II. Mártonos bán és a Zétényi Makó család eredete.
36II. Mártonos bán és a Zétényi Makó család eredete.
Bizonyos (I.) Póka (= Pálka = Palkó), kiről nevén kivül mitsem tudunk és kinek élete a 12-ik század első felébe esik, Véty és Pika nevü fiakat hagyott maga után, kiknek mindegyike zemplénmegyebeli családok őse lett.
***
Véty, kinek szintén csak a neve ismeretes, Péter nevü fiut hagyott, ki már a «Szentesi» nevet használja. 1228 augusztus 20-ikán találjuk, hogy Keled egri püspökkel a Szentesen lévő, minden szentekről nevezett templom adómentességére nézve Róbert esztergomi érsek előtt egyezkedik. A közpályán is tünteti ki magát, a mennyiben II. András királytól 1233-ban számos érdemei megjutalmazásául az Anániás nevü zemplénmegyei embernek magvaszakadtán a koronára szállt izdetheni (= zétényi) birtokot kapta. Csakhogy e birtokért sok baja is támadt. Midnenek előtt fellépett Simja András és Csáma fia Csépán, mindketten zempléni várjobbágyok és előadták, hogy ők Anániás rokonai, miért is elhalt rokonuk birtokának elidegenitése ellen protestálnak és Germán fia Pataki Farkas kir. pristaldus utján az őket illető birtokot visszakövetelik. Póruljártak azonban, mert rokonsági viszonyukat nem tudták bebizonyitani. Alig zajlódott le a pör, midőn Adolf fia Mártonos azon állitással állt előtt, hogy Zétényt örökösödési czimen András király előtt Pétertől visszakérte; ez sem járt szerencsésebben, a mennyiben állitásának bizonyitékai hiányában nem csak visszautasittatott, hanem hamis adatok felállitása miatt érzékeny büntetést is kapott; utoljára fellépett Andornok comes fia János, ki azt vitatta, hogy András a nevezett birtokot neki már sokkal korábban adományozta, csakhogy ő sem volt azon helyzetben, hogy az adománylevelet felmutathassa, minek az lett a következménye, hogy Zétény Péter és utódainak háboritatlan birtokában maradt.
Péternek két fia maradt: Mártonos és II. Póka, kik a családot folytatták.
Mártonosra 1265-ben bukkanunk, midőn István ifj. király előtt Velcsek fiát Miké-t azzal vádolja, hogy Véke nevü birtokát, melyet nagyatyja Véty valamikor «nővére fiának» adományozott, jogtalanul birja. Az illető forrás azt mondja, hogy Véty e birtokot « . . . sorori sue» adta, a miből tehát ki nem világlik, vajjon Véty vagy Mártonos nővéréről van-e itt szó; – de ha fontolóra vesszük, hogy Mártonos nővérének fia Vétynek a dédunokája s hogy ez – mint alább látjuk – már sokkal korábban, mint 1265-ben élt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tekintettel az időszámitásra, ez esetben csak Véty nővéréről lehet a szó. Mártonos előadja, hogy e nőrokonának fiai örökösök hátrahagyása nélkül haltak meg, minek következtében a vékei birtok ő reá háramlott; Mike ezzel szemben azzal védekezett, hogy a kérdéses birtokot a már emlitett nő fiától, Mártontól megvette s kész ezt IV. Béla és az egri káptalannak okleveleivel bebizonyitani. Hogy miért nem tudta e bizonyitékokat előmutatni, nem tudjuk; a pör azzal végződött, hogy János pataki plébános és a leleszi prépost előadása szerint ő e birtokot sem királyi adományozás, sem vétel czimén nem szerezte, minek alapján István a koronára szállt jószágot fennebbi Mártonosnak megerősitette. Ugy látszik azonban, hogy Mikának mégis igaza volt; ugyanis Fejér IV/I. k. 395. lapján IV. Bélának 1245 június 24-ikén kiállitott okiratát találjuk, melyben a király tanusitja, hogy Vékei Márton szomszédai: Vasas zempléni várjobbágy, Pika fia András és Máté, továbbá Demeternek három fia jelenlétében, Véke nevü örökölt birtokát Woldchoh (Fejérnél a Velcsek név felderitése) fiának, a jelenlévő Mikának husz márkáért elörökiti.*
