A Keszői Jakab czimerlevele.
A Keszői Jakab czimerlevele.
(Szines czimerképpel.)
Bárczay Oszkár «A heraldika kézikönyve» czimü müvében, azon czimeres levelek jegyzékében, a melyekhez annak idején hozzá nem férhetett, de a melyeknek létezéséről tudomással birt, a 4. pont alatt a következőket mondja: «Recsky? 1415 vagy 1418-ban kelt armalisa, melyet Bajai úr a Siebmacher számára lemásolt. Eredetijét Recsky? úrnál lévőnek mondja Csergheő; lásd Siebmacher IV. Band 15. Abtheilung. Supplement.» A Bárczay Oszkár által idézett műben a Retsky családénak tulajdonitott ezen czimeren (Supplement 103. lap) kivül a Retsky család másik, szinjelzés nélküli czimerét is (Ungar. Adel 538 lap) megtaláljuk, s ez balra fordult koronás sas, melyet Csergheő Recsky György és János 1692 és 1697-ben kelt pecsétjéről rajzoltatott. A család egész a XVII. század végéig az utóbbi czimerrel élt, mig a XVIII. század elejétől kezdve a mai napig, eddig meg nem állapitható okokból, a fentebbi, 1415-beli czimert használta, amely pedig, mint az azóta előkerült eredeti armális bizonyitja, nem a Recsky-családnak, hanem bizonyos Keszői Jakabnak és rokonainak adamányoztatott.
Ezt a czimerlevelet óhajtom most a Turul olvasóival megismertetni.
Keszői Pál fia Jakab (Jacobus filius Pauli de Kesew) és rokonai, név szerint György fia Miklós, János fia György, Mihály fia Jakab, Miklós fiai Gáspár és Balázs 1415 ápril 12-én nyerték Zsigmond királytól czimerüket.
Az oklevél szövege igy szól:
Sigismundus dei gracia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmacie, Croacie, etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris, presencium noticiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii, nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie dignitatis. Sane ad universorum tam presencium, quam futurorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Jacobus filius Pauli de Kesew coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus serviciis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, sincerisque complacenciis, utique acceptis et laudandis, quibus ipse sacro diademati ac celsitudini nostre maiestatis a longinquis temporibus et signanter in presentibus Almanić (igy) partibus in prosperis nostris agendis et adversis, persone et rebus suis non parcendo, indefesse complacere studiit, reddiditq ue se gratum et acceptum: arma seu nobilitatis insignia, in presencium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem majestate nostra eadem arma, seu nobilitatis insignia sibi et per eum Nicolao filio Georgii, Gregorio filio Johannis, Jacobo filio Milchaelis, Gaspar et Balthazar filiis Nicolai de predicta Kesew patruelibus frasribus suis, ac heredibus et posteritatibus ipsorum universis ex liberalitate nostra dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos, prćfati Jacobi filii Pauli gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram claruit majestatem, cottidieque claret et in antea eo quidem studiosius clarere poterit, quo se et suos singularioribus honorum graciis senciet decoratos, animo deliberato ac ex certa nostra sciencia eidem Jacobo filio Pauli et per eum prefatis Nicolao, Gregorio, Jacobo, Gaspar et Balthazar de Kesew patruelibus fratribus suis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad prefati Jacobi filii Pauli supplicationis instanciam prescripta arma seu nobilitatis insignia, hic depicta, ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presencium conferimus, ymo de habundanciori plenitudine specialis nostre gracie, ad maiorem eiusdem Jacobi filii Pauli et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, ac presentibus elargimur, ut idem Jacobus filius Pauli et alii supradicti, eorumque heredes et posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus litteris circa principium appropriatis et coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat amodo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis, et in omni exercicio militari gestare valeant et deferre, gaudeat igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gracie antefatus Jacobus filius Pauli, necnon alii supradicti, eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intencio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere graciarum. Presentes eciam ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibato Jacobo filio Pauli et aliis supradictis duximus concedendas. Datum Constancie duodecima mensis Aprilis anno domini millesimo quadringentesimo quintodecimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo nono, Romanorum eleccionis quinto, coronacionis vero primo.
