A BAKSA NEMZETSÉG CZIMERE.

Teljes szövegű keresés

49A BAKSA NEMZETSÉG CZIMERE.
(Négy czimer- és pecsétrajzzal.)
A kutatások utvesztőjében haladva sok esztendeje fáradozom azon, hogy a Baksa nemzetség ősi jelvényét megállapitsam.
A legelső lépés a kitüzött czél felé az volt, hogy közzétettem a Turulban a Sóvári Soós család levéltárában megtalált azon érdekes armálist, a melylyel Zsigmond király 1417-ben Konstanczban a Soósoknak czimert adományozott, illetve a melyben megerősitette a nevezetteknek ősi jelvényét. A czimerben arany koronából növekvő női mellkép látható, fejére tüzött arany kosszarvakkal.
Ugyanakkor kiadta a szerkesztőség hű hasonmásban azt a czimert is; melyet ugyancsak Zsigmond király 13 nappal később adott a Baksa nembeli Chapi Andrásnak s névszerint felsorolt vérrokonainak.
E két czimer teljesen különböző volta annál inkább feltünő volt, mert a két oklevél adományosai mindannyian egy közös törzsnek, a Baksa nemzetségnek a hajtásai voltak.
Hogy ennek a nemzetségnek az ősi jelvénye nem a második czimeradomány nyilvesszős oroszlánja, hanem az előbbeni armális kosszarvas hölgye volt, a felől már eleve nem volt kétségem. Mert mig az átlőtt szemű oroszlán az okirat szerint egy a czimeradományozás előtt csak rövid idővel történt eseményt, Chapy Andrásnak Osztro vára alatt hősi viadalban való megsebesülését szimbolizálja, addig a kosszarvas női alakról maga az armális megmondja, hogy az ősi idők óta viselt jelvénye a kitüntetett családnak.*
Turul III. évf. 116. 119. 1:, II. évf. 42. 1.
Hiányzottak azonban mindeddig a kézzelfogható bizonyitékai ezen feltevésemnek.
A bizonyitékot egy a czimernél régibb pecsét alakjában, az ezredéves országos kiállitás juttatta kezembe. Az ezredéves kiállitáson bemutatott nagyszámu kitünő pecsétlenyomatok közt egész sorozat volt azon rendkivül érdekes oklevél pecsétjeiből, melyet a magyar rendek 1402-iki pozsonyi gyülésük alkalmával Albert osztrák herczegnek adtak, elismervén benne a herczeg jogát a magyar koronára, de csak, ha Zsigmond király – «quod Deus avertat» – fiutód nélkül halna el.
Régtől fogva ismertük ennek az okiratnak a szövegét; kiadta azt, állitólag az eredeti után 1841-ben Fejér György, Codex diplomaticusának X. része IV. kötetében. Innen tudtuk, hogy a határozathoz két királyi városon kivül 112 egyházi és világi úr járult hozzá, kiknek neveit Fejér sorszámmal ellátva az oklevél után közli. Ez a névsor pedig úgy került egybe, hogy az oklevélen lógó 114 pecsét mindegyikének hártyalapjára az oklevelet kiállitó iródeák a pecsét tulajdonosának nevét is reávezette.
A Fejérnél elősoroltak közül különösen hét név ragadta meg figyelmemet.
1. A 28-dik számú: Nicolaus filius condam palatini de Zech. Zechi, Zechei előnévvel ez időtájt a Baksa nemzetség több tagja élt.
2. A 33-dik számú: Filiorum Donch Comitis de Liptou et Zolyom (t. i. sigillum); a Baksa nemzetségbeli Eszenyiek hajtásán van egy Donch, a ki 1281 -ben Liptóra adományt nyert.*
Soós cs. levéltára a M. N. Múzeumban.
503. A 36-dik számú: melynek felirata Symon Soos de Soowár.
4. A 37-dik számú: Gallus de Zeech, comes
Zoliensis; érdekelt ugyanazon okból, mint a legelől emlitett.
