Ifjabb ág: a micskei Baranyiak.
173Ifjabb ág: a micskei Baranyiak.
A Baranyi nemzetség ifjabb ága a váradi mellett a micskei előnevet is használta és használja. Nagyobb és gazdagabb részök a család emelkedésének első szinterétől, Debreczentől épen úgy régen elszakadt, mint az első ősök kálvinista hitétől. Ez ág tulajdonképeni alapitója szerencsés körülmények között roppant vagyont halmozott össze; ivadékai a közéletben elöljártak s Bihar, Szatmár, Szabolcs, Szilágy vármegye történelmi nevü előkelő családaival jutottak rokonságba. Térünk nem engedi, hogy az egész Micskei ágra kiterjeszkedjünk, csak azokról a Baranyiakról óhajtunk itt megemlékezni, a kiket a család mind máig nem ismert el vérszerint való atyafiaknak s a kiket genealogiai irodalmunk sem méltatott eddig figyelemre.
Ezen ág első tagja:
I. György, a ki bátyjával, II. Mihálylyal együtt 1664 körül Debreczent választá hazájául, miután a török kiüzte őket szülővárosukból. Felesége Fekete Mária volt, kinek révén Debreczen legelőkelőbb családaival jutott atyafiságba.* 1690-ben már nem élt. Özvegye halála után ujra férjhez ment nemesturi Borbély András senatorhoz.
Ez a Fekete család nem azonos a Nagy Iván által is ösmertetett iványi Fekete családdal. Ama Feketék első ismert őse I. István, ki a XVI. század végén Erdélybő1 szakadt Váradra (dictus fuit Fekete István de Várad) s onnan telepedett Debreczenbe, a hol 1620-ban senatorrá, 1632, 1638., 1640, 1642 ismételten főbiróvá választották. Bornemisza Jánossal együtt 1643. ő képviselte Debreczent II. Rákóczi György és Báthori Zsófia lakodalmán. Meghalt 1645 augusztus 18-ikán. Feleségét Székely Orsolyának hivták. Fia, Miklós, 1645–1650 között ugyancsak senator és esküttbiró. Várad eleste után Kassára ment s Abauj vármegyében, melynek assesora volt, jelentékeny birtokokat szerzett. Gyermekei: II. István, Sámuel, Mária és Krisztina, Mádon 1690 deczember 27-ikén kelt osztálylevél szerint vagyonán oly módon osztoztak meg, hogy az Abaujban lévő Nagyidán, Komorosztón, Szeszláson, Ujvárott, Tornyosnémetiben, Czeczén, Buszitán, Szikszón lévő jobbágyok, zsellérek, puszták, kertek, rétek, szántóföldek, malombeli részek és szőlők a két fiut illetik, a migleszi vagy kisfalusi portio is, ha visszaszereztetik. A Biharban fekvő Jákó, Hodos nevü faluk fele, a vajdai, a puszta-kovácsi szőlők fele, a félmalomhelyek, s a majorság szőlőkkel együtt Máriára (Baranyi Györgynére) és Krisztinára (Ungvári Sámuelnére) szállanak. Ha pedig Várad keresztény kézre jutna s F. Istvánnak, Sámuelnek e mostani osztozkodás szerint károk lenne, a Dusafalusi, Cezara, Fülöpháza nevü falvaikból a jobbrészből tartoznak őket a leánytestvérek kielégiteni. A már emlitett Miklósnak testvérnénje, Judith, Dobozy Istvánné volt. II. István egyetlen fiától, Lászlótól: III. István, György, Pál és Ercse, – II. István öcscsétől, Sámueltől pedig Zsigmond, ki 1769-ben Szikszón lakott és Baranyi II. Miklós törvényesitési perében tanuként szerepelt, – továbbá Borbála, Erzse, Anna és Mária származtak. (Széll Farkas birtokában lévő Baranyi-Sinay-féle kéziratok és városi jegyzőkönyvek.)
Baranyi György és Fekete Máriától származott I. Miklós (sz. 1680-ban). Minden bizonynyal legkimagaslóbb, bár nem a legrokonszenvesebb alakja nemzetségének. A micskei ág tőle származik. Minden akadályt leküzdő becsvágya, alkalmazkodni tudósága, tehetsége és ügyessége magas polczra emelték, s Bihar vármegye egyik leggazdagabb földesurává tették őt. Részt vett a Rákóczy-féle szabadságharczban, de a majthényi fegyverletételnél jóval elébb elpártolt a fejedelem zászlóitól. S mikor labbanczczá lett, bár csak titokban még, elődeinek protestáns hitét is megtagadta. Mert szint a katholicismus melett nyiltan csak 1718 után vallott.
