A RUDÓBÁNYAI EV. REF. TEMPLOM CZIMERES EMLÉKEI. | Turul 1883-1950

97A RUDÓBÁNYAI EV. REF. TEMPLOM CZIMERES EMLÉKEI.

(Négy képpel.)

Borsod vármegye egyik kedves falujában, Rudóbányán, mely a XIV. században mint nevezetes előkelő bányaváros szerepel és sok viszontagság után ma is az ország egyik elsőrendü bányatelepe, van az ev. ref. egyháznak egy kis temploma. Ez a kis egyház valamikor nagyobb, diszes, oszlopzatos gót izlésü mű volt és csak sok pusztulás s nem épen műértő, szegényes javitások után lett izléstelen, de még mindig értékes és érdekes rommá, a mely kifejezés nem zárja ki azt, hogy az ottani ev. ref. gyülekezet, mint templomát, még ma is gondozásban részesiti.

Hogy ebben, a sok pusztuláson és ugyanannyi javitáson* átment kis templomban (mérete 12 1/2 X 9 m.), a mely tulajdonképen a régi, nagy egyház nyugati hajója és a melynek régiségére csak kapuzata, gyámkő nélkül való gót boltozat-borda töredékei és ablakai vallanak, oly becses, régi műemlékek maradhattak, hogy érdemes róluk hosszasabban értekezni, igazán csodával határos.

A templom épitési idejét a XIV. századra tehetjük. A pusztulásról elég fogalmat nyujt az, hogy csak részben maradt meg és keleti fala is későbbi (Myskovszky), A templomban megmaradt feljegyzésekszerint kétszer (1664, 1758) javitották. Pusztulása főokának a reformácziót kell tekintenünk a mely tudjuk, hogy az emlékeknek nem kedvezett.

A templomnak bővebb régészeti ismertetését és története szempontjából érdekes feliratainak közlését mellőzvén, három műemlékét, vasajtaját és két sirkövét mutatom be, a melyek czimertani szempontból kiváló figyelmet érdemelnek. Szükségesnek tartom azonban előre is megjegyezni, hogy ezek közül kettőnek rajza és ismertetése már megjelent, de részint a rajzok gyarlósága, részint az ismertetések fogyatékossága és alapos tévedései miatt* a hüségre és pontosságra törekvő, szemlélet alapján irt ismertetés annyi helyreigazitani és mondanivalót talál, hogy az ujság ingerével bir és feleslegesnek nem mondható.

Nem értem ide Myskovszky Viktornak az Archćologiai Értesitő XXI. évfolyamában «Néhány felsővidéki műemlék» cz. közlött értekezését, a mely apró tévedésektől eltekintve (igy a vasajtón lévő Anjou-sisakczimert hattyunak, a kettős keresztet háromágu villának, Sauer Erhard sirkövét Frigyesének mondja), a rudóbányai templomnak és emlékeinek eddig legkiválóbb, derék, de czimertani szempontból sem nem kifogástalan, sem nem kimeritő ismertetése.

