47. Ratold nb. Roland. 1247. 1277 † 1277.
47. Ratold nb. Roland.
1247. 1277 † 1277.
1247. 1277 † 1277.
Fenebbi Lászlónak az utódja 1247 június 2-ikán* Ratold nb. Roland fia és Gyula fivére: Roland. Wenzel az Árpádkori uj okmánytár X. k. 328. lapján egy okiratot közöl, melylyel Roland országbiró Budán valamely meg nem nevezett év október 28-ikán egy Osl fia Tamás és ifj. Osl fia Benedek közt fenforgó peres ügyben mond itéletet. Wenzel az illető okmány keltét «1298 körülinek» veszi, de ez helytelen. Az Osl nemzetség e tagjai sokkal korábban fordulván elő, szükséges, hogy az okirat keltét 1247 október 28-ikára tegyük.
Fejér, IV/I. k. 454. l.
Az Árpádkori uj okmánytár XI. k. 429. lapja szerint találjuk továbbá, hogy Roland országbiró Torch helységben 1256 október 17-ikén kiállitott oklevelében Farkas (zalamegyei) várjobbágy felszabadulási ügyében itél; az itéletlevelet Béla király 1257 deczember 18-ikán (Beter fia) Farkas kértére megerősítette. Ebben az okiratában azt mondja Béla, hogy Roland «azelőtt országbiró, jelenleg pedig nádor».*
Fejér, IV/11. k. 421–423. l.
Miután okiratilag be van bizonyitva, hogy Roland 1248 második felétől 1260 őszéig félbeszakitás nélkül nádor és pozsonyi főispán volt, világos, hogy 1256-ban nem lehetett országbiró és hogy ennek következtében az állitólag 1256-ban kiállitott országbirói ügydarab 1247-ről keltezendő.
Miután e fényes múltú férfi életrajzát és utódait a Turul 1897. évf. 129–132. lapjai ecsetelik, 22itt csak annak kiemelésére szoritkozunk, hogy pályáját 1242-ben mint tálnokmester kezdte és hogy 1277-ben mint czimzetes bán másodszor volt országbiró.*
Hazai okmtár, VI. k. 227. l.
Ugyanazon évben meg is halt.
Nemzedékrendi táblájára nézve legyen megjegyezve, hogy dédunokája István királyi káplán, az esztergomi egyházmegye clericusa s az egyházjog hallgatója a kiért Lajos király nevezett évben a pápához folyamodik, hogy az ó-budai prépostságot, mely Kanizsai István után üresedésbe jött részére reserválja; a pápa teljesiti a király kivánságát s Istvánra ruházza ugyanő az ó-budai prépostságot.*
Mon. rom. epp. Vespr. II. k. 170–171. l.
