A TÖRTÉNELMI SEGÉDTUDOMÁNYOK OKTATÁSA ERDÉLYBEN 1848 ELŐTT.
A TÖRTÉNELMI SEGÉDTUDOMÁNYOK OKTATÁSA ERDÉLYBEN 1848 ELŐTT.
Erdélyben, a XVIII. század vége előtt alig találjuk nyomát a történelem segédtudományai oktatásának. Csak elszórtan akad rá egy-két adat. 1779 szeptember 30-án Marx Gratianus, a kolozsvári kegyesrendü gymnasium igazgatója javaslatot nyujt be a középiskolai oktatás reformját illetőleg, ehhez a javaslathoz becsatol egy nyomtatott tanrend-tervezetet is,* a melyből lát juk, hogy a rethorikai (V.) osztály második félévében a délután előadandó tantárgyak közt a negyedik helyen a «prima principia heraldicae et chronologiae» szerepelnek. Az erdélyi középiskolákban valóban adtak elő kortant. Az 1778-ban megtartott vizsgálatokról szóló jelentés szerint a beszterczei gimnazium husvéti vizsgálati kérdései közt kortaniak is vannak, azonban e kérdésekből azt látjuk, hogy az előadott tárgy nem volt diplomatikai kortan, hanem csak a kortan elemeivel foglalkozott, a közönséges polgári naptárral, meg a rómaival és ezzel a kronologia ki volt meritve.*
O. L. 1779. 1275. erd. udv. canc. szám. «Ordo et distributio docendorum et agendorum per singulas classes scholarum humaniorum.»
* O. L. 1779 : 42. erd. udv. canc. szám. Kérdések «ex chronologia pro syntaxistis.»
Quid chronologia? quid tempus ? quć eius partes? quid bora et quottuplex? quid hora ćqualis et inćqualis? quć horć partes, quid quadrans, quid minutum? quid dies et quottuplex? quot horis constat dies politicus? quod tempus exordium diei, quć diei politicć partes, quid diluculum, mane, meridies, vesper et crepusculum? quid nox et quć eius partes? quid prima fax, concubium, media nox, gallicinium et conticinium? quid hebdomas, quć nomina dierum apud hebrćos, Latinos et Christianos? quid mensis et an omnes ćquales dierum numerum habeant? in quot et quas partes Romani mensem dividebant? quid sunt Kalendć, Nonć et Idus? quot nonas, idus atque calendas singuli menses habeant? tandem quomodo dies communes ad Kalendas, Nonas, Idus revocentur et more Romano enuncientur?
113Ennyi körülbelül az egész, a mit a történelmi segédtudományok oktatásáról tudunk egészen addig, mig a szükség arra nem kényszeriti az erdélyi intéző köröket, hogy a paleografiának a kolozsvári főiskolán tanszéket állitsanak.
Két marosvásárhelyi kir. táblai itélőmester, névszerint Cserei Farkas és Székely Mihály, észrevevén, hogy a táblához szolgálattételre kerülő jogász-ifjuság sok minden egyében kivül a régi okleveleket sem olvasni, sem pedig megérteni nem tudja, 1815 június 28-án kérvényt intéznek a «Felséges királyi főigazgató Tanáts»-hoz, melyben kifejtik, hogy tapasztalataik szerint az ifjuság nevelésének hármas főhiányossága van. Először is nem tanitják meg őket, következésképen nem is tudnak, «calli- és orthographice» irni, másodsorban nem tudnak latinul, pedig – mint mondják – bár «jól tudjuk mi hazánknak azon óhajtását, hogy a magyar nyelv pallérozódjék, de tudjuk másfelől aztat is, hogy törvényeinknek nagy része és azoknak első szerződési deák nyelven vagynak. Abban vagynak minden adomány és beiktató leveleink, abban minden privilegiumaink», mégis meg kell vallani, ... hogy «ifjaink keveset, vagy rosszul tudnak deákul.»