5. A 88-dik számú: Georgius Batchka. A Bocskaiak tudvalevőleg a Baksa nemzetségből erednek.
6. A 95-dik számú: Andreas de Chap, végül:
7. A 98-dik számú: Jacobi filii Stephani de Chalap, a mely talán téves olvasáson alapszik «Chap» helyett.
Fájdalom a kiállitáson rosz világitás mellett, terjedelmes, zárt üvegszekrényben nem lehetett a keresett pecséteket felismerni.
Ily körülmények közt tehát egyenesen a bécsi cs. és kir. állami levéltár igazgatójához, Károlyi Árpád osztálytanácsos úrhoz fordultam, a ki szives jó indulattal és páratlan készséggel nemcsak a keresett pecsétlenyomatokat bocsátotta rendelkezésemre, hanem közölte velem az illető pecsétek feliratainak kifogástalan olvasását is. E szerint:
1. A 28-dik szám alatti hártyaszalagon ez áll: «Nicolaus filius quondam palatini de Zech» A pecsét körirata: Sigillum Nicolai de Ze.... A pecsét kétfejü sas, tehát biztos, hogy a Balogh nembeli Széchiek pecsétje, s igy ránk nem tartozik.
2. A 33-dik szám alatti pecsétszalagon ez áll: «Filiorum Danch comitum de Liptow et de Zolyom». A pecsét kerek mezején alúl jobbra dőlt háromszögü paizs van balcsucsán csöbörsisak, tekercsalaku foszladékból kiemelkedő fejforma alakkal diszitve, melynek a köriratba belenyuló részén két piczi szarv látszik. Az egész nagyon emlékeztet a II. Mátyás kir. által Soós Istvánnak 1596. évi október 26-ikán adományozott czimerre.*
Eredetije a Soós cs. levéltárában, a M. N. Múzeumban.
A körirat a fejtől balra kezdődik: = Sigillum Andree filii Danch dicti (?) Chap ...(?)
Ez tehát Chapi Andrásnak a Danch fiának pecsétje.
3. A 36-dik számú szalagon ez áll: «Simon Soos de Sowar». A pecsét kerek mezején csöbör sisak, ennek tetején pedig foszladékban végződő, félprofilban balra fordult női mellkép van, melynek fején két kifelé hajló részben letöredezett szarv látszik.
A körirat csak részben olvasható: S * LADISLAI SOS a következő hét betü meghatározhatatlan. Lenne tehát Sigillum Ladislai Sos .....
A felirat kétségtelenné teszi hogy a pecsétnyomó nem volt a Soós Simoné, csak kölcsön vette.
Hogy ki volt a köriraton emlitett Sós László 51biztosan nem tudjuk; azonban nem lehetetlen, hogy azon Sós László egy ismeretlen ivadéka, a ki Nagy-Lajos királyt olaszországi hadjáratán mint a királyné étekfogómestere követte s a ki 1353-ban Budán hunyt el.
4. A 37-dik számú pecsétszalagon ez áll «Echellus de Zeech» és nem Gallus mint, Fejér mondja. A pecséten nincsen czimer, mezején úgynevezett boszorkányláb látható melynek ágai közt egy-egy betü van, a betük közül az O és I jól kivehetők.
5. A 88-dik számú szalagon ez áll: Georgius Bathchka. A körirat † S. Stephani filii Petri. A pajzsban három balról jobbra menő ék van. Összevetve a köriratot a czimerképpel, azonnal felismerhetjük a Gutkeled nemzetség jelvényét. A szalagon álló név valószinüleg tévesen van de Bathchkanak irva de Butthka helyett.
6. 95-dik számú hártyaszalagon «Andreas de Chap» áll. A körirat nélküli pecsét azonban aligha az övé. Benne jól kivehető egy husvéti bárány. Nem lehetetlen, hogy az országgyülésen jelen volt valamely egyházi személyé.
7. A 98-dik számún olvassuk: «Jacobus filius Stephani de Halap», tehát nem mint Fejér mondja Chalap. A pecsét fölirása ugyanaz mint a szalagé. A pecsét kerek mezején gömb látszik, melyből ágak nyúlnak ki, két oldalán jobbról s balról egy-egy emberfej van. Ez a czimer a Bogát-Radván nembeli Halápiaké.
