Néhány észrevétel Varjú Elemér urnak «Czimerlevél hamisitások és hamisitók» czimü czikkemre tett megjegyzéseire.
Néhány észrevétel Varjú Elemér urnak «Czimerlevél hamisitások és hamisitók» czimü czikkemre tett megjegyzéseire.
Varjú Elemér ur a «Turul 1901. évi 4. füzetében a «Nagy Iván», III. évf. 1–8. füzeteiről irt ismertetése során, az általam a nevezett folyóirat 7–8. 44füzetében «Czimerlevél hamisitások és hamisitók» czim alatt alkalomszerüen, az éppen rendelkezésemre állott anyag alapján megirt szerény czikkemről is megemlékezvén, arra néhány biráló megjegyzést tett; ezen megjegyzéseire óhajtok most néhány sorban válaszolni.
Hogy miért nagy kár, hogy jórészt ismert, (de ily irányban fel nem dolgozott) s egy darab (tulajdonképen két darab) kivételével mind Abaujmegye levéltárából eredő anyagot használtam, azt igazán nem tudom és nem értem?! Nem akartam az összes megyei levéltárakban található hamisitásokat ismertetni és ezt a czikk folyamán sehol nem is igértem! Mondom, alkalomszerüen, és az éppen rendelkezésemre állott anyag alapján irtam azt. Miért haragszik hát Varjú ur éppen Abaujvármegye levéltárának az anyagára? A mi pedig a Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye levéltárában őrzött «vagy egy tuczat» hamisitást illeti, nos hát azokat az idézett folyóirat 9–10. füzetében elég részletesen dolgoztam fel!
A Malontai (nem Malonyai!) vagy Tolnai Balogh Eliás palimpsestus armálisát illetőleg Varjú urnak a «Turul» idézett helyén adott ismertetéséből a következő két állitását vontam kétségbe:
1. Hogy «a hamisitó a formulát Zsigmond egy czimerleveléből vette». Mert, mint emlitém, már magának a czimnek azon része «necnon Slesie et Lucemburgensis dux, ac Moravie et Lusatic marchio», legalább is (!) I. Mátyás király korabeli formuláréra mutat. Hogy azután ezen czimbővülést II. Ulászló király is használta és hogy esetleg, valamely II. Ulászló király-féle armálist is használhatott, vagy használhatott volna, az természetes! De hogy a hamisitó a czimet Ulászló valamely eredeti okleveléről és főleg arról, a melyet aztán armálissá gyurt át, nem vette, sőt nem is vehette, az kétségtelen; mert Ulászló privilegiális levelein a király cziméből ennél többet, mint «Nos Wladislaus dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc.» nem talált volna!
2 . Hogy «készitési idejét a rajta levő jegyzések és külső kinézése után a XVI. század második felére tehetjük». Ismétlem, hogy ezek alapján nem lehet azt megállapitani! Mert a Varju ur emlitette feljegyzéseket (igy!) nem találom rajta és nem is fogja senki sem megtalálni, mert az armális hátán XVII. vagy XVIII. századi irással csakis ez áll: «Pro Helia Balogh». A mi a «külső kinézés»-t illeti, hát igen, régi szinezetét éppen csakis palimpsestus volta adja meg. Ezt a körülményt pedig a hamisitás korának megállapitásánál, nézetem szerint, nem lehet és nem is szabad figyelemre méltatni!
Azt pedig nem állitom sehol, hogy «megdönthetetlen biztossággal mondható, miszerint a XVII. század végén, vagy a következő elején készült».
Mert én csak annyit mondottam, hogy «maga az irás, mely különben ügyetlen kezü emberre vall, arra enged következtetni, hogy a hamisitás a XVII. század végén, vagy tán a XVIII. század legelején készült».
Hogy pedig egy II. Ulászló király korára készült hamisitásnál nem lehet XI., XII., XIII., XIV. vagy XVII., XVIII. századi irásról szó, azt hiszem, hogy fölösleges különösebben kiemelni! Mert csak természetes, hogy ha II. Ulászló korára hamisit, akkor azt XV–XVI. századi jellegben fogja tenni! Olyan hamisitó, azt hiszem, még nem létezett, a ki, mondjuk, a XVI. század jellegére czélzó hamisitványát a XVII. vagy XVIII. századnak megfelelő modorban készitette volna azért, hogy mégis mindenki XVI. századinak tartsa!
A czimerábra, melyet Varjú ur jóval erősebb tanubizonyságként emlit fel, egyáltalán nem bizonyit semmit sem; és pedig azért nem, mert az hamisitvány! A Varjú ur által e körül folytatott okoskodásból az a tétel következnék, hogy: Minden hamisitás azon korból való, a melynek jellegét magán viseli!» Csakhogy ez nem áll! Mert vannak és lehetnek ugyan egykoru hamisitások, de viszont tudjuk, hogy a hamisitók mindig nagyon szerettek régibb korra hamisitani, a mi természetes is, mert igy kevésbé voltak annak a veszélynek kitéve, hogy hamisitásukat valaki felismeri.
