A Bethleni és Zbugyai család czimeres levele 1431-ből.
A Bethleni és Zbugyai család czimeres levele 1431-ből.
(Szines czimerképpel.)
Zsigmond király olaszországi tartózkodása alkalmával Milanóban, 1431. deczember 17-ikén Csapy László alkanczellár ajánlatára Várdai Miklós familiárisának Bethleni Gergely fia Jakabnak, s általa testvérei Bertalan, Gergely és Antalnak, továbbá Bethleni Mihály fia Veres Péternek, Bethleni Antal fiai Miklós és Mihálynak, Bethleni János fia Andrásnak és Zbugyai Simonnak az emlitett Jakab rokonának s általuk utódaiknak czimert adományozott.
A BETHLENI ÉS ZBUGYAI CSALÁD CZIMERE 1431-BŐL.
A czimeres levél* szövege igy szól.
Eredetije az Orsz. Levéltárban DL. 38695. sz. alatt.
Relatio Ladislai de Czhap etc.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris, presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine troni cesaree aut regie maiestatis velud (igy) e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia maiestate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree aut regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod nos attentis et consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis fidelis nostri Jacobi, filii Gregorii de Bethlem, familiaris fidelis nostri Nicolai de Varda, aulici nostri regii, quibus ipse in nonnullis nostris factis et negotiis unacum eodem Nicolao, domino utputa suo, cum nostra serenitate in Alamanie et hiis Lombardie, ac aliis diversis partibus hinc inde procedendo, maiestati nostre, iuxta sue possibilitatis exigentiam studuit, eoque ferventius et diligentius in antea studebit complacere, quo se et suos singularibus honorum gratiis sentiet fore decoratos, hac arma, seu nobilitatis insignia in principio, seu capite presentium litterarum nostrarum depicta et palpatius arte pictoria figurata ac distinctius expressata, prefato Jakobo, et per eum Bartholomeo, Gregorio et Anthonio, fatribus carnalibus, item Petro Veres, filio Michaelis de dicta Bethlem, necnon Nicolao et Michaeli, filiis Anthonii, ac Andree, filio Johannis, de eadem Bethlem, et Symoni de Zbugya, similiter fratribus proximis et consanguineis annotati Jakobi, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus, ymo ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie 37concedimus et presentibus elatgimur, ut ipsi et eorum heredes ac posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia, more aliorum armis huiusmodi utentium a modo inantea ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus, exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, anulis, cortinis, velis, papilionibus, domibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub mere et sincere nobilitatis titulo gestare, iisdemque uti, frui et gaudere valeant atque possint. Quodque ipsi et eorum quilibet cunctaque ipsorum posteritas eisdem gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobilesque et clientes regni nostri armis huiusmodi utentes, quomodolibet de iure, vel consuetudine freti sunt et gavisi, gaudeant et fruantur, ac de tanto singularis et specialis gratie antidoto merito exultent, tantoque ampliori studio ad honorem regalis dignitatis eorum in antea solidetur intentio, quanto se largiori favore regio preventes conspiciunt et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam, presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas, memorato Jacobo et aliis prenotatis duximus concedendas. Datum Mediolani, feria secunda proxima ante festum beati Thome apostoli, anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo primo, regnorum nostrorum anno Hungarie ete, quadragesimo quinto, Romanorum XX. secundo, et Bohemie duodecimo.
A czimereslevél teljesen ép állapotban maradt fenn, eltekintve egykori tulajdonosának azon barbár eljárásától, melylyel a czimert, a nélkül azonban hogy a szöveget csorbitotta volna, az armálisból kivágta, nyilván azért, hogy az armálissal együtt az Orsz. Levéltárba került, meglehetősen kezdetleges czimerfestményt elkészittesse, nem mervén a festőnek az egész armálist odaadni. Szerencse, hogy a kivágott czimer nem kallódott el; különben – miután a szöveg czimerleirást nem tartalmaz, – lehetetlen lenne az adományozott czimert megállapitani.
