Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monografiája). Szerkeszti dr. Borovszky Samu. Bihar vármegye és Nagyvárad. Budape…
Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monografiája). Szerkeszti dr. Borovszky Samu. Bihar vármegye és Nagyvárad. Budapest, «Apollo» irodalmi társaság. (1901.) Nagy 8r. XII. és 684. oldal és XIV. melléklet.
A Magyarország Vármegyéiből egymást követik a kötetek. Rövid pár héttel ezelőtt hagyta el a sajtót Biharmegye leirása, egy hatalmas kötet, a mely méltóan sorakozik az eddigiekhez, sőt terjedelemre előzőit felül is mulja. Ismét meglep az illusztrácziók óriási tömege s az uj, eddig sehol napvilágot nem látott adatok rengeteg bősége. A buzgó szerkesztő vezetése alatt harmincz biharmegyei s budapesti munkatárs dolgozott a köteten; köztük elsőnek áll az előszó irója, az agg államférfi: Tisza Kálmán.
Tisztünkhöz hiven – mellőzve a derék mű bővebb ismertetését – egyedül genealogiai s heraldikai szempontból veszszük azt vizsgálat alá. Ez a kötet is, úgy mint elődei, külön fejezetet szentel a vármegye nemes családainak, a mely ezuttal is jeles genealogusunk, ifj. Reissig Ede dr. tollából folyt.
A terjedelmes dolgozat két részre oszlik. Első fele a vármegye családait, birtokaik elosztását, a régieknek kihaltát s elköltözését, az ujabbaknak gyarapodását mutatja be. A második rész aztán elsorolja a ma is élő vagy a közelmultban virágzott családokat, röviden megmondva nemesitésük vagy fellépésük dátumait s megadva czimerüket, a melyek a Siebmacherból nagyobbára hiányoznak.
Bihar vármegye egyike volt az ország legnépesebb megyéinek. Legkorábbi, tatárjárás előtti birtokosairól vajmi keveset tudunk; annál jobban ismerjük XIII. és 150XIV. századi földesurait. Az ismeretes nemzetségek között itt éltek a Csanád, Barsa, Becse-Gergely, Gutkeled, Aba, Geregye, Akos, Hont-Pázmán, Káta, Smaragd, Szoárd, Turul, Sártivánvecse, Balog-Semlyén és Kaplyon nemzetség egyes tagjai. Az Anjouk korában legkiválóbb családai a megyének az olasz eredetünek mondott Czibak, a Csáky, Toldy, Zólyomi, Telegdy, Nagy-Mihályi és Chyre családok, kikhez később még a Sztárayak, Rozgonyiak, Vetésiek, Uporiak, Sánkfalviak, Majosiak, Zovárdfiak, Újhelyiek, Bacsók, Bajomiak, Kismarjaiak, Tordayak, stb. csatlakoznak. Tekintélyes birtokai voltak a megyében a Hunyadiaknak és a Szilágyi családnak is.
A mohácsi vész utáni zavaros időkben e régi birtokosok nagy része eltünik a megyéből. Helyüket jövevények, részben idegen, nyakunkra ült zsoldosok foglalják el. A nemzeti fejedelmek alatt ugyan ismét magyar birtokosok kezén van az egész megye, de ezek közt is kevés van az ősi tulajdonosok ivadékaiból.
A török hódoltság alatt, a XVII. század második felében egészen elnéptelenedett az egykor virágzó Bihar. A várak, a kuriák üresen maradtak; gazdáik szétfutottak az ország biztosabb részeibe. A mint aztán a török kitakarodott, egyszerre megrohanták a megyét a donáczió után áhitozók. A megye képe merőben elváltozott; félszázaddal a szatmári béke után csupa új, eddig nem hallott nevekkel találkozunk a megye nemességének lajstromában. A régiek közül alig egy-két család maradt meg.
A virágzó nemes családok felsorolásából kitünik, hogy ujabb időkben már alig öt család van a megyében a XIV–XV. századi birtokos nemesség utódaiból. Ősi nevekkel ugyan sürün találkozunk, ámde ezeknek viselői csak a XVII. század második felétől kezdve telepedtek meg a megyében.
Reissig dr. tartalmas dolgozatát 92 czimerrajz illusztrálja. Különösebb érdekü csak egy van az ábrák közt, a Félegyházi Adorjánnak. Hunyadi János által 1449-ben adományozott czimer, a melynek képe az eredeti armálisról van véve. A primitív festésü czimer: körives fekete paizson csőrében kigyót tartó fehér daru. Az érdekes czimerlevél szövege s a czimerkép szines ábrája folyóiratunkban is meg fog jelenni.
Családtörténeti adatok a Reissig dr. fejezetén kivül is 151bőségesen akadnak. Különösen a vármegye községeit bemutató részből merithet sokat a genealogus; az egyes községek leirásánál mindenütt fel vannak sorolva a régibb és ujabb birtokosok.
A már emlitetteken kivül a czimertani érdekü illusztrácziók száma nem nagy. Vitéz János, Thurzó György, Telegdi István czimeres sirkövei, Vitéz János és Martinuzzi pecsétjei már régóta ismeretesek s ábráik ki vannak adva. Kevésbbé ismert az Albisi Zólyomi család szép czimere, a mely kőbe vésve a székelyhidi XV. századi ev.-ref. templomban van meg. A czimer jól sikerült képét a kiadóhivatal szivességéből itt közöljük, mint egyik legszebben stilizált középkori czimerünket. Hasonlóképen bemutatjuk Nagyvárad sz. k. város bővitett czimerének ábráját, a mely a város 1600 márczius 21-ikén II. Rudolftól nyert szabadságlevelében adományozottról van véve. Leirása alól felment a kifogástalan autotypia; szinei: a paizs kék, az angyal ruhája fehér, az oroszlán s a korona arany, hasonlókép arany a sisakdisz oroszlánja is. Takaró kék-arany, vörös-ezüst.
Sajnálattal kell megemlitenünk, hogy a vármegye czimere csupán záróképül szerepel s stilizálása minden heraldikát megcsúfol; paizsa fölött nyitott korona van, a melyből foszladék nyulik le a paizs két oldalára.
Érdeklődéssel nézünk elébe a Magyarország Vármegyéi és Városai következő köteteinek. A gyüjtemény valamikor páratlan enciklopédiája lesz hazánk ismeretének, s benne a honi tudomány minden ága megbecsülhetetlen segédkönyvet fog találni.
V. E.
