A Liptay családokról.
A Liptay családokról.
A Kisfaludi Lipthay, törzsökös liptómegyei nemes család irodalmunkban kellően ismertetve van, róla a Turul régebbi köteteiben elég adatot találunk; azonkivül a nemrég megjelent Nemzetségi Zsebkönyv* is közli a család rövid történetét és – sajnos, igen hiányos – leszármazását.
Nemes családok, 1., (1905.) 394–397 1.
Ezuttal nem is erről, hanem a több, kevésbbé ismert Liptay családról óhajtok egyet-mást közölni, a melyeket nem ritkán összetévesztenek a Kisfaludi Lipthay családdal. Ez ujabb hasonló nevü családok a következők:
1. Liptay Lőrincz és Mihály, azután Lőrincz fiai György, András, Ferencz és Ignácz, fenti Mihály fia: István, és leánya Katalin, Bécs, 1722. decz. 5-iki kelettel kaptak nemességet.* A család Bars megyében lakott.
Kir. könyvek, XXXIV. k. 119. 1.
A családnak csak a nemeslevélben felsorolt tagjait ismerjük; két-nemzedékes törzsfája tehát a következő:
Liptay Lőrincz; Liptay Mihály; György; András; Ferencz; Ignácz; István; Katalin
2. Liptay Ferencz fejérmegyei adószedő, felesége, Posgay Erzsébet, leánya, Juliánna, és Ferencz fitestvére, János, Bécs, 1726. jun. 23-ikán nyertek czimeres nemeslevelet.*
Kir. könyvek, XXXV. 395, és köv. 1.
E szerint a leszármazás ez:
Liptay Ferencz, Posgay Erzsébet; János; Juliánna;?
3. Liptay Márton, felesége Kerepessi Erzsébet, fia, János, leányai Erzsébet és Mária, Bécs, 1759. decz. 28-án nyertek nemességet.*
Kir. könyvek, XLV. 287. és köv. 1.
Ez a család Zemplén megyei, illetve a nemesités idején Tállyán lakott.
A jelenleg szabolcsmegyei birtokos Liptay család, a mely a Kisfaludi Lipthay-akkal semmiféle kapcsolatban sincs, ezeknek leszármazója nem lehet, mert a fentebbi családnak magva szakadt.
Az 1759. évben nemességet nyert Liptay Márton Jánosnak a fia, a ki Okolicsányi Mihálynak, Árva, Likava és Liptóujvár prćfectusának, kispalugyai jobbágya volt, és a kit Okolicsányi Kis-Palugyán, 1705, jan. 12-én a jobbágyság alól felszabaditott.*
A felszabaditó levél így szól:
Én Okolicsányi Mihály, Árvay, Likavay és Liptó Ujváry dominiumoknak prćfectussa, tudtára adom mindeneknek, az kiknek illik, hogy én méltó tekéntetben vévén Arvay Mártonynak és Liptay Jánosnak kik az előtt idevaló kis Palugyai jobbagyim voltanak) alázatos instántiajokat, s egyszersmind az néhai édes Attyok hiv szolgálattyát magam elől viselvén, minthogy az attyok halalával arvájul maradtak volt, azokat jobbágyságbéli köteleségektül fel szabadétottam, ablicentiáltam, és el bocsátottam személyekben, nem különben azoknak maradékit is, kik éránt fel nem hagyván magamnak tovább semminemű just, vagy prćtensiót, szabad akarattyukra hagyom, hogy valahol fog tetzeni nékiek, akár melly ezen Magyar országi korona alatt lévő városokban, vagy falukban lakojul menni, vagy akár melly ur uraságha alá adni magát, szabadon el mehessenek, úgy az maradékiok is. Minthogy pediglen az én birodalmom alatt jámborul és becsületessen viselték magokat, lévén tovább is reménységem, hogy azon jámborságban meg maradnak, ha valahogy más ur alá nem agyák magokat, hanem tsak ugy maradnának, mint szabad gazdák és szabad legények ahoz képest, ha valakitul valami rövidségek találna lenni, s hozzám folyamodnának, azoknak saját kérésekre fel hadtam magamnak protectiojokbéli fakultást, ugy mindazonáltal, ha magok fognak kívánni. Kirűl adtam nékiek ezen pecsétes levelemet, mellyel is ezen Tekéntetes nemes Lyptó vármegyének referálván, kérem méltóztassék az Tekéntetes Vármegye nagyobb hitelnek s solemnitásnak kedvéért, szokot pecsétye alatt kiadni. Költ Kis-Palugyán, die 12. Jan. anno 1705. (Zemplén várm. 1755. ápr. 16-iki közgyülésének átiratából, egysz. másolat. Orsz. Levéltár, Conc. Exp. 56. e Martio, 1760.)