Kétségtelen tehát, hogy az 1402-iki végzés pecsétjei közt két Baksa nembeli nemes czimerével találkozunk: közülök egyik a Chapi Andrásé, a másik a Soós Simoné, illetve Soós Lászlóé. Miután mind a két pecsét ugyanazt a czimerképet mutatja, belőlük a Baksa genus czimerét megállapithatjuk annál is inkább, mert a rajtuk levő czimerkép ugyanaz, a mi az 1418-aki armálisé.
Megállapithatjuk, hogy a Baksa nemzetségbeliek mára XV. század legelején, a mikorról a szóban forgó pecsét való, kosszarvakkal ellátott női szobor alakot viseltek czimerül, ugyanazt, a melyet Zsigmond király 1418. évi márczius 9-ikén Constanzban ezen szavakkal adományoz a Soós családnak: «insignia quibus progenitores eorum et per consequens a dudum indesinenter freti fuissent et gavisi.»
Hogy a XIV. század elején s az előző században is ebben a formában hordták-e a jelvényt, ez idő szerint biztosan meg nem határozható. Ám de fel lehet tenni, a mint azt már Csoma József igen tisztelt tagtársunk is megirta a Turul hasábjain, hogy a női mellkép csak segédalakja a czimereknek, maga az ősi jelvény a két kosszarv.
A női szoboralak akkor kerülhetett hozzá, a mikor a XIII. század végén a czimeres sisakok s a bennük való tornázás divatba jött. A vitéz urak nem találták elég ékesnek a puszta szarvakat. Valamely tornaünnepély ötletéből szerkesztették meg segéddiszül a női alakot s ennek fejére alkalmazták az ősi jelvényt; utóbb ez az eleinte csak sisakon hordott dísz belekerült a paizsba, s háttérbe szoritotta a valódi czimerábrát, maga vált czimerképpé.
Most pedig lássuk, kik voltak azok, a kik az ősi czimernél maradtak, és a kik az új oroszlános czimer adományozásában részesültek.
1418. márczius 19-ikén adományozza Zsigmond király Chapi Andrásnak és véreinek az új czimert.* Az adományosok teljes névsora a következő.
András a Miklós fia és Tamás unokája.
Főadományosok Csapi Miklós fiai: 2. András, 3. Pál, 4. László, 5. Péter prépost, 6. Miklós. Használhatják továbbá Csapi Imre fiai:
7. Péter, 8. István, 9. László, 10. János, 11. Ágoston, 12. Péter zempléni esperes.
Széchi Gál zólyomi comes fiai: 13. György, 14. Jakab.
15. Széchi Mihály plébános, 16. Agocsi Miklós, 17. Agocsi Péter, 18. Agocsi Elek őrsi prépost, 5219. Szerdahelyi Ferencz, 20. Domokos a Péter fia.
Sztruthei (Szürthei) László fiai: 21. István, 22. Jakab, 23. Tamás.
Sóvári Soós László fiai: 24. Bacskói János, 25. Bacskói Miklós, 26. Soós János fia: Simon, 27. Sós fia: Péter, 28. István a Dénes fia.
András fiának Jakabnak fiai: 29. György, 30. Simon, 31. Jakab, 32. Agocsi Miklós, 33. Szerdahelyi Péter fia: Péter.*
Az eredeti armális a báró Vécseiek sárközi levéltárában.
Ezen armálison kivül, mely a Baksák minden hajtását felöleli, a nemzetség elágazásával egy 1370. évből való oklevél ismertet meg, a mely a Tehna zemplénmegyei birtok feletti osztályról szól. Ez a birtok 1364 óta per tárgyát képezte; a perben a döntő itélet következő módon hozatott meg:
Kivéve János és Péter a György fiai (az 5. hajtáson),
1. Gergely fiai (a 3. hajtáson) kapták az első részt.
2. Péter és Miklós: Francsik fiai; Francsik: Miklós fia (a 2. hajtáson) kapták a 2. részt.
3. Mihály és László: László fiai, Tamás unokái; László a Tamás fia és ennek a Lászlónak fiai (az 1. hajtáson ez utóbbiak nincsenek megnevezve, valószinüleg kiskoruak lehettek) a harmadik részt.
