A haldokló Boldogságos Szűzről nevezett szepesváraljai egyházi társulat emlékkönyve.
A haldokló Boldogságos Szűzről nevezett szepesváraljai egyházi társulat emlékkönyve.
A «Congregatio Beatae Virginis Moriendae, Matris Mortuorum» emlékét ma csupán a szepesi püspökség székesegyházának egy hasonnevű mellékoltára és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának 3774. Fol. Lat. számu kézirata őrzi. Az oltárt 1660-ban Mráz Mihály kanonok emeltette* a csak kevéssel előbb keletkezett társulat számára, a melynek albumában a legelső bejegyzés 1651-ből származik. Az album maga megsemmisült, belőle a múzeumi könyvtárba csupán kilencz levél jutott. Szerencsére az egyiken rajta van a kongregáczió czime; különben lehetetlen volna megállapitani a levelek származását.
Rupp, Magyarország helyrajzi története, II. köt., 1872., 162. 1.
Ezen albumlapok ivrétűek, erős papirosból valók s első oldalukon egy-egy festett czimerrel s aláirásokkal vannak ellátva; ezen felül kettőnek a hátán is van nehány név, de czimerek 121nélkül. A lapok korrendben igy következnek egymás után:
1. Czimer: kékben zöld talajra helyezett arany korona, a melybe fél kerék van tüzve, rajta felemelt jobb lábában pallost és pálmaágat tartó holló vagy sas áll; a pajzson kékarany takaró sisak van, a melyre sisakdisz helyett infula van helyezve, beletüzött pásztorbottal. Alatta a czimer tulajdonosának sajátkezü aláirása: Joannes Palfaluaj E(lectus) E(piscopus) Transylvanus. An(no) 1655 die 6. Januarii.
A Pálfalvay család czimerét a Siebmacher-czimerkönyv is közli (Ung. Adel 474. lap, 347. táb.) ugyanezen Pálfalvay Jánosnak valamivel régibb czimere után, a mely az ismert Zichy-albumban látható. Ez azonban az itt leirttól erősen eltér; hiányzik belőle a talaj a koronával, a madár pedig benne fehér galamb. Ott a takaró kék-arany s vörös-ezüst és sisakdisz is van, még pedig a pajzsbeli galamb.
Pálfalvay János czimere úgy került az albumba, hogy 1654-től a szepesi prépostságot is viselte s igy pártfogója volt az egyesületnek.
2. Az előbbivel azonos kéz festette czimer: kékben félholddal és három csillaggal diszitett barna golyón jobbfelé ágaskodó, első lábai közt zöld pálmaágat tartó, nyillal átlőtt nyaku, természetes szinü nyúl; a pajzson kék-arany takaróju sisak, ezen infula, a melybe pásztorbot van tüzve. A czimer alatt aláirás: Matthiás Tarnoczy Ep(iscop)us Csanadien (sis) m. p. Alább idegen kézzel: 28. Augusti. 7 hora mat, de functus in monasterio Velehrad(iensi) Morav(iae) 1655.*
Kollányi (Esztergomi kanonokok, 253. 1.) szerint Velehrad Horvátországban van.
Tarnóczy Mátyás neve- és czimere is mint szepesi préposté foglal az albumban helyet. A czimer apróságokban a Siebmacherben (Ung. Adel 565–556. lap, 457 táb.) közölt összes változatoktól eltér.
3. Czimer: vörösben jobbra fordult, derékig arany, azon alul ezüst grif; a sisakon infula és pásztorbot; takaró mindkét oldalon vörös-sárga-fehér. A czimer alatt a tulajdonos sajátkezü aláirása: Joachimus Luzensky Ele(ctus) Ep(iscopus) Varad(iensis) Praepositus Scepus(iensis) Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis Consiliarius, necnon Rector Congregationis B(eatae) V(irginis) Matris Mortuor(um) et Morien(dorum).
Luzénszky Joákim azon évben, a mikor a szepesváraljai egyházi társulat albumába czimerét befestette s nevét beirta, lett szepesi préposttá s egyben váradi püspökké.* Czimere szinezésében eltér a Nagy Iván munkájában és a Siebmacherben közlöttől; a grif mindkét helyen ezüstnek és zöld talajon állónak van mondva, úgy a mint azt a Luzénszky család 1727 május 20-ikán kelt bárói diplomája* blasonálja. Az itt közlött czimer a báróság elnyerése előtt használt alakot mutatja s eltekintve a takaró valószinütlen szineitől, hitelesnek fogadható el.