A nemességet Zemplén vármegye és az akkor már néhai gróf Csáky Miklós primás ajánlatára nyerte. Kihirdették pedig Zemplén vármegyének Sátoraljaujhelyen, 1760. jún. 16-án megkezdett, és folytatva tartott közgyülésén.*
Zemplén várm. 1827. évi máj. 11-én kelt, és Bécs, 1837. nov. 6-án a m. udv. kancellária által hitelesitett nemesi bizonyságlevél-másolata szerint.
Ezek szerint tehát a leszármazás ez:
Liptay János, kispalugyai jobbágy, 1705-ben felszabadittatik; Márton, 1759 deczember 28-án armálist nyer., Kerepesi Erzsébet † Tállyán, 1765 május 19-én; János sz. Tállyán, 1747 junius 17-én* † Tállyán, 1815 július 26-án*, Nős, de utóda nem maradt; Erzsébet; Mária
Zemplén várm. id. bizonyságlevele szerint.
Zemplén várm. id. bizonyságlevele szerint.
137Ezen Jánosnak utódai nem voltak, és így a család 1815-ben férfi-ágon kihalt. Ezekhez a kétségtelen nemes Liptayakhoz azután egy bodrogkereszturi lakos, Lipták-Liptay (?) György, a következő agyafurt okoskodással iparkodott magát Zemplén vármegye közönsége előtt hozzákapcsolni.
A legkülönösebb módon megkisérelte, hogy bebizonyitsa, miszerint a fenti Mártonnak 1747. jun. 17-én született János fián kivül volt egy, szintén Tállyán, 1731. okt. 10-én született János fia, a ki később a katholikus hitre térvén, a Szepességbe költözött, és itt Krompachon, 1794. aug. 7-én, mint iskolai tanitó meghalt. Elköltözése folytán azonban halottnak tartották, és az 1759. évi czimeres nemeslevélbe fel sem vétetett. Mindennek daczára, ennek fia, Lipták György, a ki Krompachon, 1769-ben született, arra kérte Zemplén vármegyét, hogy az ő és fiai János, Alajos és György részére állitson ki nemesi bizonyságlevelet.
