2. Becse-Gergely.
2. Becse-Gergely.
Karácsonyi e nemzetség ismertetését azzal kezdi, hogy ez «egyike hazánk legnevezetesebb nemzetségeinek. Ivadékai a XII. századtól kezdve napjainkig, mindig az ország főurai közé tartoztak». Ennek daczára az ezen nemzetségre vonatkozó czimeres emlékek, nagyon csekély számmal maradtak reánk s e csekély maradékokból az ősi czimerre nézve teljes utbaigazitást nem nyerhetünk.
9Karácsonyi János szerint e nemzetségből a Bethleni Bethlen, az Apaffy, Almakeréki, léli Tóty, Nemegyei, Somkereki és Virágosberki családok származnak.
Az Almakeréki, Nemegyei és Virágosberki családra vonatkozó pecsétet eddig egyáltalán nem ismerünk. Tóti János országbirói birságszedőnek 1344. évből van egy pecsétje az országos levéltárban,* de az annyira romladozott, hogy azon a czimerből már semmi ki nem vehető. A Somkeréki családnak legrégibb emléke azon czimer, melyet Zsigmond király 1415-ben Constanzban adományozott somkereki Erdélyi Antalnak.
DL. 3686. sz.
Az Apaffy családra vonatkozó pecsétek közül legrégibb az, melyet Csergheö Géza ismertetett a Turulban.* Nagyfalusi Apaffy Ferencz paizspecséte 1493. évből: haránt helyezett pallos, megette a paizs balfelső sarkából kiinduló sugarak. Ezen paizsképről Csergheő azt tartja, hogy az jelképes és gyanithatólag, a nemzetség egy tagja nyerte valamely alkonyatkor elkövetett hőstettért.
VIII. 83. Országos levéltár. Dl. 19,989.
Egy másik már teljes Apaffy czimert közölt Majláth Béla a Turul XVI. kötetének 100. lapján az 1561. évből. Ezen czimernek paizsalakja, lényegében teljesen egyező az 1493. évi czimerrel, csak a pallos van balharánt helyezve s a sugarak a paizs felső karimájából indulnak ki. Sisakdisze a sisakból jobbra és balra lehajló egy-egy venyige ág, a jobbik végén egy szőlőlevél, a balon szintén egy levél és egy szőlőfürt.
Ezen paizsalak és sisakdiszből alakult ki a XVII. században az Apaffyak czimere, melynél a paizsalakot a sisakdiszszel együtt a paizsban egyesitették, elhagyva a paizsalakból a sugarakat s befoglalva a sisakdiszszel együtt a sisakot is a paizsba, hol a paizsalak pallosa a szőllőtőkére akasztott sisakot balharánt irányban üti át. Az Apaffy czimerről, sem legrégibb alakjában, sem későbbi átalakulásaiban és változásaiban következtetést nem vonhatunk a Beche Gergely nemzetség ősi czimerére.
Marad hátra a Bethlen czimer.
Bethlen Gergely már 1489-ben* ugyanazon czimerképet használja pecsétén, a mely ezen család czimere mai napig is. Kék paizsban többször hajlott, czölöpösen állitott koronás ezüst kigyó szájában országalmát tart. Sisakdisz a paizsalak.
Siebmacher, Ungarischer Adel, Supplemeutband, 22. 1., 14. t
Ezen czimer mellett kitartott a család hüségesen, évszázadokon át, sőt a későbbi rangemeléseknél az uralkodók mindig ezen czimert erősitik meg, mint e család ősi czimerét.
Ezt tehát a család ősi czimerének tartotta, de kétséges, hogy egyszersmind a kiterjedt előkelő nemzetségnek is czimere lett volna, bár annak motivumait a Somkereki Erdélyi Antal 1415. évi armálisának czimerében is megtaláljuk a kigyót a gólya csőrében, annak nyaka körül csavarodva, a koronát, a heraldikai szokástól 10éltérőleg a gólya fején és nem nyakán. A heraldika jó korszakában a koronát vékony nyaku állatoknak (egyszarvu, szarvas, gólya, daru, hattyu) nem fejére, hanem nyakára szokták illeszteni, itt eltértek a szabálytól azért, hogy a kigyó görbüléseinek a gólya nyakán helyet adjanak.
A czimerlevél szövegében nincsen szó arról, hogy Zsigmond király az ősi czimert bőviti, vagy javitja, de az arany kigyót az ezüst gólya csőrében és nyakán és a koronát a fején, nem tarthatjuk pusztán a véletlen játékának. Ez ábrázolat inkább azt a hatást teszi reánk, mintha a czimerkérő és adományozó valamely alkalmas czimeralakot keresett volna, hogy azzal az eredetileg lebegő ősi czimeralakot szerencsésen egyesithesse.
Ha ez valóban igy történt, akkor ezen czimernél a kiterjesztett szárnyu ezüst gólyát csak mellék czimeralaknak kell tekintenünk, a főczimeralak, az arany kigyó s a korona, a mely itt a gólya fejére van illesztve.
Ha alaposan áttanulmányozzuk magyar czimertárunkat, ehez hasonló esetet gyakran találunk. Hogy többet ne emlitsek, csak Rudolf czimeradományát hozom fel, az 1580. évből Melith György részére, melyről a Káta nemzetség tárgyalásánál lesz szó, vagy a tussaujfalusi Thussai család czimerét, mely család a Kolcs nemzetségből származik.
A Kolcs nemzetségnek ősi czimere aligha volt, de az ebből leszármazó Thussay-család mindig tudta ősi eredetét. A család egyes tagjai czimerül gólyát használtak, mely emelt jobb karmában kulcsot (a felvidék tájkiejtése szerint kolcsot) tart. A család egyéb tagjainak czimere oroszlán, mely első karmaiban szintén kulcsot tart. E kulcs itt beszélő czimer, a nemzetség nevére vonatkozik és a paizsban a fő czimeralak, a gólya és oroszlán csak mellék czimeralakok, a fő czimeralak alkalmas elhelyezésére.
Visszatérve a koronás kigyóhoz, feltünő az ősi Bethlen czimernek a Dorozsma nemzetség kétségtelenül meghatározott ősi czimeréhez, nem hasonlósága, de azzal legkisebb részleteiben való azonossága. Grif és grif, sas és sas, oroszlán és oroszlán különböző ősi családoknál, még nem jogosit közös eredetre visszavivő feltevésekre, de olyan szokatlan czimeralak, mint a czölöpösen álló koronás kigyó, szájában országalmával, méltán felveti előttünk ama kérdést, hogy a Dorozsma nemzetség, mely egy falutól vette nevét, nem egy-e a Becse Gergely nemzetséggel? nem az utóbbinak egy oldalhajtása-e? Ha ez legalább a valószinűségig, okleveles adatok alapján bebizonyitható volna (és a két nemzetség birtokviszonyai e feltevésnek nem mondanak ellent), ez esetben kétségtelenné válnék az is, hogy ezen két nemzetség közös czimere a czölöpösen álló koronás ezüst kigyó volt szájában arany országalmával.
CSOMA JÓZSEF.