De, mondják a kérvényezők, «még volna egy óhajtásunk, hogy mivel tapasztaltuk napról-napra kevesbedni azoknak számát, a kik a régi irásokat olvasni tudják, a milyenek kivált a királyi táblán gyakorta fordulnak meg, ebben pedig gyakorolni az ifjakat Kolozsvárt, – hol a kolozsmonostori convent minden századbeli több irásokkal bővelkedik, – legjobban lehetne, melyre nézve á volna a vélekedésünk, hogy a felsőbb iskolák esztendei félcursusokhoz ragasztatnék a régi irások olvasásában való gyakorlás, melyben a XIV. század eleitől elkezdve, minden század elein, közepén és végén költ irások olvasásával és azoknak clavissai megmutogatásával, ha félesztendőn át minden héten bár egy óra fordittatnék is ezen gyakorlásra, a kivánt czélt elérni lehetne.»
A főkormányszék úgy látszik belátta azt, hogy ezen az állapoton segíteni kell, de mivel a tárgyhoz megkivántató szakértelemmel nem rendelkezett, azért augusztus 23-án leirt Szabó János kolozsvári esperes plébánoshoz, a kolozsmonostori conventi levéltár conservatorához, hogy e tárgyban mondjon véleményt, továbbá adjon kimeritő feleletet arra nézve is, hogy a Lyceum magasabb évfolyamainak hallgatói milyen feltételek mellett gyakorolhatnák magukat a régi oklevelek olvasásában, olyan formán, hogy a legszükségesebb tudnivalókat a nyilvános közoklevelek kárvallása és sérelme nélkül merithetnék?*
O. L. 1815:7941. erd. udv. canc. szám.
Szabó János szeptember 11-én a fenti meghagyásra már beküldi a maga jelentését, melyben bemutatja «catalogum quarundam literarum veterum in membranis scriptarum», melyeket a levéltár mindig nélkülözhet s melyeken a tanulóifjuság a régi irások olvasásában a XIII. századtól kezdve successive egészen az ujabb korig gyakorolhatja magát; ha pedig az ifjuság «formam externam, stylum et omnem denique solemnitatem t. i. diplomatum» is meg akarja ismerni, engedje meg a gubernium, hogy az ifjuságnak némely armálisok, manumissionalis és más egyéb privilegiális oklevelek megmutathatók legyenek a convent cancelláriájában a conservator* vagy a requisitorok egyikének jelenlétében; legalább is az, a kinek meghagyatik, hogy a régi irások ismeretében oktassa az ifjuságot, legyen jelen ennél az oklevéltani gyakorlatnál.
A gyulafehérvári és kolozsmonostori levéltárak őre (conservator) rendszerint egy kanonok volt, a ki mellett Kolozsmonostoron még három világi requisitor működött. (Lásd : Wenczel : Magyar magánjog 1863. I. 406.; 1885-iki kiadás I. 378. Jakab Elek : A levéltárakról. 106. és. kk. 11.)
Azon oklevelek jegyzéke, melyeket a levéltár nélkülözhet és a melyekből az ifjuság olvasni tanulhat, a következő:
1. Testimonium Capituli de Castro Ferreo super possessione Sáár vocata. Anno 1288.
2. Indulgentić papales de anno 1395.
3. Litterć de piscina in Szék per Nicolaum de 114Vizakna fratribus prćdicatoribus conventus Kolosvariensis collata, anno 1464.
4. Privilegium Leonis decimi papć, iisdem dominicanis collatum, anno 1518.
5. De quadam vinea in comitatu Tolnensi sita iisdem dominicanis legata, anno 1514.
6. Articuli dićtales anni 1498. In corpore juris typis expressi.
7. Litterć Uladislai regis de sale fratribus prćdicatoribus Kolosvariensibus administrando 1492.
8. Litterć dispositionales in favorem eorundem dominicanorum, anno 1443
9. Transsumptum literarum Mathić regis in favorem franciscanorum Kolosvariensium, anno 1545.
10. Mandatum Alexandri papć contra fratres prćdicatores Kolosvarienses (sine dato).
11. Commissio qućdam principis Rákótzi, anno 1647, in charta.*
Mivel a kolozsmonostori levéltár ezrekre menő oklevelei az Országos Levéltárba kebeleztettek be, a Szabó conservator által megadott regeszták alapján megkiséreltük az eredeti okleveleket megkeresni, de a 11 közül csak az 1288-iki (1. sz.) oklevél eredetijét sikerült megtalálni. Az alig kilencz soros oklevelet itt közöljük: A B C D
Nos capitulum ecclesie sancti Michaelis de Castro Ferreo, notum facimus tenore presentium vniuersis. Quod Vincencius filius Vincencii de genere Thurdos, coram nobis constitutus, possessionem suam Saar vocatam cum omnibus vtilitatibus suis racione quarte domine Elsebeth filie Egidi relicte comitis Petri de Saar, sororis sue dedit contulit et donauit eidem domine Elsebeth, Ehelles et Martino filiis Petri perpetuo iure possidendam, obligando se quod si predicta domina vel eius heredes racione prćdicte possessionis a quoquam fuerint molestati, eosdem teneretur expedire. Quod ut ratum sit presens scriptum contulimus, nostro sigillo communitum. Magistro Michaele prćposito, Jacobo custode, Cosma decano ecclesie nostre existentibus. Anno ab incarnatione Domini millesimo ducentesimo octogesimo octauo.