A sisakot és takarókat pedig azon egyszerü okból is elhagyhatta, hogy ne kelljen annyit fáradnia, egyszóval, hogy könnyebben essék tul a hamisitáson.
Ujból végignéztem egy csomó Zsigmond-, I. Mátyás- és II. Ulászló-féle armálist és ezek alapján most is csak azt állitom, hogy mindezek irásának jellegétől végtelen messze áll! XVI. században készült hamisitványnak semmiképpen sem mondható. A különben nehezen hozzáférhető hamisitványnak teljes szövege ez:
Manu propropria (igy!) domini regis. Wladislaus dei gratia Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie, Rame Bervie (igy!) [G]allitie, Lodomerie, Comanie, Bulgarie rex, necnon Slesie et Lucemburgensis dux, ac Moravie et Lusatie marcio, tibi fideli nostro, nobili Helie Balogh de Malonta, salutem, gratiamque nostram regiam, et optati favoris incrementum. A claro lumine troni regie [maiestatis] veluti e sole radii nobilitates leaitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia claritate dependunt (igy!) ita, (ut) omne nobile et generositatis insigne a gremio [proven]iat regie dignitatis. Proinde tum ad nonnullorum fidelium nostrorum (humilime) suplicationis instantiam per eos pro tui parte, nostre (propterea) maiestati porrecte, tum vero attend[endo et] considerando fidelitatem et fidelium servitiorum merita, que tu, uti didicimus, primum sacre huius regni nostri Hungarie corone, et deinde maiestati nostre cum omni fidelitatis perseverantia, ferventisque animi zelo, pro locorum et temporum diversitate exhibere studuisti, te igitur prefatum Heliam Balog, ac dominam Ursulalam (igy!) consortem tuam, quamvis, ut asseris, ab antiquo non ignobilem te esse, et deinceps heredes 45vestros; otmnemque posteritatem, consideratione premissorum servitiorum, virtutumque tuarum, volentes congruo prevenire honore, et dignis decorare titulis, de regia nostra gratia et benivolentia, ac ex certa nostra scientia, deque plenitudine regalis nostre protestatis, duximus nobilitandos, ac in numerum et cetum verorum nobilium regni nostri agregandos et connumerandos, atque ut vos, vestraque posteritas universa, filiique tui Ladislaus, Barnabas et Benedictus Balog de Malonta, seu de Tholna, filiique et nepotes illorum, in filios filiorum, et eorum posteritas iterum universa, huiusmodi nobilitatis titulo liberius uti possitis, hec arma, seu huiusmodi vestre nobilitatis insignia, prout et quemadmodum ipsa in principio, seu capite presentium litterarum nostrarum pictoris artificio, suis apropriatis coloribus figurata sunt, et depicta, vobisque et cuilibet vestrum in solidum, ex eadem regia nostra libertate et beneficentia dantes et conferentes. Imo damus et conferimus, et presentibus elargimur, ut vos, vertrique heredes et posteritates universe, pretacta arma, seu nobilitatis insignia, more aliorum armis utentium, amodo in posterum ubique in preliis, haustiludiis (igy!), torneamentis, duellis, ac aliis omnibus et singulis exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, [v]elis, tentoriis, cortinis, anulis, ac papilionibus, ac generaliter in quarumlicet rerum et expeditionum generibus, seb more (igy! mere h.) et sincero (igy! sincere h.) [nobili]tatis titulo ferre, gestare, omnibusque et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles proceres, milites et clientes regni nostri armis utentes, quomodo libet de iure, vel consuetudine utuntur et fruuntur, uti, frui et gaudere possitis et [va]leatis, vestraque universa posteritas valeat pari modo (?!). De talismodi igitur singularum (igy!) et specialis nostre gratie antidoto merito exultetis, et tanto ampliori studio ad honorem regie maiestatis vestra de cetero solidetur intentio, quanto vos largiori favore regio preventar esse conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungarie utimur appensione conmunitas, vobis et predicte posteritati vestre duximus concedendam (igy!). Datum Bude, feria quarta proxima post festum pentecostes, anno (domini) millesimo quadringentesimo nonagesimo nono, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno decimo, Bohemie vero vigesimo nono.*
Horváth úr észrevételeire akkor fogunk válaszolni, ha a szóban forgó hamisitványt Abauj vármegye levéltárából használatra megkaptuk. Szerk.
Horváth Sándor.