És csodálatos, hogy a megye ezt a meséjét elhitte; de még különösebb az, hogy daczára annak, hogy ezen, a Szepességbe kiment Jánosról egész bizonyossággal tudta azt, hogy a többször emlitett czimeres nemeslevél szövegébe felvéve nincsen, ezen János utódai részére a nemesi bizonyságlevelet mindamellett kiállitotta! Ezen, ebből a szempontból érdekes bizonyságlevél szövege így hangzik:
Mi Zemplény vármegye egyházi fő rendeinek, ország zászlóssainak, nagyjainak és nemesseinek közönsége, adjuk emlékezetül, hogy midőn mi az alól irt helyen és időben öszve gyülekezve, dicsőségesen országló Felséges koronás Fejedelmünknek szolgálatját, adózó népünknek felmaradhatását, s a közjót érdeklő több más tárgyaknak is felvétele és elintéztetése végett köz gyülést tartanánk: köz tanácskozásaink alá terjesztetvén tiszti fiskálisunknak bényujtott vélekedése mellett azon esedezésnek tárgya, melly megyénkbeli Bodrog Keresztúr mezővárosában lakozó nemes Liptay másképpen Lipták György által ugyan ezen esztendei május hónapnak 9-ik napján a végett intéztetett hozzánk, hogy mivel ő Levelestárunkban, az 1815-dik esztendei jegyző könyveknek 1837-dik számja alatt eredetiképpen található nemesi czimeres levélben kitett Liptay Mártonnak unokája lenne, s azon környülállás: hogy gyermekkorában a római catholica hitre tért attya János, Tályáról, nemes Szepes vármegyébe lett elvitele után, többé élőnek nem tartódván, a nemesi czimeres levelet nyerő nagy attyának 16. esztendők múlva ismét más, János névre kereszteltetett, és a nemes levélben is béiktatott fia született légyen, az e részben kiadott tanubizonyságok, s az egyházi keresztelő könyveknek kivonásai, és ezeknek egybenvetése által szinte kivilágosíttatva volna, ezeknek értelmében a kivánt nemesi bizonyságlevelet önnön maga, és törvényes fiainak nevekre is kiadatni méltóztatnánk; ugyan akkor kéréséhez képpest a folyamodónak az általa előadott próbaleveleknek egybenvetése után nemességének talpkövéül előadott nemesi czimeres levelet 1815-ik esztendőben, július hónapnak 26-ik napján, néhai Liptay Jánosnak halála után nagyobb biztosság és bátorság tekintetiből leveles tárunkba betétettetve, eredeti valósága szerént is a következő módon találtuk:
(Következik az 1759. évi czimeres nemeslevél átirása.)
Melly nemesi czimeres levél kiadattását követő 1700-dik esztendőben, június hónapnak 16-ik napján tartott köz gyülésünkben annak rendje szerént nemes Liptay Márton és fia Liptay János részére kihirdettetvén, s az, hogy ezen Liptay Márton, minek előtte megnemesedett volna, másképpen Lipták Mártonnak is hivattatott,* folyó esztendei mártzius hónapnak 21-ik napjain öszveült törvény-székünk által meghiteleztetett koros tanúk által kivilágosittatván, továbbá pedig az is, hogy ezen előbocsájtott kivilágositással, elébb Lipták és azután Liptay nevezet alatt előforduló Mártonnak 1731-dik esztendőben october hónapnak 10-dik napján Tályán János, s később azután 1747-ik esztendőben ismét János név alatt előforduló fia született légyen, mind a tályai keresztelő könyvnek a törvényes bizonyság által megerősittetett kivonásával, mind a fellyebb érdeklett koros tanúk által, kik a nevezett Lipthay Mártonnak egymás után János névre kereszteltetett két fiaira magok is emlékeznek, s ennek abban, hogy az első fia János nevezeten Tályáról elköltözködvén, meghóltnak tartattatott, s annak el nem felejthető emlékezetére a másik is Jánosnak kereszteltetett, világos okát adják, szintúgy kibizonyittatván; sőt ezekhez képest különösen arra is: hogy Tályán meghalálozott néhai Liptay János saját előadása szerént életének csak utolsó esztendeiben tanúlhatta ki, hogy holtnak tartatott testvérje nemes Szepes vármegyében Krompachra vitetvén, ottan lett megházasodása után a folyamodót, ki most már onnan kebelünkbe, Bodrog Keresztúrba költözött által, nemzette légyen, szintúgy több tanubizonyságok, jelesen pedig az e folyó esztendei május hónapnak első napján meghiteleztetett ugyan azon levélirónak, ki a Tályán meghalálozott Liptay János meghagyásából levél által adta a folyamodónak tudtára, hogy ő az elveszett, és meghólt