Huszonkét éves korában nőül vette Ungvári Katalint, Ungvári Sámuel debreczeni gazdag marhakereskedő és Bonyhádi Erzsébet leányát.* E házasságból rövid idő alatt három gyermeke született: Mária (1703 február), Sára (1705 márcz.) és II. Miklós (1706 szeptember 19.). A leányok csecsemő korukban haltak el.
Ungvári Sámuelnek első feleségétől ez az egy leánya maradt. Második felesége Fekete Krisztina, Baranyi Györgyné Fekete Mária huga, ki 1697-ben Máriát és 1700-ban Sámuelt szülte. Ungvári Sámuel és Fekete Krisztina Jákó Hodos és Hegyköz-Kovácsi faluk felét Zólyomi Miklóstól zálogjogon birták, – de 1695-ben Kis Szikszai Györgynek és nejének eladták, a mire a vevők királyi jóváhagyást is nyertek. Ungvári S. 1705-ben halt meg. (Városi levéltárban lévő végrendelete és Széll Farkasnál lévő iratok szerint.)
Miklós születése előtt öt hónappal olyan katasztrófa tört ki a Baranyi háznál, hogy egyszerre romba dőlt Ungvári Katalin családi boldogsága. Ez a vihar letépte homlokáról a női tisztesség koszoruját, – férje urának élete sorát pedig egészen uj irányba terelte.
1706 április közepe táján, mialatt az ifju Baranyi, mint fejedelmi commisarius* a váradi kurucz 174bloquada élelmezésével foglalatoskodott,– az a megbotránkoztató hir futotta be a várost, hogy Nempcsovics János patikárius segédet éjszakának idején hiányosan öltözködve a Baranyi Miklós házában, egy kamarában találták. Azt is beszélték, hogy Ungvári Kata rejtette oda cselédei elől, mert – szeretője volt. A gonosz hirrel egy szolga Katalin asszony anyósát, Borbély Andrásnét is felköltötte. – A házasságtörő aszszonyt hálószobája ágyából kivonszolták; őt és a patikáriust még azon éjjel börtönbe hurczolták. – A fiscus 13 tanuja közül* heten semmit sem tudtak. A többiek vallomása sem tartalmazott sulyosan terhelő adatokat; vagy pedig csak puszta vélekedésre, mendemondákra támaszkodott. A vádlottak pedig állhatatosan tagadtak.* Mig a vizsgálat tartott, Nempcsovics valami gonosztevővel együtt megszökött a börtönből, – emiatt persequalták is Szücs Gáspár tömlöcztartót.* A tanács junius 14-ikén hozta meg az itéletet. Nem találván elegendő bizonyitékot, a fiscus által kért halálbüntetést egyik vádlottnál sem alkalmazta. Mindazonáltal a gyanus izengetés, ajándékküldözés miatt megvesszőztetésre, számüzetésre itélte őket; Nempcsovicsot is, ha előkerül. Ámde a még igy is felette szigoru büntetést a kéznél lévő Ungvári Katán sem hajtották végre. Kétségtelen, hogy a megcsufositott, mindenektől elhagyatott szegény fiatal asszony Debreczenben szülte meg Miklós fiát, az ő mentő angyalát.*
Nagykárolyi gr. Károlyi család oklevéltára, V. k. 197. 1.
Protocolon Attestationum 1706.
Városi jegyzőkönyv. 1706.
Prot. Attestationum. 1706.
A debr. ref. egyház legrégibb keresztelési anyakönyvébe 1706 szeptember 19-ikén bejegyezve igy: Baranyi Miklósné fia Miklós.
Baranyi Miklós már 1707-ben, a nélkül, hogy Ungvári Katát bármely biróság válópörben megidézte és elválasztotta volna, – Sándor Zsuzsánnát vette feleségül. E házasságból születtek Ferencz (1708 márczius 13.), Miklós (1710 nov. 24.), György (1712 február 29.), Gábor (1713 november 6.) és László (1718 január 31.).* Közülök csak György és Gábor nőttek fel s ezek által maradt fenn a Baranyiak katholikus ága. Nem lehetetlen, hogy az a Josephus Baranyi, ki a Csáky Imre gr. biboros püspök által 1724 február 15-ikén bérmált gyermekek névsorában fordul elő, – ugyancsak a Baranyi Miklós fia volt. – Mert Baranyi Miklós 1721-ben térhetett át a r. kath. vallásra.*
Debreczeni ref. keresztelési anyakönyvek.
