A Geregye nemzetség. (Második, befejező közlemény.)
117A Geregye nemzetség.
(Második, befejező közlemény.)
(Második, befejező közlemény.)
Balázs negyedik fia:
5. László. A Geregye nemzetség legkiválóbb sarja, aki családját a főranguak közé emelte, aki fokról-fokra haladva, az ország zászlósurai közt foglalt helyet, akit a sors az összes földi javakkal megáldott, hogy halála után családját annál sulyosabb megpróbáltatásoknak vesse alá.
Egervári László valószinüleg Egervárott született, hol atyja is lakott. Születési évét az 1469 május 8-ikán kelt oklevél alapján* 1430–35 közt kell keresnünk. 1443–65 közt Mihály bátyjával együtt részt vesz az összes közös birtokügyekben. 1464-ben már önállóan szerepel. Ez évben ugyanis panaszt emel Lukafalvai Luka János ellen, a Fancsika birtokán okozott károk miatt.*
* Orsz. ltár. Dl. 16.850.
* U. ott. Dl. 16.072.
1468-ban Somlyói Pétertől zálogba veszi Hetyét 75 arany forintért.*
* Hazai okmtár. III. k. 422. l.
1473-ban Geregye és Gyanó birtokát elzálogositja Polyáni Tamás, németujvári várnagynak.*
* Orsz. ltár. Dl. 17.442.
Neveltetéséről közelebbi adataink nincsenek, igy csak sejtenünk lehet azokat a körülményeket, melyek pályájára döntő befolyással voltak. Családja azon időtájt egyike volt Vas és Zala-vármegyékben a jómódu birtokos nemeseknek. Atyját kivéve minden előde közpályán szerepelt, ezek közül valószinüleg nagy hatással volt reá nagyatyja, Mihály, aki a család későbbi hatalmának alapját vetette le. Fivérei is már korán a közpályára léptek. Kelemen udvari jegyző, Mihály pedig Vas és Zala vármegyék alispánja volt. László sem maradhatott mögöttük, melyre nagy müveltsége, széleskörü ismeretei egyaránt képesitették. A 70-es évek ejelén a bácsi várnagyi tisztet töltötte be,* honnan csakhamar 1474 június 1-jén a váradi várnagyi és bihar-vármegyei főispáni méltóságban találjuk.*
* Magyar Nemz. Múzeum Kállai ltár. F. XV: 1203.
* Orsz. ltár. Dl. 17.617.
Mikor Ali bég 1474 február 7-ikén Váradot megtámadta, László valószinüleg Morvában volt, a király táborában.*
* Bunyitay, A Váradi püsp. I. k. 394. l.
Váradi várnagysága idejében a király az üresedésben levő váradi püspökség javainak igazgatásával bizta meg.*
* Orsz. ltár. 17.638.
E tisztében erélyesen lépett fel a «senki vagyonát» képező püspöki javak fosztogatói ellen, ezek közül Csáki Ferencz, Benedek és Mihály ellen pert inditott.*
* U. ott. N. R. A. 1556 : 21. és 31.
Mátyás király 1475 szeptember 8-ikán Diós-Győrött kelt levelével Zala vármegye ideiglenes főispánjává nevezte ki.* Ezen uj méltóságában alig egy évig müködött, mert 1476 október 4-ikén Garai Jób perében már mint horvát-szlavon-dalmát bán itélkezik.*
* U. ott. Dl. 17.720.
* U. ott. Dl. 17.876.
Még bihari főispánsága idejében elkezdte az ősei által szerzett vagyont gyarapitani.
1475-ben, zálog czimén beiktattatott a losonczi Bánffy család hunyadvármegyei javaiba.*
* Magyar Nemz. Múzeum gr. Forgách ltár.
Ugyanezen évben a vasvári káptalan beakarta iktatni Hegyfalva, Frankó, Girolcz, Gösfalva birtokába, mely beiktatás ellen Nádasdi Osvald és Zámbó János, gösfai Gös Benedek örökösei nevében tiltakoztak.*
* Sopron várm. okltár. II. k. 498. l.
Az ezen ügyben megindult per csak 1481-ben nyert végleges befejezést, mikor is Guthi Ország Mihály itélete következtében a fehérvári keresztesek konventje ezen év július 30-ikán Lászlót a per tárgyát képező birtokokba ujból beiktatta.*
* U. ott. II. k. 542. l.
A sikeresen befejezett per utján visszaszerzett birtokokat azonban már megelőzőleg bőkezü királyi adomány gyarapitotta.
Mátyás király, Egervári László érdemeit megjutalmazandó, 1476 szeptember 10-ikén, Maróthi Mátyus macsói bán fiörökösök hátrahagyása 118nélkül történt elhalálozásával a koronára visszaszállott Velike várát és tartozékait adományozta neki, s annak szabadalom-levélben leendő átirását is megigérte,* mely birtokokba a budai káptalan még ez év szeptember 25-ikén beiktatta.
* Hofkammer Arch. Misc. H. 15.454.