Eredetije kis hártyán, cyrographummal; a róla lógó vörös selyemről a pecsét már leveszett, a szöveg 8 és fél sor olyan irással irva, mely nagyon alkalmas arra, hogy kezdők eredeti oklevél olvasásában gyakorolják magukat. Signaturája MODL. 26554.
A 2. alatt közölt kivonat oklevele nem volt feltalálható, mert 1395-ből eredeti pápai bulla nincs az Orsz. Levéltárban.
A 4. szám oklevele átirt és közjegyző által megerősitett formában meg van. Az 1518 jún. 26-án kelt oklevelet 1519 márcz. 3-án irja át a kolozsmonostori convent, ugyanekkor kelt a közjegyzői megerősités. Signaturája M.O.D.L. 38739. Rési jelzete Szeben XXII. fasc. 13.
A többi oklevelet nem sikerült megtalálni, részint nincsenek már meg, részint a regeszták hiányosak.
A mint látjuk, a conservator véleménye tulajdonképen nem is vélemény, mert ő a tanszék felállitásának módozatairól egy szót sem szól, hanem e helyett kimegy a levéltárba, ki keres egy pár – nézete szerint – haszontalan oklevelet, a mely majd jó lesz tanulási czélra, ezeknek még időrendbe sem szedett kivonatát becsatolja és – ezzel a dolgot a maga részéről befejezettnek tartja. Ha a gubernium még többet akar, hát intézkedjék maga, a hogyan akar, ettől az ő feje ne fájjon.
A guberniumnak ez a felelet, úgy látszik, teljesen elég volt, mert szeptember 7-én már értesiti a két itélőmestert, Csereit és Székelyt, hogy az ifjuságnak a régi irások olvasásában való tanitására megtette már a kellő intézkedéseket.*
1815:9030. erd. guberniális szám.
A gubernium ezen intézkedését bejelentette az erd. udv. cancelláriának is, mert ez 1815 decz. 1-én – reflectálva Cserei és Székely beadványára – leiratot intéz a főkormányszékhez, melyben meghagyja, hogy jövőben a helyesirás és a latin nyelv gondosabban tanittassék, továbbá a récei irások megismeréséhez és az oklevél-olvasáshoz szükséges könyveknek jegyzékét, abból a czélból, hogy azokat a tanárok megszerezzék és vezérfonalul használják, szintén megadja. Ilyen segédkönyvek például a következők:
Waltheri: (Johannis Ludovici) Lexicon diplomaticum, cum tabulis ćneis Folio. Ulmć, 1756. Baringii: (Danielis Eberhardi) Clavis diplomatica.
4. Hannoveri, 1754. cum figuris. (Ez a mű II. kiadása.) Gruber: (Gregorii) Lehrsystem einer allgemeinen Diplomatic. 8. Viennć, 1783. atque eiusdem liber: De optima methodo scribendi docendique artem diplomaticam. 4. Viennć, 1795. Nec non.
Schwartner: (Martini) Introductio in rem diplomaticam ćvi intermedii prćcipue Hungaricam. 8. Budć, 1802.*
1815:3280. erd. udv. canc. szám.
Hogy ki volt az a szakértő, a ki ezeket a müveket a cancellaria utján ajánltatta, azt nem tudjuk, de annyi tény, hogy 1815-ben már a külföldi diplomatikai irodalom ujabb termékeit, igy pl.: Schönemann müveit inkább ajánlhatta volna, kinek «Versuch»-ja már 1801–2-ben megjelent, igaz hagy német nyelven, ugyanekkor jelent meg gyakorlati kézikönyve a «Codex für die praktische Diplomatik» is.
