. 204. és Anni VII. pars. III. fol. 206.
Bekő ispán emlékét két más oklevél is őrizi, a melyekben 1344 elején Biharmegyében fekvő szőllősi malmát a várad-velenczei apáczák kolostorának adományozta. (Magister Bekeu filius Nicolai condam vayvode de Vasari).* Mind a kettőben atyja Miklós a Vásári nevet viseli. Ezen és az 1333-ik évi fentebb is ismertetett oklevélben Miklós a vajda czimével van felruházva. Nem állapithatjuk meg, hogy milyen jogczimen illete meg őt ez a czim.
* Fejér Codex Diplomaticus. IX., I., 230., 232.
Miklós érsek családjának tagjaival, mint Vásáriakkal, még egy 1383 január 15-ikén kelt oklevélben találkozunk, a melyben az érsek testvérének Tamásnak a fia István osztozik unokatestvérével Demeterrel, László fiával, ki Vásári János fia volt. (Stephanus filius condam magistri Thome, fratris olim domini archiepiscopi Strrigoniensis ab una, item Demetrius filius Ladislai filii Johannis de Wassar, frater videlicet eiusdem Stephani patruelis, parte ab altera.)*
* A kismartoni levéltárban. Dr. Borovszky Samu szives közlése.
E szerint a családfát a következőképen állithatjuk össze:
Vásári és Szügyi Lóránt 1295; György 1295; Lőrincz 1295; Miklós vajda 1295 Neje még 1344-ben él; János csanádi ispán 1344; Miklós eszt. prép. 1344. eszt. érsek 1350–1357; Bekő ispán 1344; Tamás eszt. prép. 1349.; János mester 1333–1335; László; Demeter 1383; Tamás 1344–1355; István; Leány férje László; Péter 1355; Leány férje Ders; Tamás; István 1335
Lajos király adománylevelének szövege itt következik:
Lodovicus Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex, princeps Sallernitanus et honoris montis sancti Angeli dominus, omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris, presencium noticiam habituris, salutem in omnium Salvatore.
Regie liberalitatis inmensitas recte pensans libramine merita subditorum, dum benemeritos votive retribucionis premio refocillat, et ad uberioris status preeminenciam suis amplis donacionibus sublevat et attollit, plurimorum mentes ad fidelitatis et sincere constancie puritatem excitat, et ad benemerendi studia ac sollicitorum obsequiorum impendia eos animat et confortat. Eapropter ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod cum nos, qui ex debito suscepti regiminis officio cura angimur continua comodis intendere subiectorum, eisque iuxta meritorum laudabilem exigenciam munificencia regia respondere de condigna reconpensa, inter ceteros regni nostri prelatos 137et barones in personam venerabilis in Christo patris et domini Nicolai nati Nicolai filii Lorandi de Zyugh archiepiscopi Strigoniensis dilecti et fidelis nostri, intuitus nostros regales duxissemus convertendos, aliqua serviciorum et obsequiosorum famulatuum ipsius genera, quibus maiestati nostre studuit multipliciter complacere ob causam proxime submittendam presentibus decrevimus inserenda. Nam cum idem dominus archiepiscopus adhuc prepositure prefate Strigoniensis ecclesie presidens, utpote is, quem virtutum varietas sic ornatum reddiderat, ut regalibus tractandis negociis et communicandis consiliis procul dubio dignus foret, ad sanctam sedem apostolicam ac ipsius et universalis ecclesie sumpmum pontificem pro petendo, procurando, acquirendo et habendo dyademate regio et corona, excellentissimo principi domino Andrea olim Jerusalem et Sicilie regi felicis memorie, fratri nostro carissimo, in predictis regnis jure nature debito, unacum aliis nostris baronibus solempniter per nos foret destinatus, idem suis non parcendo laboribus, nec suorum, in negocio antedicto cum sumpme fidelitatis studio et votive sollicitudinis instantia, erga prelibatum dominum sumpmum pontificem nobis promptos atque gratos exhibvit famulatus; demum cum processu temporum, post obtenta predictorum regalis dyadematis et corone a iamdicta sede insignia, quidam sathane satellites dyabolica succensi rabie, in necem prefati domini regis fratris nostri proditorie conspirantes, malignis cogitacionibus et pravis machinacionibus, tamquam iniquitatis filii et prodicionis alumpni sceleratis manibus, in divine maiestatis offensam ac scandalum orbis universi, eundem miserabiliter, quod dolentes referimus, iugulassent, nosque de tam amantissimi fratris nostri morte crudeli, ultra