E nagyjelentőségü várhoz a következő helységek és birtokok tartoztak: Velike város, Nagy- és Kis-Kóthy, Zanócz, Gragyancz, Clyzócz, Sarrócz, Stooczpeker, a bennük szedett adókkal. Továbbá: Kurasyncz, Kalmathly, Voxyche, Pavenycze, Margarócz, Vocanthy, Rogozna, Quathycze, Zader, Benedhle, Sybenyk, Teegir, Povelycze, Zedlarycze, Zabathyna, Micsinovicz, Kovathythavecz, Glazsihovecz, Zthekolcz, Julythakothy, Hrosta, a Száva folyón levő gázlókkal, Crappa, Rozsavicza, Zlethenye, Padesno-Ustyhinyo, szintén egy gázlóval, Pretlocze, Puhoderno falvak, végül Thonichynovecz, Ilya, Cheglancz és Brezna puszták.
Október 23-ikán kiállitott szabadalomlevélben a király beleegyezését adta, hogy Velike és tartozékai Egervári László magvaszakadtával testvérére, Mihályra és ennek fiaira szálljanak.*
* Orsz. ltár. Dl. 34.033.
Mig Mátyás király haderejét a Frigyes császár elleni hadjárat teljesen lekötötte, az ország délkeleti részének védelme Egervári Lászlóra és Laki Thusz Jánosra hárult.*
* Gr. Teleky. XII. k. 32. l.
E téren szerzett érdemei elismeréseül a király 1380 október 8-ikén a körösvármegyei Nagy-Kemlék várát Brezovicza várossal, Kamethicsa, Gregoriovecz, Alsó-Perinovecz, Felső-Perinovecz, Gywrenocz, Lymbesthycza, mindkét Patak, Zelo, mindkét Krayathewecz, Borkovcz, Vyzok, Radesich, Jasovecz, Pysanovcz és Twykowcz helységekkel együtt 4000 arany forint értékben elzálogositotta neki.*
* U. ott. XVIII. k. 415. l.
1482-ben Buchai Mátyás után Szent-György, Vida, Bille, Récse, Kerethháza és Mindszent zalavármegyei, továbbá Ormándhida, Galdus, Egyes, Mindsent és Máthéfalva somogyvármegyei birtokokat örökölte, de az örökség átvétele ellen Bajnai Both András és János tiltakoztak, mire a felek a király elé idéztettek.*
* Orsz. ltár. N. R. A. 39 : 6.
1485-ben a király Bucsa, Peleske, Szent-Mihály, Várfölde, Liskó, Bessenyő, Szent-Lőrincz és Nagyfalu birtokokat adományozta Egervári Lászlónak.* Minthogy azonban ezekre Lábatlani vagy másként Dédi Gergely és Both János is jogot formáltak, a dolog perre került. 1486 április 21-ikén ez ügyben Both János király elé idéztetett.*
* Orsz. ltár. Dl. 19.931.
* U. ott. Dl. 19.138.
Mátyás időközben Nagy-Kemlék várát visszaváltotta Egervári Lászlótól,* s azt 1487-ben Both Andrásnak zálogositotta el,* Both János sem zaklatta többé Egervári Lászlót birtokperekkel.
* Pesthy Frigyes, Eltünt régi vármegyék II. k. 287. l.
* Csánki D., Kőrös várm. a XV. sz.-ban.
Mátyás király bőkezü adományain kivül még egyéb kitüntetésekben is részesité Egervári Lászlót, aki 1485-ben a királyi testőrség kapitánya,* 1490-ben pedig báni méltósága mellett még Szilézia és Lausitz kormányzója volt.*
* Orsz. ltár. Dl. 19.031.
* Hofkammer Arch. Misc. H.
A királyi udvarban találkozott Mátyás természetes fiával, Corvin Jánossal, köztük a nagy korkülönbség daczára benső barátság jellegével biró összeköttetés fejlődött, mely a Mátyás fényes udvarától kezdve egész a sirig tartott.*
* Schönherr Gy., Corvin J. 58. l.
Ennek daczára a Mátyás király halálával megindult trónküzdelmek közepett, Egervári László Ulászló pártjára állott. Maffeo milanói követ jelentése szerint ugyan pártállása nem volt ismeretes, de kétségtelen, hogy nem támogatta Corvin János trónjelöltségét. Miksa pedig nagy mennyiségü pénzzel sem tudta eltántorítani Ulászló hüségétől.*
* Orsz. ltár. Dl. 19.746.
Sőt a Miksa-párti urakat váraikban megtámadta és őket Ulászló hüségére kényszeritette, a pártütő Székely Jakab hadát pedig 1493 táján megsemmisitette.*
* Szalay L. III. k. 376. l.
1490 év végén, a török által fenyegetett Szlavonia védelmére, az akkoriban már teljesen megtört Corvin Jánossal lépett érintkezésbe,* vele közösen tanácskozott a következő év tavaszán meginditandó nagyobbszabásu hadivállalat dolgában.
* Schönherr Gy. id. m. 173. l.
119Ulászló első intézkedései épen nem voltak kedvezőek Egervári Lászlóra nézve. 1490 szeptember 23-ikén kelt rendeletével meghagyta neki, hogy a Frangepán Miklós terzatói gróftól és Bradach Györgytől Mátyás király halála után tőlük elfoglalt birtokokat adja vissza.*
* Orsz. ltár. Dl. 32.853. és 32.854.
Végre a fejedelmi kegy is tudomást vett nagy szolgálatairól, 1491 augusztus 20-ikán II. Ulászló király a zágráb-vármegyei Stynysnyák várát és városát adományozta neki, kikötötte egyuttal, ha e várat visszavenné, más várban megfelelő kárpótlást ad neki, ezenfelül hátralékos járandóságai fejében 20,000 forint erejéig Cruppa és Bihegh várakat kötötte le neki.*
* Hofkammer Arch. Misc. H.
