II. Az Ákos nemzetség.
II. Az Ákos nemzetség.
Az Ákos név a török-tatár ak, agh, kún ag, ah (=folyni) igéből származik; jelentése: folyam, melyet az azonos értelmö Oghuz (Agyasz) névvel fölváltva használtak őseink.*
5 Turul, 1891. évf. 53. és 113. ll.
Nagy Iván szerint* régi gyökeres kún nemzetség – de mire alapitja ezen állitását, nem mondja. Wertner szerint* kétséget nem szenvedhet, hogy e nemzetség ősi fészke Biharmegye. Igaz, de nem egészen szabatos állitás. Mert tekintetbe véve azt, hogy ősi birtokuk Ákos(-monostora) Közép-Szolnokmegyében az egyetlen monostoros hely, melyet ezen nemzetség birtokai között találhatunk s igy valószinüleg a nemzetség ősi temetkező helye is, az Ákos nemzetség legősibb birtokait Ákosmonostora körül, a Kraszna folyam mentén kell keresnünk.
6 M. O. csal. I. k. 12. l.
1 Turul 1899. 112. l.
II. István országnagyjai sorában van 1124-ben Ákos is; a görög háboruban fogságba jutott 1128-ban Ákos ispán.* Ugyanőt emlitheti Kinnamos, mint II. István legkiválóbb emberét (.. dib I.).* 1136-ban a nagyok között megint egy Ákos szerepel; 1138-ban Ákos bihari főispán, 1146-ban országnagy.*
2 Turul, 1899. évf. 112. 1.
3 Turul, 1891. évf. 113. l.
4 Fejér, Cod. Dipl. II. k. 80., 88. ll. – Wenzel. Arpádk. uj okmtár, I. k. 57. l. – Knauz, Mon. eccl. Strig. I. k. 97. l.
Vajjon 1124-től 1146-ig mindig csak egy és ugyanazon személyről van-e szó, nem tudni; én valószinünek tartom. «A fődolog, hogy egy Ákos nevü országnagy 1138-ban Biharmegye főispánja s hogy ez mindenesetre az Ákos nemzetségnek ha nem is őse, de biztossággal kimutatható első tagja.»*
5 Turul, 1899. évf 112. l.
Ákos nb. Majnolt 1124-ben az országnagyok között szerepel.* Őt ütötték agyon vak Béla emberei 1132-ben az aradi (Ungm.)* gyülésen.*
6 Fejér, II. k. 80. l.
7 Pauler id. h. I. k. 477. l.
8 Bécsi krónika.
Az Ákos nemzetségnek öt ágát ösmerjük. Máté ágát, Erne ágát, a toroczkói, ákosmonostori és álmosdi ágakat.
Máté ága* nagyobbrészt Gömörbe származott el; ősi birtokai közül eddig csakis a biharmegyei Kassadot és Vasadot ösmertük.* De Máté ágából származtak az Ó-Marjaiak is. Ezen család birtokaiul ismerjük: Balkányt, Cséfánt, Gálhídát, Gyapolyt, Henczhidát, Kaszateleket, Kerekegyházt, 155Környét, Ó-Marját, Rábét, Sárhidát, Uj-Marját, Vasadot (fele részben), Zsadányt, mind Biharmegyében.*
9 Wertner, Magyar nemzetségek, I. k. 70. l. Turul, 1899. évf. 112-113. ll.
10 Anjoukori okmtár, III. k. 260. és V. k. 384. ll.
1 Bunyitay, A váradi püspökség tört. III. k. 277-278. ll., hol nemzedékrendjük is meg van.
Már most tekintetbe véve azt, hogy Vasad mint Ákos nb. Detre fia Benedek fiai László, János, Miklós és Péter birtoka szerepel, kik azt 1336-ban nemzetségbeli rokonaiknak, Bebek Domonkos fiainak engedik át, részben pedig (a fele) az Ó-Marjaiak birtoka, továbbá, hogy az Ó-Marjaiak birtoktestét félholdalakban az Ákos nb. álmosdi Csire család birtok tömbje (Álmosd, Vértes, Pályi, Bagos, Fejértó, Konyár, Pocsaj) veszi körül, végre tudva azt, hogy Máténak három fia volt, kik közül – Ákos pap lévén – kettő alapitott családot, s ezek egyike Fülöp (1243-44), kinek fia volt Lukács (1261-90) s e Lukácstól unokája II. Lukács (1334), s hogy az Ó-Marjaiak őse Lukács fia Lukács (1342-48), kétségtelen, hogy az Ó-Marjaiak Fülöptől származtak le. (L. az I. táblán.)
Tehát Máté ágának ősi birtokaiul tekinthetjük a fentebb elsorolt Balkányt, Cséfánt, Gálhidát, Gyapolyt, Henczhidát, Kassadot, Kaszatelkét, Kerekegyházát, Környét, Ó-Marját, Rábát. Sárhidát, Uj-Marját, Vasadot, Zsadányt.
