I. Szügyi Miklós esztergomi érsek családi történetéhez.
I. Szügyi Miklós esztergomi érsek családi történetéhez.
Dr. Fraknói Vilmos úr a «Turul» 1899. évf. 3-ik füzetében egy okiratot tett közzé, melylyel fényesen bebizonyította, hogy a történetbúvár, ha nem is tekinti magát a genealogiai szakférfiak köréhez tartozónak, kutatásai közben a családi történelmet és annak részletes mozzanatait nyomozva, a genealogiának ugyanannyi szolgálatot tehet, mint a par excellence genealogus. Közzétett egy eddig kiadatlan okiratot, mely I. Károly és I. Lajos történetéhez tartozó fontos 34részleteitől eltekintve, az eddig «Vásári» néven ismert Miklós esztergomi érsek családi történetét tisztázza, a róla ismert genealogiai adatokat jóval helyesbiti s archontologiai ismereteinket annyiban kibőviti, a mennyiben általa egy ismeretlen csanádmegyei és egy eddig csak sejtett szilágymegyei főispánnal ismerkedünk meg.
Jelen sorokban nagyfontosságu czikkének egy-két pontját a következő adatokkal bátorkodom megvilágositani.
Szerző azon eredményre jut, hogy Miklós érsek nagyatyja «Szügyi Loránd» (Lorandus de Zyugh), hogy unokái is, tehát az érsek is ugyanazt a nevet viselték, mert ellenkező esetben keresztnevük mellől a tőlük használt eltérő vezetéknév (az okiratból) el nem maradt volna, azon kérdést pedig, vajjon Miklós érsek nagyatyja a nógrádmegyei Szügyi családhoz tartozott-e, vagy pedig azon Szügytől kölcsönözte nevét, mely valamikor Bihar- és Zarándmegyék határszélén létezett, szerinte eldönteni nem birjuk.
***
Azon kérdésre, vajjon az érsek is a «Szügyi» nevet viselte-e? határozott választ adhatunk.
Én számtalan esetben – merném mondani: kivétel nélkül – azon meggyőződésre jutottam, hogy valahányszor legrégibb okiratainkban valakinek az atyja, nagyatyja és esetleg dédatyja neve után a vezeték- vagyis a családi név következik: e családi név nem az ősöket, hanem az első helyen nevezett családtagot illeti meg; biztosak lehetünk tehát benne, hogy Lajos király okiratában a «Nicolaus natus Nicolai filii Lorandi de Zyugh» Loránd fia Miklós fia: Szügyi Miklóssal azonos, bár elég esetben nincsen kizárva, hogy az ősök egyike szintén e nevet használta. Jelen esetben is igaza van szerzőnek, ha azt állitja, hogy már az érsek nagyatyja is viselte a «Szügyi» nevet, csakhogy ennek bizonyitékát nem itt, hanem más helyen találjuk.
Midőn t. i. az esztergomi érsekségnek a nógrádmegyei Vadkerten lévő egynéhány nemes jobbágycsaládja az érsekség kötelékéből kilépni szándékozott s az érsek az ügyben IV. Bélához fordult, azt találjuk, hogy a király 1255 augusztus 16-ikán egy az ügy állását megvizsgáló bizottság jelentése alapján véglegesen döntött. Itéletében kiemeli, hogy a hármas vizsgáló bizottság a Tekes comes, Katisz nb. Szécsényi Fulko és «Lorandus de Zihig» nógrádmegyebeli szeretett hiveiből állt;* ezzel pedig nemcsak az van bebizonyitva, hogy az érsek nagyatyja Roland már 1255-ben viselte a «Szügyi» nevet, hanem az is, hogy e Szügy Nógrádmegyében feküdt. Hogy Szügyi Roland még 1295-ben is élt, azt a Hazai Okmánytár VIII. k. 347. lapján olvasható okiratból kibetüzni nem lehet, mivel ez csak azt mondja, hogy Rolandnak három fia van: Gergely, Lőrincz és Miklós, azon körülmény pedig, hogy csakis fiai szerepelnek, legnagyobb valószinüséggel arra vall, hogy az atya már nem élt.*