E czimerlevél Zsigmond királynak az 1431. évben adományozott, eddig ismert czimereslevelei közt a tizenegyedik; pár nappal később kelt, mint a Paczali Peres Andrásé.
A festett czimer az armálison elég ép állapotban van; szinei ugyan helyenként letöredeztek, de kétségtelenül megállapithatók. Méreteit tekintve, Zsigmond szokott armálisaitól teljesen elüt, a czimer feltünően kicsi, talán a legkisebb az eddig ismertek közt. A czimer vörös-fehér-kékkel keretelt, egyszerü biborszin táblára van helyezve, a melynek magassága 9, szélessége 7.8 cm.
A czimer leirása a következő: Balra hajlott, kerekalju osztott pajzson háromágu leveles arany koronából kinövő, szemközt néző, kivágott kékruhás, aranykoronás nő, választottan leomló szőke hajjal; fülei helyén egy-egy ötös ezüst szarvasagancscsal, melynek legalsó ágait kezével fogja. A balra fordult csőrsisak disze ugyanaz, azzal az eltéréssel, hogy az agancs hat-hat águ, s a női alak a második növésbe kapaszkodik. Takaró: kék-ezüst.
A czimer teljes magassága 8.2, a pajzs 3.5, a sisak a rajta levő diszszel 4.7. cm.
A czimer nem mondható valami művészi terméknek. Korántsem oly diszes, mint a Paczali Peres, Berényi Kakas, Krisztalóczi Tarkasis stb. czimereslevelek. Heraldikailag azonban nem lehet ellene kifogást tenni. Motivuma feltünő hasonlóságot mutat a dobai Dobay (Zsigmond, Feldkirchen ........?), Roskoványi (Siebm. III. k.) és bárczai Bárczay (Zsigmond, 1421. ) családokéival. A szinek megválasztása egészen helyes, a sisaktakarók a két mező szineit mutatják, megfelelően a heraldika idevágó szabályának.
A czimert nyerő két család a zemplénmegyei Bethlen és Izbugya (Izbonya, Zbugya, Zbonya, Zubunya) helységből származik, hol már a XIV. század óta nemesi jogokat gyakoroltak, s igy az oklevél tisztán czimeradománynak tekintendő.
A Zichy okmánytárban* olvasható Bethleni Gergelynek, Töttös Lászlóhoz Milánóból 1431. augusztus 31-ikén irt levele, melyben emliti, hogy néhány lova elpusztult, és majd hogy gyalogsorban maradt; ezért kéri őt, küldjön neki egy paripát. Ez az adat is azt mutatja, hogy a Bethleniek közül többen a király szolgálatában állottak; nemkülönben azt is, hogy ez a Gergely, mivel a czimeradományozás már fiát Jakabot éri, időközben meghalt.
VIII. köt. 458. o.
Nagy Iván ezt a Bethleni családot nem ismeri; mert az általa közölt (II. k 90. 1.) Bethleni családdal ez semmiféle kapcsolatban nincs; a Zbugyai családból pedig csak Fülöpöt emliti, aki 1430. veszprémi kanonok volt.
Akit egyébiránt e két család leszármazása közelebbről érdekelne, bőséges középkori adatot talál oklevéltáraink majd mindegyikében, az Orsz. Levéltár diplomatikai osztályának gyüjteményében, valamint a jászói konvent és szepesi káptalan levéltárában, a későbbkoriakra pedig az Országos Levéltárban őrzött N. R. A. iratok közt; ez utóbbi gyüjteményből*közlöm itt a már kihalt Zbugyai család töredékes leszármazását.
N. R. A. fasc. 41. No. 49.
Id. Zbugyay István, neje sóvári Soós Margit, sóvári Soós János leánya; Bernát; Lúczia, f. Roskoványi István; Dorottya, f. Nagy László; István †; Márton; Krisztina, f. Merse László; Anna, f. Litteráti Simon † ág.; N. leány, 1. f. Koczka János, 2. f. Viczmándy Lajos; N. leány, f. Pozsgay István.
