Ivánfi Ede. (1821–1900.)
Ivánfi Ede.
(1821–1900.)
(1821–1900.)
Igazgató-választmányunk egyik legrégibb tagját vesztettük el abban az egyszerü szerzetesben, a kit a magyar-óvári kegyesrendiek rendházának csöndes czellájából ez év január havának 29-dik napján kisértek utolsó útjára.
Ivánfi Ede 1821 ápril 21-én, Somorján született, s tanulmányait elvégezve, 1837 őszén a kegyes tanitórend kötelékébe lépett. A tanári pályán működött, de mint történetkutató is korán el kezdett munkálkodni és szép eredményeket ért el e téren. Történelmi tanulmányai közben mind nagyobb érdeklődéssel fordult a heraldikának a történelemmel szorosabb összefüggésben álló kérdései felé, s modern kutatóink közül ő volt az első, a ki a magyar államczimer történetét önálló munkáiban megirta. «A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czimerei» cz. munkájával, mely Pesten, 1869-ben jelent meg, a budapesti egyetemen a Schwertner-dijat nyerte meg; a munka második részét, melynek czime: «A magyar birodalom czimerei és szinei», a Magyar Tudományos Akadémia ugyanez évben a Gorove-jutalommal koszoruzta meg. Ezen főmunkáján kivül több értekezést irt, a «Századok»-ba és az «Archćologiai Értesitő»-be, de legtöbb dolgozata a vidéki folyóiratokban és lapokban jelent meg, a mint hogy munkásságának legfőbb jelentősége abban a tevékenységben nyilvánult, melyet, mint a történelem tanára, különböző állomásain a történettudományok népszerüsitése érdekében kifejtett.
Ezen a téren legszebb eredményeit a mosonmegyei történelmi és régészeti társulat élén, mint annak alelnöke, érte el.
Társulatunk már megalakulásakor felvette őt igazgató-választmánya kebelébe. Mint a kegyes tanítórend magyaróvári gimnáziumának tanára vonult 1891-ben nyugalomba, és a magyaróvári rendházban töltötte munkás életének utolsó éveit. Áldás emlékére!