1 Knuz, Mon. eccl. Strigon. I. k. 423. l.
1 Tudvalévő dolog, hogy Roland fiai akkor (1295-ben) vásári birtokukat Eykai Péter comessel felosztják. Miután a Veszprémmegyében fekvő Ajka helységet a legrégibb okiratok hébe-korba «Exka»-nak nevezik, fel vagyunk jogositva a biharmegyei Eyka-t szintén Ajka-nak venni s ez esetben nem más, mint a Biharmegyében feküdt, ma még Zsáka mellett lévő Aka (puszta). Erről az Ajkáról tudjuk, hogy 1283-ban Tancskereki helységgel együtt többi között Szovárd nb. Miklós fia Péter birtokába került és igy nincsen kizárva, hogy az 1295-ben előforduló Eykai Péter a Szovárd nemzetség tagja; ebből pedig következik, hogy Mihály fia, Bölderi (Beodrai) Péter, ki 1290-ben Borsa nb. László vajda fia Lászlótól annak vásári birtokrészét kapja, Ajkai Péterrel nem azonos. Böldéri Péterre még megjegyzendő, hogy 1290. évi adománylevelét 1422-ben Mihály fia Domonkos fia: Vásári András és ugyanazon Mihály fia Gergely fia: Vásári Antal az erdélyi káptalannal iratja át.
Roland fia Gergely 1295 után még háromszor merül fel; egyszer egy kelet nélküli, de körülbelül 1304-re helyezendő okiratban, midőn Hontpázmán nb. Mika, Szántói Pózsa, Erdő fia Dénes és Gutkeled nb. Báthory Bereczk-kel együtt mint a nagyváradi káptalan által meghivott biró a nagyváradi polgárok ügyében biráskodik; másodszor 1306 február 2-ikán, midőn Igmánd nb. Lőrincz czimzetes vajdával, Bábonyai Gergely, Majnard fia Ugrin, Hontpázmán nb. Albert és Tiszai Istvánnal együttesen egy biharmegyei birtok iránt folyt pörben biráskodik; harmadszor és utoljára 1327 április 27-dikén akadunk reá, midőn mint Roland fia Vásári Gergely az egri káptalan előtt kijelenti, hogy leánya Tomaj nb. Abádi Jakab özvegye s ennek Klára nevü leánya Tomaj nb. Régeni Dénes fiaitól hitbér és leánynegyed fejében 15 márkát kapott.*
2 Anjoukori okmtár, I. k. 107. l. Hazai okmánytár, VII. k. 355. l. Turul, 1883. évf. 98. l.
Hogy Roland fia Miklós mikor volt vajda? nem tudjuk; 1312-ben előfordul Károly király bárói sorában Miklós czímzetes vajda is;* ha ez alatt nem a Pok nb. Móricz fia Miklós értendő, akkor csak is Roland fia lehet; nézetem szerint azonban sokkal valószinübb, hogy csak alvajda volt. Halálozási évét nem ismerjük, de 1333-ban már nem élt.
3 Anjoukori okmtár, I. k. 277. l.
Nejére nézve a következő megjegyzésem van: Pór Antal a «Turul» 1892. évi folyamában azt mondja, hogy a vajda fia Miklós érsek Csanád esztergomi érseknek az unokaöcscse. Hogy Csanádnak Miklós érsek nem atyai ágon az unokaöcscse, azt most már ugy is tudjuk, erre nézve azonban a következő ujabb adatot találom: Midőn Miklós 35esztergomi érsek Csanád érseknek 1343-ban a kerczi apátság számára kiállitott okiratát Esztergomban 1355 május 1-én helybenhagyja, néhai Csanád esztergomi érseket «avunculus»-ának mondja,* miután pedig kétségkivüli dolog, hogy az «avunculus» (Oncle, Onkel) csakis az anya fivérét jelenti s a mi esetünkben az atyai nagybátyaság teljesen ki van zárva, ennélfogva biztosak lehetünk benn, hogy Miklós vajda neje Csanád nb. (Telegdi) Tamásnak a leánya.
1 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, II. k. 106. l.