Azonban a régi oklevelek olvasásának tanitását nemcsak a főiskolában rendelte el a cancellaria, hanem meghagyta a főkormányszéknek, 115gondoskodjék arról, hogy e tantárgy a más val1ásuak gimnaziumaiban is tanittassék, a gubernium azután e rendeletről 1826 január 2-án értesiti a «recepta religio»-k előljáróságait, meghagyván nekik többek közt azt, hogy a régi irások olvasásához szükséges tudnivalókat tanittassák és az erre a czélra szükséges, fent felsorolt könyveket a tanárok számára vegyék meg.* A rendeletet a consistoriumok tudomásul vették, de nem csináltak semmit; ment minden tovább a régi módon.
1816:230. és 8548. gubern. szám.
A főkormányszék a szóban forgó tantárgynak a kolozszvári Lyceumon való előadását Nagyernyei Kelemen Zsigmond kormányszéki irnokra bizta, a ki e szerint a paleografiának Erdélyben első tanára volt. Kelemen a tanitást 1816 május 15-én kezdte meg, hetenként 3 órát adván és julius 24-én fejezte be; ugyanekkor beküldte a tanfolyamról, illetve annak hallgatóiról szóló jelentést. A főkormányszék csak most; – miután már egy félévi próbatanfolyamot tartatott, – fordult a cancellaria utján ő felségéhez, kérve őt arra, hogy eddigi intézkedéseit, a miket a tanszék felállitása ügyében tett, approbálja. Ugyanekkor megállapitották az előadó tanár fizetését is, mert Kelemen a már megtartott előadásokért, meg a jövőre nézve is évi 100 rénes forint fizetést kért, a mit a főkormányszék pártolólag terjesztett föl.*
1816:6804. gubern. és 2733. erd. udv. canc. szám.
1816 nov. 15-én Ferencz király megadta beleegye zését a tanszék rendszeresitéséhez (Placet opinio Cancellarić), a miről decretumban november 22-én már értesitik a főkormányszéket.*
1816:11627. guberniális szám.
Ha összehasonlitjuk e tanszék felállitásának körülményeit a budapesti egyetemen és Kolozsvárt, a kettő közt lényeges különbséget találunk. A pesti egyetemen 1777-ben már megindulnak a tárgyalások az oklevél-, czimer-, pecsét- és éremtan rendkivüli tanszékeinek felállitása iránt* és 1784-ben a rendkivüli tanszékek már rendszeresittetnek,* mig Kolozsvárt ideiglenes marad a tanszék mindvégig. Budapesten e tantárgyak, mint elvont teoretikus tudományok tanittatnak, ott a hol helyük van, t. i. a bölcsészeti karon. Kolozsvárt bele telik jó 35 év, (a mikor már a budapesti egyetemen a harmadik tanár – Schwartner – tanitja a diplomatikát,* mig nagy immel-ámmal, külső emberek nógatására egyáltalán felállitanak egy tanszék-félét, de azt is csak a paleografia számára; a többi segédtudományról szó sincs. Hogy miért csak az irástant tanitják, azt a cancelláriai felterjesztés indokló része eléggé illusztrálja. Kolozsvárt a jogi karon adják elő ezt a tárgyat mint a közigazgatási és jogi élet segédtanát gyakorlati czélból, melyre a jogászoknak a gyakorlati életben épúgy szükségük van, mint akár a hazai jogszabályok ismeretére. Mivel pedig a czimer- vagy a pecséttan tanitásának gyakorlati haszna és igy értelme nem lett volna, ezeket nem adták elő.
1777:4322 m. udv. canc. szám. – Első tanárai Pray György az oklevéltané, Wagner Károly a czimer- és pecséttané, Schönvisner István a régiség- és éremtané. (Lásd : Pauler: A bpesti egyetem története 155. o.)
Pauler : I. m. 233. old.
1784-ben Wagner a czimer- és pecséttan tanára 400 frtos saláriummal nyugdijba menvén, ezt a tanszéket Pray György veszi át, mig az oklevéltant 1785-től Cornides Dániel, a szaknak tehát második tanára, adja elő, egészen 1787 október 4-én bekövetkezett haláláig. Ekkor, 200 forint jutalom mellett, Pray Schönvisnert ajánlotta, másrészt Koppi Károly is folyamodott a tanszékért, a császár azonban a Bécsben tanult soproni ev. lyceumi tanárt – Schwartner Mártont – nevezi ki, a ki Praynak nagyváradi kanonokká történt kinevezése után a czimer- és pecséttani tanszéket is átvette. Pauler : I. m. 261. o.
