15. «Zud» nemzetsége.
15. «Zud» nemzetsége.
A Turul 189 8. évf. 145. oldalán Kállay Ubul ur az e nemzetségről szóló adatait összegezvén, azon eredményre jut, hogy Bik fia Jakab fia nagy Simont V. István 1270-ben szadai birtokában megerősitette s hogy Szirmay azon okiratot, melyben talán azt találta, hogy Zochud, a Pelejteiek őse, nagy Simonnak nemzetségbeli rokona, rosszul olvasván Zochudot Zud-nak nézte s igy egy nem létezett nemzetség szerzője. Abból pedig, hogy 1252-ben Bogát-Radván nb. Marczell fia Simon Szada birtokosa, azt véli, hogy a «Zud» nemzetség alatt legfeljebb a Bogátradván nembeli Pelejtei, Kisazari, Szadai és Cselei (Öklelő?) családokat lehet érteni.
E kérdés azonban – bár a Zud nemzetség valószinüleg valamely ferdités szüleménye még nincsen véglegesen tisztázva.
Annak idején, midőn a nemzetségekről szóló könyvemet kiadtam, én is csak Nagy Ivánnak Szirmayn alapult adatát ismertem, melynek értelmében «Zud nb. Bik fia Jakab fia Simon 1270-ben Szada birtokában megerősittetik. De Fejér, IX. r. IV. k. 610. l. oly regestát közöl, mely szerint az egri káptalan 1374-ben tanusitja, hogy Bogát-Radván nb. Monaki Sándor fia László fia János és Monaki László fia Mihály Szada birtokról rendelkeznek, melyet Uz fia Jakab fia Biki «nagy» Simon (per Simonem Magnum filium Jacobi filii Vz de Bik) engedett át. A szövegezés igen zavaros lévén, igy is lehet érteni, hogy öregebb (mert ez a «magnus»-nak helyes forditása) Simon még 1374-ben engedte át a birtokot, valószinübb azonban, hogy itt egy már sokkal korábban történt cessióról van szó s hogy öreg Simon tényleg 1270-ben lett Szadában megerősitve.
Csak hogy e szerint Jakab nem Bik, hanem Usz fia és öregebb Simon a Biki nevet használja.
Szada birtokosairól általánosságban nem mondhatjuk, hogy kivétel nélkül a Bogátradván nemzetség tagjai voltak. A kérdésre vonatkozó adatokat, a mennyire ezt a rendelkezésemre álló anyag engedi, a következőben sorolom fel.
1276-ban Szada birtokosai sorában Rozsd nb. Endre fia Mihályt találjuk, ki még ez évben e birtokot tisztviselőinek: Eszeny és Lukács testvéreknek valamint János és Mihálynak adományozza. Hat évvel később, 1282-ben olvassuk, hogy az uj birtokosok szadai jószágukat már gyarapitják, a mennyiben Bogátradván nb. Szadai Jánostól egy ekealját szereznek. Eszeny akkor már nem szerepel, úgy hogy az 1276. évi tisztviselőkből csak Mihály és fivérei János és Lőrincz (ki 1276-ban még nem szerepelt) és rokonuk Lukács szerepelnek; Mihály, ki most már az «Öklelő»melléknevet viseli, «Irotai» néven szerepel és Kékszem-nek a fia.* Öklelő Mihály és fivére János jól gazdálkodhatott, mert 1292-ben 190tanusitja az egri káptalan, hogy mindketten az Örzsur nb. Mihály comesnek Borsodmegyében fekvő Bikk és Héjőtő nevü helységeit 200 márkáért megvették.* A. vevők most már comesek.
Wenzel, IX. k. 156., 344. l., utóbbi helyen az atya neve «Kethzem»-nek van irva; de mivel alig feltételezhető, hogy valakinek «Kétszem» lett volna a neve, valószinübbnek veszem, hogy ez Kékszem. Az okmányban továbbá «Inacha» áll, de mivel ily nevü helységet északkeleten nem ismerünk, világos hogy csak a borsodmegyei Irota nevü helységről lehet szó.
Hazai okmtár, VI. k. 394. 395. ll., a hol «Myki» helyett Biki olvasandó.
Ebből, azt hiszem, legalább egy következik: hogy az Öklelő nevü Mihály és rokonai, kik 1276-ban Rozsd nb. Mihálynak serviensei voltak, nem a Bogátradván nemzetség tagjai. Az pedig hogy a «Zud» nem annyira Zochud (= Szatyod) mint inkább az Vz-nak a ferditése, több mint valószinü.
Öklelő Mihály 1322 április 17-ikén a nádor udvarbirája előtt azor panaszt emeli, hogy János fia István ez évi husvét után Byk nevü birtokában garázdálkodott. 1338 szeptember 15-ikén azonban már arról értesülünk, hogy Öklelő Mihály fia Biki Miklós borsodmegyei Csát nevü birtokát Makranczi János fiai Simon és Lászlónak el akarja adni, mi ellen rokona Csáti Pobor János és fiai (István stb.) tiltakoznak. 1339 junius 6-ikán Öklelő Mihály fiai: Miklós, Beke, János és Imre. Ezek közül Miklós 1337 május 1-én Ónodi Jakab fia Péter leányának Erzsébetnek a férje; kire utoljára 1342 május 31-ikén akadunk rá.
Megkapjuk tehát a következő stemmatöredéket:
Kékszem; Öklelő Mihály 1276–1322 1282-ben «Irotai» később «Biki»; János 1276–1282; Lőrincz 1282; Biki Miklós 1337–1342 neje: Ónodi Péter leánya Erzsébet 1337; Beke 1339; János 1339; Imre 1339
Dr. WERTNER MÓR.
