33. Vázsony nb. Atyasz. 1215–1218.
1633. Vázsony nb. Atyasz.
1215–1218.
1215–1218.
A többnyire Veszprém- s Zalamegyében és Horvátországban birtokos Vázsony nemzetségből származó öregebb Atyasz (= Ochuz, Ogguz, Oghuz, Othyos), ki minden valószinűség szerint 1151-ben a szentmártoni apát sáfárja volt,* hasonnevű fiut hagyott maga után. Ez az ifj. Atyasz 1202-ben merül fel mint Fejérmegye főispánja; 1205-től 1206-ig Zalamegye főispánja; 1207-ben Veszprémmegyéé; ugyanazon évben (1207) Pozsonymegyéé; 1209-től 1212-ig pedig Sopronmegyéé. 1213-ban Szlavónia bánja és 1214-ben a mellett Somogymegye főispánja. 1215-ben átveszi bizonyos János a bánságot, mire Atyasz a bácsmegyei főispánsággal együtt az országbirói hivatalt nyeri el; 1217 és 1218-ban azonban csakis országbiró.* Fejér, VII/I. k. 194. l. azon adata, hogy 1216-ban Miklós pozsonyi főispán lett volna az országbiró, helytelen. Hogy Atyasz 1218-ban a királyné udvarbirája lett volna, a mint ezt Fejérnél, III/I. k. 249. l. olvassuk, nem áll, mert az illető okirat hamisitvány. Atyasz 1219-ben a királyné udvarbirája és Bodrogmegye főispánja; 1220-tól 1222-ig szlavóniai bán. 1222-től 1228-ig már nem találjuk a tényleges méltóságosok sorában, a mi kétségkivül az öregebb és az ifjabb király között kitört viszályokkal áll kapcsolatban. 1223-ban azt mondja róla a pápa, hogy az aradi prépostságot megkárositotta; 1228-tól 1229-ig királynéi udvarbiró. Utoljára 1233-ban mint czimzetes bánra akadunk rá.
V. ö. Turul, 1899. évf. 176. l.
Fejér, III/I. k. 178. l.; Hazai okmtár, VII. k. 7. l.; Knauz, I. k. 208., 212., 214., 215. 217. ll.; Wenzel, I. k. 141. l., VI. k. 385., 393. ll., XI. k. 134., 136., 138., 144., 147., 149, 150., 152. ll.
Három fia volt: Lőrincz, Atyasz és Gyurka.
Lőrincz 1217-ben a pohárnokmesteri hivatalt kapja, melyet 1221-ig visel; ez utóbbi évben elnyeri a kevei főispáni állást.
Atyaszt Orbán fia Patyona, egy garázdálkodó drávántuli ember, ki a tatárjárás alatt rettenetes bűntetteket követett el, ölte meg. Halála Béla királynak egy 1244 október 11-ikén kiállitott okirata szerint, az egész országot szomorúsággal boritotta, Gyurka legelőször 1248-ban merül fel, midőn azt mondják róla, hogy a varasdmegyei Semnica mellett birtokol.* 1256-ban Búzád-Hahót nb. Mihálynak a veje, kitől a Zalamegyében feküdt Nedelicze, Szebecske és Szentkereszt nevü birtokokat a Varasdmegyében fekvő 4 Komor-ért megkapja. Utoljára 1257-ben emiitik.* Fiával, Atyaszszal 1276 előtt kihalt Atyasz bán ivadéka; a mondott évben Gyurka comes fia Atyasz magvaszakadtán a kerkaszentmiklósi vár (Zalamegyében) a Vázsony nb. Almádiakra ment át, kiktől azt a Lőrente nembeliek szerezték meg.
Fejér, VII/V. k. 276. l. «Gure filius O. bani»; Wenzel, XI. k. 360. l. tévesen mondja, «terra Chare filii domini Bani.»
Fejér, IX/VII. 667. l.
A felsorolt adatokból a következő stemmatöredéket állithatjuk össze:
Vázsony nb. Atyasz 1151; Atyasz 1202–1233 országbiró, bán, több megye főispánja; Lőrincz 1217–1221 pohárnokmester és főispán; Atyasz † 1244 táján; Gyurka 1248–1257 neje: Buzád-Hahót nb. Mihály leánya; Atyasz † m. n. 1276 előtt.
