13. Vaja nemzetsége.
13. Vaja nemzetsége.
E nemzetséget, melynek nevét gyakran elferditették, csak az ország délnyugati részeiben találjuk. Összefüggő leszármazását nem adhatjuk.
Első ismert képviselője bizonyos Péter, kinek fiaiból Mahar és Elek ismeretes. Elek-ről egyetlen egyenes adat szól, a mennyiben a pécsi káptalan 1244-ben tanusitja, hogy Vya nb. Péter fia Elek valkómegyebeli Halmos nevü birtokát Miskócz nb. Fila zágrábi prépostnak és fivéreinek Péter és Tamásnak eladta. 1251-ben Elek már nem él.*
Wenzel, XI. k. 337. l. Fejér, IV. r. II. k. 121. l.
Mahar (kétségkivül a Macharias név röviditése, mert Muchor alakban is elő fordul) Monoszló nb. öregebb Gergely comesnek névleg ismeretlen nővérét vette nőül, kitől Jakab nevü fia született. E Jakab már 1231 előtt anyai öröksége ügyében Monoszló nb. Tamás bánnal egyezkedett, a mennyiben Tamástól az örökség megváltása czimén tekintélyes pénzösszeget kapott.*
Wenzel, XI. k. 223. l.
Maharról és fia Jakabról azután sokáig nem hallunk semmit. Csak a tatárjárás hozza őket megint emlékezetbe, a mennyiben tudjuk, hogy Mahart a tatárok megölték, unokái pedig tatár fogságba kerültek, mire IV. Béla azoknak öszszes szerzett birtokait, minthogy ezek jogos tulajdonosaik eltünése által a koronára szálltak, Miskócz nb. Fila zágrábi prépostnak és fivéreinek Péter és Tamásnak adományozta.
185Egyszerre azonban felmerült Jakab fia Hippolyt, ki a tatárok fogságából valahogy kiszabadulva, haza jött és távolléte alatt idegen kézbe jutott birtokait visszakövetelte; ebből aztán hosszadalmas perlekedés támadt.
A Miskócz nembeliek a nekik adományozott jószágok visszaadásáról mit sem akartak hallani és többi között azzal álltak elő, hogy Béla király Mahar birtokait nem is annyira, mert meghalt, hanem inkább azért adományozta el, mert hűtlenséget követett el; végre azonban mégis jónak találták, Hippolyttal valahogy egyezkedni. Első nyomát 1244-ben találjuk, midőn Fila és fivérei egyezséget kötnek, hogy ha Jakab a Muhor fia (a közzétett szöveg igy hiányos, mivel ez nem Jakabra, hanem fiára vonatkozik) a tatár fogságból kikerül, a borsodmegyei mályii birtokukban részes leend. Jakab fia ezzel azonban meg nem elégedvén, ügyét a király elé vitte, ki 1244 október 11-ikén kimondta, hogy Jakab fiának az illető birtokokat visszaadja, ez pedig úgy mint nagybátyja Elek, köteles a Szentmárton melletti földet, melyet Mahar bizonyos Ábeltől szerzett, Filának és fivéreinek átengedni; de még 1252 és 1255-ben folyik e miatt a per.*
Fejér, IV. r. I. k. 342. l. Turul, II. k. 102. l. A mi ez Ábelt illeti, tudjuk, hogy fia Etre 1252-ben a Miskócz nembeliektől többi között a ködmeni birtokot visszakövetelte, állitván, hogy ősi birtoka és hogy rokona: Agnus fia Miklós a tatárjárás előtt ott élt. Alperesek azonban bebizonyitották, hogy már Szerafin fia András országbiró 1241 előtt Agnus fia Miklós ellen e birtokot Fila és fivéreinek itélte. Agnus leánya Zsófia, Botond nb. Máté özvegye saját úgy mint fiai Csépán és Mikó nevében 1255-ben Ködmenre igényeket emel, melyeket † Fila fivérei 10 márkával kielégitenek.
Hyppolit fiutódok hátrahagyása nélkül halt meg, mire Béla király 1263-ban összes birtokait Csák nb. Péter fia Domonkosnak, az ifj. király pohárnokmesterének és Zemplénmegye főispánjának adományozta,* minek megint hosszadalmas per lett a következménye.
Fejér, IV. r. III. k. 138., 139. l.
Ipoly azaz Hippolyt ugyan magtalanul halt meg, de voltak még nemzetségbeli rokonai, nevezetesen Roszbajd fiai Lambert és Balázs. Mily rokonságban állt Roszbajd Maharhoz? nem tudni, lehet hogy Jakabnak fivére vagy fia volt. Legyen különben bárhogy, annyi bizonyos, hogy Lambert a királyi adományozást megtámadta, a mennyiben azzal állt elő, hogy az elidegenitett jószágok között olyanok is vannak, melyeket Mahar nem vásárolt és melyek a nemzetség egyik tagjának vagy ágának kihalta után mint ősi jószágok a nemzetségnek életben lévő más tagjaira szállnak. 1267 Máté napján létre is jött közte és Domonkos valamint ennek fivérei Simon cumes, Mihály és Bárs comes között oly értelmű egyezkedés, hogy Lambert a valkómegyei Tolmány, Darócz, Lanka, Patrim és Szekcse birtokokat, Domonkos pedig Ujlakot, melyet Mahar vétel utján szerzett, megkapja. Lambert fivére Balázs szintén bele egyezett e szerződésbe. 1268 február 14-ikén véglegesen megerősitették az egyezkedést.*
Hazai okmtár, VI. 151. l. Wenzel, VIII. k. 181. l.
