Der Adel der böhmischen Kronländer. Vcn August von Doerr. Prag, Řivnáč, 1900. 372. l.
E czim alatt egy igen becses kézikönyv hagyta el nemrég a sajtót, mely a cseh-morva-sziléziai nemesség történetének, genealogiájának és heraldikájának valóban nélkülözhetetlen segédeszköze. Magában foglalja mindazokat a nemesitéseket és rangemeléseket, melyek az osztrák belügyminiszterium nemesi levéltárában őrzött u. n. Saalbuchokban a cseh korona tartományaira vonatkoznak. Hogy e könyvek mily nevezetes forrást képeznek a cseh nemességre, kitünik abból, hogy Doerr nem kevesebb mint 2174. oly czimereslevelet és rangemelést talált bennök, melyet Schimon 1859-ben kiadott, s a cseh, morva és sziléziai nemességet tárgyaló munkájából hiányzanak.
Bevezetésképen Doerr egy rövid áttekintést ad arról a törekvésről, hogy a Habsburgok uralma alatt álló tartományok részére egy külön nemesi anyakönyv készittessék. Ezt Ferencz császár 1826 november 30-iki kéziratával rendelte el, kizárva készitendő anyakönyvek sorából Magyarországot és Erdélyt. Ez anyakönyvek alapjául az ugy nevezett Saalbuchok, voltak szolgálandók.
A cs. k. udvari kanczelláriában akkor 117 ily kötet őriztetett. Ezek kiegészitése végett rendelet ment az osztrák hatóságokhoz, hogy a nemesi ügyekre vonatkozó iratokat küldjék be a kanczelláriába. Prágában e felhivásnak vonakodtak eleget tenni, s tárgyalások indultak meg, hogy a cseh tartományok részére egy külön nemesi anyakönyv készittessék, de a tárgyalások vége mégis csak az lett, hogy a cseh akták is Bécsbe küldettek. Itt azonban időközben a munka megkezdődött, s midőn 1835-ben a cseh akták is megérkeztek, a kronologiai rendet már nem lehetett megbontani; innen van az, hogy a kötetek kronologiája a 32-ik kötetnél meg van törve, oda betették a cseh iratokat, s innét kezdve ismét meglehetősen időrendben haladnak az iratok. Az általános nemesi anyakönyv vezetését azonban nemsokára a költségek nagysága miatt feladták, s ezzel együtt a könyvek vezetése is megszünt.
A Doerr által kiadott jegyzék tartalmát képezik az 1530-tól 1534-ig terjedő egykoru német másolatkönyv, az 1531-től 1570-ig terjedő cseh könyvek, továbbá a cs. k. udvari kanczellária tulajdonában lévő 1829 előtti könyvek és az 1829-től 1840-ig terjedő időben összegyült iratok és nemesi akták. Ez anyagban nincsen benn az a 11 nemesi diploma, a melyre vonatkozó iratokat a kanczellária 1848-ban kapta meg Prágából, s melyek II. Rudolf korából származnak. Függelék gyanánt közöltetnek azok a nemesi iratok, melyek a prágai helytartótanács levéltárában lévő másolati könyvekben őriztetnek.
Az anyag mindkét részben szigoruan időrendben van adva, s a megfelelő köteti szignaturán kivül csak a nevet, előnevet és dátumot adja. Az első rész 1530 január 20-ikával kezdődik, az utolsó nemesi levél 1811 deczember 31-ikén kelt. A prágai iratok között a legrégibb Mladkow János czimereslevele 1527 május 1-ről, a legfiatalabb a Worlik-féle 1600 junius 14-ikéről. A neveket és előneveket illetőleg kiadó megtartotta az eredeti ortografiát, még ott is, a hol föltételezhetően hibásan van irva, de ezen aztán az indexben igyekezett segiteni.
200A dolog természetéből folyik, hogy e jegyzék első sorban a cseh nemességre, s közvetve az osztrákra bir érdekkel. A Magyarországban honositott cseh főrangu családokra vonatkozó nemesitések s rangemelések között ott találjuk pl. az Auersperg, Chotek, Kinszky, Khevenhüller-Metsch, Schwarzenberg, stb. neveket. Néhány magyar hangzásu névvel, illetve előnévvel s egynéhány most magyar nemes család nevével is találkozunk. Igy pl. gróf Batthyány Károly herczegesitésével 1763 deczember 28-ról, Esterházy Miklós herczegségének kiterjesztése mindkét nembeli leszármazóira 1795 július 1-ról; nyilván magyar származásu volt az a Farkass Simon obrowitzi apát, ki testvérével, Bertalannal 1600 márczius 7-ikén Obrobitzi előnévvel nyer nemességet. Forgács Miklós 1651 márczius 6-ikán nyer bárói rangot és czimerjavitást (Forgatschnak irva), Grassalkovics Antal herczegséget 1784 május 6-ikán, a Gränzenstein család 1711 január 4-ikén nemességet; fölemlitjük még az Ehrenheimi Schyttra családot, mely 1792 deczember 21-ikén nyer nemességet, Ungar Lipót Ferencz pedig 1737 február 7-ikén régi lovagi rangjának megerősítését nyeri Győri (von Raab) előnévvel.
Doerr munkájának becsét a cseh nemességre nézve külön kiemelni szinte fölösleges. Ha valamikor a cseh nemesség egy külön nemesi anyakönyvet fog a maga részére felállitani, Doerr összeállitása megbecsülhetetlen segédeszközül fog szolgálni.