1 A Századok 1873. évf. 244. lapján találjuk, hogy Vékei Márk az eladó, Mikének az atyja pedig Vocsok.
Meddig élt e Mártonos? nem tudjuk; életének részleteit sem ismerjük, de van rá nézve mégis egy érdekes adatunk: midőn t. i. 1293-ban Eszényi Andornak fia András szentesi birtokának egy részét Lázár fia Abának elörökiti, a jelenvolt nemzetségbeli rokonainak sorában többiek között Mártonos fiai Gergely és János is szerepelnek; midőn aztán 1323 július 1-én e Gergelylyel és fivérével Jánossal megint találkozunk, már azt olvassuk, hogy «Mártonos bán fiai». Ez adattal gyarapitjuk az eddigi árpádkori archontologiát, csakhogy sajnálnunk kell, hogy Mártonos bánságát és báni müködésének idejét nem ismerjük; a legnagyobb valószinüség azonban a mellett szól, hogy éppen azért, mert az eddig ismert kutfők bánságáról mit sem tudnak, csak al-bán lehetett, a mint azt számos más «bánok»-nál tudjuk kimutatni.
Gergely és János különben fennebbi napon jelen van, midőn egyik nemzetségbeli rokonuk özvegye hitbéri és hozományi követeléseit megkapja. Gergely 1349 november 23-ikán már nincs az élők között. Egyetlen egy gyermekét ismerjük: Katalint, ki fennebbi napon elismeri, hogy anyjának hitbérét és saját leánynegyedét nagybátyja János fiaitól felvette.
Gergely fivére János, ki a «Vékei Bánfi» nevet használta, 1337 és 1339 július 12-ikén királyi ember;* 1341 július 26-ikán rokonaival, a 37Szentesiekkel együtt kéri, hogy szentesi, vékei és zétényi birtokát határolják.
2 Anjoukori okmtár, III. k. 580. l. Zichy-okmtár, I. k. 521. l.
1349 november 23-ikán már csak fiaival: Istvánnal és Péterrel találkozunk, kik – mint már tudjuk – nagybátyjuk leányát, Katalint leánynegyedi követeléseire nézve kielégitik. Vékei István neje: Palágyi Miklós leánya Borbála 1389 január 6-ikán fordul elő;* alig tévedünk, ha ez Istvánban Vékei Bánfi János fiára ismerünk. Ezen Istvánnak csak egy Gál nevü fia volt, ki 1369-ben már nem élt és kinek egyenes utódai nem születtek.
1 Gr. Sztárai cs. okmtár, I. k. 484. l.
Péter, ki a , mig előbbit 1420 márczius 16-ikán egyszer «Zsébi»-nek (= Sebi) is nevezik, a miből fényesen kiviláglik, hogy a régibb okiratainkban oly gyakran előforduló Zsébe = Sebe – a mint azt már régóta sejtettem – nem más, mint az Erzsébet nevének a röviditése.
Mindkét leány 1396 november 15-ikén már árva s azért – nehogy kényszeritve legyenek másutt menedéket keresni – megkapják nevezett napon ugy atyjuk, mint Gál birtokaiból őket illető leánynegyedüket; ebből tehát világosan látjuk, hogy Gál is fiörökös hátrahagyása nélkül halt meg. 1397 október 21-ikén fiusitja őket Zsigmond király atyai birtokaikban.* 1398 márczius 3-ikán rokonaik e fiusitás ellen óvást emelnek; ugyanez történik még 1406 augusztus 22-ikén; 1407 október 9-ikén pedig Erzsébet és Klára nevében Helmeczi Gábor és Helmeczi László szerepelnek, feltételezhetjük tehát, hogy ezekhez férjhez mentek; 1420 márczius 16-ikán találjuk, hogy Erzsébetnek Helmeczi András, lárának Helmeczi Gábor a férje és hogy mindkettőnek akkor már fia is van.