Ugyancsak 1721-ben jegyezte fel a debreczeni r. kath. plébánia első anyakönyve Baranyi György «studiosus Calvinista» konvertálását, a ki addig Gábor öcscsével és Miklós bátyjával a kollegiumban tanult s mindhármuknak ugyanazon egy tógátus diák vala korrepetitoruk.
Sőt halálos ágyán (1733) feleségét; a ref. vallásu Sándor Zsuzsánnát is áttéritette, kit aztán négy nap mulva (márczius 16.) a debreczeni piaristák temploma sirboltjában temettek el. Áttéritette 1737. virágvasárnapján harmadik feleségét, Jászay Borbálát, Jászay Imre zempléni birtokos leányát is.*
Debreczeni plébánia anyakönyvei.
Nem terjeszkedhetem ki Baranyi Miklós jelentős közéleti szereplésére, – csak annyit emlitek, hogy 1711-ben Bihar vármegye nótariusa, 1716-ban alispánja volt. 1725-ben pedig már a septemvirális tábla ülnökévé nevezték ki. – Debreczenhez mindvégig erősen ragaszkodott. «Arany-ezüst drágaköves portékákkal, házbeli ritka mobiliákkal» fényesen berendezett házat tartott (a kir. tábla palotája helyén). Kezdetben a kisebb adófizető polgárok között foglalt helyet. De már 1720 után szülő városában több ingatlant vásárolt. Ezek azonban csekély részét tették az ő gyorsan szaporodott nagy vagyonának. Kitagadott fia 1786-ban másodszor kezdett pörénél előterjesztett keresetlevelében háromszor 12 olyan falut és pusztát sorol elő, a melyek egészben vagy részben Baranyi I. Miklós septemvirnek, az ő vér- és törvény szerint való apjának kisebb részben ősi, nagyobb részben szerzett javai valának. Egyedül a micskei uradalomhoz, a mely azelőtt a Bossányi családé volt, 15 falu tartozott. Ezeken kivül a septemviréi voltak: Tóti, Telki, Szomalyom, Dienes, Ujlak, Somogy, Pósalaka, Telkesd, Apáthi; a mezőtelegdi, váncsodi, mezőszentmiklósi (Szabolcsban) kuriák, a nagy- és kis-baróthi telkek, nagypataki, bernyei, szent-kozmai, andaházi, kis-kemecsei, sámsoni, nádudvari portiók, Szent-Márton puszta hatodik része,* a tarczali, ujhelyi, 175csernői szőlők. – Sőt a keresetlevél a gróf Batthyány Miklóstól Heves, Hont, Gömör vármegyékben szerzett javakból is részt követel.*
Ugyanitt mostoha apja turi Borbély András is birt a XVIII. évszáz elején.
Besenyei Széll Farkasnál: Baranyi-Sinai-féle kéziratgyüjtemény.
A hatalmas úr 1756 szeptember 6-ikán fejezte be földi javakkal dusan megáldott életét. Utolsó kivánságához képest Debreczenben, a piaristák temploma sirboltjában temették el.* De azt a keserü poharat is ki kellett előbb üritenie, a melyet engesztelhetetlenül gyülölt első felesége, Ungvári Katalin adott a kezébe, akkor, midőn 1749-ben a nagyváradi káptalan teljes ülése előtt tett örökbevallással «belső ösztöntül és lelkiösmerettül kényszeritetvén» – menybeli üdvösségére magyarázta, declarálta és vallotta, hogy őt igaz házastársának, méltóságos Baranyi Miklós úrnak édes anyja, Fekete Mária és az ő mostoha anyja, Fekete Krisztina asszonyok, ellene irigységtől vagy gyülölségtől vagy jószágaihoz való áhitásoktól viseltetvén, praktikájukkal, cselszövénynyel vetették ily siralmas állapotra és sorsra. Hogy fia Baranyi Miklós férje urától származott és született fia, mert sem azon patikárus legénynyel, sem mással nem vétkezett, sem azon patikárus legénynek a kamrában rejtőzéséről, ott létéről hire-tudta nem volt. Hogy hire-tudta nélkül lett férjétől elválása.*
Végrendelete Széll Farkas birtokában.