gyanánt tartatott Liptay János, testvér báttyának fia légyen, tanúvallomása, továbbá az ezeket ugyan Tályán, azon Liptay Jánostól környül állásosan előadattatni halló egyik tábla biránknak, tábla-birói hite alatt kiadott bizonysága, úgyszinte a már időközben meghalálozott azon Monoki lakosoknak is, kik által Tályáról Liptay János ezen izenetet tétette, tanuvallomások, és végre a nemesi czimeres levélbe nevezet szerént kitett nemes Liptay János elmaradott özvegyének törvényszékünk előtt folyó esztendei mártzius hónapnak 21-ik napján meghiteleztetett saját megesmérése is arról: hogy férje Nemes Liptay János életében gyakran, s utólsó beteg ágyában is erősitette, hogy akkor nemes Szepes vármegyében lakozott Liptay György, folyamodó az ő testvérjének innen elszármazott, és többszöri kerestetésére is, a leveleknek általvétele végett meg nem érkezett Liptay Jánosnak fia légyen, a többi próbáknak sorában szinte törvényes próbáúl mutattatván be, s ezeknek az illető kereszt levelekkel, halotti bizonyságokkal, 138és a nemes Szepes vármegyében meghiteleztetett tanuvallatással abban tett egyben vetése által, hogy Liptay Márton önnön maga csakugyan Tályán, 1765, esztendőben május hónapnak 19-ik napján, úgyszinte az 1747-dik esztendőben, június hónapnak 17-dik napján született második János fia is szinte Tályán halálozott meg, de az 1731-dik esztendőben october 10-dik napján Tályán kereszteltetett elsőbb János fia, telyességgel nem ott, hanem 1794-dik esztendőben, augusztus hónapnak 7-dik napján, Krompachon, mint oskolatanitó, anélkül, hogy oda, honnan lett származása, az odavaló koros tanúk által is tudattatott vólna, a krompachi tisztelendő plébános által kiadott, s a törvényes bizonyság részéről is meghiteleztetett bizonyság szerént hólt légyen meg, a felyebb előadottaknak valósága szintúgy erősittetvén: minekutánna illy módon a folyamodó attyának a nemesi czimeres levelet nyerő nemes Liptay Mártontól lett leszármazása, azon környül állásoknak, hogy ugyan egy János névre egy atyának 16 esztendő közben született két fiai mi okon és módon keresztelődhettek, s a Lipták és Liptay nevezetek is felváltva miképpen fordúltak légyen elő, több hiteles tanubizonyságok által lett kivilágositása, után kétségben többé nem hozattathatna, és a tanúk vallomásai szerént, ugyan ezen nemes Liptay Jánosnak, a folyamodó attyának, tévedésből és nem szüleinek tudtával lett elszármazása is további kérdés alá, a felforgó környülállások között szinte nem vétetődhetne ezek mellett pedig az, hogy a nemes Szepes vármegyében Krompachon, 1794-dik esztendőben augusztus 7-dik napján meghalálozott Jánosnak, mint oskolatanitónak 1769-dik esztendőben a folyamodó György fia kereszteltetett légyen, a krompachi keresztelő könyvnek, annak rendje szerént meghiteleztetett kivonásával és a tanúk vallomásával is nyilvánvalóvá tétetne, és egyszersmind az is, hogy valamint a Krompachon meghalálozott János, az oda való tanúknak vallomásai szerént adót nem fizetett, úgy különösen az is, hogy a folyamodó nemes Liptay György, itten nemesi szabadságban élt, az idő szakaszonként előfordult nemesi felkelés, segedelem, és más ajánlásbeli fizetésekről szólló számos nyugtatókkal hasonlóképen kimutatódna. Mind ezeknél fogva semmi kétséget sem tapasztalván a hozzánk folyamodó nemes Liptay Györgynek levelestárunkban találtató, s magára alkalmaztatott nemesi czimeres levélben gyökerezett nemességére nézve, s e részben az általunk különösen kihallgatott tiszti fiskálisunknak sem fordúlván legkissebb észrevétele is elő, törvényes kéréséhez képpest, az itt kebelünkben Bodrog Keresztúr városában lakozó nemes Liptay György folyamodónak, mind saját nevére, mind pedig a törvényes bizonyság aláirása alatt előmutatott szendrői és monoki egyházi keresztelő könyvek kivonása szerént 1795-dik és 1804-dik esztendőkben született János Alojz, és György, két fiainak nevekre is kiadtuk ezen nemesi bizonyságlevelünket, hiteles pecsétünk alatt megerősitve. Ezernyóltzszáz huszonhetedik esztendőben, május hónapnak tizenegyedik napján, Sátor Allya Ujhelyben folytatva tartott köz-gyülésünkből.