A Miksa-párt ellen tett szolgálatait pedig Dombói Dávid Miksa-párti főur elkobzott javaival jutalmazta meg.*
* Orsz. ltár. N. R. A. 644 : 15.
Amint II. Ulászló Miksához közeledett, Egervári Lászlót is oldala mellett találjuk; 1492 márczius 7-ikén horvát, szlavon és dalmát főurral együtt elfogadja a Miksa és Ulászló között megállapitott békepontokat.*
* Tirnhaber III. k. 513. l.
A törökök előnyomulása Egervári Lászlót ismét a harczmezőre szólitotta.
A Karinthiában zsákmányoló török had ugyanis Horvátországon át igyekezett visszavonulni. Egervári László azonban erről idejekorán értesülvén, seregével a török martalóczok visszavonulási utját elállotta s őket szétverte. A győzelem jeléül török foglyokat és több zászlót küldött Budára.*
* Hofkammer Arch. Misc. H.
Ulászló ezen ujabb hadi tetteinek jutalmául Stynysnyák birtokában megerősitette, mely birtokba a zágrábi káptalan által 1492 márczius 24-ikén beiktattatott.*
* Orsz. ltár. Dl. 34.146.
Ez évben megveszi Ikrádi Bessenyődi János, Tamás és Miklós testvérektől 8000 aranyért a zágráb-vármegyei Kosztanicza várát, a hozzátartozó birtokokkal.*
* U. ott. Dl. 33.625.
A pénzszükében levő Ulászló ez évben még a tinnin-vármegyei Bihegh várát,* 1493-ban pedig Vitán és Csókakő fehérvármegyei várakat* zálogositotta el neki. Ez utóbbi birtokra vonatkozólag az örökösödési jogot nejére is kiterjesztette, utóbb még 2000 frt ujabb kölcsönt is vett fel azokra.*
* U. ott. Dl. 19 817.
* U. ott. Dl. 19.957.
* U. ott. Dl. 20.164.
A csókakői és vitáni várakhoz tartozó: Zár, Torna, Zámor, Csakkerén, Igar, Csorgó, Mór, Timar, Apostol, Váralja fehér-vármegyei, Gallya, komárom-vármegyei, Tarján esztergom-vármegyei, Alsó és Felső-Falkán veszprém-vármegyei és Bicske, Szent-László, Csapol pest-vármegyei birtokokba még ez év folyamán beiktattatott.*
* N. R. A. 593 : 32.
1493-ban letette a báni méltóságot, melyet Derencsényi foglalt el. Ulászló a tárnokmesterséggel kárpótolta, ez utóbbi méltóságot haláláig viselte.*
* Thallóczy, Raguza tört. 651. l. és az 1495. évi törvényczikkek záradéka.
1494-ben Pata várost és a hozzátartozó Poklosi, Milován, Keresztesut, Bassal, Véged, Erdőallya birtokokat nyeri királyi adományul,* mely birtokokba Ernuszt János kir. lovászmesterrel és ennek testvérével Zsigmond pécsi püspökkel egyetemben, ez év folyamán beiktattatott.*
* Orsz. ltár. Dl. 20.158.
* U. ott. Dl. 20.159.
Ez volt az utolsó szerzeménye.
Élete végszakában mind gyakrabban támadtak közte és szomszédai közt torzsalkodások.
1495 június elején Grabariczai Berizló Ferencz ellen emelt panaszt, Tomycza Pozsega-vármegyei város elfoglalása miatt.*
* U. ott. Dl. 32.247.
1495 augusztus 22-ikén Corvin János horvát bán esküre kötelezte Egervári Lászlót Szenthei Ferencz azon vádja ellen, hogy a panaszlónak szenthei birtokán hatalmaskodott.* Ez év szeptember 18-ikán viszont a kapornaki konvent panaszára vizsgálatot indit Bánffy János ellen, a Jakabfi-Jánosfalván elkövetett hatalmaskodások ügyében.*
* U. ott. Dl. 20.349-
* U. ott. Dl. 20.198.
Ez volt utolsó szereplése.
A két per végét már nem élte meg, 1496 január 27-ikén Szenthei Pál felmenti özvegyét 120és István fiát a Corvin János bán által hozott itélettel kötelezett eskü letétele alól.*
* Orsz. ltár. Dl. 10.386.
Egervári László mint államférfiu és mint katona is kiváló emléket hagyott maga után.
Bonfini, kivel személyes ismeretségben volt, haláláról ekkép emlékezik meg: «e derék és különös okosságu férfiu elhalálozását a dalmát köztársaságra nézve is veszteségnek tartom».
Szellemi müveltségét illetőleg Nagy Imre kiemeli, hogy Egervári László irni is tudott.*
* Századok. 1870. évf. 624. l.
Nagy népszerüségét legjobban bizonyitja ama körülmény, hogy Mátyás halála után a horvát-szlavon rendek az országos tisztségek betöltésénél követelték, hogy a király továbbra is hagyja meg őket Egervári László kormánya alatt.*
* Schönherr Gy., id. m. 165. l.
