II.
II.
Nagy Iván nagy családtörténeti munkájában a B. betü alatt a Bay családról is megemlékezik s röviden elmondja, hogy a család ősrégi és Zemplén vármegyében is birtokolt. Adataihoz most csak annyit tehetek hozzá, a mennyit a Zichy Okmánytárban találok; e szerint 1426-ban a Bodrog vármegyében fekvő Bai birtokrészt illetőleg Zsigmond király január 17-ikén Budavárából rendeletet ad ki, és 1438-ban pedig Bodrog vármegyében Bay Miklósról történik emlités.*
Gróf Zichy Okmánytár VIII. k. 676. 1.
Ezuttal csupán I. Bay Ferenczről óhajtok egyet s mást elmondani; arról, a ki Eger várában Dobó István zászlója mellett hősileg védelmezte hazája becsületét és megérdemli, hogy a maga valóságában emelkedjék ki tisztes emléke.
Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monographiája I. kötete 258. lapján a vármegye alispánjai sorrendjét 1570-ben ezzel az I. Bay Ferenczczel nyitja meg, felruházva őt az ismeretlen «lengyelfalvi» előnévvel; de ezen nem létező előnév legfeljebb toll- vagy sajtóhiba gyanánt tekinthető.
A Bay Ferencz alispán neve mellett csillag alatt szóról-szóra ez áll:
«Beregvármegyei levéltár jegyzőkönyvében 42., 56., 58. lapjain ugy fordul elő Bay, mint comes, a mi azon tévedésre vezetett, mintha Bay akkor főispán lett volna. E tévedés azonban eloszlik, mihelyest a jegyzőkönyv latin sorait átolvassuk, hol az áll, hogy Bulcsui Sára gyermekvesztés miatt halálra itéltetvén, – végrehajtás végett az elitélt asszony Bay comesnek kiadatott. Már pedig az itéletek végrehajtása nem a fő- hanem az alispán köréhez tartozott, s igy Bay is csak annak tekinthető, – annál inkább, mert 1571-ben ruszkai Dobó Ferencz volt beregi főispán – előtte pedig Szentjánosi Lajos.»
A monographia 354. lapján azonban azt olvassuk, hogy 1568-ban Szentjánosi Lajos, 1571-ben pedig ruszkai Dobó Ferencz voltak Bereg vármegye főispánjai, a két főispánság ideje közt három esztendő áll, közte épen a kérdéses 1570. év, a melynél nincs feltüntetve, ki volt a főispán, ép a mikor a beregvármegyei jegyzőkönyv Bay comesről tesz emlitést. Ugyancsak erre a kérdéses 1570. évre vonatkozólag, Petrovay elmondja a Turulban, hogy 1570-ben Bereg vármegye alispánja Ilosvay Sándor volt.* Bereg vármegye monographiája irója tehát tévedett, a midőn csupán ama föltevésből, hogy az «itéletek végrehajtása az alispánt illette» – Bay Ferenczet tette meg alispánnak.
Turul, «Ilosvay család», 1896. évf. III. f.
A mi az 1570. évek közigazgatási formuláit illeti, bajos azt most a modern papirrendszer pontosságával mérlegelni, főleg ha hozzá veszszük a kornak fölfordult állapotát. Amaz évek törvénykezési módját hiven vázolja az az esemény, a mely 1565 körül Erdőd templomában ment végbe. Miksa király hadvezére, Swendi Lázár, Erdőd királyi vár ujonnan készült erődjét ment megszemlélni, a mikor is többek között a vár hajdani urai, a kihalt Drágffi nemzetség kegyuri templomába is befordult. A templomba lépve észrevette, hogy két német katonája a Drágffiak nyugvóhelyét fedő kőlapot – nyilván sirrabló szándékkal – feszegette. A rabló katonák vandalizmusán fölháborodott fővezér, hosszu tőrével ott a helyszinén átszurta a katonák egyikét.* A fővezér tehát a saját kezével hajtotta végre a halálbüntetést s a véghezvitt itéletszolgáltatásért bizony senki nem vonta kérdőre!
Szirmai Szathmár várm. II, k. 169. 1.
Bay Ferencz comes legelőször Eger vár ostroma alkalmával vonta magára a közfigyelmet. 1552. évben az ozmán Egervárra üzent parancsával: «Az ország véderődjei példáját 60követve a nagy ozmán hatalom előtt Egervár kapuja is nyiljék meg, – melyet ha cselekszenek, azzal maguknak Sulejmán császár kegyelmességét fogják megvásárolni; régi szabadságaikat meghagyják, ellenkező esetben marhájukkal, gyermekeikkel, feleségeikkel fognának nyakasságukért fizetni». Dobó István Egervár hőslelkü védője azonban a török fenhéjázó parancsolatjától nem rettent meg, s miután Miksa királytól segélyt nem kapott, a vármegyék vitézlő rendeihez fordult.
A hazafias fölhivásnak lett is sikere, mert a mai közömbös, önző korban alig érthető lelkesedés fogta el a rendeket, és az ideális hazaszeretet lángjától hevitett vitézek az ország különböző részeiből csakhamar Eger falai alá gyültek. Mikor már különféle mesteremberekről, kenyérsütő asszonyokról is gondoskodtak, Egervár kapuját bezárták, és a mindenrendü bentlévőknek a vár udvarán kihirdették: «hogy a váronkivüliekkel érintkezniök nem szabad, – a várbeliek is csak többedmagukkal settegjenek, suttogjanak.» A nagy ozmán had Eger alá vonult; az ozmán tábor pasái közül Arszlán pasa a vár alatt, a boldogságos szűz templomát szállta meg, és a templomfalak védelme mellől Eger vár egyik bástyájára keményen tüzeltetett. Dobó István látván a veszedelmet, huszárait küldé ki a várból Arszlán pasa ágyui leszerelésére. A bátor csapat rövid küzdelem után semmivé tette a veszedelmes ágyutelepet. A történelem följegyezte, hogy ama huszárcsapat előkelői Figedi János, Pető Gáspár, Zoltai János, Bay Ferencz és Ormándy János voltak.*
Budai polg. 1. I. k. 551. 1.
Nagy költőnk, Vörösmarty Mihály Eger czimü hőskölteményében, ezt az epizódot is megénekli:
Egy gond tartja Petőt, kirohan valamennyi huszárral,
Zaltai vágtat, öl, üz, szaladók közt kémli Araszlánt.
Hasztalan: őt repülő ménen szolgái ragadják.
Agg Uliman ví még, és víttában az éltes atyának,
Látni megifjodott erejét, a mint az időnek
Mélye fölött lebeg, és sugarát megereszti turulként.
Ő magas Ormándit s Bayt elfárasztja sebekkel.
Zaltai vágtat, öl, üz, szaladók közt kémli Araszlánt.
Hasztalan: őt repülő ménen szolgái ragadják.
Agg Uliman ví még, és víttában az éltes atyának,
Látni megifjodott erejét, a mint az időnek
Mélye fölött lebeg, és sugarát megereszti turulként.
Ő magas Ormándit s Bayt elfárasztja sebekkel.
Egervár ostroma után 1565-ben Szatmárnál harczol Bay Ferencz, a királyi hadak fővezére, Swendi Lázár oldalán és ott is magára vonja a figyelmet.
A hatvan sing magas kőfalakkal erőditett királyi Erdőd várat a szatmári csatározás alkalmával az ozmán megszállotta s a heves ostrom alatt a vár német parancsnoka, Löwenberg is elesett. Az erős tüz közé fogott erőség védelmére néhány száz katonával Bay Ferenczet küldé ki Swendi Szatmár alól s az egri hősnek már puszta megjelenése uj erőre serkenté az ostromló tulerővel már csüggedten daczoló várbelieket.
A védelemhez Bay derekasan hozzálátott kivált mióta a Löwenberg parancsnok helyét ideiglenesen betöltött Gyóni eleste után a már nagyon megrongált vár védelme teljesen rá maradt. A várvédelem közben katonái közül sokan elhullottak, a magas és erős kőfalakon az ellenség veszedelmes réseket tört, de Bay nem csüggedt, a vár falait tataroztatta s nagyon megfogyatkozott emberei pótlására a főparancsnoktól segélyt kért. Swendi ujra küldött némettel vegyes várvédelmező katonaságot.
Az Erdőd alatt veszteglő ellenség, hogy könnyebben rohanhasson a várfalakra, a váruradalomhoz tartozott erdőkből szállitott élőfák galyaival tömette be némely helyütt a vár széles és mély árkát. A titkon folytatott manipuláczió nem kerülte el a mindenre kiterjeszkedő parancsnok figyelmét, és Bay, szintén az éj fátyla alatt, a betemetett árokba lőporos hordókat csempésztetett.
Másnap, mikor az ostromlók a betömött töltésekre rohantak, a várból ágyuk, puskák golyói repültek feléjük, majd az aláaknázott töltés robbant föl, a fahasábokkal az ostromlók egy részét is légbe repitve, a mikor azonban a nagy rázkódástól a várfalak is tetemesen megrongálódtak. Azért az ostrom tovább folyt, a várfalakat belülről foldozgatták. A magyarral meghasonlott német őrség azonban megunta a nehéz helyzetet, és hogy erélyes parancsnokuktól is mielőbb szabaduljanak, az ostromló ellenséggel alkudozni kezdettek. Bay Ferencz mindenről értesült, a német katonákra tehát éberen ügyeltek. Egy napon jelentették a parancsnoknak, hogy az áruláson fondorkodó németek főkolomposa a várból kifelé igyekszik. Bay a faltörmelék halmaza mellől figyelt. A német óvatosan igyekezett kifelé, hason csuszva a várból, és már csak a két lába volt bent, ekkor Bay 61gyorsan előugrott buvhelyéből és hevenyében saját kezével rántotta vissza a szökevényt. A mikor ezt az udvarról a német őrség meglátta, a várkapitányra lőtt, de a kapitány szerencsére sértetlen maradt.
Végre a dolog mégis oda fejlődött, hogy a teljesen összelövöldözött vár a többségben lévő német őrség árulása következtében kapitulált, de oly szoros kikötéssel, hogy a parancsnokkal a kevés számra apadt várőrség sértetlenül kivonulhasson a várromokból. A vár kulcsát annak módja szerint az ozmán átvette; a várbeliek fegyverüket letéve vonultak kifelé, de a várkapu mellől az ozmánok – a már fegyvertelen, kevés számra apadt magyar várőrséget megrohanva, felkonczolták. A parancsnokoló főkapitány, Bay Ferencz és Zeleméri életben maradását János Zsigmond erdélyi fejedelem hosszas utánjárása eszközölhette csak ki.*
Budai polg. l., I. k. 303. 1.
Erdőd várát a felbőszült török had teljesen szétrombolta; törmelékeiből emeltetett később a mai erdődi kastély.
Az Erdődnél kapott sebeiből fölgyógyult Bay Ferenczet 1567-ben mint a királyi Krasznahorka vár parancsnokoló királyi főkapitányát látjuk viszont. Jellemző az akkori törvénykezés katonai és önkényjellegü voltára, hogy a még e vár első tulajdonosai, a Bebekek által a Rozsnyó városi javakból elfoglalt erdőterületet Bay krasznahorkai királyi kapitány a várjavak közt szintén fentartotta.
A megkárositott rozsnyói polgárság Baynál hasztalan könyörgött, sőt Swendi Lázárhoz is fordult, de bizony onnét is elutasitották őket.
Végre a legmagasabb fórum ele vitték igazoló okmányaikat, a hol aztán kérésüknek lett is sikere, mert Miksa király a rozsnyóiakat erdejük birtokába visszahelyezte, a Bebekek rendszerét követett krasznahorkai kapitánynak meg Pozsonyból keltezett levelében tudtul adta, hogy «az embernek igazsághoz való magatartása, a jó katonaság mellé is odaillő.»*
Budai p. 1. I. k. 303.1.
Miksa király haragja fölött Bay azonban nem soká töprenghetett, mert akkoriban a jó katonát a törvények fölé helyezték. Mutatja ezt, hogy Miksa, miután János Zsigmondtól Munkács végvár birtokába került, királyi parancsnokul Bay Ferenczet nevezte ki.*
Lehoczky: Beregvárm. monogr. III. k. 557. 1.
A királyi végvárak pedig a határvédelem szempontjából fontosak lévén, parancsnokoló kapitányaik rendesen előkelő állásu emberek voltak.* Bay Ferencz comes, a ki 1570-ben a beregvármegyei levéltár jegyzőkönyvében comesnek neveztetik, 1570-ben Bereg vármegye élére csakis főispáni hatáskörrel és ranggal állhatott.
Perger, «A Magyar és Hazája» 81.1.
BAY ILONA.