Hártyán: függő pecsétje hiányzik. Hátán a következő feljegyzés: En Retskj János vettem kezemhez ezen Armálissunkatt Török Sigmond Eötsém Urtúl, Podrocsán, Anno Domini 1726, die 3o. Septembris.
A czimer, mely az oklevél egész oldalát elfoglalja, nagyon hasonlit a Hasságyi Farkas család czimerleveléhez, melyet e folyóirat lapjain már ismertettünk. Leirása a következő: ezüsttel és veressel vágott balra dőlt paizsban balra fordult, természetes (vagy ezüst) szinü farkas, bal előlábával a torkán átdöfött aranymarkolatu, hegyesvégü egyenes kardhoz nyul, jobb előlábát 128ragadásra nyujtja, szájából és nyakából vér csepeg alá. Sisakdisz a pajzsbeli farkas. Takaró mindkét felől veres – ezüst.
A czimerkép aranynyal szegélyzett kék kárpiton nyugszik, melynek két felső szegletében egy-egy kiterjesztett szárnyu angyal áll, az alsó sarkak fehér virágokkal vannak diszitve.
RESZŐI JAKAB CZIMERE 1415-BŐL.
Maga az oklevél teljesen ép állapotban van, a czimerrajz dus aranyozása sem kopott le, csak a selyemzsinór és a pecsét hiányzik. Eredetije Retsky Margit úrhölgy tiszaburai birtokosnál őrizletik.
Mint az oklevélre vezetett záradékból láthatjuk, a XVIII. század elején a Retsky család e czimert magáénak tekintette, de minő okokból erre nem sikerült rájönnünk.
A Keszői család is azok közé tartozik, melyek Zsigmond király konstanczi időzése alatt nyertek czimeres levelet.
Eddig is számos család czimeres levelét ismerjük, mely Konstanczban kelt. Igy: Somkereki Erdélyi Antal, Vadkerti Benedek, Mellétei Barócz János, Kőszeghi László, Tamásfalvi György, Hothvafői Tamás, Halmaji Bor Mihály, Zaversyei András és Keszöi Jakab mindannyian 1415-ben nyertek czimerlevelet. Előljáró Gálé is 1415-ből való, tehát valószinüleg szintén Konstanczban kelt.
Sok rokon vonás van a Keszői és Becse-Gergely memből származott Somkereki Antal birodalmi czimere közt is, mely utóbbit Zsigmond 1415 jan. 26-án adományozta. A festmény látszólag egy kéztől ered. A diszités is rendkivül hasonlit egymáshoz. Az angyalok is meg vannak a czimer sarkaiban, csakhogy mig a Somkereki család czimerénél mind a négy sarokban vannak alkalmazva, addig a Keszői családnál csak a két felső sarokban.
A czimerszerzőről azonban egyáltalán nincsenek adataink. Az oklevél kiemeli ugyan érdemeit, melyeknek elismeréseül e királyi kitüntetésben részesült, de ennél többet nem tudunk a családról. Volt-e valaminő kapcsolat közte és Retskyek között, vagy nem állunk-e puszta névváltoztatással szemben, ez idő szerint nem ismeretes.
A Retsky család, mely e czimert átvette, nem ismeretlen a szakirodalomban. Nagy Iván is ir róla alapvető munkájában s legutóbb a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv II. sorozatában is alkalmunk volt e család jelenleg virágzó nemzedékét bemutatni.*
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, 534–35. 1.
Recsk helység, honnan a család nevét vette, a mai Heves vármegyében fekszik, mely az egykori Mátra-Ujvár, vagy Pata-Ujvár területéhez tartozott s már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul.
A Retski családra vonatkozó okleveles adataink egészen a XIV. század közepéig nyulnak vissza. Ekkor már Recsk helység birtokában voltak. 1336-ban Retski László fia Miklós comes, továbbá Marczel fia Farkas és Mihály fia András, az egri káptalan előtt egyezségre lépvén Nagymihályi András fiaival, minden köztük folyó pert és viszálykodást beszüntetnek.*
Gr. Sztáray oklt. I. k. 117–118. 1.
A XV. századtól kezdve bővebb adatok birtokában vagyunk, melyek egyszersmind világot vetnek a család elterjedésére és birtokaira, a melyek ekkor már három vármegyében terültek el.
Retsky Tamás, valamint fiai Pál, Miklós és Tamás 1427 máj. 22-én a hevesvármegyei Dománházát (Damaháza) és a gömörvármegyei Péterfalvát vették zálogba a Figei Csathó családtól.*
Gr. Sztáray oklt. II. k. 255. 1.
Ugyanezen évben eszközölt összeirás adatai szerint Retsky Tamás (Thomas de Rechk) a gömörvármegyei Utason 13, Sároson 8, Eperjesen 9, Dobfenéken 4, Kissároson 7 porta ura.* 1456-ban a család a Dormánháziakkal a Szentmártoniakkal és az Abafalviakkal új adományul nyeri Márkegyháza és Vilyó pusztákat (Heves), továbbá Szentmárton helységet és Endretelke pusztát (Borsod várm.).* Egy 1467-ben kelt oklevél szerint Dobszögön és Péterfalván (Gömörvárm.) is birtokos.
Thallóczy Lajos, A kamara haszna.
Csánki D., Magyarorsz. tört. földrajza a Hunyadiak korában, I. k. 192 , 69., 158. 1.
Tagjai már ekkor a közpályán is szerepelnek. Miklós Heves vármegye egyik követe volt az 1447. évi országgyülésen, mig István 1505-ben Borsod vármegyét képviselte a rákosi országgyülésen.
István kortársa lehetett Demeter, a ki első izben egy 1513-ban kelt oklevélben emlittetik s a kitől a leszármazás szakadatlan.
1513-ban a hangonyi (Gömör vm.) pálosok priorja Benedek tiltakozott Hatoki Zsigmond és ennek nejétől, Retsky Demeter lányától született Lázár fia ellen Péterfalva nevü birtok elpusztitása miatt.*
Eredetije a család leveles ládájában, Tiszaburán.
Retsky Demeternek ezen leányán kivül, kinek keresztnevét, elhallgatta az oklevél irója, még két fia és egy leánya volt. Másik leánya, Erzsébet, a ki Kis-Rhédei Lászlóhoz menvén nőül, fia Pál a Derecske és Recsk helységekben levő birtokrészek miatt követelést támasztott Recsky Erzsébet fivérei Zsigmond és György ellen, mely ügyben Heves vármegye 1572-ben itélkezett.
E két fitestvér, Zsigmond és György, a mohácsi 129vészt követő időben, mint I. Ferdinánd hivei tüntek ki; György Egerben vitézkedett. Hüségükért 1561 ápr. 23-án uj adományt nyertek. Recsk, Derecske, (Heves), Dobfenék, Péterfalva, Kökényes, Sáros (Gömör) és Domaháza (Borsod) ősi birtokaikra, a melyek a mohácsi vészt követő belzavarok közepette Nádasdy Farkas és Saari Tamás neje Ilona asszony kezébe kerültek.
Retsky György még ebben az évben uj adományt nyer Bura (ma Tiszabura), Köre-Alattyán (Heves vm.), Jánoshida, Tóthkér (Pest vm.) birtokaira, melyeket a törökök elfoglaltak. Ezen utóbbi adománylevélnek azonban nem sok hasznát vette a család, mert 1682 után a premontrei rend – jure postlimini – visszaszerezte e jószágokat; Körét, mely azelőtt puszta volt, az egri püspök foglalta el. 1724-ben Retsky György és János ugyan gróf Erdődy Gábor püspök ellen pert inditottak, s jogaikat tanuvallomásokkal igyekeztek érvényesiteni, de ily hatalmas ellenféllel szemben nem sokra mehettek.
A fenti Zsigmondnak három leánya volt. Anna, a ki Both Istvánhoz ment nőül, Margit, a ki Mikófalvi Bekény Farkas neje lett és Kata, a kiről azonban közelebbi adatok nem állanak rendelkezésünkre.
Retsky Zsigmond még 1588 előtt elhalálozván, leányai testvérének, Györgynek gyámsága alá kerültek.
Mikor a leányok 1588 jun. 9-én a gyámság alól felszabadultak, Margit még hajadon volt, de 1589-ben (aug. 16-án), mikor az egri káptalan a Retsky Erzsébettől és Rhédey Lászlótól született Rhédey Pál osztályperében Zsigmond és György gyermekeit törvény elé idézi, már Mikófalvi Bekény Farkas neje.*
Illéssy János, A mikófalvi Bekény-család 109–110. 1.
Bekény Farkas, a jelenleg is virágzó Mikófalvi Bekény család őse, a ki 1553 decz. 12-én nyert czimeres nemes levelet, e házasság révén, jelentékeny részbirtokos lett, az I. Ferdinánd királytól 1562-ben új adomány czimén nyert Retsky-féle javakban. (Alattyán, Tiszabura, Köre, Recsk, Derecske, Jánoshida, Kér, Utas, Péterfalva, Sáros, Kökényes, Dobfenék és Domaháza.)
De nem sokáig élvezhette e részjószágokat, mert Retsky Margit 1609 jun. 2-án már, mint Szentpéteri Literati Farkasné osztozik Bay Gáspárné született Retsky Katával, Retsky Istvánné, Melitics Erzsével és Daróczy Györgyné, Retsky Borbálával, a még osztatlan Utas, Dobfenék, Sáros, Kökényes, Recsk és Derecske jószágokon. Retsky Zsigmondnak fiai nem voltak, a családot György terjesztette tovább.
György első neje Kátai László fia Tamás leánya Borbála volt, a ki 1561-ben nővérével Annával, néhai Ghyczy János özvegyével néhai Balay István örökösei ellen perel bizonyos Szele-Györgye, Kér, Cseke, Káta és Szent-Márton-Káta (Pest vm.) helységekben zálogban levő részjószágok miatt, melyek Balay István után Bárczay Jánosra szállottak.*
Báthori Miklós országbiró kiadványa a család leveles ládájában Tiszaburán.
György a fivérével, Zsigmonddal együttesen nyert királyi adományon kivül ujabb birtokokat is szerzett. 1562-ben Zeky (Széky) Péterrel együtt Sáp pusztába iktattatott. 1561-ben Zsigmond testvéreivel egyetemben Alattyán, Jánoshida és Kér helységekben levő részjószágokat szerzi meg, melyekre azonban utóbb, Székely Istvánnak fiágon történt magvaszakadása után, annak Anna nevü leánya nyervén adományt, Retsky György 1575-ben Székely Annának az ezen birtokokba történt beiktatása alkalmával ellentmondott.
György második nejéről, Thegzes Kláráról, csupán a családi leveles-ládában őrzött feljegyzések emlékeznek meg. Györgynek négy gyermeke volt, László, Kata, István és János. Ezek közül csak István maradékait ismerjük. Kata Bay Gáspár neje lett.
László még 1589 előtt elhalálozott; özvegye született Body Margit ebben az évben Domaháza, Dobfenék, Péterfalva, Recsk és Derecske helységekben levő részeit Retsky Ilonának az egri káptalan előtt visszaadja.
Istvánnak három gyermeke maradt, Borbála, a ki Daróczy György neje lett, továbbá György és István; az utóbbiak 1617-ben osztoznak az atyjuk után rájuk szállott birtokokon.
Györgynek Szendrői Török Katától hat gyermeke született: György, István, Zsigmond, Miklós, János és Kata, az utóbbi később Tahy Ferenczhez ment nőül.
A testvérek 1654 ápril 18-án osztoztak az atyai örökségen. Az osztály Szendrőben köttetett, hol – úgy látszik – Retsky György idősebb fiai, Miklós és János akkoriban katonáskodtak. Az osztály alkalmával Kata még hajadon, János még kiskorú volt, kinek nevelése a legidősebb fiura, Györgyre bizatott.
Az ősi javakon kivül Szánta és Tállya határában szőlők s Gersében egy ház, azonkivül nagy mennyiségü ingóság szállott a gyermekekre, a lovakat, lószerszámokat és a fegyvereket Miklós és János kapták.*
Eredeti osztálylevél a család birtokában.
Az ősi javak közül a gyermekek Alattyánt vehették birtokukba, de ezt is csakhamar prédálni kezdték.
Zsigmond még 1654-ben felszabaditotta egyik alattyáni jobbágyát – névszerint Kalapaty Andrást – s neki 100 aranyért egy telket elzálogositott. 130Miklós 1658-ban ugyancsak Alattyánban 5 jobbágyát Széky Péternek elzálogositotta, mig Katalin 1665-ben bocsátotta egy telkét zálogba Mészáros Lászlónak.
De a szőlők megtartása is nehézségekkel járt. Zemplén vármegye – 1659 febr. 5-én tanuvallomást rendelt el, Retsky György kérésére, a szőlőknek atyjuk által miként történt megszerzése ügyében.
György gyermekei közül István, Zsigmond, Miklós és János hagytak hátra utódokat. István és János utódait csak két nemzedékben ismerjük. Miklós utódai unokájában magvaszakadtak. Egyedül Zsigmond ága virágzik, kinek neje Ujhelyi Mária, mint Rozsályi Kun utód, a Kun család javaiban az 1659. évi 117. törvényczikk határozmánya értelmében részesedett.
Zsigmondnak fia János volt, kinek gyermekei közül István terjesztette tovább a családot. Ez az István valószinüleg egy személy azon Retsky Istvánnal, a ki 1726-ban a Keszői család czimeres levelét kézhez vette. Fia, István 1773 jun. 17-én egyezkedik Podmanitzky Jánossal és Sándorral a Telekszállása nevü puszta (az akkori Heves- és Külső-Szolnok vármegyében) ügyében megindult perben.
István neje Madarassy Zsófia volt, kinek révén 1790 aug. 14-én kötött egyezség értelmében a gömörvármegyei Gortvapusztán szerzett részeket.
Retsky István két fia, László és István, a család jelenleg virágzó két ágát alapitották; utódaikat az alábbi leszármazási tábla tünteti fel, melyet addig is, mig alkalmunk leend a család teljes genealogiáját egybeállitani, Nagy Iván után közlünk, kiegészítve a rendelkezésünkre álló adatokkal.
Retsky Demeter 1513; Zsigmond 1561–62 †1588 előtt; György 1561–62, 1. Kátai Róza 1561, 2. Thegzes Klára; Erzsébet 1572, Rhédey László; Rhédey Pál 1572–88; Anna 1858, Both István; Margit, 1. Mikófalvi Bekény Farkas 1588–89, 2. Szentpéteri Literáti András; Kata 1858; László †1588 előtt, Body Margit; Kata 1609, Bay Gáspár; István 1593–1612, †1617 előtt, Melitics Erzse; János 1609; Borbála 1609–17, Daróczy György; György 1617 † 1654 előtt, Szendrői Török Kata; István 1617; György 1617; György 1654; István 1654–68; Zsigmond 1654–59, Ujhelyi Mária; Miklós 1654–65; János 1564; Kata 1654–65, Tahy Ferencz; Miklós;András; János; György 1693; Zsigmond; István; András; János 1697–1724; György 1724; György; István; Mária; Zsigmond; György, Strincz Judit; Teréz; István 1726, Barabás Borbála; István 1773–90, Madarassy Zsófia; Mária, 1. Bereki N., 2. Tóth János; László 1821–31, Heves várm. Főszolgabirája, Sárközy N.; András sz. 1812, † 1886, Vibornai Mudrány Jozéfa † 1872; István, Széki Széky Katalin; Károly † 1864 Gyöngyös, Nagyréthi Darvas Irén † 1890; Károly sz. 1858 Gyöngyös; Margit sz. 1861 Gyöngyös, Spindler Adolf cs. és kir. Huszárkapitány (elváltak), lakása: Tiszabura; András sz. 1841 † 1890, Runyai Soldos Amália (Pozsony); László sz. 1844 Tiszabura, Meszlényi Marton Elvira; Vilma sz. 1846, Schwarzleitner Hugó ny. cs. és kir. százados; Péter 1872; Elvira 1874, Mendelényi Béla Nagyvárad; László 1876; Ágnes 1878, Ritschel Vilmos kir. mérnök, Pécs; Anna 1868; Vilma 1870; Margit 1878, Streszka Miklós; Andor 1880
Dr. ifj. REISZIG EDE.