A vajda fia János, ki 1333 október 8-ikán a «Vásári» nevet viseli – a «de Wasaary» nem vonatkozik Lorándra – ugyanakkor a biharmegyebeli Nyéstai Sebestyénnek a veje, kitől nevezett napon az ugyanazon megyében fekvő bosódi (más néven zomlini) birtokot kapja.
Hogy a meg nem határozható László fia Péter, ki az 1354 nyarán lezajlódott szerb hadjáratban részt vett, Miklós érsek nővérének a fia, világos, hisz az okirat is mondja, hogy «filius sororis archiepiscopi antedicti»; de hogy azon Derzs, kinek István nevü unokája ugyanazon hadjárat alatt megsebesült, szintén Miklós érsek nővérének a férje lett légyen, ezt az okiratból ki nem betüzhetjük; az okirat csak azt mondja, hogy Derzs fia Tamás fia István az érseknek «affinis»-a. Ez Istvánt – azt hiszem – pontosan határozhatjuk meg.
Hontmegyében 1266-ban Hontpázmán nb. Hont fia Derzs merül fel, kinek fia Szuhai Tamás 1294-ben szerepel; ez utóbbinak öt fia volt, kik közül László 1344-ben esztergomi prépost, Demeter 1388–1392 veszprémi püspök, mig István, kivel legelőször 1344-ben találkozunk és kinek nyomait 1369-ig követhetjük, a hontmegyebeli Vajdai család őse.* Ha már most fontolóra vesszük, hogy a nógrádmegyei és a velük szomszédos hontmegyei birtokcsaládok között mily gyakori családi összeköttetések jöttek létre, biztosra vehetjük, hogy Hontpázmán nb. Derzs fia Tamás fia Vajdai István Szügyi Miklós érseknek fennebbi rokonával azonos.
2 Lásd az ezekre vonatkozókat «A magyar nemzetségek» cz. művem II. k. 29–56. lapjain.
Az összes chronologiai és genealogiai adatok egybevetésével már most a következő stemmát kapjuk:
Szügyi Roland 1255 Vásári Gergely 1295–1327 Lőrincz 1295 Miklós vajda 1295 † 1333 előtt Csanád nb. Telegdi Tamás leánya 1344 Leány 1327 Tomaj nb. Abádi Jakab † 1327 előtt János 1344 Csanádmegye főispánja Szügyi Miklós érsek † 1358 Vásári Beke 1344 Szilágymegye főispánja Vásári János 1333–1355 Nyéstai Sebestyén leánya Tamás 1355 Leány László László Vásári István 1383 Péter 1354–55 Tamás 1349 esztergomi sz.-tamási prépost Vásári Demeter 1383
Le nem zárhatjuk e sorokat a nélkül, hogy egy más nógrád- és hontmegyebeli «Szügyi» családról emlékeznénk, mely minden valószinüség szerint a fennebbivel rokon.
Bizonyos Abick (= Ábrahám) fia Miklós megveszi 1244-ben a nógrádmegyei Hartyánt. 1254-ben (akkor már «Szügyi Miklós») megkapja a királytól a hontmegyei Kovácsszeget; érdemei sorozatából kiemelendő, hogy IV. Bélának követe volt Rómában, Velenczében, Oroszországban és Bolgárországban. Ennek fia András, ki a «Látó» melléknevet viseli, felmerül 1283-ban, mely évben nejének fivéreitől Katisz nb. Tarjáni Simon és Miklóstól a nógrádmegyei Feketeerdőt kapja. Ez András fiai 1321-ben: Péter, András (1322), János, Illés és Pál, kikhez 1344-ben még László, Miklós és Tamás csatlakoznak. E másik Szügyi család nemzedékrendjének töredéke különben a következő:
Abiczk Szügyi Miklós 1244–1254 Látó András 1283–1322 Katisz nb. Tarjáni Simon leánya 1283 Péter 1321–1344 János 1321–1347 Illés 1321–1322 Pál 1321–1322 András 1322 László 1322–1360 esztergomi kanonok Miklós 1322–1360 Tamás 1322–1360 Leány Hontpázmán nb. Túri Miklós 1307–1321 Látó János 1344–1360 Szügyi Péter 1386–1398 Leány Csanád nb. Telegdi Miklós 1359
