Buda-Felhéviz mezőváros czimerlevele.
Buda-Felhéviz mezőváros czimerlevele.
Budának az a része, a mely a mai Viziváros és Ujlak között terül el s térképeinken Országutnak neveztetik, a mohácsi vész előtt Felhéviz néven önálló, külön előljárósággal rendelkező mezőváros volt. A kicsiny helység központját a Szt-János vitézek rendháza és ispotálya képezte, a mely védszentje után a Szt-Háromság prépostságának neveztetett. Úgy látszik, a városka területe a prépostság birtokához tartozott s a község fölött a János-lovagok földesúri jogokat gyakoroltak. Azonban szaporodván a lakosság, növekedvén a város, mindinkább kivonni igyekezett magát a földesúri hatalom alól, egyuttal folyvást küzdött a Buda vagy Ó-Budába való beolvasztás ellen. Hogy Buda-Felhéviz a XV. század végén már municipalis jogokkal birt, arról egy 1478-ban kiadott oklevél tanuskodik, a melyet bizonyos ügyben a Szt-Háromsági préposttal együtt a város birája és tanácsa állitott ki. Ez időben azonban még érvényes okleveleket a prépost hozzájárulása nélkül nem adhatott ki a Felhévizi előljáróság, nem pedig első sorban azért, mert nem volt czimere és pecsétje, oklevelei hitelesitésére. Ezen a hiányon a XV. század végső tizedében a város akkori patronusa s a szt-háromsági prépostság kormányzója Laki Thúz Osvát zágrábi püspök segitett, a ki is rábirta II. Ulászló királyt, ajándékozza meg Felhéviz várost czimeres pecséttel, a mely alatt a tanács, más városok szokása szerint okleveleket adhasson ki.
39A czimer, illetve pecsétadományt tartalmazó oklevél eredetije a török dulások idején nyomtalanul eltünt. Szerencsére megmaradt az oklevél másolata, a mely úgy a főváros története szempontjából, mint czimertani tekintetből megérdemli a közrebocsátást.
A szöveg századokon át egy pesti provenientiáju formulás könyvben lappangott. Ezt a formulás könyvet a diplomatikusok jól ismerik, Kovachich Formulae Solennesei révén, a hol az Nyirkállói Tamásnak, egy a XV. sz. végén élt pesti közjegyzőnek neve alatt szerepel. A könyvnek Nyirkállóitól való részéhez ujabb, XVI. századi kéztől eredő pótlékok járulnak, köztük van a szóban forgó oklevél is.
Kovachich a formulárénak csupán Mátyáskorabeli okleveleit adta ki, a többieknek csak czimeit közölte. Regestái közt bizonyára sokaknak feltünt a következő: I4. Wladislai II. R. Annuentia Sigilli pro Civibus Suburbii Budensis Felhiviz ad Instantiam Osvaldi Episcopi Zagrabien. Praepositi SSS. Trinitatis de Thermis Superioribus Buden. concessi. Ám a formulárét, a mely Kovachich szerint a pécsi püspöki könyvtár tulajdonát képezte, hiába keresték; a becses kötet eltünt s mai napig sem került elő.
A véletlenség ujabban kezeim közé juttatta a czimerlevélnek a formuláskönyvből még 1830-ban vett másolatát, a melynek hü és hibátlan voltáért kezeskedik a másoló neve. A másoló a fáradhatatlan Podhradczky József volt, a ki a főváros történetéhez gyüjtötte évtizedeken át az adatokat. Fájdalom, az általa összegyüjtött becses anyag, a terjedelmes és alapos monografia nem látott napvilágot. Kéziratát 1205. Fol. Lat. jelzet alatt a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára őrzi, a hová Jankovich Miklós könyvtárával jutott. Czime: Historia diplomatica Urbis Budensis et Pesthiensis a primordiis, usque ad annum 1831. A szerző munkájának csak egy rövid kivonatát adta ki a Tudományos Gyüjteményben, honnan különnyomatban is megjelent 1833-ban Beimelnél, Esztergomban.