A diplomatika tanitásának ilyen gyakorlatias felfogása Erdélyben nem állott egyedül. Van adatunk rá, hogy a nagyszebeni jogakadémián 1845-ben a diplomatikát, mint jogi segédtant adják elő.* Ugyanebből az időből fenmaradt egy kolozsvári lyceumi tanrend, melyben azt olvassuk, hogy a bölcsészeti karon, mint «auxiliaria historić» csak a kronologia és a földrajz tanittatik.*
1845:5945. guberniális szám; 1846:627. udv. cancelláriai szám.
1844:3240. cancell. szám.
Mig a budapesti egyetemen a diplomatikát két féléven át heti egy órában adták elő, addig Kolozsvárt egy félévén át, de heti három órában. A vezérfonalul előirt könyvek Budapesten Gruber és Gatterer müvei;* Kolozsvárt Gatterer nem volt előirva, mig Gruber igen, a mit az a körülmény magyaráz meg, hogy bécsi 116egyetemi tanár volt. Gatterer helyett, mint fentebb láttuk, Kolozsvárt más szerzők müvei szolgáltak előadási vezérfonalul.
Pauler: I. m. 232. 1.
Kelemen, mint ez évi jelentéseiből és tiszteletdijának évenkénti kiutalványozásából* kitünik, 1823-ig tanitott; 1823 elején már meghalt, mert özvegye, Istvánffy Mária ezen év márczius 3-án meginditja a nyugdijért való tárgyalásokat.*
1816:6804; 1818:10070 és 10063; 1819:9010 és 10952; 1820:8384 és 9071; 1821:7987; 1822:8930. guberniális számok.
1823:2356 és 2775. guberniális számok.
A Kelemen halálával megüresedett tanszékre hárman folyamodtak. Az egyik volt Jánosi György, a Bold. Szüz Máriáról elnevezett kolozsmonostori konventi levéltár gondozója és kolozsvári senator. Ez a régi irások tanszékét a következő okokból kéri a maga számára; mert
1. A királyi főkormányszék 1815:7941. számu rendeletében, – melyet a kolozsmonostori konventi levéltár akkori conservatorához Szabó János plébánoshoz intézett, kijelentette, hogy a kolozsmonostori káptalani (!) levéltárban (capitulari archivo) legjobb alkalma van a tanuló ifjuságnak arra, hogy elsajátitsa a régi irások karakterét és a régi oklevelek olvasásának tudományát.
2. Ezen tudomány, a (nyilvános) közokiratok kárvallása nélkül, a folyamodó által annál könynyebben oktatható volna, mert a főkormányszék az 1816:3237. számu rendelkezése szerint, ezen tudomány csakis vagy magának a conservatornak, vagy valamelyik requisitornak jelenlétében, vagy legalább a conventi irnok assistentiája mellett, a conservator által meghatározott szobában adható csak elő.
3. A requisitoroknak, de főleg a katholikus vallásuaknak joguk van ezen állás elnyeréséhez, már csak azért is, mert a tanári honorárium a katholikus tanulmányi alapból fizettetik.
4. Azoknak kivételével, kik saját költségükön külföldi akadémiákat látogathattak, vagy pedig otthon Mabillont, Gatterert, Schivartnert, Perger Jánost és más diplomatikai irókat olvashattak és igy saját szorgalmukból sajátitották el a régi irások olvasásának tudományát, a többiek mind a konventi requisitoroktól tanulták azt, a mit tudnak.*
1823:1740. guberniális szám.
A másik folyamodó, Radzivil Antal, exactoratusi- napidijas volt. Ez azon a .czimen kéri a tanszéket, hogy a kolozsmonostori konventnél irnok volt hét évig, mint ilyen a régi irások olvasásának tudományát annyira elsajátitotta, hogy nemcsak bármiféle expeditiót megtudott csinálni, hanem az olyan régiségeket, melyeket a conventi requisitorok is alig-alig tudtak elolvasni, ő minden nehézség nélkül elolvasta.*
1823:2047. guberniális szám.