quam dici valeat, gementes et dolentes, et de huiusmodi facinoroso excessu, ipsiusque patratoribus prelibatis sumere vindictam ardenti desiderio cupientes, prefatum dominum Nicolaum tunc in episcopum Nitriensem electum, confirmatum, ante nostrum personalem abhinc ad partes illas egressum, cum quibusdem baronibus nostris et militibus, nostroque thezauro in Apuliam, videlicet civitatem Aquile, que tunc nostro subdita erat dominio, duxissemus transmittendum, idem cum magnifico viro domino Nicolao Konth, nunc vayvoda nostro Transilvano, per nos illic prius destinato, pluribus mensibus se et sua fortune casibus et periculis exponendo, et mortis verisimilia iacula ac inimicorum tela fortissima nullatenus formidando, pro nostri regii honoris culmine constantissime persistendo, nostra inibi agenda talem Deo duce perduxit ad finem, quod per utriusque ipsorum inductiones, persuasiones, ac consilia, principes illarum parcium et magnates, ac nobiles, et status ac condicionis homines cuiuscumque, ad nostrum beneplacitum et mandatum sunt reducti, nostroque voto se firmissime obtulerunt parituros, et tandem cum fuit expediens, paruerunt cum effectu. Denique ipso domino Nicolao tunc electo per nos ad propria revocato, et de predictorum principum, magnatum ac nobilium, necnon aliorum hominum regni Apulie predictorum, affeccione sincera, bona voluntate ac firmo ad nostra beneplacita parere volendi proposito, nos clarissime informati et super hoc securitate et certitudine exparte ipsorum nobis prestita per eundem, in jam dictum Regnum Apulie personaliter accessimus, et felices ac prosperos Deo duce imposuimus fines nostros in illis partibus peragendo, ubi omnes supradicti, iuxta informacionem ipsius domini Nicolai nobis factam, voto unanimi, id quod se facturos pro exaltacione nostri nominis sumpmendaque vindicta, obtulerant, promptis affectibus compleverunt; eodem domino Nicolao, unacum magistro Thoma fratre suo, aule nostre milite, illic nobiscum redeunte, suaque laudabilia obsequia et servicia amplioribus coacervare obsequiis, totis viribus nostre maiestati sepedicte procurante. Ceterum cum nos feliciter, de salvatoris jam dicta clemencia, vota nostra in dicto regno Apulie quoad omnia pro nostre voluntatis libito terminante, in nostrum regnum Hungarie rediissemus, ac successu temporis validum movissemus exercitum contra regnum Rascie, crucis Christi ac nostre fidei christiane perfidum inimicum, et ultra flumen Zawe ante castrum Nandoralbense quod de novo in ipsius regis opprobrium reedificari et construi fecimus, castra metati fuissemus, supradicto domino Nicolao, iam dudum in archiepiscopum Strigoniensem sublimato, nobiscum, cum magna sue gentis armigere comitiva et exercituali existente, magister Thomas frater eiusdem, unacum aliis suis consangvineis et propinguis, vexillo eiusdem domini archiepiscopi fratris sui erecto, ipsiusque armigeris et familiaribus supradictis secum sumptis, nostre genti se associando, cum exercitu prefati regis Rascie, nostrum descensum latenter invadere cupiente, tam landubiliter studuit decertare, quod per nostre gentis et ipsorum strennuam probitatem, exercitus regis ipsius in fine nostri descensus victoriosissime extitit debellatus, ubi nobis maximus accrevit triumphus atque honor. In quo conflictu Petrus filius Ladislai, filius sororis archiepiscopi antedicti, et Stephanus filius Thome, filii Deers, affinis eiusdem, nec non Johannes filius Chele eiusdem familiaris predilectus letalia vulnera reportarunt, nonnullis eciam familiaribus ipsius miserabiliter interemptis, in loco certaminis prelibati. Ultraque attendentes eciam eiusdem domini archiepiscopi prompte fidelitatis et constancie puritatem, quam ad nos, et sacram coronam nostram regiam, tam idem, quam fratres sui habuisse dignoscuntur et habere, aliosque labores personales, et onera expensarum, que pro prosecucione nostrorum agendorum et nostri regalis culminis honore et augmento, ac nostrorum regnicolarum communi commodo eundem, multifaria experiencia docente, subiisse cognovimus, in memoriam reducentes, volentesque eundem et fratres suos pro tot et tam laudedignis obsequiis ac aliis, que enarrare per singula longum esset, regii nostri favoris munificencia prosequi