A Gányi Mochkos család czimerlevele 1434-ből.
A Gányi Mochkos család czimerlevele 1434-ből.
Régi panasza történetírónknak, hogy történeti emlékeink jelentékeny része elpusztult, részint a háborúkkal járó dúlás, tűzvész s gondatlanság által, vagy a történelmi érzék hiánya miatt. Szinte páratlan azonban a pusztulás azon neme, mely a Gányi Mochkos család czímerlevelét érte.
A gróf Khuen-Héderváry család levéltárát rendezvén, XVIII. századi csonka pörös iratokat találtam, piszkos hártya-lapba csomagolva. Megtekintvén a két darabból összevarrt boritékot, nagy csodálkozással láttam, hogy Zsigmond király csonka czímerlevele s egy XV. századi oklevél, – mely Nagylúcsei Dóczi Orbánnak székesfehérvári kanonokká való kinevezését tartalmazza, – takarja az értéktelen s csonka periratokat. Az armálist szélességében, a czimerkép irányában vágták el. Szövegét az egykorú czimerlevelek alapján ki tudjuk egészíteni, de a czimert már nem lehet megállapítani, mert a leirása – mint a legtöbb Zsigmond korabeli armalisban – hiányzik s a családot illető pecsétet sem sikerült találnom.
A főczímerszerző Gányi Mochkos Péter fia István, kinek érdemeiért testvérei, Mihály és Miklós is czímert kapnak. A Hédervári s később a Viczay családnak Gányon volt birtoka, az oklevél esetleg a család kihalta után kerülhetett a hédervári levéltárba. – A mint a töredékből gyanitható, a czímerkép hossza a kerettel együtt mintegy 14 cm volt. Bár az armalis leglényegesebb része hiányzik, mégis teljesség szempontjából szükségesnek tartottam a szöveg közlését.
Az 1434 julius 15. körül kelt oklevél szövege igy hangzik:
Relacio Emerici, filii wayuode de Marczaly. Sigismundus dei gracia Romanorum imperator semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie etc. rex, tibi fideli nostro Stephano, filio Petri dicti Mochkos de Gan salutem gratiamque nostram et omne bonum. A claro lumine troni cesaree aut regie maiestatis, velut e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia serenitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree, aut regie claritatis. Sane consideratis tuis fidelitatibus et fidelium serviciorum meritis, quibus tu cum omni fidelitatis [con]stancia tuo semper pro posse maiestati nostre studuisti, eoque fervencius et diligencius in antea studebis complacere, quo te et tuos singularibus honorum graciis a nostra celsitudine conspexeris fore insignitos, tibi et per te Michaeli et Nicolao fratribus tus carnalibus, vestrisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que in principio seu capite presencium literarum nostrarum [su]is appropriatis coloribus arte pictoria figurata, designata, sive depicta sunt, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis sciencia dedimus et contulimus, ac ex habundanciori plenitudine nostre specialis gracie concedimus et presentibus elargimur, ut vos, vestrique heredes ac posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utencium amodo imposterum ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac in omnibus aliis exerciciis nobilibus et militaribus, necnon in sigillis, anulis et cortinis, velis, papilionibus, sive tentoriis et generaliter [in quibuslibet rerum et expedi]cionum generibus, sub mere et sicere nobilitatis titulo gestare ac omnibus et singulis graciis, hono[ribus et libertatibus, quibus] ceteri proceres, nobiles, militesque et clientes regni nostri armis utentes quornodolibet consuetudine vel de [iure, freti sunt et gavisi, gaud]ere et frui valeatis atqua possitis, de talique singularis et specialis gracie antidoto merito exultetis [ac tanto ampliori studio ad] honorem cesaree out regie maiestatis vestra in antea solidetur intencio quanto vos largiori cesareo [ac regio favore preventos] conspicitis et munere graciarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes literas nostras sigillo nostro [secreto, quo ut rex Hungarie] utimur, in pendenti communitas, vobis duximus concedendas. Daturn in Vlma, civitate nostra imperiali .................. festum beate Margarethe virginis et martiris, anno domini millesimo quadringentesimo tricessimo [quarto, regnorum nostrorum anno] Hungarie etc. quadragesimo octavo, Romanorum vigesimo quarto, Bohemie quartodecimo, imperii vero secundo.
Megcsonkitott eredetije a gr. Khuen-Héderváry cs. levéltárában Fasc. 48. Nr. 55. jelzet alatt őriztetik.
Dr. ZÁVODSZKY LEVENTE.