A harmadik, a ki ezen állásért folyamodik, Lőcsei Spielenberg Sámuel főkormányszéki irnok volt. Szerinte ezen állást neki a következő okoknál fogva kell megkapni:
1. Mert ezen tanszék a kegyes királyi rendelvény szerint kifejezetten főkormányszéki subaltern tisztviselőnek, nem pedig városi tanácsosoknak vagy polgári egyéneknek lett szánva. (?!)
2. Mint cancellista, de főleg mint «juratus notarius» a régi irások és régi okleveles bizonyitékok (instrumentum diplomaticum) olvasásának ismeretében járatos.
3. Olvasta Schwarnert és általában foglalkozott diplomatikával.
4. Az az állitás, hogy oklevelet csak requisitornak adnak ki, tehát az állás is csak ilyennek adható, – téves és nem áll meg, mert Kelemen is a levéltárból annyi oklevelet vett ki az oktatás czéljaira, a mennyi csak kellett és sohasem veszett el a kezén egy oklevél sem, mindig pontos és megbizható ember volt.*
1823:2153. guberniális szám.
Azonban Lőcsei, úgy látszik, nem érezte a maga dolgát egészen biztosnak, mert még egy pót-folyamodványt adott be, melyben kifejti azt, hogy Schwartner munkája alapján megirta a röviditések első elemeiről «Prima linea brachygraphiae» szóló müvét és ezt 3–4 óra alatt elő is lehetne adni, tehát még ennélfogva is magának kéri a tanszéket.*
1823:2540. guberniális szám.
A pályázók ügyében a gubernium úgy intézkedett, hogy mind a hárman f. é. márcz. 4-én jelenjenek meg egy, az erdélyi püspök elnöklete alatt összeülő vizsgálóbizottság előtt, melynek tagja lenne Jouly Károly kanonok, kolozsvári plébános és kolozsmonostori conservator is, a mely aztán a régi irások olvasásában és tudományában 117való jártasságukat puhatolja ki és a püspök a legmegfelelőbbet terjessze fel a főkormányszék elé. Erről a határozatról 1825 febr. 26-án értesiti a főkormányszék dr. Szepessy Ignácz erdélyi püspököt, a három pályázót és Joulyt, ez utóbbit azzal a felszólitással, hogy elkészitve az ország levéltárából különböző nemü régi okleveleket, azokkal a pályázaton (vizsgán) jelenjen meg.*
1823:1740. guberniális szám.
A megtartott vizsgáról három nap mulva, azaz márczius 7-én Szepessy már jelentést tesz, elmondja, hogy a pályázókat a káptalani (!) conservator által megvizsgáltatta és közülük Jánosi György vitte el a pálmát.
Hogy a vizsga tárgya csak az irástan volt, az kitünik abból, hogy – mint a püspök jelentésében emliti, – Lőcsei egyuttal a diplomatikából való elaminálást is kivánta, ezt a kivánságát a püspök teljesitette is, de ebben a tudományban is Jánosi György, a ki 19 esztendeje müködik már e szakban, nemcsak hogy jártas volt, hanem kitünt, hogy a másik két pályázó tulajdonképen e tárgyban ő tőle kapott oktatást, mivelhogy az ő tanitványai voltak. Összegezve tehát a vizsgálóbizottság véleményét, e tanszékre legalkalmasabbnak Jánosi György itéltetett.
A gubernium e jelentés alapján tényleg ki is nevezte Jánosi Györgyöt e tanszékre, a ki igy Kolozsvárt a paleografiának második tanára volt. Erről a főkormányszék 1823 április 9-én értesiti Szepessy püspököt, egyuttal tudatja vele azt is, hogy Jánosit, Bánó István, a Lyceum aligazgatója fogja állásába beiktatni, a miről ugyanekkor a gubernium Bánót is értesiti.
Jánosi is ugyanekkor kapta meg a kinevezéséről szóló értesitést, a következő utasitásokkal:
1. Hogy beiktatni Bánó lyceumi aligazgató fogja, előadásait május, június és júliusban tartozik megtartani, kedden és pénteken délután a szokott órában. A diplomaticai ismereteket röviden, csak főbb vonásaiban tárgyalja és csak az általános tudnivalók elemeinek előadására szoritkozzék, a mi természetes is, mert hiszen a főczél az oklevelek olvasni tudása volt, a mihez főleg és elsősorban a paleografia tudását tartották szükségesnek. Úgy látszik diplomatikát csak annyit és azt volt szabad előadni, a mennyi a gyakorlati ismeretek kiegészitéséhez szükséges volt, mint az utasitás mondja, ezen elemi ismeretekből csak annyit kell tanitani, a mennyi szükséges arra, hogy a régi irások olvasásának tudománya világosabb és könnyebb legyen a hallgatóságnak.