graciosa in predictorum recompensam aliqualem quasdam possessiones, que quondam Nicolai fratris Aydue hominis sine herede decedentis fuisse dignoscuntur, Rohoncha et Nogfalu, cum tributo ab antiquo consueto, item possessiones Veresmarth vocatam nostram, cum portu in comitatu Chanadiensi existentes, ac possessionem Harmad, quondam Nicolai et Philippi filiorum Stephani, qui quondam divum regem Karolum genitorem nostrum ac predecessorem immediatum felicis memorie, dum in Themeswar residenciam faciebat, propriis eorundem ictibus sagittarum interimere voluerunt, et propter hoc infidelitatis notam incurrentes, perpetuo banniti, et omnibus eorum possessionibus atque bonis spoliati extiterunt per eundem, similiter in eodem comitatu Chanadiense existente, et que apud eiusdem patris nostri nostrasque manus ab 138olim extiterunt, absque hesitacione et impeticione aliquali, cum universis earundem utilitatibus, iuribus, proventibus, redditibus, silvis, nemoribus, aquis, aquarumque decursibus, piscinis, molendinis, molendinorumque locis, terris, cultis et incultis, pratis, fenilibus, monasterio, ecclesiis, et generaliter pertinenciis quibuscunque, que ad easdem pertinuisse reperiuntur ab antiquo, sub antiquis metis et terminis, quibus per earum possessores ac nos possesse fuerunt, ex nostro regio beneplacito ac nostre genitiricis et consortis reginarum, utriusque Elizabeth vocatarum, unacum prelatorum et baronum nostrorum connivencia et consensu eidem domino Nicolao archiepiscopo, et per eum Johanni et Thome suis fratribus uterinis, aule nostre militibus, ipsorumque heredibus ac heredum successoribus et posteritatibus universis, nove donacionis titulo dedimus, tradidimus et contulimus, ea iuris et plenitudinis integitrate quemadmodum apud manus nostras regias habite extiterunt et possesse, perpetuo et irrevocabiliter possidendas, tenendas pariter et habendes, salvis iuribus alienis. Ut igitur predictorum fidelitatis videlicet et devocionis merita ferant posterorum oculis absque caligine oblivionis memoriam perpetue durabilitatis stabilitatisque constanciam evidentem, et tam ipse dominus Nicolaus archiepiscopus, quam sui fratres et propinqui heredes, ipsorumque posteritas universa ad nostra obsequiosa servicia reddantur prompciores, et in corporali ac pacifico dominio dictarum possessionum, villarum, jurium, proventuum, tributi, portus, et generaliter quarumlibet utilitatum et pertinenciarum eorumdem, absque cuiuslibet contradiccionis inpugnacionis obstaculo, perseverent et tranquilitate omnimoda perfruantur, et ne processu temporis, eadem nostra donacio, in toto, vel in aliqua sua parte valeat aliquatenus irritari, presentes concessimus nostras literas in firmitatem et robur predictorum privilegiales, pendentis et dupplicis sigilli nostri munimine roboratas.
Datum per manus venerabilis in Christo patris, domini Nicolai, eadem et apostolica gracia episcopi Zagrabiensis scilicet aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri, anno domini millesimo trecentesimo quinquagesimo quinto, sexto calendas aprilis, regni autem nostri anno quartodecimo; venerabilibus in Christo patribus dominis: eodem Nicolao Strigoniensi, locique eiusdem comite perpetuo, fratre Dyonisio Cholocensi et Dominico Spalatensi archiepiscopis; Nicolao Agriensis, Demetrio Waradiensis, Andrea Transilvano, Colomano Jauriensis, Nicolao Quinqueecclesiensis, Michaele Vaciensis, Johanne Wespremiensis, Thoma Chanadiensis, fratre Thoma Sirimiensis, Peregrino Bosznensis, Stephano Nitriensis et Blasio Tininiensis ecclesiarum episcopis, ecclesias Dei salubriter gubernantibus; magnificis baronibus Nicolao palatino et judice Comanorum, Cykow magistro thavarnicorum nostrorum, Nicolao wayvoda Transilvano et comite de Zolnuk, comite Nicolao Drugeth judice curie nostre, Nicolao de Macho, Nicolao de Zeurynio banis Andrea filoi Lachk magistro thavarnicorum reginalium, Dyonisio agasonum, Lewkes dapiferorum, Thoma filio Petri janitorum magistris, Symone filio Mauricii comite Posoniensi, ac aliis quampluribus comitatus regni nostri tenentibus et honores.
(1420-ban a csanádi káptalantól kiállitott átirata az Esterházy herczegnek kismartoni főlevéltárában. Repositorium 48. Fasc. A. Nro 7.)
FRAKNÓI VILMOS.
