Vjestnik kr. horvatsko-slavonsko-dalmatinskog zemaljskog arkiva, uredjnje Dr. Ivan Bojnićić Kninski, Zágráb, 1899. I., II. évfoly…
Vjestnik kr. horvatsko-slavonsko-dalmatinskog zemaljskog arkiva, uredjnje Dr. Ivan Bojnićić Kninski, Zágráb, 1899. I., II. évfolyam.
A horvát királyi országos levéltár Bojnićić Iván szerkesztésében folyóiratot inditott meg, melynek eddig két évfolyama fekszik előttünk. A szerkesztő a beköszöntőben elmondja, hogy eddig a horvátoknak négy régészeti folyóiratuk mellett egyetlen, a hazai történettel foglalkozó folyóiratuk sem volt. Az akadémiai Rad és Starine ilyenekül nem tekinthetők, mert ezek időhöz nem kötve jelennek meg. Ez okból a kir. országos levéltár engedélyt kért a báni kormánytól, hogy negyedévi füzetekben négy ivnyi tartalommal folyóiratot adhasson ki. A kormány az előterjesztéshez hozzá járult s a folyóirat megindult. A szerkesztő a folyóirat czélját, működése körét öt pontban foglalja össze. A Vjestnik első sorban a kir. országos levéltár, valamint más horvát magán és nyilvános levéltárak szervezetét, történetét; egyes levéltárosok életrajzát stb. fogja ismertetni, bemutatja ezeknek a levéltáraknak anyagát s a külföldiekét, a mennyiben az a horvátok és a többi délszlávok történetére vonatkozik. Közöl horvát vonatkozásu paleografiai, diplomatikai, heraldikai, genealogiai, pecséttani czikkeket, valamint a horvát történet körébe tartozó kisebb-nagyobb történeti értekezéseket, a fősulyt fektetve a jog 96és közigazgatás törtérzetére, valamint a délszlávok művelődéstörténetére. Végül helyet foglalnak a füzetekben a horvát történetre vonatkozó könyvek ismertetései, birálatai; történetirodalmi hirek, bibliografia s hasonlók.
Az adott programm, mint látjuk, igen gazdag, de alig hiszszük, hogy a maga egészében a közel jövőben beváltható legyen; ehhez Horvátországban legelső sorban a kellő irói gárda hiányzik.
Az eddig megjelent két évfolyamból a következőket emeljük ki:
Laszowski röviden a kir. országos levéltárat ismerteti; Klaić Vjekoslav a báni méltóság eredetéről értekezik s arra az eredményre jut, hogy a bán eredetileg a meghóditott Liburniában a fejedelem helyettese (vicarius); a mely Liburniából a X. században három kerület ismeretes (Lika, Krbava, Gad). A bán szó eredetével is foglalkozik; érdeme mindössze annyi, hogy az addigi három nézetet (bán = Bajan; bán = pán; bán = vandjan) jól csoportositja, ő maga azonban egy nézethez se csatlakozik határozottan; B. jegy alatt a horvát nemesség történetéhez találtunk adalékokat és három XII. századi oklevél ismertetését. Ezek közt különösen érdekes ránk nézve Kálmán királynak az arbei egyház részére adott oklevele, a melyen az uralkodónak teljes épségü pecsétje függ. Az oklevélnek erősen kicsinyitett fénynyomatu ábrája is közölve van. Klaić a horvát bánokat állitja össze a nemzeti uralkodóház és az Árpádok idejéből; Tkalćić Augustin Kazuti zágrábi püspök életéhez és működéséhez gyüjti össze a történeti adatokat; B. Brebiri-Subich Jakab életéhez szolgáltat történeti apróságokat.
A második évfolyamból kiemeljük Bućar Franjo czikkét, a mely a reformatio terjedésével Horvátországban foglalkozik, Luka Jelićét, a ki folytatólag ismerteti a zárai városi levéltárat; a «Mindenféle» rovatban Laszowszki ismerteti Péter és György krbava grófjainak pecséteit, stb.
Időről-időre visszatérünk a folyóirat egyes füzeteinek ismertetésére.
Melich János.