2. Az utasitás eme pontjában meghagyatik az uj tanárnak, hogy Kelemen Zsigmond örököseitől követelje be azon régi irásokat és okleveleket, melyeket Kelemen a kolozsvári plébánia oklevéltárából, engedélylyel, személyes használatára kölcsön vett. Jánosi pedig a conservator tudtával és beleegyezésével vegyen ki a kolozsmonostori országos levéltárból régi irásokat és hallgatóit a régi irásmódok olvasásában, – természetesen a könnyebb fajtájuakkal kezdve – szorgalmasan gyakorolja.
Ebből azt látjuk, hogy a Szabó-féle 1816-ban összeállitott oklevélsorozat a paleographia sikeres tanitására édes kevés volt, ezt már Kelemen érezte és igyekezett a hiányon úgy segiteni, hogy a plébánia okleveleit vette erre a czélra igénybe. Most már a gubernium maga is rájött erre, mert utasitja az uj tanárt, ki különben is requisitor volt, hogy maga állitsa össze magának az előadások, illetve gyakolatokhoz szükséges oklevélsorozatot.
3. Ez a pont mintegy kiegészitője az előbbinek, mert itt a gubernium a következő concessiókat teszi: Hogy ha Jánosi az ifjuság müveltségének emelésére a régiek aláirásainak, pecséteinek ismeretére, továbbá a hamis oklevelek ismérveinek bemutatására, nemesi, adomány, privilegiális leveleket vagy egyéb okiratokat akar a levéltárból kiemelni, ezt megteheti ugyan, de csakis a magánosok, egyes családok kárvallása nélkül és figyelemmel arra, hogy őt, mint requisitort, visszaélés esetén büntetés éri.
Ezt a demonstrativ oktatást tehát már nem számitják szorosan a paleographiához, hanem a tanár magánszorgalmának tekintenik, a mely az ifjuságnak müveltségét, de nem gyakorlati tudását emeli.
4. A tanfolyami előadások befejeztével, miután már a tanulók előmeneteléről a félévzáróvizsgán meggyőződést szerzett, az évenként 118neki járó jutalmazásért a guberniumhoz tartozik fordulni.*
1823:2808, guberniális szám.
Jánosi kinevezésével ugyancsak április 9-én tudósitják Lőcseit és Radzivilt, hogy az általuk is kért állás másnak adatott.*
1823:2047; 2153 és 2540. gubern. szám.
Jánosi mindössze csak egy félévig tanitott. Már 1824 tavaszán folyamodik a főkormányszékhez, hogy mivel paleografiai előadások csak a nyári hónapokban vannak, ő pedig akkor gazdaságát saját hasznának elvesztése és kára nélkül ott nem hagyhatja, mentsék őt fel ezen állás alul.
A főkormányszék április 8-án már felmenti s helyére kinevezi Lőcsei Sámuelt.
Lőcsei Spielenbert Sámuel, főkormányszéki cancellista, a paleografia harmadik tanára 1824-től 1846-ig, tehát huszonkét esztendeig tanitott a Lyceumon. A tanárok közt ő volt az egyetlen, a kiről tudjuk, hogy tárgyával irodalmilag is foglalkozott: Müködését beadványai, jelentései, kérvényei alapján figyelemmel lehet kisérni* egészen 1846 november 13-án bekövetkezett* haláláig, mint azt az erdélyi püspök, Kováts Miklós, jelentéséből tudjuk.
1824:8755; 1825:12696. guberniális; 1826:3868 erd. udv. cancell.; 1826:8889. guberniális; 1827:8217; 1828:8652; 1829:8485 és 9015; 1830:l0155; 1831:6967; I832:8235; 1833:8937; 1834:5416; 1835:7099 stb. guberniális számok.
1846:6346. erd. udv. cancelláriai és 1846:13611. gubern. számok.
Lőcsei halála után pár nappal, 1846 november 18-án Kováts már jelentést tesz a tanszék megüresedéséről a főkormányszéknek és kérdi, hogy mit szándékoznak tenni, eltörlik-e a tanszéket vagy pedig ujra betöltik-e?