2 V. ö. Századok, 1873. évf. 246. l.
Mártonos bán fisarja tehát 1396-ban már ki volt fogyva.
***
Mártonos bán fivére: II. Szentesi Póka, kiről nevén kivül mitsem tudunk, Gergely és Pál nevü fiukat nemzett.
Gergelyről csak azt tudjuk, hogy fia Pető 1333 szeptember 28-ikán nemzetségbeli rokonának, Eszényi Andrásnak egy elzálogositott birtokot visszaadott.
Pál, kivel 1293-tól 1301 október 31-ig találkozunk* és kinek életéből nevezetes adataink nincsenek, II. Pető, id. János, Makó, III. Póka és ifj. János nevü fiukat hagyott maga után.
3 V. ö. Hazai okmtár, VII. k. 302., 310. ll.
II. Pető, kivel 1323 július 1-től 1326 deczemberéig találkozunk, 1333 augusztus 1-én már nem él. Ő sem végzett valami nevezetes dolgot; fellépése csak birtokrendezésekből ismeretes. Özvegye, az ungmegyei Szelmenczi László leánya Bugyór megkapja fennebbi napon hitbéri s hozományi járandóságát; e házasságból Anna nevü leány származik, ki a szintén ungmegyei Botfalvai Dancs-csal kötött házasságából Péter nevü fiut szült; erről tudjuk, hogy 1393 augusztus 27-ikén anyai örökségét kereste.
Id. Szentesi János, ki szintén 1323 július 1-én merül fel, midőn fivéreivel együttesen rokonának: Szentesi Dénes özvegyének követelményét kielégiti, 1341 július 26-ikán már nem él. Volt egy fia Tamás és egy meg nem nevezett leánya. Tamás 1341-től 1364-ig ismeretes, mely utóbbi évben (május 19-ikén) nővérének: Hotykai Domonkos nejének a Szentes és Zétényből őt illető leánynegyedet kiadja.
III. Póka, ki fivérei társaságában szintén 1323-ban merül fel és kivel utoljára 1342 május 11-ikén találkozunk,* György nevü fiut hagyott, kiről nevén kivül mitsem tudunk. E György leánya: Fruzsina 1389 július 1-én képviselője: az ungmegyei Pinkóczi Bertalan (1391-ben Zemplénmegye alispánja) által elismeri, hogy elhalt atyja után őt illető leánynegyedét annak rokonaitól hiány nélkül felvette.
1 Anjoukori okmt. IV. k. 208. l.
Ifj. Szentesi János, kit 1323-tól 1377-ig ismerünk, fiörökös hátrahagyása nélkül halt meg.
Láthatjuk tehát, hogy Szentesi Pál öt fia között csak az egy Makó folytatja a családot. Nevére nézve azonban már e helyen akarom kiemelni, hogy ez már a 13-ik században is előfordul és hogy nézetem szerint eredetileg «Matyó»-nak lett kiejtve; csak a századok folyamán csináltak belőle Makó-t.
Szentesi Makó, kinek első nyomaira 1323-ban akadunk és ki 1342 május 11-ikén utoljára szerepel* János és Pál nevü fiukat hagyott. Pál, ki 1371 január 20-ikán fivérével együtt valamely zemplénmegyei birtokügyben tanuként szerepel,* és kivel még 1377-ben találkozunk, ugy látszik, fiörökös hátrahagyása nélkül halt meg.
2 U. ott.
3 Károlyi-okmtár, I. 325. l.
Szentesi János, kivel e néven még 1389 július 1-én találkozunk, 1393 augusztzs 27-ikén már a «Zétényi» nevet használja. 1396 november 15-ikén felesége: Legenyei Péter leánya Margit, fiai pedig: Péter, György, Kelemen és Jakab. Jánosra 1398 márczius 3-ikán bukkanunk utoljára; 1409 augusztus 26-ikán már nem él, mert akkor csak özvegyéről van szó; fiai: Péter, György, Jakab és Imre (? ez valószinüleg tollhiba, mert Imre nevü fiát eddig nem 38ismerjük; itt valószinüleg Kelemennek kellene állnia) 1406 augusztus 22-ikén már a «Zétényi Makó» nevet használják, mely mostantól kezdve állandóan fűzetett utódaikhoz. Péternek 1406-ban János, Jakab, Benedek és Anna – Györgynek pedig Pál, Gergely és Bálint nevü gyermekei voltak.