A pelsőczi Bebek és Csetneki családok czimere: lebegő (néhol a pajzs alapjából emelkedő), szára végén szélesedő patriarcha-kereszt, tetejére illesztett strucztoll-forgóval (néha a nélkül); sisakdisz: előtünő koronás szűz, fogaival kétoldalt fejjel egymáshoz fordult, felfelé s farkával lefelé kanyarodó halat (pisztrángot) tart.*
2 Wertner, Magy. nemz. I. k. 71. l.
Az Ó-Marjaiak czimerét nem ösmerem; a méhi és karancssági Sági család czimeréről sincs tudomásom, de Nagy Ivánnál találjuk Cselén fia János pecsétjét (nagyon rosszul lerajzolva); a pecsétből csakis a két halra lehet ráismerni.*
3 Id. h. III. k. 127. l.
Mint Erne ágának (l. a II. táblán) ősi birtokát említik Albist (=Alba), Vasadtól délre, és Mérket, Szatmárban, az ecsedi láp nyugati szélén.* De ősi birtokaik lehettek Ákosmonostora körül is, mert a IV. Béla által adományozott Terebes (Tőke-Terebes)* Ákosmonostora vidékén fekszik, s ezen egyes falu adományozásának csak úgy lehet valami értelme, ha már ott Ernének más birtokai is voltak. Sőt nagyon is valószinü, hogy maga a régi birtokos, Pór is, Ákos nb. volt.
4 Wenzel. X. k. 378. l.
5 Fejér. IV/II. k. 92. 1.
Az Erne ágnak ősi birtokai tehát: Albis, Mérk, Tőke-Terebes vidékén.
Az Erne ág czimere ösmeretlen.
A toroczkói ág (l. a III. táblán) nagyobbrészt Erdélyben volt birtokos. De Biharban is volt birtoka: Gyéres,* Nagy-Váradtól nyugatra.
1 Anjoukori okmtár, II. k. 243. 1.
Czimere idáig ösmeretlen.
Az ákosmonostori ág (l. a IV. táblán) ősi birtoka: Ákosmonostora, Közép-Szolnokmegyében.* Az ezen ágból származott peleskei Eördögh család czimere: kék mezőben aranygriff, felemelt jobbjában lángoló vörös szivet tart. Sisakdisz: a növekedő griff.*
2 Zichy okmtár, II. k. 15. l.
3 Wertner, id, h. I. k. 71. l.
Ezen czimer, tekintetbe véve a Bebek, Csetneki czimert, ősi czimer nem lehet.
Az álmosdi ág (1. az V. táblán) ősi birtokai lehettek:* Biharmegyében: Álmosd, Bagos, Csir-Ősi, Fejértó, Hosszu-Pályi, Kekucs, Konyár, Monostor-Pályi, Nagy-Mihály, Penészlek (inkább Szatmárban), Pocsaj, Szent-Miklós (inkább Szatmárban), Vértes; Belső-Szolnokmegyében: Csány, Ete, Hadad, Kőrös, Paczal, Peér, Szopor, Sző-Demeter, Ujlak, Usztató.
4 Bunyitay i. h. III. k. 195. l.
Az álmosdi Csire család czimerét nem ösmerem, bár zöld viaszba nyomott pecsétje feltalálható a Kállay család levéltárának egy 1406. és 1432. évi oklevelén.*
5 Bunyitay, id. h. III. k. 194. l.
6 Kandra Kabos; A váradi regestrum, 260. 1.
7 U. ott, 307. és 394. ll.
Ha a birtokviszonyokat összefoglaljuk, a következő birtoktömböket különböztethetjük meg:
1. A rábéit: Cséfány, Balkány, Környe, Rábé, Sárhida, Zsadány, Gyéres, valamennyi a Berettyó és Sebes-Kőrös környékén.
2. Az ákosmonostorit, mely két birtoktestből állott:
a) az álmosdiból: Haláp, Bagos, Monostor-Pályi, 156Hosszu-Pályi, Fejértó, Konyár, Henczhida, ó- és Uj-Marja, Kaszatelek, Pocsaj, Vértes, Gyapoly, Kerekegyháza, Álmosd, Ér-Mihályfalva, Penészlek, Vasad, Albis; ezek a birtokok a Berettyó és Ér folyók mentén vagy legalább is közelében feküdtek.
Ezen birtoktest Henczhida és Gyéres között függött össze a rábéi birtoktömbbel;
b) az ákosmonostoriból: Tőke-Terebes vidéke, Kraszna-Szent-Miklós, Ákosmonostora, Szopor, Ujlak, Ér-Kőrös, Ete, Pér, Paczal, Usztató, Csány, Sződemeter, a Kraszna és Ér folyók, Hoszaszó és Cseholyi patakok mentén vagy közelében.
Ezen birtoktest egyrészt a Vasad, Ér-Mihályfalva és Ete, Ér-Kőrös között, másrészt Ér-Mihályfalva, Vasad és Kraszna-Szent-Miklós között függött össze az álmosdi birtoktesttel.
3. A kakucsi birtoktestet: Kakucs, Csir-Ősi, a Sebes-Kőrös mentén.
4. A mérki birtoktestet az ecsedi láp mellett. Az Ákos nemzetség czimere az idáig közölt adatokból még meg nem határozható.