Wagner, Analecta Scepusii, III. k. 119.
Liber Regius XXXV., 631.
4. Czimer: fekete szárnypárral s közé helyezett arany kereszttel megrakott sárga pajzsfő alatt sárgával s vörössel négyelt mező első és negyedik osztályában egyfejü fekete sas, a második és harmadikban pedig ezüst egyszarvu; a pajzson vörös-sárga-fehér takarós sisak, fölötte infula és pásztorbot. A czimer alatt mondatszalagon aláirás: Joannes Sigray El(ectus) Episcopus Temnensis, Praepositus Scepusiensis 24. Junii 1699. Utána idegen kézzel: Mortuus 1718, 14. X-bris V(enerabile) Capitulum.*
Halála napját Wagner nem ismeri.
Sigray János prépost czimere családjának összes eddig ismert czimerváltozataitól különbözik. A Siebmacher-féle czimerkönyv 579. l., 412. t.), 1655. és 1663. évi pecsétek után a következő Sigray-czimert közli: vörössel és kékkel négyelt paizs első és negyedik mezején fehér egyszarvu, a második és harmadikban kétfarku arany oroszlán; sisakdisz: nyitott fekete szárnypár közt álló pallos, hegyére tüzött arany koronával. Az itt leirt czimerben is megvan a vörös mezőben ezüst egyszarvu, ellenben a kék mezőbe helyezett arany oroszlán helyét arany mezőben levő fekete sas foglalja el. Világos, hogy a prépost czimerében levő pajzsfő a czimerfestő alkotása, a ki az emlékkönyvben talált mintákat akarva követni, a megfestendő czimerre infulát alkalmazott sisakdisz gyanánt, a czimer sisakdiszét pedig belehelyezte a pajzsba. Rekonstruálva már most a czimert a Sigrayak nemesi czimere a következő lesz: aranynyal s vörössel 122négyelt pajzsban az első és negyedik mezőn fekete sas, a második és harmadikon ezüst egyszarvu; sisakdisz: fekete szárnypár közé helyezett arany kereszt. Nincs módunkban eldönteni, ez érdemel-e nagyobb hitelt, vagy a pecsétek után megszerkesztett változat; az utóbbinál könnyen el lehetett véteni a czimeralakok megállapitását, mig festményünk minden kétséget kizár.
5. A Majthényi bárók czimere: behajlott szélü felfelé menő ékvágással háromfelé osztott pajzson jobbról vörösben kettősfarku arany oroszlán, balról aranyban fekete sas, alul kékben, arany félhold és csillag által kisérve, zöld talajon zöld fa előtt álló természetes szinü medve; két sisak, az elsőnek arany koronáján a pajzsbeli sas áll, a másodikéban az oroszlán nől ki; mindkét sisak takarója (külön-külön) kék-arany és vörös-ezüst.
A czimer tulajdonosának aláirása egy mondatszalagra van irva: Adamus Majtheny L(iber) B(aro) de Kesselőkő, Canonicus Scepusiensis posuit die 23 Septembris Anno 1723.
Ez a czimerváltozat, a mely egyébként a Majthényi család 1678 január 17-én kelt második bárói diplomájával adományoztatott, hiányzik a magyar Siebmacherből. Meg kell jegyeznünk, hogy az itt ismertetett album összes meglevő czimerei között ez van legszebben s heraldikai szempontból leghibátlanabbul megfestve.
A lap hátán a következő aláirás olvasható Comes Stephanus de Csák m. p. 1651. Ez alatt más irással: Mortuus in arce Scepus Anno 1662 die 10. No(vem)bris post horam nonam vespertinam. Ab eodem Statua B(eatae) V(irginis) Dolorosae argentea.
Ezen Csáky István gróf ugyanaz, a ki mint Brandemburgi Katalin kegyencze Erdélyben szomoru hirnévre jutott, azután Ferdinándhoz pártolván, szepesi főispán és kir. főtárnokmester lett.
6. A Pongrácz családnak a Siebmacherben közlöttől némileg eltérő czimere: kékben fekete kétfejü sas előtt zöld talajon álló, behajtott szélü keskeny vörös ék, ezen arany koronából kinövő arany tülköt tartó pánczélos kar, fölötte arany csillaggal. A czimer fölött ötágu korona, infula és pásztorbot, mellette pálmaágak vannak. Aláirás: Illus(tris)simus ac R(evere)ndissimus Dominus Emericus Josephus Pongrácz Liber Baro de Szent Miklós et Ovár, El(ectus) Ep(isco)pus Pharensis, Praepositus Terrae Scepusiensis, necnon Eminentissimi ac S(acrati)ssimi Cardinalis Ducis de Saxonia, Principis Archi Ep(isco)pi Strigoniensis (Titulus) per antelatum Terram Scepusiensem in spiritualibus Vicarius et Causarum Auditor Generalis, Sacrae Caesareae Regiaeque Majestatis Consiliarius. Mihi autem absit gloriari, nisi in Cruce Domini nostri JESU Christi 1723. Ennek idegen kézzel utánavetve Obiit Scepusii 1724. 22. Decembris.
7. Czimer: Lilaszin (ezüst helyett?) pajzson keresztben fekvő vörös rák; sisakdisz: koronából kinövő szablyát tartó vörösruhás, prémes kalpagu férfi. Alatta mondatszalagon: Joannes Feja Can(onicus) et Custos Cap(ituli) Scep(usiensis), die 8. Xbris 1749. Ennek valaki elébe irta: R(everendi)simus D(ominus), utána pedig donavit pro capella 5 krucigeros 12 fl(orenos) Rh(enenses).
A Nagy-Rákói Feja család már a XVII. század elején szerepelt.* Czimerét a Siebmacher pecsétek után kétféle változatban közli; egyik szerint a pajzsbeli rák állása megfelel az itt leirt czimerének, a másik szerint a rák koronára van (farkánál fogva) állitva. A sisakdisz ott szablyát tartó kar.
Nagy Iván, Magyarország Családai, IV. k. 135. 1.
Ugyanezen lap alján a következő bejegyzést olvassuk: Rev(erendissi)mus D(ominus) Jacobus Répássy Canonicus Scepusiensis. Die 19 Julii 1726. A lap tulsó felén pedig:
Reverendissimus D(ominus) Georgius Augustini Canonicus Scepusiensis. 2 Julii 1726.
Nec cito nec tarde. C(omes) Franciscus de Csák mp. Mellette idegen irással: Mortuus Cassoviae, 17. Novembris.
Ezen Csáky Ferencz gróf nem lehet más, mint az előbb emlitett István fia, a ki mint a Wesselényi összeesküvésben részes megnótáztatott s 1670-ben hunyt el.
8. A Máriássy család törzsczimere a rendestől eltérő szinezéssel: kékben zöld hármas halmon, a melybe két oldalt 3–3 ezüst virágszál (nem liliom) van tűzve álló aranykorona, a melyből jobbjával buzogányt ütésre emelő, baljával ezüst kettős keresztet tartó pánczélos alak nől ki. A czimerpajzs barok táblára van helyezve, a 123melynek tetején (sisak nélkül) a pajzsalak és kétoldalt infula s pásztorbot foglal helyet. Aláirás: Illustrissimus ac Reverendissimus Dominus Alexander Máriassi de Márkusfalva, Episcopus Tinniniensis, Praepositus Insignis collegiatae Ecclesiae S. Martini de Scepusio, Archi-Episcopatus Strigoniensis, per Districtum nominis ejusdem in Spiritualibus Vicarius et Causarum Auditor Generalis. Anno MDCCLI. 19. Aprilis. Rector solemni saeculari Anno Congregationis electus die 7 Maji 1752.
9. Czimer: kékben magas fehér (!) hegyorom előtt két egymásnak rohanó ezüst egyszarvu, köztük kék öltözetü, piros süveges, mentés és csizmás férfi felemelt szablyával; sisakdisz aranykoronán álló, csőrében zöldágat tartó ezüstgalamb; takaró arany-ezüst. A czimer fölött szalagon: A(dmodum) R(everen)dus D(omin)us Joannes Peltz V(enerabilis) C(apituli) S(cepusiensis) Ca(nonicus) et Plebanus, hozzáirva: ac deinde Praepositus. A szalag fölött és a czimer alatt bibliai mondások.
A czimert már a Siebmacher (490. 1. 358. t.) közölte egy másik, állitólag az eredeti armálisról vett másolat után; leirása megegyezik az itt adottal, csupán a takaró szinére nézve tér el, a mely ott (s ez hihetőbb) kék-arany, vörös-ezüst.
A czimeroklevelet Peltz György kapta III. Károly királytól, kelte 1712. julius 1.*
Liber Regius, XXIX. k., 297. 1.