Nem lévén e sorok feladata, a Zétényi Makó család további sorsát ecsetelni, előadásunkat ezzel megszakitjuk; szükséges azonban, hogy még a következőt kiemeljük:
Makay Dezső ur a «Turul» 1895. és 1896. évfolyamaiban a Csanád nemzetségről páratlan szorgalommal és a rendelkezésére állott kutfők teljes feldolgozásával irt dolgozatában (1896. évf. 124. l.) Csanád nb. Barnabás fiára Mihályra akad, kinek nyomait 1285-ig követi. Nagy valószinüséggel véli állithatni, hogy e Mihály tekinthető a XIV. században Zemplénmegyében felmerülő Makócsalád törzsatyjának. E mihálynak – véleménye szerint – fia azon Miketei János lehetett, kinek Makó és Mihály nevü fiai voltak; abból, hogy a Csanád nemzetségnek egyik tagja valamikor Makó bán volt, véli következtetni, hogy Miketei János talán a Csanád nemzetség sarja. E Makó szerző szerint a «Miketei», «Szentesi», «Zétényi» és «Krucsói» nevet viseli és ennek folytán mindazokat, kik magukat «Makó-fi»-aknak nevezik, a tőlük használt előnévre való tekintet nélkül Zétényi Makó-ivadékoknak veszi.
Miután már mostan oklevelek alapján czáfolhatatlanul bebizonyitottuk, hogy a Zétényi Makó család egyenes ősének Makónak nem János, hanem Pál az atyja, világos, hogy a Makay Dezső ur dolgozatában egynek vett Makó családok különböző eredetüek és hogy a szerzőtől összehalmozott adatok, a mennyiben tényleg a zemplénmegyei Zétényi Makókat illetik, a többi Makó családokat érintőktől szorosan megkülönböztetendők, a mi a figyelmes kutatónak nem éppen nagy fáradozásba fog kerülni.
***
Midőn Palóczi László országbiró 1446 november 1-én a Zétényi Makó Jakab, János, Benedek és Gergely által Szentes, Véke és Kerektó birtokok iránt Kiseszényi Pike Balázs ellen folytatott perben iktatást és vizsgálatot rendelt, mindkét fél állitásának bebizonyitására számos okiratot mutat fel, melyekből az eddig kifejtett genealogiai adatok kiderülnek; megtaláljuk azonban ezekben az okiratokban azt is, hogy nemcsak Mártonos bán utódai – a Vékiek – és fivérének Szentesi Pókának ivadékai származnak egy közös őstől, hanem hogy még egyéb nemzetségbeli rokonaik is vannak. Nemzetségük nevét pedig nem ismerjük.
Pike Balázs többiek között a következő okiratokat mutatta fel:
1. Eszényi András fia Andornok 1293-ban szentesi birtokrészét Lázár fia Abának adja el, mely eladásba nemzetségbeli rokonai: Póka fia Pál, Mártonos fiai Gergely és János, Péterke fia Dénes beleegyeznek.
2. Póka fia Pál kinyilatkoztatja 1301 október 31-ikén, hogy azon szentesi részbirtokot, melyet Andornok az előtt neki és fivérének, Gergelynek elzálogositott, ezen Andornok fiainak András és Miklósnak visszaadja.
3. Fennebbi Pál fiai előadják 1326. évi deczember havában, hogy a Homoka nevü birtokot, melyet Andornok fia Miklós bizonyos Bessenyő Péternek elzálogositott, e Pétertől visszaváltották.
4. Vékei Bánfi János és Szentesi Pető előadják 1333 szeptember 28-ikán, hogy a Miklós fia András részéről nekik zálogba adott birtokrészt (Szentes és Véke között) nevezett András birtokába visszabocsátják.
5. Miklós fiai András és János 1341 szeptember 15-ikén Eszény urai.
6. András fia Kiseszényi Pál és fiai Lőrincz és Péter 1396 november 15-ikén beleegyeznek abba, hogy Vékei Bánfi János unokái Erzsébet és Klára az atyjuk és ennek unokaöcscse után őket illető örökséget megkapják.
7. András fia Pál 1398 márczius 3-ikán Vékében s Kerektón nézve Makó fia János és fiainak osztályos rokona.
8. 1420 márczius 16-ikán találjuk, hogy a zétényi nemesekkel együtt Kiseszényi Pál fia Balázs szintén óvást emel a vékei birtoknak a király által történendő elidegenitése ellen.
9. Pál fia Eszényi Pike Balázs Báthory István országbiró előtt előadja, hogy ő Póka fia Pika fia Andornak fia Miklós fia András fia Pálnak a fia, Makó György pedig ugyanazon Póka fia Véty fia Péter fia Póka fia Póka fia Pál fia Makó fia Jánosnak a fia, mely leszármaztatást ellenfele, Makó György el is ismerte.*
1 Zichy-okmtár, IX. k. 123., 148. ll.
E genealogia annyiban tér el az eddig felsorolt adatoktól, a mennyiben 1293-ban Pike Balázs ősét: Andornokot nem Pika, hanem András fiának nevezték; de ha fontolóra vesszük, hogy anyakönyvi kivonatok hiányában akkori időben az okiratba foglalt leszármaztatási sorrendbe könnyen csuszhatott be hiba, hogy a Balázstól előadott sorrend Makó őseivel egybehangzik és Makó György, bár Balázsnak ellenfele volt, ez izenkénti leszármazást teljesen elismerte: akkor nincs okunk arra, hogy hitelességét kétségbe vonjuk, csakhogy azt következőképpen kell helyre igazitanunk: Tudjuk, hogy Pyka fiai András és Máté 1245-ben Véka 39eladásánál tanuk minőségében szerepelnek; ha már most e Pykában I. Póka hasonnevü fiára ismerünk, akkor a Pyka és Andornok közötti családtagot András nevü fiában nyerjük, a mi a kronologiai viszonyokkal is teljesen egyetértő.
Megkapjuk tehát a következő nemzedékrendi töredéket:
Szentesiek és Vékeiek I. Póka Kiseszényi Pike-család Véty Leány Pika Szentesi Péter 1228–1233 megkapja 1233-ban Zétényt Vékei Márton 1245 András 1245 Andornok 1293 Máté 1245 Mártonos bán 1265 Szentesi II. Póka András 1301 Miklós 1301–1326 Gergely 1293–1323 Vékei Bánfi János 1293–1339 Gergely Pető 1333 Pál 1293–1301 János 1341 András 1333–1341 Pál 1396–1398 Katalin 1349 István 1349 neje Palágyi Bóra 1389 Békés Péter 1349 Pető 1323–1326 neje Szelmenczi Bugyor 1333 id. János 1333 Makó 1323–1342 a zétényi Makó-család egyenes őse III. Póka 1323–1342 György 1377 ifj. János 1323–1377 Lőrincz 1396 Péter 1396 Kiseszényi Pike Balázs 1420 folytatja a családot Gál † 1396 el. Anna férje Botfalvi Dancs Fruzsina 1389 Erzsébet 1396 férje Helmeczi András Klára 1396 férje Helmeczi Gábor Tamás 1341–1364 Leány férje Hotykai Domonkos 1364 János 1371–1398 neje Legenyei Margit 1396–1409 Pál 1371–1377 Péter 1396 György 1396 Kelemen 1396 Jakab 1396 Jakab 1406 János 1406 Benedek 1406 Anna 1406 Gergely 1406 Pál 1406 Bálint 1406 folytatják a Zétényi Makó családot.
Végre még emlitendő, hogy Katómindszenti Bóza Péter 1418 október 1-én nagyanyja Izold (= Isawcz) után őt illető vékei és kerektói örökségét Makó unokáinak, Péter és Györgynek elengedi. Úgy látszik, hogy Izold Makónak a leánya.*
1 V. ö. Századok, 1873. évf. 247. l.
Dr. Wertner Mór.