Vitéz katona volt. Már a Frigyes elleni háboruban magára vonta Mátyás király figyelmét. Nagy-Kemlék várát is azon költségei fejében nyerte, a melyeken a betörő török hadak ellen sereget állitott ki. Eleinte laki Thusz Jánossal együtt viselte a báni méltóságot, utóbb egészen rája hárult a Dráván tuli részek védelme. Utoljára Szilézia és Lauschitz kormányzójává nevezte ki Mátyás király. Mátyás királynak különös kegyeltje volt, iránta rendithetetlen hüséggel viseltetett s a király őt 1485-ben az udvari testőrség kapitányává nevezte ki.*
* Orsz. ltár Dl. 19.031.
Mint zászlósur gyakran tartózkodott Budán, hol fényes háztartása volt.*
* Csánki D. Mátyás udvara. 36,112 stb.
Egervári és velikei várai is pazarul voltak berendezve, e két utóbbi teljes hadi felszereléssel birt. Némi fogalmat nyujtanak e várakban talált ingóságoknak 1491-ben eszközölt összeirásai.*
* Orsz. ltár. Dl. 26.051. és 26.048.
Nagymennyiségü hadi felszerelésen kivül, főleg az egervári vár pompás berendezése köti le figyelmünket. Kristály üveg, kupák, serlegek, szőnyegek, almáriomok, képek, hintó, stbi akkoriban felette ritka és becses butordarabok fordulnak elő ezen összeirásokban, melyek Egervári László nemes izléséről és gazdaságáról tanuskodnak.
Ulászló nyomoruságos uralma alatt még illetménye se járt ki rendesen. Hátralékos tárnokmesteri illetménye az 1495. évi adó beszedése után fizettetett ki. A birtokaira 1494-ben kivetett 227 és fél frt havi adó pedig elengedtetett, minthogy hat darab aranyos szövetet és 300 darab sertést küldött a királyi udvarba.*
* Engel. Geschichte des Ungar. Reichs.
A tudomány és müvészet is hathatós pártfogót nyert benne. A budapesti egyetemi könyvtárában 71. sz. alatt őrzött XV. századbeli kéziratot, Guido de Columpna Historia Trojana czimü müvét Sztárai Máté még bihari főispánsága idejében az ő rendeletéből másolta le.
Egervárott saját festője volt: János mester, kinek müszerei a vár leltárába vannak felvéve. Ugyancsak az ő rendeletére másoltatott le: a «Gesta Romanorum» és «Historia Septem Sapientium» jelenleg szintén az egyetemi könyvtárban őrzött XV. századbeli két kézirat, melyek közül az utóbbi, Corvina maradványaival együtt 1879-ben került vissza Konstantinápolyból.
Mély vallásosságáról tanuskodik azon körülmény, hogy Egervárott a Boldogságos-Szüz tiszteletére klastromot és templomot épitett s oda is temettetett el két fiával.*
* Orsz. ltár. Dl. 12.468.
Egervári Lászlónak Rozgonyi Klárától, Rozgonyi János vajda és alsó-lendvai Bánffi Dorottya leányától két fia született. Idősebbik fia: II. László, aki 1492-ben Frangepán Bernát modrusi gróf leányát Isotát jegyezte el,* még atyja életében elhalálozott. Második fia: III. István 1496-ban szerepel első izben, midőn Szenthei Pál az elhalt atyja helyett leteendő eskü alól őt felmentette.
* U. ott. Dl. 19.787.
István is utódok hátrahagyása nélkül halt el.
Egervári László halála után a család kétszázados munkássága által összeszerzett roppant vagyon szétfoszlott. Rövid három évtized elég volt, hogy a család a leggazdagabb főranguak közül lesülyedjen a kisbirtokos nemesség közé.
Alig helyeztettek el Egervári László hült tetemei az egervári sirboltba, mint prédára leső vad, rontottak a közeli s távoli rokonok, osztályos atyafiak és szomszédok a kiskoru (III.) István örökségét képező birtokokra, hogy 121azokból különféle jogczimek alatt minél nagyobb részt kaparithassanak meg maguknak.
Az özvegy, Rozgonyi Klára asszony először lett hütlen nagynevü férje emlékéhez. Már 1496 február 21-ikén mint Kanizsai György neje, Egervári Bereczk tinini püspökkel, szerződésre lépett, melynek erejénél fogva Kanizsai György Egervárt, tartozékaival együtt, két fancsikai szőlő kivételével átadta Bereczknek. Ha azonban István a tizenkettedik évét elérné, az összes vagyont neki visszaadják. A kiskoru árva halála esetére Kanizsai Csókakő, Vitán, Stynysnyák várakra és Pata városra tartott igényt.*
* Orsz. ltár. Dl. 26.556.
Eltekintve attól, hogy az özvegy második házassága Egervári László halála után legfeljebb csak néhány hónap mulva köttetett, s igy magában véve is szabálytalan volt, de más tekintetben sulyosabb következményekkel járt. Kanizsai György első neje ugyanis, szintén Bánffy leány volt, ennek testvérétől, Dorottyától származott Klára asszony.
Egervári Bereczk pedig valószinüleg szemet hunyt a dolog felett. De az egyház Kanizsai György házasságáról csakhamar értesülvén, őt átok alá vetette, mely alól csak hosszas utánjárás után, 1497-ben mentetett fel a veszprémi püspök által.*
* U. ott. N. R. A. 643 : 20.