Baranyi-Sinai documentumok. Ugyanezek emlitik, hogy Baranyi Miklós a feleségét, Ungvári Katát, különválásuk után erős felindulásában, a vajdai szőlőben, melyet erőszakosan el is vett tőle, le akarta lőni.
Baranyi Miklós egy évnél nem sokkal tovább élte tul Ungvári Katát, a ki 1755 május 19-ikén 71 éves korában hunyt el s a kit ekkor, bár második férje Gyarmati Mihály még meg volt, – a ref. egyház anyakönyvébe igy vezettek be «Uxor Domini Spectabilis Nicolai Baranyi».*
Gyarmati Mihály paplanos mester pedig 1756 május 4-ikén halt meg. Ungvári Kata 1708 deczember 5-ikén ment hozzá nőül.
Jászai Rorbála néhány évig ezután is állandóan Debreczenben lakott. De már a fiúk, György és Gábor alispán, lassanként teljesen elválnak Debreczentől s itt lévő birtokaikat is eladogatják.
II. Miklós, a septemvir fia, feleségével közösen tett végrendeletében* igy ir: «Nagy szeretetét esmérjük a jó Istennek abban is, hogy kicsiny gyermekségünktől fogva csaknem elhagyatott árvaságunkban minékünk ügyünket kegyelmesen felfogta ... a mi naponként való szorgalmatosságinkat is megáldotta és azok után adott mi nékünk a külső világi életre tartozó jókban annyi mértéket, a melyből mind magunkat táplálhatnánk és ruházhatnánk az illendőségig, mind pedig házunk cselédiről is gondot viselhetnénk a tisztességig.»
Baranyi Miklós végrendelete a városi közlevéltárban 1780.
Isten valójában megáldotta a kitagadott szegény Baranyi Miklós keze munkáját, szorgalmát. Eszközöket, módot, tehetséget ada nékie, hogy emberöltőn keresztül tartó, költséges perbe szállhasson becsületéért, jogaiért, dusgazdag, hatalmas, nagy befolyásu vérrokonaival. Mikor a szépen gyarapodó fiu megtudta, hogy törvény és természet szerint való apja a testamentumában is mindenből kitagadja: nem hisz többé asszonyi biztatásnak,* hanem pör utján kezdette bizonyitani édes anyja hitvesi hűségét, a maga igaz és törvényes származását. És nyert minden forumon, a váradi püspöki, kalocsai érseki szent széken. A hatalmas úr nem érte meg a hoszszu per végét. A felperes fiu testvérei a pápához appellálták vesztett ügyöket, melybe beavatkozott a császár is, II. József. A római kuria a csanádi püspököt delegálta birónak. És a pápa képviselője is Baranyi II. Miklós javára döntött. Kiderült az is, hogy Ungvári Kata és Nempcsovics János szeretkezésének meséjét két irigy asszony gonosz cselszövénye eszelte ki. A patikárus legény Ungvári Kata szolgálójának a szeretője volt. Ezzel a cselédlánynyal játszott össze a gyülölt fiatal menyecske megrontására Fekete Mária, meg Fekete Krisztina.
Sándor Zsuzsánna és Borbély Andrásné azzal kecsegtették Ungvári Katát, hogy majd meglágyul a méltóságos úr szive s gondoskodni fog a Miklós gyerekről.
II. Miklósnak, a hogy jogérvényesen javára dőlt el a törvényesitési pör, gondja volt arra is, hogy az itéletek Bihar vármegye közgyülésein annak rendje-módja szerint kihirdettessenek. – Ezt mint Váradi Baranyi Miklós kérte. Sőt tovább is ment. Még 1759-ben más pört, – örökösödési osztálypört inditott féltestvérei, György és Gábor ellen. Ezzel ugyan elutasitották; de 1786-ban ujra felvette azt, mikor a törvényesitési pört utoljára forumon is megnyerte. Mint I. Miklósnak törvényes leszármazója, valahányszor féltestvérei, vagy ezek ivadékai valamely ősi, avagy a septemvir apa által szerzett birtokukat eladták, mindig tiltakozott. Például 1778-ban a váradi káptalan előtt protestál Báród stb. falvak elidegenitése ellen s az apai javak ilyen elprédálása miatt meginteté Baranyi Gábort. 1786-ban pedig pörrel támadja meg Dalnoki nevü polgárt, kinek Debreczenben egy darab kerti szőlőt adott el Baranyi Gáspár, a György fia.