Podhraczky kéziratának első kötetében, a 197–198-ik oldalon található a szóban forgó oklevél. Szövege a következő:
Wladislaus dei gratia Hungarić, Bohemić, Dalmatić, Croatić etc. rex, necnon Silesić et Lucemburgensis dux, marchioque Moravić et Lusatić, ad perpetuam rei memoriam. Cum a nobis per subditos id petitur, quod iustum est et honestum, tam vigor ćquitatis, quam ordo exigit rationis, ut eorum prćcibus benevole annuamus. Proinde nos, tum accepta supplicatione fidelis nostri reverendi in Christo patris domini Oswaldi episcopi ecclesić Zagrabiensis, ac gubernatoris praepositurć Sanctć Trinitatis de Thermis Superioribus Budensibus, nostrć, pro parte circumspectorum iudicis et iuratorum cćterorumque civium eiusdem ecclesić seu prćpositurć suburbii huius civitatis nostrć Budensis, vulgariter Felhéviz appelati constitutorum et commorantium propterea porrecta maiestati, tum vero et prćcipue ob honorem et reverentiam eiusdem summć et sempiternć trinitatis, atque pro utilitate dictć ecclesić sed et augmento prćdicti suburbii Felhéviz, animo deliberato ex ex certa maiestatis nostrć scientia, prćlatorumque et baronum nostrorum consilio ad id accedente, sigillum cum sculptura trium liliorum, eandem sanctam et individuam trinitatem signantium, ac circumstantia ad id sigillum apta, in argento vel in cupro, aut alio ad id convementi metallo parandum et fabricandum, eisdem iudici et iuraditis civibus suburbii prćdicti duximus annuendum et concedendum; decernentes, ut ipsi a modo deinceps huiusmodi sigillo, quod in perpetuum autenticum esse volumus, ubique ad instar aliarum civitatuum et oppidum, sigilla autentica habentium, omnes litteras eorum causales et alias, quascunque in pendenti et appresso signare et communire, atque his, quorum interesse videbitur edere et emanari facere et generaliter in conficiendis et emanandis litteris, sigillo ipso, eodem libertatis privilegio et prćrogativa, quibus alić civitates et oppida suis sigillis utuntur, quorumlibet de consvetudine vel de iure uti valeant atque possint. Nos autem nihilominus omnes litteras, que per prćdictos iudicem et cives de Felhéviz sub prćdicto sigillo, quibuscunque legitime concessć fuerint, prćsentibus autorisantes, tanti vigoris et momenti esse decrevimus, quanti aliarum civitatuum et oppidorum, sigillis utentium, littegć habentur. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam eisdem iudici et civibus de Felhéviz concessimus prćsentes litteras nostras, sigilli nostri secreti munimine roboratas. Datum Bude.
A czimerlevél szövege csonka; hiányzik belőle a keltezés. Annyit azonban elárul a szöveg, hogy az armalis 1490 és 1499 közt kelt, mert a benne emlitett Thúz Osvát püspök csak az előző év októberében nyerte el a felhévizi prépostságot, az 1499-ik év április 16-ikán pedig már elhunyt.
Oklevelünk nem tartozik a teljes szövegü czimerlevelek sorába, a minőkkel királyaink Nagy Lajos óta kedvelt városaikat szokták volt kitüntetni. Nem ad teljes, pajzsra helyezett czimert, hanem csak egyszerü jelvényt, a mely a pecsétre volt vésendő. Magára a jelvényre alig fektet sulyt; a leirás, a mely egyébb czimerlevelekben lehetőleg körülményes szokott lenni, itt elmarad; egyszerüen meg van emlitve, hogy a város, az engedélyezett pecsétre három – a Szent-Háromságot jelképező – liliomot vésethet, a nélkül, hogy a czimerképnek s alapjának szine meg lenne adva. Ellenben erősen ki van emelve az engedélyezett pecsét hiteles és jogérvényes volta; ép oly erővel birjon, mint akármelyik más pecséttel élő város és helység sigilluma s használható legyen akár az oklevelekre függesztve, akár pedig rányomva.
Az ilyen czimeres pecsétet adományozó oklevelek, bár igen ritkák, de nem példátlanok a 40mohácsi vész körüli időben. A legkorábbi ismert darab Varasd városnak azon armálisa, melyet 1464 julius 12-én nyert Mátyás királytól.* Szövege lényegében megegyezik az itt közlöttel, hanem az oklevél azzal az előnynyel bir a szóbanforgó fölött, hogy benne olyan czimerkép adományoztatik, a melyet Varasd város «ab anliquo, ex concessione divorum regum Hungarie» birt s az oklevél élén a pecsét szépen festett képe is ott diszeleg, a miről a szöveg igy tesz emlitést: «sigillum honestum cum forma, (quae) in capite seu principio presencium literarum......... arte pictoria figurata est et distinctius expressata.» A czimerkép leirása a szövegből teljesen hiányzik.
Kiadta dr. Bojnichich Iván a Viestnik Hrv. Archeološkoga Drustva uj sorozatának első füzetében.
Nem lehetetlen, hogy a felhéviziek armálisán is ott volt a pecsét ábrája, hanem erről a szövegét megőrző formuláskönyvben nincs emlités téve.
A mohácsi vészt követő korszakból hasonló czimerlevele van Szatmár városának. Az oklevél János király adománya s 1530-ban kelt eredetijét a városi levéltár őrzi.* Formulája a felhévizivel egyezik. A pecsétet ép oly szűkszavuan irja le: «sigillum cum sculptura unius rosae». Nevezetes, hogy ez az oklevél egyszerü patens, papirosra irva, a melyről tehát a festett kép már az oklevél természeténél fogva hiányzik.
A közelebbi keltezés a rongált eredetin ki nem vehető.
Buda-Felhéviz önállósága a XVI. század folyamán megszünt. A török hóditás idején lakóinak száma erősen leapadt; a megmaradtak pedig Ó-Budához csatlakoztak. A város levéltára elpusztult, czimere feledésbe ment s a három liliomot Buda későbbi czimerében hiába keressük.
VARJÚ ELEMÉR.