4. Simon, László, Imre: a Simon fia Tamásnak fiai (a 6. hajtáson) kapták a 4. részt; és tartoztak saját birtokukból annyit adni a Gallus István fiának (a 4. hajtáson), a mennyit és a milyent az emlitett Tehna birtok része kitesz.
5. A Tehna birtok 1/5 részének hiányát és eltulajdonitását (a miért a per folyt) egyedül Gallus tartozik eltürni.
Végre pedig Miklós a Tamás fia (mint felperes az 1. hajtáson) a Tehna nevü birtok és összes tartozékaiba ellentmondás nélkül 1370 márczius 14.-ikén beiktattatott.*
Soós cs. levéltára Ellenchus XIV. 69. sz., 156. 1. Az okmány Visegrádon kelt 1370 márczius 24-ikén. Az eredeti levél nagyon rongált állapotban a M. N. Múzeumban van. Miklós Zeechi Tamás Donch fia 1364-ben Szt. Mihály arkangyal előtti hétfőn Patak mellett tartott közgyűlésen személyesen előadta, hogy: Gallus Detrik fiának Istvánnak fia, és György ugyanazon Zeechi Detre fiának Miklósnak fia Tehna nevü zemplénmegyei birtokát már 9 esztendeje maguknál tartják, az ő sérelmével használják, minden jövedelmét és hasznát bitorolják, minek bizonyitására két 1323-ban kelt oklevelet mutatott be. Az egyik Fülöp nádorispán albirájának Tamás főispánnak, a másik az egri káptalannak a levele.
A perben előforduló neveket táblázatosan mutatom be és 1370. évszámmal jelöltem meg. A Csapi András czimerlevelében előforduló neveket ugyanezen táblázaton jobbra dőlt pajzszsal jeleztem azon sorszámmal, a hogy ott megneveztetnek. A Soós Miklós czimerlevelében elősorolt nevek balra dőlt pajzszsal jelezvék, szinte oly sorrendben lettek felvéve, mint a hogy az oklevél szövegében előfordulnak.
Hátra volna még annak magyarázata: ki volt Sós fia Péter és Soós János fia Simon?
Ezen kérdésre véleményem szerint megvan adva a válasz azon 1415. évi felszólamlásban, melyet sóvári Soós Simon, Soós Péter és Miklós, valamint Ferencz és László a Miklós fiai, János ugyanannak fia, a Szerdahelyiek és Tárkányiak ellen tesznek azért, mert a csernői birtokhoz tartozó erdőt vágatták és szomotori jobbágyaikat bántalmazták.*
A Soós cs. levéltára Leleszen, Act. Nr. 6. Anno 1415. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött genealogiai táblákon az itt idézett Ferencz, László és János a Miklós fiai nem fordulnak elő.
Szembeötlő itt az a körülmény, hogy Ferencz László és János testvérek, valamint hogy Sóvári Soós Simon és Soós Péterrel a 6. és Miklóssal a Soósok családjának 7. ágán találkozunk. Négy Miklós nevüt mutat fel ez a családfa; ezek közül melyiket fogadjam el a nevezett testvérek apának, következőkban vélem megfejteni.
II. Miklós gyermekei az 1428. évi Mocsármány birtok eladásánál fordulnak elő* ezek Anna, Kornis Jánosné, Potenciana, Csirke Istvánné és Margit. Ha ennek a Miklósnak fiai lettek volna, okvetlen ők is fel lettek volna emlitve, de ez nem történik s tehát ennek fiai nem voltak. II. Miklóst mint a Soósok czimerszerzőjét ismerjük; apja László* IV. Miklós, a Péter fia még ekkor számitásba nem jöhetett, tehát csak a már 1361-ben néhainak nevezett I. Miklós az, a kitől a Csapi-czimerlevélben felsorolt négy unoka származott, 54 gyülésen is jelen voltak, hogy Csapi Andrással együtt szerzett érdemeik jutalmát elvegyék.
Soós cs. levéltára.
Soós cs. levéltára, az eredeti hártya a M. N. Múzeumban.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem