34. Ratold nb. Rátóti (II.) Gyula. 1219–1221. 1235–1239.
34. Ratold nb. Rátóti (II.) Gyula.
1219–1221. 1235–1239.
1219–1221. 1235–1239.
A Ratold nemzetségnek e kiváló sarja egyszer mint Lesták fia,* egyszer mint «Jula de Ratolth»,* többnyire pedig mint Ratold fivére fordul elő. Ez utóbbi körülmény bizonyitja, hogy e Ratold kimagasló alak volt és úgy biztosra vehetjük, hogy az 1203-ban szereplő Ratold nevü somogyi főispánnal azonos.* Atyja Leustach valószinüleg azon Leustach nevü erdélyi vajdával egy személy, a ki III. Béla alatt Ampod bánnal együtt mint a görögök szövetségese Kis-Ázsiában harczolt; Rátót pedig kétségkivül a veszprémmegyei Rátót-tal azonos.
Wenzel, VI. k. 487. l.
Fejér, IV/I. k. 27. l.
Utódjairól v. ö. Turul, 1899. évf. 175–176. ll.
Gyula 1214-ben mint Nyitramegye főispánja megkezdi pályáját és alig szenvedhet kétséget, hogy ez állást 1219-ig viselte. 1219-ben megkapja az országbirói hivatalt a kevei főispánsággal együtt és megtartja mindkét hivatalát 171221-ig.* 1221-ben átveszi Mosonmegye kormányzását; 1222-ben Biharmegye főispánja; 1225-ben – azóta Béla ifj. király tántorithatlan hive – Vasmegye főispánja; 1230-tól 1233 november 27-ig Béla alatt erdélyi vajda; Béla trónralépésével 1235-ben másodszor országbiró, Csanád- (1235) és Kevemegye (1238) főispánja, 1239-ben pedig csak országbiró.* 1239 után már nem akadunk reá s miután alig tehető fel, hogy Bélának e kedvelt embere királya kegyét elelvesztette volna, azt kell hinnünk, hogy 1239-ben halt meg.
Fejér, III/I. k. 287., 320. ll.; Knauz, I. k. 223. l.
Fejér, IV/I. k. 27., 111. ll.; Wenzel, II. k. 93., 95. ll.