A főkormányszék az egész ügyet felterjeszti a cancelláriához,* (deczember 23-án), ez pedig nem tudván vele mit kezdeni, felszólitja a főkormányszéket; adjon véleményt arra nézve, hogy van-e olyan egyén, a ki képes lenne ezen tudományt rendszeresen előadni és a ki hajlandó volna mindjárt egy pályázati vizsgálóbizottság elé állani, vagy ha nincs, nem kellene-e inkább ezen állást egy docensnek adni, vagy pedig egyáltalában micsoda modalitások mellett lehetne ezen állás betöltéséről gondoskodni?*
1846:6346. erd. udv. cancelláriai és 1846:13611. gubern. és 1847:179. erd. udv. cancelláriai számok.
1847:646. gubern. szám.
Az erdélyi püspöknek, mint az erdélyi katolikus iskolák főigazgatójának javaslatára Medvés Mihály guberniális cancelláristát nevezték ki ezen tudomány ideiglenes előadójának. Medvés Mihály a régi irások, oklevelek olvasásában járatos ember, a kire a tanitást rá meri bizni a püspök.
Medvés 1847-től kezdve tanitott, bár a főkormányszék csak 1847 november 9-én egyezik bele alkalmaztatásába. A főkormányszék approbatiója azonban szórul-szóra úgy hangzik, hogy beleegyezik abba, hogy Medvés tanitsa ideiglenesen 100 bécsi forintért a diplomatikát és a bányajogot és ezt is csak azért engedi igy meg, mert a «concursualis examen»-re senki sem jelentkezett és nec adsit spes fore, ut pro exigua 100 W. n. floren. remuneratione semet aliquis insinuaturus sit», a mi elég baj volt.*
1847:2066 és 2375. canc. szám.
Erről az intézkedésről a főkormányszék csak 1848 jún. 13-án tesz jelentést az erd. cancellaria utján ő felségének, melyben először elpanaszkodik, hogy a Lyceum paleografiai tanszékére hirdetett pályázati vizsgálatra senki sem jelentkezett, ennélfogva ideiglenesen Medvést bizta meg a tanitással, de Medvés a paleografia tanitására csak azon feltétel alatt vállalkozott, hogy ha fizetése 40 pengő (conventionalis moneta) forinttal emelve lesz; azonban interim, addig a mig ezen irányban a legmagasabb elhatározás le nem érkezik, értesitette a főkormányszék az erdélyi püspököt, hogy hivja fel a kinevezendő tanárt arra, hogy – tekintettel a dolgok mai állása mellett a tanulmányi alap megterhelt voltára, – adja elő ezen tudományt a hallgatóságnak a jövőben is az eddig megadni szokott 100 bécsi frt remuneratio ellenében.*
1848:7255 guberniális szám.
Közben azonban az erd. cancellaria megszünt és helyét tanulmányi ügyekben a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszterium foglalta el. A miniszter, báró Eötvös, 1848. augusztus 3-án leir a még fennálló «Tisztelt kormányszéknek», melyben hivatkozva a fenti «felterjesztvényre», azt válaszolja, miszerint 119annak idejében a szükséges lépések a végre, hogy a régi iratisme-tan a kolozsvári főtanodánál, akár a most volt helyettes, akár más alkalmas egyén által illendő dij mellett tanittassák, meg fognak tétetni.»
A miniszter ezen leiratára a gubernium szeptember 19-én még a következő megjegyzést teszi: «Minthogy a jelen évi 7255. gubern. szám alatt gondokodva van arról, hogy a régi irat- és oklevélisme tanszékét, kormányszéki jegyző Medvés Mihály továbra is, mint helyettes tanár lássa el, ezen miniszteri irat tudomásul vétetett.»*
1848:9831. guberniális szám.
A paleografia ezen négy tanárának kinevezési körülményeiből azt lehet következtetni, hogy majdnem minden üresedés alkalmával szinte ujra felállitják a tanszéket is. Különösen feltünő ez Lőcsei halála után, Medvés megbizásakor, a mikor is az illetékes tényezők egyenesen felteszik a kérdést arra nézve, hogy vajjon fentartassék és betöltessék-e ujra a tanszék, vagy pedig egyáltalában ne töröltessék-e el? Szerencsére Kováts Miklós véleménye után ez utóbbit még sem merték megtenni.
Dr. IVÁNYI BÉLA.