Hogy ez nem áll, azt bizonyítja az 1705. évi felszabaditó levél.
Kiadta a fenn tisztelt Megye hites fő jegyzője Dókus László, m. p. (L. S.)
Prćsentem copiam cum producto originali collatam, eidemque in omnibus conformem esse in fidem subscriptus testor, adpresso officii sigillo. Viennć, die 6-ta mensis Novembris, anno 1837. Mathias Sztankovics, Consil. Reg. et Canc. regio Hung. aul. regestrator et archivi director. s. k. (P. H.)
Vagyis ezen bizonyságlevél szerint a leszármazás ez:
Liptay János oskolatanitó sz. Tállyán, 1731 október 10-én † Krompachon, 1794 augusztus 7-én; Lipták (Liptay??) György sz. Krompachon, 1769-ben, Bodrogkeresztúrba költözik; János Alajos sz. Szendrőn, 1795; György sz. Monokon, 1804
Mivel azonban a czimeres nemeslevél szövege így szól: «eundem Martinum Liptay, ac per eum consortent Elisabetham Kerepessi, filiumque Joannem (aki 1747. jún. 17-én született), necnon filias Elisabetham et Mariam, suos iam natos, et expost dei benedictione e propriis lumbis legitime nascituros haeredes et posteritates eiusdem», továbbá «eidem Martino Liptay, ac per eum praespecificatis consorti, filio, et filiabus suis, iam natis, ac in futurum dei benedictione legitime nascituris, ipsorumque haeredibus», vagyis pontosan megjelöli a megnemesitetteket, és a «iam natos» csak ezen Jánosra és két hugára vonatkozik, az az első, állitólag Tállyán, 1731. okt. 10-én született, de elvándorolt János, jogilag is a király kegyéből kirekesztettnek tekintendő! Ugy, hogy ha szomoru elszakadása való tény lenne is – a mit alig vagyunk képesek elhinni – őt és Lipták néven fellépő utódait a nemesség, és az 1759-ben adományozott czimer, nem illetheti meg!
Az adott czimernek leirása pedig ez: Scutum videlicet militare erectum, palariter bipartitum, priore sui parte aureum, posteriore argenteum, in quo brachium humanum ad cubitum inclinatum, rubra vestitum manica, manu prehensum palum coerulei coloris circumacta vite pampinis viridantibus et duobus maturis coeruleis botris ubere sustinens conspicitur. Scuto superincumbit galea tornearia clatrata, seu aperta, ccronataque, situ pro more ad dextram obliquo, nobilibus propria, duplici vite naturaliter effigiata sibi invicem implexa, afforis pampinis, introrsum vero quasi circulo inclusis duobus botris coeruleis dependentibus in altum surgente fastigiata. Phaleris a dextris aureis et coeruleis, a sinistris vero argenteis et rubris, stb.* Az itt leirt czimer tehát ugyanaz, mint a Szabolcs vármegye monographiájában, 525., illetve 524. oldalakon, – 1732. évi, téves keltezés alatt – közölt czimer. Hogy a családnak ottan rövid pár sorban adott eredete és története mit ér, azt a fentebbiekből könnyű megállapitani.
Kir. könyvek, XLV. köt. 287. és köv. 11.
HORVÁTH SÁNDOR.