Lambert úgy látszik élte végéig háborgatás nélkül élvezte e birtokokat; fiai azonban már perlekedtek miattuk. Három fia, volt: II. Roszbajd, Péter és Márk.
Márk nyugtalan ember lehetett. 1295 augusztus 9-ikén berontott Szalók fia Jánosnak Valkómegyében lévő karatnai birtokába, hol 60 márkányi kárt okozott. Ezért tizenegyszer elmarasztalták, a nélkül, hogy a birói itéleteknek eleget tett volna; fivére Roszbajd szintén belekeveredett a bajba, a mennyiben a közte és fivérei közt történt osztálynál, saját és Márk birtokviszonyaira nézve hamis adatok által a birákat tévutra vezette. Karatnán szintén garázdálkodott és a birósági rendeleteknek ellenszegült. Mind ennek az lett a vége, hogy 1300-ban mindkét fivért tolmányi és lankai birtokuk vesztésére itélték el.*
Wenzel, X. k. 372., 373., 382., 410. l.
1300-ban Péter Roszbajddal együtt arról tesz panaszt, hogy Demeter Valkómegye főispánja* tolmányi birtokukon november 6-ikán garázdálkodott.* E Pétertől származik a csömöri Zay család.
Kétségkivül azon Szentemágócs nb. Demeter, ki 1300-ban Tolmány tőszomszédja volt.
Wenzel, X. k. 375., 401. l.
Ezeken kivül ismerünk azonban még más Vajanembelieket is.
V. István 1266-ban Woya nb. Márton és Gyermán vagy Gyármán-nak a temesi várhoz tartozó Ormán-t adományozza.* Fejér, ki ezt 186VII. r. IV. k. z 30. l. szintén közli, a személyneveket elferditi; szerinte «Wappa nb. János fia Márton és Hurcdyus fia Hermann» a temesi várhoz tartozó Uzar folyó melletti Urmánt kapja. A Wappa ugyanazon ferdités, mint a VII. r. III. k. 60. lapján a «Loya».
Századok, 1889. évf. A történelmi társulat kirándulása, 92. old.
Ormán adományozásáról a «Temesi okmánytár» mitsem tud; 1352-ben találjuk,* hogy Lajos király Pogány Péter fiainak, Pál, Mihály és Péternek a temesmegyei Urman-t adományozza.
Fejér, IX. r. VI. k. 57. l.
Gyermán vagy Gyármán-ról* egyebet nem tudunk. Mártont sem emlitik többé az okiratok; de nem szenvedhet kétséget, hogy Mortun fia Tolmányi Dénes, kit az alországbiró 1299-ben Roszbajd «frater patruelis»-ának nevez és kinek Tolmányi Péter 1300-ban a fivére, szintén Vaja nembelinek tekintendő.*
«Gyármán» kétségkivűl a helyesebb olvasás és kiejtés; 1283-ban találjuk pl. (Wenzel, IX. k. 350. 1.), hogy Adorján fia, a szlavóniai Száty (Zaheus) a királyhoz hű Germán comes és fivéreinek várát megtámadta; 1291-ben pedig megjutalmazza III. András (valószinüleg ugyanazon) Gyarmanus comest, a mennyiben a Zágrábmegyében fekvő Csehi-t neki adja. Nem lappang-e e Gyármán alatt Vaja nb. Germánunk? v. ö. Hazai okmtár, VIII. k. 305. l.
Wenzel, VIII. k. 318. l. v. ö. X. k. 387. hol Enej fiai még 1300-ban Tolmány szomszédjai.
Hogy ezek az 1266-ban szereplő Mártonnak a fiai, nem valószinütlen ugyan, de nincs is bizonyitva. 1270-ben tanusitja a bácsi káptalan, hogy a valkómegyebeli Sacmar (= Szatmár) comes saját úgy mint Merk nevü fivére nevében (ez mindenesetre sajtóhiba Márk helyett) tolmányi birtokából másfél ekealját a vele egy és ugyanazon nemzetségből származó Péter fia Márton-nak elad, mely eladásba szomszédai: Enej (= Aenas) fiai Ellős, Lőrincz, Feldrik és Fülöp beleegyeznek.* Miután az illető okmány eredetije a Zay család levéltárában van és a közös nemzetségbeli rokonság csak a két szerződő félre vonatkozik, úgy látszik hogy itt is Vaja nembeliekkel van dolgunk és hogy tekintettel arra, hogy Mortun fiai Dénes és Péter 1300-ban a «Tolmányi» nevet viselik, az 1270. évi Márton e Mortunnal azonos. Igy megkapnók talán a következő stemmát:
Wenzel, X. k. 382., 410. l.
Ismeretlen; Tolmányiak; I. Roszbajd; Péter; Márton 1270; I. Lambert 1267–1268;
Balázs 1267; II. Roszbajd 1300; Márk 1295–1300; Péter 1300 a Zay család őse; Dénes 1300; Péter 1300
Balázs 1267; II. Roszbajd 1300; Márk 1295–1300; Péter 1300 a Zay család őse; Dénes 1300; Péter 1300
Az itt ismeretlen közös ős Maharnak a közeli rokona, valószinüleg a fivére. Mahar genealogiája pedig a következő:
Vaja nb. Péter; Mohar † 1241 neje: Monoszló nb. I. Gergely nővére; Elek 1244 † 1251 előtt; Jakab 1231; Ipoly 1244 † 1263 előtt m. n.; Fiak 1241
