b) Gyula bán ága.
b) Gyula bán ága.
A monda azt tartja, hogy a hét magyar vezér egyike, Töjtöm (= Tuhutum) az Erdélyben fekvő Hid-Almás táján Gyeló oláh fejedelmet megverte és hogy a Kán nemzetség Töjtöm unokája Gyula révén vele összeköttetésbe hozandó. A névtelen jegyző krónikája Töjtömöt nevezi vezérnek, a Képes Krónika szerint pedig «a harmadik vezér Gyula volt, kitől László fia Gyulát vezetik le».
Mi ebből igaz, mi nem, ezúttal ne kutassuk; annyi áll, hogy tekintettel a Kán nemzetségnek erdélyi vonatkozásaira, a mondának kétségkivül van valami genealogiai magva. Ami pedig a krónika genealogiai levezetését illeti, ezt egyik kiváló irónk azon Kán nb. László fiára, Gyulára alkalmaztatja, kiről egyik oklevelünk 1263-ban is emlitést tesz. Szabadjon ezzel szemben ellentétes álláspontot elfoglalnom. Ha t. i. a krónikás szükségesnek találta egy az ő korában virágzott nemzetség tagjáról kiemelni, hogy ez a hires vezértől ered, akkor kétségkivül a nemzetségnek egy oly tagját szemelte ki magának, aki – tekintet nélkül arra, vajjon életben volt-e még akkor – kortársainak emlékezetében mint nemzetségének legkimagaslóbb tagja volt ismeretes. Már most igaz ugyan, hogy László fia Gyula, kiről 1263-ban tesznek emlitést, a Kán nemzetség tagja, de az sehogy sem áll, hogy valami hirneves ember lett volna; mindössze csak annyit tudunk felőle, hogy a IV. Béla és V. István közötti viszálykodások alatt előbb Istvánnak, később pedig Bélának hü embere volt. Én azért azt hiszem, hogy a krónikás Gyulája alatt nem az 1263. évi Gyula, hanem a Kán nemzetségnek valóban leghiresebb tagja: Gyula bán értendő, ami annál is hihetőbb, amenynyiben atyjának neve – László – utódainak egyik sorában, mint valamely majoratus, örökül szállt át.
I. vagy (amint az okiratok őt némelykor nevezik) öregebb Gyula 1201-ben erdélyi vajda, 1202–1204. országbiró, a mellett (1202–1203) csanádi és (1204.) nyitrai főispán; 1206-ban bodrogi és 1207-ben amellett még soproni főispán is; 1208–1211. csak Bodrogmegye főispánja; 1212–1213. másodszor országbiró és mellette Bácsmegye főispánja; 1213-ban szlavoniai bán és Vasmegye főispánja; 1214-ben vajda, bán, somogyi és szolnoki főispán; 1215–1218 122nádor és 1215-ben soproni főispán; 1219-ben szlavoniai bán, somogyi és szolnoki főispán, 1220–1221 bodrogi, szolnoki és kevei főispán, 1221-ben a királyné udvarbirája és Bodrogmegye főispánja; 1222-ben másodszor nádor, mely hivatalban 1226-ig marad és mely mellett (1222–1224) bodrogi, (1224) aradi és (1224–1226) soproni főispán is volt; 1229–1231 szlavóniai bán; 1232-ben amellett még országbiró is; 1233-tól 1235-ig szlavóniai bán, és ez a róla szóló utolsó hir.
II. András halála után őt is felségsértéssel vádolták, mire a király és az országnagyok egybehangzó itélete alapján börtönnel sujtották. Micsoda főbenjáró büntetteket követett el? nem tudjuk, de nem szenvedhet kétséget, hogy elitéltetése Dénes volt nádor, Sámuel kamaragróf, Szakállas Mikó és Száty nb. Miklóséval összefüggésben állt. Hogy börtönben halt meg, tudjuk; halála éve azonban nem bizonyos. Gergely pápa elrendeli 1238 deczember 22-én, hogy azon pénzösszeg, melyet Kálmán herczegnek «quondam» bánja, Gyula, a boszniai hćretikusok ellen menesztendő hadjárat költségei fejében a pécsi domonkosrendieknél letett, a boszniai püspöknek adassék át,* miből azt következtetjük, hogy Gyula akkor már nem élt; 1240-ben már határozottan mint néhairól van róla szó.
Fejér, IV/I. k. 129. 1.
Neje Ilona a pápánál nagy kegyben állt. 1230 deczember 23-án megerősiti Gergely pápa a templomosok számára azon nekcsei adományt, melyet Gyula bán és neje Ilona nekik tett,* 1232 augusztus 11-én pedig megengedi ugyanazon pápa Gyula bán neje Ilonának, hogy általános kiközösités idején is egyházi épületeket látogathasson.* Hogy férjét tulélte, bizonyos; halála évét nem ismerjük, 1250-ben már nem élt.
Wenzel, I. k. 277. 1.
Fejér, III/II. k. 303. 1.
Gyula bánnak két fia maradt: László és Gyula. Birtokviszonyairól pedig a következőket tudjuk:
Legrégibb birtoka Nekcse (ma Nasicz, Verőczemegyében), melynek egy részét, nejének hozzájárulásával, 1230 előtt a templomosoknak adta. A baranyamegyei Szilvás egy részét 1231 előtt Monoszló nb. Istvántól birság fejében kapta, de azt megint Monoszló nb. Tamásnak adta el;* a verőczemegyei Novák-ot még Kálmán királyfi idejében a szent sir szerzeteseinek adományozta.* Neje, bizonyos Giez (úgy látszik, a verőczemegyei Gazje) nevü birtokot vett, melynek birtokában Béla király 1238-ban a fejérvári kereszteseket megerősiti.* A borsodmegyei Tardonát 1240 augusztus 12-én Gömörmegye főispánja, György fia Miklós kapja meg;* e helység határleirásában találjuk, hogy valahol a «Bágyon-kút»-tal határos, mire meg kell jegyeznünk, hogy Gyula comes rokona (cognatus) Bágyon 1229-ben, a valamikor a borsodi várhoz tartozott Szuhogy (= Zymhud) birtok statuálásával meg volt bizva.* Erdélyben pedig az övéi voltak: Gyula, Megyes, Mikeszásza, Miklósfalu, Tóbiásfalu és Abrudbánya, mely utóbbit (királyi adományozás) halála után a király bizonyos Szoboszló nevü székelynek adta,* mig az előbbiek csak 1266-ban (l. alább) kerültek vissza a bán unokájának kezéhez. Végre még Pozsegamegyében is van 1232-ben Gyula mesterföldje.*
Wenzel, XI. k. 225. 1.
Ugyanott, 407. 1.
Fejér, IV/I. k. 110. 1.
Wenzel, VII. k. 100. 1.
Wenzel, I. k. 263. 1.
Székely okmánytár, I. k. 18. 1.
Wenzel, XI. k. 513. 1.