Egervári László kiskoru árváját e közben teljesen magára hagyták. A nagyszámu várnép, gazdatisztek s cselédség csakhamar beletörődött az uj helyzetbe. Csak néhány régi hü ember karolta fel a kiskoru érdekeit. Apáthi Tamás egervári várnagy 1496-ban felemelte tiltakozó szavát az ellen, hogy Rozgonyi Klára, Rozgonyi Dorottya és Egervári Bereczk, a kiskoru bárhol található, de különösen a gyöngyösi és a hévizvölgyi birtokait Erdődi Tamásnak elidegenitsék.*
* U. ott. Dl. 20.512.
A nagyszámu rokonság, osztályos atyafiak kielégitése még hátra volt.
Szerdahelyi Imrefi János az általános zürzavart felhasználva, 1496-ban Csókakő várát elfoglalta, de Kanizsai György erélyes fellépésére visszaadni kényszerült.*
* U. ott. Dl. 20.383.
Csányi Balázszsal és Miklóssal, aki Egervári Lőrincz után tartott igényt az osztályra, 1496 november 18-ikán a kiskoru István az Egervári család többi tagjainak közbejötte mellett kiegyezett.* A Tamás ágából származó Egervári János fiát, Lőrinczet pedig 1498-ban elégitették ki.*
* Magyar Nemz. Múzeuj ltár. Reg.
* Orsz. ltár. Dl. 20.725.
Egervári Bereczk püspök e közben egészen berendezkedett Egervárában. Kérelmére II. Ulászló király az egervári jobbágyoknak adó és vámmentességet engedélyezett.*
* U. ott. Dl. 20.518.
Ugyanezen évben Egervárának ujév napja utáni szerdán tartandó országos vásárt engedélyezett.*
* Orsz. ltár. Dl. 20.519.
Kanizsaiék azonban gazdálkodásával aligha voltak megelégedve. Mert már 1498-ban panaszt emelnek ellene, hogy a várban «mindenféle pusztitásokat» vitt végbe, s a klastrom számára szükséges épületanyagot elhordatta.* Klára asszony szenttamási (zala-vármegyei) birtokába pedig betört, s onnan 5 hordó bort és 20 ökröt vitt el.* Utóbb az egész birtokot is elfoglalta.*
* U. ott. Dl. 20.668.
* U. ott. Dl. 20.780.
* U. ott. N. R. A. 19 : 5.
Ez utóbbi ügyben a vasvári káptalan 1490-ben teljesitett vizsgálatot.*
* U. ott. N. R. A. 1559 : 85.
Ezzel szemben Egervári Bereczk Kanizsai György és neje ellen 1497 április 10-dikén panaszt emelt a király előtt, hogy a kiskoru Egervári István birtokainak átvétele iránt 1496-ban kötött szerződést megszegték.* Hogy a panaszló püspököt megengesztelje, Kanizsai Györgyné Velike várát és tartozékait (Vasvarócz, Csermycze, Buthkafölde, Bukovcz birtokokat) el akarta neki adni, de ezen szándékát Czubini Miklósnak a kiskoru István nevében tett tiltakozása meghiusitotta.*
* Orsz. ltár. Dl. 20.556.
* U. ott. Dl. 34.255.
Mig Kanizsainé és Egervári Bereczk egymással viszálykodtak, Egervári László hagyatékát másfelől is komoly veszedelem fenyegette.
Az 1498. évi országgyűlés ugyanis, Therzat és Neretva várak elvesztéséért a felelősséget 122Egervári Lászlóra háritván, megbüntetését (a XII. t.-cz. 2. §-ában) törvénybe iktatta, hozzátevén, hogy a király ne kegyelmezzen meg neki.
E törvényczikk mindenesetre jellemző amaz országgyűlés tagjaira. Hiszen nekik tudniok kellett Egervári elhalálozásáról, és igy nem átallották halló porában megrágalmazni azt a férfiut, kinél önzetlenebb és odaadóbb hive alig volt Ulászló királynak.
Egervári László javainak elkobzása, amire e törvény czéloz, nem hajtatott végre. Kanizsai Györgynek, mint alább látni fogjuk, elég oka volt közbelépni s igy annak semmi jelentősége nem volt.
Klára asszony meg Bereczk püspök 1498-ban ott kezdték megint el a viszálykodást, a hol 1497-ben elhagyták. Bereczk püspök ugyanis ez évben betört Klára asszony gösfalvai, rezneki és egervári birtokaiba s onnan gabonanemüeket rabolt össze.*
* Orsz. ltár. Dl. 20.788.
Geréb Péter országbirónak más dolga sem akadt, mint a panaszosokat perbeidézni. A hiteles helyek meg egyre-másra tartottak vizsgálatokat.
Ez év deczember 24-ikén a kapornaki, deczember 30-ikán pedig a zalavári konvent által beterjesztett jelentésnek* Klára asszony panaszainak alaposságát igazolták. Deczember 31-ikén pedig a vasvári káptalan tesz jelentést arról, hogy Bereczk az egervári klastrom épitési anyagát elhordatta.*
* U. ott. Dl. 20.781. és 20.707.
* U. ott. Dl. 20.783.
Következő évben (1499) Bereczk püspök kifizette tartozását,* mire egyidőre szünet állott be a peres atyafiak közt.
* U. ott. Dl. 20.789.
De erre szükség is volt, mert a Csabi nemzetségből leszármazott Szentandrási Páris Bertalan fiai, Herbord és Miklós, továbbá Szentandrási Monthor János, Pelbárt és Miklós egész csendben elhelyezkedtek a még Zsigmond király által e nemzetségektől elkobzott s az Egerváriaknak adott birtokokba. Az előbbiek Szentandrást, Széplakot, az utóbbiak Reszneket, Szentgyörgyöt foglalták el.
A vasvári káptalan 1504 január 15-ikén Bereczk püspök kérelmére kiadta neki a Reznek, Szent-György, Galsa stb. birtokokra vonatkozó elveszett iratokat.*
* Magyar Nemz. Múzeum ltár. Reg.
Mikor azután Bereczk és István az oklevelek alapján magukat a birtokokba beiktattatták, a Szentadnrásiak 1504 márczius 9-ikén a kapornaki konvent előtt óvást emeltek,* mire a király őket 1504 október 6-ikára maga elé idéztette.*
* Orsz. ltár. Dl. 21.402.
* Magyar Nemz. Múzeum ltár. Reg.
Mig a per tartott, a Szentandrásiak tömérdek kárt okoztak a peres javakon. Rokonukkal, Kávássi Lászlóval együtt betörtek Szent-György birtokába s ott nyulásztak, az elfogott vadakat pedig magukkal vitték.*
* Orsz. ltár. Dl. 21.373.
A Szentadrássiak különben mindent elkövettek, hogy a pert minél tovább huzzák-halaszszák, 1506-ban ujra megidéztettek, de távollétük miatt tárgyalás nem volt tartható.*
* U. ott. Dl. 21.613.
E perlekedések közepett Egervári István 1504-ben Dombói Dáviddal, 1505-ben pedig Bodolóczy Budor Györgygyel, bizonyos horvátországi birtokperekben kiegyezett.*
* U. ott. Dl. 21.280. és 21.398.
Bereczk püspök pedig uj adományokkal gyarapitotta birtokait. 1506 november 28-ikán István és János testvéreivel együtt királyi adományt nyert Szentgyörgyvölgyi Kis Jakab, János, Mihály, Loránt, továbbá Dédesi János és Antal, Szentgyörgyvölgyi Csete György, Németfalvi Dyenes Péter és Miklós elkobzott javaira,* a kik a káptalani kiküldötteket egy vizsgálat alkalmával megverték.
* U. ott. Dl. 21.640.
Kanizsai György, aki kezdettől fogva arra törekedett, hogy az Egervári-javakat magának megszerezze, 1507 június 10-ikén Klára asszonytól született fia Kanizsai László nevében a fehérvári keresztes vitézek konventje elött kölcsönös örökbefogadási szerződést kötött Egervári Istvánnal. Ezen szerződés szerint az egyik család magvaszakadtával a birtokok a másikra szállanak. Továbbá Kanizsai 14,000 frt fejében leköti Sempthe várát és a körös-vármegyei Vasmegyericze kastélyt tartozékaival, Egervári István 123pedig szintén 14,000 frt erejéig leköti Velike várát és tartozékait, továbbá Stynysnyák várát, Csókakő és Vitán fehérmegyei és Pata somogymegyei városokkal, mely birtokokat a jelzett összegekért a király a szerződést kötő felek egyikétől vagy másikától visszaválthatja.*
* Orsz. ltár. Dl. 21.785..
Ezen örökbefogadási szerződést Ulászló király még ezen évben megerősitvén,* az örökbefogadók 1508. év folyamán egyetemlegesen beiktattattak Csókakő, Vitán városokba, továbbá Stynysnyák és Velike várakba és tartozékaiba.*
* U. ott. Dl. 21.724.
* U. ott. Dl. 21.818, 34.263, 34.262.
A birtokokat amugy is Kanizsaiék kezelték. István a budai királyi udvarban szolgált,* hol pénz dolgában gyakran megszorult, (a nagy uradalmakból befolyó jövedelmet Kanizsaiék dugván zsebre), irt is anyjának pénzért, aki udvarnoki minőségben szolgáló fiának pénz helyett egy hordó finom olajat, két köteg tengeri halat és egy pár sarut küldött.*
* U. ott. Dl. 24.629.
* U. ott. Dl. 24.629.
Borsodmegyei jószágát, Gyöngyöst pedig anyja eközben Erdődi Bakócz Tamás esztergomi érseknek akarta eladni, a mi ellen István a király előtt tiltakozott.*
* U. ott. Dl. 21.877.
A mint az örökbefogadási szerződésnek hire ment, csakhamar élénk mozgalom támadt a rokonok közt. Elsősorban Rozgonyi István s ennek fia Péter óvást emeltek Csókakő és Vitán eladományozása ellen.*
* U. ott. Dl. 21.847.
A szintén tiltakozó Egerváriakat pedig Kanizsai azzal igyekezett megnyugtatni, hogy Stynysnyák és Velike várakat, melyeket eddig maga kezelt, 1509-ben Egervári Istvánnak visszaadta.* István ezuttal valószinüleg nagykorusittatott. S a mint átvette birtokainak kezelését, elsősorban az egyes elfoglalt birtokok visszaszerzését tüzte ki czélul.
* U. ott. Dl. 32.826.
A néhai Gorbonukfői István-féle javak visszaszerzése ügyében Kanizsai György és Klára asszony 1509 deczember 31-ikén kelt levelükkel tanácsokat adnak neki.*
* U. ott. Dl. 22.365.
A per kimenetelét nem ismerjük. István azonban a veszendőbe ment javak visszaszerzése helyett még a meglevőket is elzálogositotta.
1510-ben a Zágráb vármegyében fekvő Luka, Podvorecz, Lippič birtokait várnagyának 600 arany forintért lekötötte.* 1511-ben Kanizsai Lászlóval együtt adományt nyert Csókakő várába, de ebből nem sok haszna lehetett, mert Ulászló király ugyanezen évben Csókakőt Gergelylaki Mózesnek adományozta.*
* Orsz. ltár. Dl. 21.986.
* U. ott. Dl. 22.178 és N. R. A. 1018 : 54.
István ezen adománylevélben szerepel utoljára, 1512 január 28-ikán már néhai.*
* U. ott. Dl. 22.271.
Halálával Egervári Bereczk püspök és Kanizsai György özvegye, Klára asszony közt ujból megkezdődött a küzdelem Egervári István hagyatékainak megszerzése felett.
Bereczk püspök 1512 január 28-ikán panaszt emelt, hogy a néhai István egervári részeit Klára asszony lefoglalta.
Márczius 7-ikén Bereczk püspök rokonával Szerdahelyi Imreffi Mihály allovászmesterrel együtt beiktattatott Gösfalva, Hegyfalva, Szent-Tamás részeibe és a fancsikai malom fele részébe,* ez ellen, valamint Stynysnyák várának elfoglalása ellen meg Klára asszony tiltakozott.*
* U. ott. Dl. 22.264.
* U. ott. Dl. 34.159.
Egervári Bereczk és Imreffi Mihály nem hagyták igazukat, hanem keresetet inditottak Klára asszony ellen, a ki a nekik adományozott birtokokat mindeddig elfoglalva tartotta.*
* U. ott. Dl. 22.286.
Klára asszony gazdatisztje, Csutor Tamás ezalatt elpusztitotta Bereczk püspök fancsikai «tilos erdejét», az egervári várkastélyt kiraboltatta, Szent-György birtokán többrendbeli károkat okozott.*
* U. ott. Dl. 22.369.
Másik gazdatisztje, Budor András tanácsára pedig, fia Kanizsai László részére Velikét, melyet még Egervári Balázs nem foglalt el, csakhamar kézrekeritette.*
* U. ott. Dl. 22.339.
Egervári Bereczk ezalatt meg Vasvaróczot birtokába vette.
124Budor András mindezeket hüségesen bejelentette asszonyának, egyuttal tanácsot adott neki, hogy a még az el nem foglalt Csezmicza, Dobonik, Zela stb. körös-vármegyei javakra szerezzen mielőbb királyi adománylevelet a fia számára.*
* Orsz. ltár. Dl. 22.345.
A közbelépés használt. Perényi Imre nádor parancsára a zágrábi káptalan Kanizsai Lászlót még 1512-ben beiktatta Stynysnyák és Velike várakba s ezeknek Zágráb, Körös- és Góra vármegyékben elterülő tartozékaiba.*
* Hazai okmtár. V. k. 409. l.
1513-ban azonban mégis megbékéltek valahogy. Klára asszony és fia Kanizsai László ez évben megjelenvén a vasvári káptalan előtt, az Egervár, Vasvarócz, Szenttamás, Gösfalva, Hegyfalva, Hegyes puszta és Csezmicze birtokokra vonatkozó adományleveleket Egervári Bereczk püspöknek és Szerdahelyi Imreffi Mihály királyi allovászmesternek kiszolgáltatták.*
* Orsz. ltár. Dl. 22.393.
Egervári Bereczk pedig ezzel szemben Kanizsai Lászlót testvéréül fogadta, és neki egy egervári nemesi házhelyet adott, egyuttal az egervári kolostor feletti kegyuraságot fele részben reája ruházta.*
* U. ott. Dl. 22.468.
Kanizsainé tehát czélt ért, mert sikerült végre neki második házasságából származó fiát az Egervári-örökségbe becsempészni.
Bereczk még tovább ment, 1515-ben Velike, Csókakő és Sempthe várakra vonatkozó összes jogait Kanizsai Lászlóra ruházta át.*
* U. ott. Dl. 22.695.
Az özvegygyel helyreállt békét Bereczk most arra használta fel, hogy másfelé kereste igazát.
1515-ben Nádasdi Darabos Osvaldot és Nádasdi Nádasdy Mártont perbeidézteti.*
* U. ott. Dl. 22.708.
1516-ban meg Szapolyai János erdélyi vajda ellen perel, a ki egy szökött jobbágyát visszatartotta.*
* U. ott. Dl. 22.835.
Ugyanezen évben János testvérével, az egervári kapitánynyal együtt tiltakozik bizonyos hamis személyek ellen, az ő birtokai ügyében tett örökvallásokat illetőleg.*
* U. ott. Dl. 22.820-
A következő évben (1517) János fivérével gyült meg a baja.
Az egyenetlenkedés Egervár birtoka iránt megindult perből keletkezett, mely ügyben Vas vármegye szolgabirái 1517 június 22-ikén Egervári Jánost megidézték.*
* Orsz. ltár. Dl. 22.932 és 22.931.
De mert János azt a sok jótéteményt, melylyel a püspök testvére őt elhalmozta, azzal hálálta meg, hogy a püspököt uton utfélen gyalázta, sőt halálosan fenyegette, Egervári Bereczk megbizásából Telekesi Bedöch Dénes 1518-ban őt a püspököt megillető összes javakból kitagadta, Egervárából pedig kiutasitotta.*
* U. ott. Dl. 25.054.
Egervári János ekkor a királyhoz ment panaszra, azzal vádolván bátyját, hogy bizonyos őtet is megillető részbirtokokat eladott Polyáni Osvaldnak, továbbá, hogy az egervári klastrom feletti kegyuri jog fele részét Kanizsai Lászlóra ruházta át, végül, hogy mindkettőjüket közösen megillető gösfalvai brtokba Bereczk, János fivérének kizárásával magát beiktattatta.*
* U. ott. Dl. N. R. A. 6 : 3.
A megkezdett perben Lajos király Bereczk püspök jogainak védelmére meghagyta a vasvári káptalannak, hogy az Egervári János által kivett oklevelek másolatait Bereczk püspöknek adja ki.*
* U. ott. Dl. 23.026.
Bereczknek nem volt szerencséje pöreivel. 1519 október 10-ikén eddigi ügyvivője Telekesi Bedöch Lőrincz ellen hütlen ügyvitel miatt vizsgálatot kért.*
* U. ott. Dl. 23.241.
Élte végszakában még Alsólindvai Bánffi Zsigmond és Jakab, továbbá Széchy Tamás és Kerecsényi Pál, illetve ezek megbizottai ellen többrendbeli hatalmaskodások miatt panasz emelt. Ugyanezen évben (1520) Dénesfalvi Lászlót idézteti meg egy szökött jobbágy kiadatása ügyében.*
* U. ott. Dl. 23.439, 23.397 és 23.361.
1523 április 11-ikén már néhainak mondatik.*
* Egerváry Gyula ur oklevélgyüjteménye.
A mint halálának hiréről János, a megtagadott testvér, a ki élete végszakát pereivel keseritette meg, értesült, csakhamar Egervárott termett, 125mely várat Szerdahelyi Imreffi Mihály, Bereczk unokaöcscse keritett kézre. János a csázmai káptalanhoz fordult panaszával, követelvén Bereczk hagyatékának átadását, a mit Imreffi Mihály, igen jól érezvén magát Egervárában, megtagadott.* A megkezdett perben Kanizsai László semleges maradt, csak arra várt, hogy a két viszálykodó rokon közt, királyi adomány utján, minél nagyobbrészt kaparithasson magának Bereczk hagyatékából.
* Orsz. ltár. Dl. 23.773.
Mig a per folyt, II. Lajos király Velike és Stynysnyák várakat 1523 június 17-ikén bélteki Drágffy János temesi főispánnak adományozta.*
* U. ott. Dl. 34.191.
Ez adománylevélben II. Lajos nem átallotta a már 28 évvel elhalt Egervári László emlékét az árulás vádjával beszennyezni.
A királyi adománylevél szövege szerint, minthogy egyfelől Neretva várának elvesztéseért a felelősség Egervári Lászlóra nehezedik, másfelől mert magtalanul halt el, ezen várak adományozási joga visszaszállott a koronára. Mindenesetre jellemző II. Lajos királyra, hogy csupán puszta vádak alapján Egervári Lászlót árulónak nyilvánitotta,* holott ezt még az 1498. évi törvényczikkek szerkesztői sem merték ráfogni. Kanizsai László, Vas vármegye főispánja pedig úgy elégittetett ki, hogy Drágffy János 1524 márczius 16-ikán vele osztályos egyességre lépett, a mit a király is megerősitett.*
* Az oklevél szerint: eiusdem castri amisisse fertur.
* Magyar Nemz. Múzeum Reg.
A Kanizsai családot ugyanazon végzet érte mint Egervári Lászlóét. Kanizsai László egyetlen fia Ferencz ifjan elhalálozott. Leányát Orsolyát, Nádasdy Ferencz országbiró, horvát bán vette el, miáltal Egervári László hagyatéka tulnyomórészt a Nádasdiakra szállott.
Egervári Bereczk testvérei közül csupán (VI) János ád magáról életjelt; 1528-ban Egervára és a hozzátartozó birtokok elfoglalása miatt pert inditott Kanizsai László és fia Ferencz, valamint Szerdahelyi Mihály ellen,* 1533-ban Horváth János ellen emelt panaszt a bátyjának hagyatékában talált oklevelek eltulajdonitása miatt,* a mohácsi vész utáni időszakban azonban az ősi birtokok visszaszerzése iránt megindult küzdelemben hathatós támaszt talált a Tamás ágából leszármazott (VII) Jánosban.
* Orsz. ltár. N. R. A. 10 : 91.
* Vas várm. ltár. Egerváry csal. ltár. C. l. I. k. 1. l.
János volt tehát az egyedüli, a ki Mihály fiai közül a mohácsi vészszel hazánkra zuduló fergeteget keresztül élte, és a még néhány évtized előtt fényes szerepet vitt ág utolsó sarjaként, jogait a már régebben a kisbirtokos nemesség közé sülyedt Tamás ágára ruházta, miáltal a nemzetség elveszett ősi javai visszaszerzésének feladata, VII. Jánosra és utódaira hárult.