Még láthatók voltak a templom első részének romjai, a midőn Vereby Soma, a kevés imeretü, dilettans régész, de mozgalmas, élesszemü és termékeny iró az ötvenes években. A testvérhaza történeti kincsei czimü munkája I. füzetében a Borsod vármegyei egyházakról irván, a rudóbányai ev. ref. templomra és vas ajtajára is kiterjeszté figyelmét. Bár értékét és jelentőségét nem fogta föl és járatlansága miatt gót betüi is megfejthetetlen rejtélynek tüntek fel előtte, a homályos és szokatlan dolgok iránt való önkénytelen érdeklődés reá birta arra, hogy lerajzolja és kiadása által a szakemberek figyelmét rá felhivja. Annyira számitott az általános érdeklődésre, hogy be sem tudta várni emlitett munkájának befejezését, hanem mutatványul a 98Budapesti Visszhang 1856. évf. aug. 28. számában erről irt rövid, történeti és régészeti járatlanságát fényesen bizonyitó, de jóindulatra mutató ismertetését kiadta, s ebben «a felirat rejtélyének megfejtését szakavatottakra» bizza. Sikerült is felkeltenie az érdeklődést, mert Paur Iván, az ismert nevü történetiró egy nappal később irt róla néhány ismertető sort és közölte a Magyar Sajtó aug. 31. számában. Bármennyire bizott is jártasságában, a megfejtést ő is csak a III. sornál kezdi és csak 4 szót (Maria, Caspar, Melchior, Balthazar) volt képes megfejteni. A megfejtetlen betüket hajlandó a donator, vagy mester nevének tartani; a betük között előforduló alakok és pajzsok meg épen megfejthetetlen hieroglifáknak tüntek fel előtte. Különben szerinte «a betük alakja oly határozott bevégzettségü, hogy e műkincset minden habozás nélkül Zsigmondtól Mátyás királyig terjedő kornak itélném oda. Az interpunctiot helyettesitő kis pajzsok és képletek a legérdekesebb, mi lehet, és az egésznek holmi egyptusi külsőt kölcsönöz, a laikust még könnyen félrevezetőt».

Már e sorokból is kilátszik, hogy a laikus láthatárán ő sem emelkedett tul; de úgy az ő, mint Vereby sorai felkeltették az Ipolyi Arnold* figyelmét, a ki be sem várva a Vereby munkájának megjelenését, a Mittheilungen der K. K. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale II. (1857) évfolyamának augusztusi számában (219. 1.). Die archäologischen Publicationen ungarischer Zeitschriften czim alatt nemcsak kiegésziti a etbük megfejtését a Maria szó előtti M. sigla helyes kiegészitésével (Mater, oder Mutter) és a hilf szó helyes olvasásával, hanem az ajtó tudományos, archćologiai méltatását is adja; sőt a betük között lévő alakok magyarázását is megkisérti. Igy fejti ki, hogy a Mutter Maria hilf fohász és a három szent király neve harangokon, templomajtókon külföldön is szokásos; igy ismeri fel helyesen a csillagot, napot és holdat; de szó nélkül átsiklik a következő mezőn, a pelikánt meg, a mely az anyaszentegyház ismert jelvénye, skorpiónak, vagy nyilnak, az előbbi égi testekkel összefüggő planetajegynek tekinti. A többi alakokon, elfogadva Paur azon nézetét, hogy azok az irásjeleket helyettesitik, még kényelmesebben csuszik át, a felirat további részének megfejtését meg sem kisértve.

A czikk alatt St. betü áll. Rómer, akinek tudomása lehetett arról, hogy ki irta, Ipolyinak tulajdonitja, Myskovszky Viktor pedig azt állitja, hogy egy Hieser nevü épitész.

Megpróbálja az ajtó készitésének idejét is meghatározni, s azt kifejezett szép gótikus majuszkulái és csucsives hajlása miatt kétségkivül a XV. századból eredőnek állitja.

Ezután irodalmunkban tudtommal 1871-ig nem volt szó a vasajtóról, a midőn a Magyar Történelmi Társulat leleszi kirándulása alkalmával egy, «a kastélyszerü kolostor első emeletének keleti részén a templom tőszomszédságában a sekrestyével egy szük csigalépcsőzet által összekötött – kamaraszerü szobában» felfedezett, igen régi félkörives vasajtót Lehoczky Tivadar megvizsgált, lerajzolt és közölt az Archaeologiai Értesitő V. kötetének 277–280. lapján, hozzácsatolva feliratának tulságosan merész és el nem fogadható megfejtését.

Az emlitett folyóirat akkori szerkesztőjének dr. Rómer Flórisnak feltünt a leleszi és rudóbányai vasajtók között lévő feltünő hasonlóság és rövid összehasonlitásukat hozzáfüzte az előbbi értekezéshez. Ugyanekkor megkisérté a Paur és Ipolyi által megfejthetetlennek jelzett betük olvasását is, de sikertelenül. Mosolyra késztető erőlködését azzal az okos, ma is érvényes állitással fejezi be, hogy oly szokatlan és nagy röviditésekkel van dolgunk, a melyeket addig, a mig több hasonló emlék elő nem kerül, meg nem fejthetünk.*

Ehhez hasonló ajtó, annyi különbséggel, hogy pántjai vizszintesek és függőlegesek lévén derékszögü négyszögü mezőket képeznek, Kassán egy magánházban került elő, de igen rongált állapotban. Feliratából csak Caspare, Melc betük látszanak. L. «Archaeologiai Értesitő» 1901. évf. 397. 1.

99Ennél többet a feliratokra nézve nem irhatott Myskovszky Viktor sem, a ki Néhány felsővidéki műemlék czimü értekezésében* terjeszkedik ki rá. Ő az első, a ki tudományos készülettel és a helyszinen végzett vizsgálat alapján foglalkozott ez ajtóval. Utána – a mit teljesség kedvéért kell megemlitenem – még Hahn Károly közölte a vasajtó sikerültnek nem mondható homályos képét és feliratának töredékét A «Borsodi Bányatársulat» vaskő bányászatának monografiája» czimü érdekes értekezésében, a Bányászati és Kohászati Lapok 1904. évi novemberi számában.

Archaeologzai Értesitő XXI. évf. 385. 1.

Hogy az ily sok emlegetésen és ismertetésen átment vasajtóval ujból foglalkozom, azért történik, mert az eddigi ismertetők egyike sem mutatott rá a műemlék czimertani fontosságára.

E tekintetben csodálatos, érthetetlen mellőzésben részesült vasajtónk. Több szerencséje volt a leleszinek, a melyet br. Nyáry Albert heraldikájában is bemutatott, (IV. tábla 26. á.), pedig ennek heraldikai jelentősége – mivel csak a vágásokból és keresztből egyesitett országczimer fordul elő rajta, későbbi időből – távolról sem mérkőzhetik a rudóbányaival. Legyen szabad tehát előbb pontos, fénykép után vett rajzát bemutatnom és rövid leirását adnom, hogy heraldikai jelentőségét ismétlések nélkül, annál könnyebben kidomborithassam.

A kovácsolt vastag vaslemezből álló ajtó a templom déli, csucsives, tölgyfával béllelt kapunyilásában van és régi, rongált voltára való tekintettel ma már nem használtatik. A lemez erősitésére szolgál 11:10 ferde és találkozásuk által 55 dűlény alaku mezőt képező vaspánt, a melyeket a keresztezéseknél egymással és közben is a lemezzel diszitett fejü szögek tartanak össze. A mezőket fél domborművü égi testek képei, gót nagybetük és czimerek töltik be a következő sorrendben:

I. sor. Tökéletlen üres mezők.

II. sor. 1. Tökéletlen üres mező. 2. Hatágu csillag. 3. Nap, félkörivben hajló csillagokkal. 4. Fogyó holdsarlóval kisért telihold.

5. Csöbör sisakon kettős kereszt; felső keresztfája félmankós. 6. M. 7. Tökéletlen mező.

III. sor. 1. Tökéletlen mező. 2. M. 3. A. 4. R. 5. I. 6. A. 7. H. 8. Tökéletlen üres mező. IV. sor. 1. Tökéletlen üres mező. 2. I. 3. L..4. F. 5.

-ön álló mellét tépő pelikán, a melyet a Mittheilung-en irója skorpiónak nézett. 6. C. 7. A. 8.

9. Tökéletlen üres mező.

V. sor. 1. Tökéletlen üres mező. 2. P. 3. A. R. 5. Csucsives pajzsban kettős kereszt, melynek felső keresztfája félmankós. 6. M. 7. E. 8. L. 9. C. 10. Tökéletlen üres mező.

VI. sor. 1. Tökéletlen üres mező, 2. H. 3. I. O. 5. R. 6. Csucsives 100pajzsban egyesitve az apostoli kettős kereszt és vágások. 7. B. 8. A. 9. L. 10. Tökéletlen üres mező.

VII. sor. 1. Tökéletlen üres mező. 2. T. 3. H. 4: A. 5.

. 6. A. 7. R. 8. Rongált mező, ma már kivehetetlen alakkal, a mely a Vereby rajza szerint valami mesterjegy lehetett. 9. C. 10. Üres mező.

VIII. sor. 1. Tökéletlen üres mező. 2. Csucsives pajzsban lebegő, széles végü kereszt, mely alatt a kulcslyuk. 3. Szembenéző oroszlánfej rongált állapotban. 4. Rongált mező, a melyben Vereby rajza szerint T. betü volt. 5. C. 6. N. 7. K. 8. Üres mező. 9. Tökéletlen üres mező.

IX. sor. 1. Tökéletlen üres mező. 2. Csucsives pajzsban valami mesterjegy. 3. Csöbörsisakon az Anjouk sisakdisze: két toll között (a csőrében patkót tartó) strucz fej. 4. Rongált mező, a melyben Vereby rajza szerint H. betü volt. 5. T. 6. W.

X. sor. Tökéletlen üres mező. 2. Rongált mező. 3. V. 4. Kitörve.

XI. sor. 1., 2. Tökéletlen üres mező. Mellőzve a tökéletesen meg nem fejthető betüket és jelképes alakokat, lássuk a vasajtó czimeradatait.

Közülök legérdekesebb mindjárt az első, mert az az apostoli kettőskeresztet – ha nem is hibátlan ábrázolásban – mint sisakczimert mutatja be. Ez eddig az egyetlen ismert adatunk arra, hogy az ország czimerének sisakdiszéül a kettőskeresztet is használták, mert eddigi ismereteink szerint sisakdiszül csakis a pávatoll forgó, két strucztoll, két zászló és az Anjouk sisakdisze, a struczfej fordult elő. Azonban, ha kritikai szemmel nézzük, jelentőségéből sokat veszit.

Először is vidéki mester művéről lévén szó, hivatalosnak nem tekinthetjük, belőle általánosságban nem következtethetünk, úgy hogy csak mint érdekes curiosum jöhet szóba mindaddig, a mig használatát esetleg pecsétmaradvány vagy már elfogadhatóbb emlék is nem igazolja.

Különben is nagy kérdés, hogy a sisakczimert sisakdisz adatnak elfogadhatjuk-e oly korban, a mikor még a sisakdiszek használata nem volt állandó és általános. Mert minden jel arra mutat, hogy a sisakczimer nem úgy szerepel, mint a pajzsnak szükségszerü kiegészitő része, hanem az a már használt czimeralaknak a sisakon való ábrázolása; még pedig azon nézet alapján, hogy czimerül maga az alak szolgál minden járulék nélkül, s eképen ez egyformán ismertető és megkülönböztető jel akár a pecsét kerek mezején, akár pajzsban, akár négyszögü zászlón, akár sisakon, akár minden keret nélkül ruhadarabon fordul elő. E szerint bizonyos korszakban a sisakon levő alakok nem tekinthetők mai értelemben vett külön sisakdiszeknek, hanem ugyanolyan jelentőségü valóságos czimerek, mint a pajzsalakok. Ez alapon a szóban forgó sisakczimert nem tekintem az országos czimer sisakdiszének, hanem egyszerüen az országczimer ismétlésének.

Ez mindenesetre sokat von le értékéből, sőt szokatlanságától eltekintve, egyértéküvé teszi az V. sor 4. mezejének pajzsczimerével, ha csak fel nem tesszük azt, hogy a mezők kis területe miatt a teljes czimer alkalmazása nehézségekbe ütközvén, a mester a sisakot és pajzsot külön mezőkön ábrázolta, a mire különben még pecséteken is van adatunk. Akár helyes a feltétel, akár nem, megmarad érdekessége és az ajtóra vonatkozólag korhatározó fontossága is, mert ebből és a többi sisakczimerekből következtethetjük, hogy műemlékünk esetleg még a XIV. század első feléből, de mindenesetre a XIV. századból származik.

A IV. sor 5. mezején a pelikán nem czimer, hanem jelkép.

Az V. sor 4. mezején csucsives pajzsban a kettős kereszt, nagyobb jelentőség nélkül való. A VI. sor 6. mezejében látható pajzsczimer azonban kiváló jelentőségü, mert ez igen korai, sőt ha a sisakczimerek hazánkban nem lettek volna oly hosszu ideig használatban,* bátran mondhatnók, hogy első adatunk arra, hogy az ország czimere a hasitott pajzsban egyesitett kettős kereszt és vágások. Eddig ismert első adatunk ugyanis az Ivánfi megállapitása szerint 1302–1382 közé tehető* a második* 1385-ből származik, a harmadik pedig már Zsigmond korabeli, a melynél a szóban forgó adat minden esetre fiatalabb.

Ezért nem lehet ugyanis az ajtó készitésének idejét pontosan meghatározni.

Nagy Lajos érme. L. Ivánfi : A magyar birodalom czimerei II. f.

A Sigillum Regnicolarum Hungariae köriratu pecsét. L. Archćologiai Értesitő 1871. évf. 271. 1. és 1878 155.1.

A IX. sor második mezejében csucsives pajzsban oly alak fordul elő, a melyet meghatározni nem tudok. Valószinü, hogy nem is czimer, hanem pajzsba foglalt mesterjegy.

Ugyanazon sor harmadik mezejét az Anjouk ismert sisakczimere foglalja el, a mi szintén határozó fontosságu és valószinüleg azt jelzi, 101hogy vagy Róbert Károlynak, vagy Nagy Lajosnak része volt a templom épitésében.

Ime, ily becses heraldikánk szempontjából e kis ajtó. Czimertani adatainak értékét növeli az, hogy a kor meghatározásra biztosabb adatot nyujtanak, mint az egész müizlése, készitési módja és a betük alakja, a melyek Paurt és Ipolyit – mint láttuk – megtévesztették.

Templomocskánk másik nevezetes műemléke Perényi István 1437. évi pompás sirköve. Hiányos műérzékünk jeleként szokták emlegetni heraldikánk gyarló, romlott voltát. Sokat hangoztatta ezt, sokat kesergett e fölött a nagy érdemü Csergheő Géza, a ki külföldi műremekeken túlfinomult izlése, az elméletekhez való ragaszkodása miatt sokszor méltatlanúl támadt czimereink gyarlósága ellen; de hazafias büszkeséggel is mutatott rá egy-egy kiváló remek alkotásra. Sok érdeme van neki és munkatársának, Csoma Józsefnek abban, hogy a modern heraldika elvei nálunk győzedelmeskedtek, viszont a külföld itélete enyhült, sőt elismeréssé változott. Mindenki önként meghajol érdemeik előtt és nem azok kisebbitése, hanem az igazság szolgálata késztet annak megállapitására, hogy a Perényi István sirkövét külföldnek szánt német nyelvü munkájukban, egy rossz tollrajz miatt nagyon kedvezőtlen alakban mutatták be.

Honnan kapták a gyönge vázlatot, nem emlékeznek meg róla, én pedig régészeti és czimertani irodalmunkban hasztalan kerestem fölvilágositást. Vereby Soma említett munkájában megemlékezik a rudóbányai templomban levő két régi sírkőről is, de ennél többet nem tud a Mittheilungen névtelen irója sem.

Tudtommal ezután az Archaeologiai Értesítő 1888. folyamában volt szó erről, a hol Csoma és Csergheő a Perényiek középkori siremlékeit mutatták be, Alte Grabdenkmäler aus Ungarn czimü munkájuk mutatványaképen, a mely csak két év mulva jelent meg és változás nélkül adta a Perényi István sirkövének hibás rajzát.

Hasonlóan változtatás nélkül nyomatta le Dr. Lind Károly: Sammlung von Abbildungen i mittelalterlicher Grabdenkmale aus den Ländern der österreich-ungarischen Monarchie czimü képesatlaszában.* Csak sajnálnunk lehet, hogy ezen tökéletlenség idegen műbe is belekerült, mert hibás a legenda, a czimer, a rendjelek ábrázolása, szóval minden, a mi a sirkövön látható. Természetes, hogy igy elesnek azon kifogások is, a melyeket ellene – a mint szavaiból kiérezhető – Csergheő emelt az Alte Grabdenkmäler-ben.

Abtheilung. Wien, 1892. P. 38. Taf. XIX. Fig. 7.

Mert ha van igazán szép czimerünk a középkorból ha van emlékünk, a mely a tökéletes, 102szép szerkezetet igazán művészi kivitellel egyesiti, a Perényi István 1437. sirköve bizonyára az.

Az Alte Grabdenkmäler tudós szerzői nagy dicsérettel illetik az 1458. évi terebesi Perényi sirkövet – meg is érdemli a dicséretet; de durvább kivitele és túlterheltsége miatt az előbbivel nem mérközhetik, pedig az két évtizeddel fiatalabb is. Méltó tehát arra, hogy igazságot szolgáltatván neki, művészi becsének megfelelő ismertetését adjuk.

A vörös márványból faragott sirkő jelenleg a templom keleti oldalán a szószéktől jobbra van befalazva, eredetileg azonban a padlózatba volt foglalva, úgy, hogy alsó fele az Úr asztala közelébe esett és a sok járás következtében elkopott. Szerencsére azonban ez által csak a felirat egy része pusztult el, a paizs pedig, ha nem is érintetlen, de elég ép maradt. A góth minuszkulás legendából tisztán olvasható a kővetkező rész:

Megfejtése: Hic obiit magnificus dominus Stephanus filius Emerici de Peren serenissimi Principis domini Si[gismundi – – –s dapiferorum magister. anno domini 1437.

Tehát a sirkő Zsigmond király étekfogó mesterének, a Perényi Imre fiának, Istvánnak emlékére készült az 1437. évben.

A sirkő mélyitett mezejét a Perényi czimer és a boldogult rendjelei diszitik.

Jobbra dőlt körives pajzsban liliomos koronán* két karmas – sasszárny között jobbra fordult hajfonatos emberfő* van hosszú, előre álló szakállal. A sisakdisz a csinos kivitelü csőrös sisakon a pajzsalak, a sirkő mezejének betöltése kedvéért aránytalanul nagyitva. A foszlányok a késői gót izlésnek megfelelően négy ágra oszolva kecsesen övezik a pajzsot és a sisak körül is csinosan töltik ki a mező üres részét.

Pontosabban koronában, mert a saskarmok a korona alsó pántja alatt is látszanak.

Ezt a szörnyalakot heraldikusaink harpiának tartják, Rudóbányán azonban bányarémnek nevezik, a mi mindenesetre igen érdekes kifejezés, ha műszóúl nem is fogadható el.

A sisaktakaró fölött jobb oldalt kereszt látható, a melyről gyürü alakban görbült, farkát nyaka köré tekerő, négy lábú sárkány függ. Ez a sárkányrend belső tagjainak jelvénye,* a mely ugyan legtöbbször a pajzs körül fordul elő, de a pajzs mellé is alkalmazták még armalison is, ha az elhelyezés nehézségekbe ütközött.*

A külsők keresztet nem viselhettek.

Pld. a Garai Miklós 1416. évi armálisán. L. Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala, 238. 1. Hasonlóan kiséri a czimert u. e. jelvény a terebesi sirkövön is.

Ismerjük a sárkányrend 1408. évi alapitó levelét, mely nemcsak a rend alapitásának czéljaival ismertet meg, de felsorolja a rend báróit is, a kik között előfordul Perényi Péter, a székelyek és Mármaros ispánja és Perényi Imre királyi cancellár* tehát a Perényi családból két tag. Hogyan jutott később István és János is a korlátolt számu (24) beltagok közé, közelebbről nem tudjuk, de valószinüleg valamelyik tag elhalálozása folytán. A király ugyanis kötelezte magát, hogy az elhalt tagok helyét új tagokkal pótolja, ezzel is biztositani kivánván a rend maradandóságát.

V. ö. Fejérpataky L. A Chapy cs. czimere és a sárkányrend. Turul I. k. 117. 1.

Csoma-e, Csergheő-e, nem tudhatni, erről a sirkövön kifejezett, de rajzukon értelmetlenül és gyarlón visszaadott jelvényről kisütötték, hogy liliomos kanna és az Arragoniai V. Alfonz által alapitott mértékletességi, vagy kanna-rend jelvénye. Bámulatos játéka a véletlennek és nagy diadala a tapintatos képzelet játékának, hogy ez a jelvény tényleg előfordul a sirkövön, de nem a jobb, hanem a baloldalon; előfordul a három természetes liliom azon két fülű vázában, a melyet Csoma és Csergheő szórakozott művésze a liliom nélkül talált lerajzolni. Meg volna tehát a liliomos váza, de hogy ez a kanna-rend jelvénye-e, sem állitani, sem tagadni nem merem határozottan. Ismeretes ugyanis, hogy e rend jelvénye igen szövevényes,* a mi miatt czimerekkel kapcsolatos, különösen sirköveken való alkalmazásában egyszerüsitik. Előfordul épen 103a Csergheő-Csorna állitása szerint a kannákból font láncz a pajzs körül a jelmondatos szalagot tartó gritt, karikára füzött kannák, de hogy egy liliomos váza minden más jel (griff, vagy jelszalag) és adat nélkül a rend jelvényének tekintessék-e, legalább is kérdéses. Mindenesetre jogunk van annak feltételezésére, hogy rendjel, mert bizonyos, hogy Perényi János tagja volt e rendnek és valószinü, hogy az István sirkövére sem szépészeti okból került oda, mint különben igen szokásos és kedvelt diszlet, mert tulterheltséget okozván, a szemlélőre rossz hatással van. Bizonyára nem rontja el becses művét ily felesleges diszlettel az a művész, a ki ily remeket tudott alkotni. Mert a sirkő méretei, beosztása, alakjainak művészi, könnyed, tökéletes kidomboritása a körirat betüinek bevégzettségétől kezdve a szárnytollak mesteri stilizálásáig, a mesés emberi arcz ijesztő tekintetéig, (valószinű innen származik bányarém neve) mind művész kezére vall, még pedig bizonyosan azon művész kezére, a kitől a terebesi sirkő is származik. E meggyőződésre vezet egy pár futólagos, összehasonlitó pillantás és e meggyőződést csak erősiti a gondos összevetés. A czimeralakok hasonló kivitele, a sisaktakaró azonos csipkézete, a liliomos váza hű ismétlődése minden kétségen felül egy mesterre mutat. Hogy a 21 évvel idősebb terebesi sirkő valamivel durvább kivitelü (legalább a rajz szerint, mert magát a sirkövet nem ismerem), azt már a 21 év is megmagyarázza, mely a mesterre sem lehetett hatástalan, hogy pedig rendjelekkel túterheltebb, nehézkesebb, azt sem lehet a hasonlóság ellen érvül felhozni. Azok csak rontják a hatást, előnyt adnak a mester fiatalkori alkotásának, a melynek ismertetését azzal az óhajtással fejezem be, hogy hű mása legyen oly széles körben ismeretes, mint karikaturája és vivja ki megérdemlett tetszését azoknak, a kiknek szigoru, elitélő kritikájában már része volt.

Apró, 3–3 liliommal diszlő kannákból álló láncz közepén násfa, mely félholdon állva Máriát ábrázolja, a mint jobb karján Jézust, bal kezében kormánypálczát tart. Erről egy kis lánczon griff függ, mely a rend jelszavával ellátott (per bon amour) szalagot tartja.

A Perényi István sirkövétől jobbra, közvetlenül mellette van egy hasonlóan vörös márványból faragott 91 cm. széles és 1.93 m. magas sirkő, a mely ugyan sem művészi becsénél, sem koránál fogva nem érdemel oly nagy figyelmet mint amaz, de tekintettel a czimer érdekes voltára és arra, hogy még ez ideig kiadva nincsen, nem tartom feleslegesnek közlését és ismertetését.

A sirkő felső, mélyitett felét erőteljesen faragott czimer, az alsót lapidaris betükkel vésett 16 soros vers, széleit pedig az időre és sirkő állitására vonatkozó körirat foglalja el. Mivel a hosszú vers és körirat reprodukálása nehézségekbe ütközik, azért rajzban csak a czimert adjuk a fénykép után, feliratát pedig, a röviditések feloldásával, itt közlöm:

SI ROGITAS: QUIS SIT TUMULO CONCLUSUS IN ISTO,
O QUICUNQUE INDE SOEPE MEARE SOLES.
ECCE EGO SUM, QUONDAM SOMOLNAE NATUS
[ERHARDUS
QUI PATRIO SAURER NOMINE CLARUS ERAM.
EGREGIUS CASPAR SAURER, DOROTHEAQUE MATER
ME GENUERE, AMBO NOBILITATE GRAVES
A PRIMIS ANNIS FUERAM VIRTUTIS AMATOR
NOBILE CONFIRMANS PER MEA FACTA GENUS.
MATURUS BELLO PATRIAM DEFENDERE AB HOSTE
CURAE ARAT (igy) ILLIUS PROQUE SALUTE MORI.
POST FAVENTE SACRA MIHI MAIESTATE PROVISOR
IN SAARD ET SLNDREO (igy) SEDULUS EXTITERAM ADQUE ALIOS VIRTUS QUOQUE ME VEXISSET HO
[NORES,
VENISSET LETHO SERIOR HORA MEA;
SED QUIA SIC PLACUIT DOMINO IUVAT ESSE SUB
[UMBRA
ULTIMA DUM MUNDO FULGEAT ORTA DIES.

104Körirat: NATUS ERAT SEXTO NONAS JUNII ANNO MDXLIIII
OBIIT AUTEM OCTAVO KALENDAS JANUARII ANNO
MDLXXVI. STATUIT VERO MONUMENTUM HOC FRA-
TER SUPERSTES, EGREGIUS FRIDERICUS SAURER
CUM CONIUGE DEFUNCTI

E felirat szerint tehát, a korán elhunyt, (1544–1575) nagyreményü vitéz, nemes Saurer Erhard czimeres sirköve áll előttünk, a melyet a boldogult felesége és testvére, Frigyes emeltetett. Mivel ő sárdi és szendrői provisor volt önkéntelenül felmerül e kérdés, Rudóbányán temették-e el, vagy később szállitották valami okból oda a sirkövet.

A csinos czimer leirása a következő: barokizáló pajzsban jobbra fordult koronás vadkan fő. Sisakdisz: liliomos koronából czölöp mentén növekvő helyzetben korona nélkül a pajzsalak.

A család neve és a czimeralak között (Sau) összefüggés lévén, beszélő czimernek kell tartanunk.

A Saurer czimert e kőre való hivatkozással közli a Siebmacher is azon tévedéssel, hogy a sirkövet a Sauer Frigyesének mondja és a sisakdiszen a kan fejét balra, a pajzsalakkal ellentétes irányunak ábrázolja, a mi a heraldikai szabályokba ütközik. (V. ö. Taf. 403.)

***

Ime ily becses műemlékeket őriz az igénytelen kis templom! Ezeken kivül a templom keleti falán látható egy fekete fatáblán rimaszombati Vitéz Katalin 1669. évi sirirata és több a templom épitésére illetve renoválására vonatkozó felirat. Kiváló figyelmet érdemelnek még a templom 1664–66 évi renoválásakor készitett mestergerendás famennyezetének több táblára osztott magyaros motivumú, járatlan kézre valló, de jó hatást gyakorló festményei.

Ismertetésem nem fejezhetem be a nélkül, hogy hálás köszönetemet ne nyilvánitsam dr. Fábry Árpád orvos úrnak, a kinek a fényképfelvételeket köszönhetem és az ev. ref. egyház lelkészének, a ki kétszer is készséggel megengedte a templom és müemlékei megvizsgálását.

Dr. R. KISS ISTVÁN.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem