Czimeres emlékalbum Egerből.
Czimeres emlékalbum Egerből.
(Hat czimerképpel.)
Az egri érseki könyvtár szebbnél-szebb kéziratai között nem a legutolsó egy egyházi társulati album a XVIII. századból, a melynél fényesebb alig ha akad Magyarországon.
Az óriás ivrétü, gazdagon aranyozott marokinkötésü kézirat* a gróf Barkóczy Ferencz egri püspök által alapitott Legszentségesebb Oltári Szentségről elnevezett egyesületé volt s ennek feloszlása után került az érseki könyvesházba. őEltekintve műtörténeti értékétől, a bele festett számos czimer heraldikai szempontból is érdekessé teszi, a miért is rövid leirásban bemutom a Turul olvasóinak.
Könyvtári jele H2.. I. 1.
A
kötet czime az első (hártya-) lapon szép, vizfestvényü keretbe foglalva olvasható. A czim középre esik, felette a fényözönben ragyogó oltári szentség angyalok által környezve látható; alatta térdelő s könyörgő egyháziak és világiak serege. Hangzik pedig eképen: Album sodalitatis Sanctissimi Altaris Sacramenti in Cathedrali Ecclesia Agriensi per indulta apostolica authoritate. Excellentissimi Illustrissimi ac Reverendissimi Domini Francisci Episcopi Agriensis e Comitibus Barkoczy de Szala perpetui in Pálocz Inclitum Comitatuum Heves et Exteriaris Szolnok supremi ac perpetui comitis, Sacratissimarum Caesar. Regiarum Majestatuum Sattus-Consiliarii actual. int., Excelsae Tabulae Septemviralis assessoris erectae. Anno a partu Virginis MDCCLVII.
A második (hártya-) levélen Ferencz császár igen szépen és finoman festett arczképe látható. Az uralkodó teljes pánczélba öltözve, bibor-palástosan, térdelve ábrázoltatik; előtte barok emelvényen a császári és egy (képzeleti) királyi korona. Az emelvény oldalán saját kezével irva: 1757. In Te Domine speravi. Franciscus m. p.
Két üres papirlap után ismét hártyalap következik Mária Terézia királynő arczképével. Az egész alakban festett királynő remek magyar diszruhában van, vállain biborpalásttal, hasonló szinü selyempárnán térdelve; előtte három királyi korona. A háttérben tábor látható sok katonával; felette először sugarakkal környezett kenyér ezen felirással: Panem quem vidimus, non est aliud, lejebb: Clementia, ez alatt pedig magyaros szablya ezen felirással környezve: Nisi gladius Gedeonis – Justitia. A koronák alatt van a királynő aláirása: 1757. justitia et clementia. Maria Theresia mp. A festmény igen csinos, de az arcz nem hű.
Ismét két papirlap után jövő hártyalapon négy magyar öltözetü gyermek alakját látjuk, a királyi pár négy fiugyermekének, (József, Lipót, Ferdinánd és Miksa) képmásait, térdelő helyzetben. A kép alatt két aláirás van, kettőnek a helye üres. Elől: Fortitudo et prudentia. Carolus, 1757. (Alatta apró betükkel: Obiit 1761), azután: Pietate et armis. Leopoldus. 1757.
Két papirlappal elválasztva az ötödik hártyalapon hét, diszes öltözetben térdelő, különböző koru leány arczképe következik, felettük angyalok nyitott könyvet tartanak LIBER VITAE felirattal; a lap alján a képmásoknak megfelelő keretekben négy aláirás; három keret – nem tudván a kis főherczegnők még irni – üres. Az aláirások közt első a szerencsétlen Mária Antóniáé: 1757. Pietate et mansuetudine. Maria Anna. Azután sorban jönnek: Non mihi sed Deo. Maria Christina. – Pietate et benignitate. Amalia – Ad nutum Dei. Elisabeth; a két utóbbi gyermekes vonásokkal irva.
A következő, ismét kettős papirlap által megelőzött pergament-lapon az alapitó püspök képe van megfestve. Függönyös oszlopcsarnokban, zöld párnán térdel a lila öltözete fölött csipkés karinget viselő, hófehér göndör fürtü, piros arczu főpap; jobbját mellre szoritja, balját előrenyujtja, mintegy lelkét ajánlva fel a fölötte lebegő angyalok által emelt Oltáriszentségnek. Kétségtelenül ez a kép a kötet legjobban sikerült darabja, bizonyosan élet után festve. A kép alatt barok izlésü lapon a püspök kezeirása:
1757.
Svaviter et fortiter.
Franciscus Episcopus
Agriensis
Comes Barkóczy m. p.
Svaviter et fortiter.
Franciscus Episcopus
Agriensis
Comes Barkóczy m. p.
Több képmás nincs a kötetben; a következő papirlapokat már csak aláirással ellátott többé-kevésbbé szépen festett czimerek diszitik. A czimerek sorrendben igy következnek.
Englmajer Sámuel János egri nagyprépost. († 1773.) Czimerét, állítólag pecsétje után a Siebmacher egészen hamisan közli. A czimer a következő: hasitott pajzs jobboldali kék mezején lebegő, jobbra billent arany mérleg; az ezüst pólya által osztott vörös baloldali mezőben felül két (**), alul egy ezüst stil. liliom. A pajzson két sisak van; az elsőnek koronáján arany öltözetü, zöld pálmaágat tartó, féllábán álló angyal; a másodikon koronába tüzött váltakozó szinű, ezüsttel s vörössel osztott szárnypár van. Az első sisak takarója kékarany, a másodiké vörös-ezüst.
132Püspöki András cz. püspök, olvasókanonok. († 1760.) Czimerét egy másik egri egyházi társulat albumából előbb a Turul (III. évf. 132. 1.), azután innen a Siebmacher is közölte.
Gusztinyi János éneklőkanonok. Egészen más czimer, mint a minőt a Siebmacher Nagy Iván után, ez pedig Adami czimermásolatairól közölnek, mint az 1782-ben nemesitett Gusztinyi András és János czimerét, a miből világos, hogy az utóbbi nem lehet – mint felteszik – a kanonokkal s későbbi nyitrai püspökkel azonos. A czimer különben elég szokatlan: kék mezőben, zöld talajon, két élőfa között jobbra lépő, balra tekintő arany oroszlán; a sisakon (korona vagy tekercs nélkül) két tojásdad arany pajzs között térdből kinövő, kék sapkás, pánczélos, szablyát tartó török. Takaró kék-arany, vörös-ezüst. A czimert, könnyebb megértés czéljából, az eredetiről vett vázlat után ábrában is közlöm.
Wagner József őrkanonok. Czimere: tojásdad kék pajzs, felfelé irányult behajtott szélü ékvágással három részre osztva; a középső vörös mezőben hármas zöld halom, középsőjén csőrében zöld ágat tartó galamb; a jobboldali mezőben szintén hármas zöld halom középsőjén álló élőfa; a bal mezőben zöld talaj, felette lebegő arany csillag. Sisak és takaró nincs; a pajzs fölött püspöksüveg. Ennek itt közlött ábráján az ékvágás hibásan össze nem érő vonallal van rajzolva.
Wagner családot közkeletü forrásaink egyáltalán nem emlitenek, holott az 1754/55-iki nemesi vizsgálatkor kettő is igazoltatott, egyik Nógrád-, a másik Sárosmegyében. Melyikből eredt az egri kanonok, nem ismeretes.
Hubert Mátyás vegliai cz. püspök, egervári prépost és kanonok († 1770.) czimere olyan tarka, hogy leirását meg sem merem kisérleni; helyette ábráját közlöm. A czimer fölött lebegő korona van, ezen felül pedig főpapi kalap, mellette püspöksüveg és pásztorbot.
A forrásainkban található Hubert (előbb Eutelhuber) család, a mely 1762-ben Mária Terézia királynőtől kapta magyar nemességét, egészen más czimert nyert. Az itt bemutatott czimer már csak azért sem lehet ezé a Hubert családé, mert jóval az adomány kelte előtt, 1757-ben festették az albumba. Sajnos, a püspök eredetéről semmit sem tudunk. Feltünő, hogy ilyen nevü család az 1754/55-iki nemesi összeirásnál nem fordult elő.
133Ambrosovszki Mihály egervári prépost, egresi apát és szabolcsi főesperes († 1792. II. 2.) czimere csak mázaiban tér el a Siebmacherben közlöttől. A Siebmacher szerint ugyanezen Ambrosovszky Mihály prépost és általa három testvére 1760-ban kapták a nemességet s a czimert. Ez az állitás téves; a mondott évben Ambrosovszky Ferencz, János és István (Mihályról nincs szó) régi nemessége és czimere megujittatik (Bécs, február 11. L. Reg. XLV. 272). E szerint az albumban levő változat a régi, 1760 előtti alakban mutatja be a család czimerét. Ez pedig: vörösben, zöld talajon (a Siebmacherben: kékben háromhalmos fehér kősziklán) jobbra fordult arany griff áll, jobbjában szablyát, baljában három nyilvesszőt tartva; sisakdisz a pajzsalak koronából kinőve; takaró kék-ezüst, vörös-ezüst (a Siebmacher szerint forditott sorrendben).
Androvits Miklós kanonok, egervári Sz. Péterről nevezett prépost, ungvári főesperes czimere a következő: Jobbharánt ezüst pólyával osztott kék pajzsban a jobb-alsó mezőn zöld halomba tüzött, ferdén álló leveles és bimbós term. rózsaszál, a bal-felső mezőben ugyanez lebegve, zöld halom nélkül; a pólya két arany csillag által kisért lefelé irányult nyilvesszővel van megrakva. A pajzs felett lebegő arany koronán nyilvesszőt tartó pánczélos kar könyököl.
Forrásaink mit sem tudnak az Androvics családról, a melynek neve különben az 1754/55-iki nemesi összeirásban sem található.
A kötet utolsó czimere Kálmán János kanonok, tarczafői és pankotai főesperesé († 1775.). Leirása a következő: kékben zöld halmon álló jobbra fordult, bal szárnyát leeresztve, a jobbat felemelve tartó ezüst galamb áll, előtte a halomból kinövő zöld leveles, rózsaszin szirmu virágszál. A pajzson koronátlan sisak van, a mely fölött két, ékalakban állitott, zöldleveles vessző között hétszirmu rózsaszin virág lebeg. Takaró kék-arany, vörös-ezüst.
A Siebmacher csupán egy, az itt leirottól teljességgel különböző Kálmán-czimert ismer. Hihető, hogy a most bemutatott azt a Kálmán családot illeti, a melyik 1763 október 12-ikén kapott az uralkodótól nemesi igazolványt.
A diszes albumnak hátralevő részében a társulati tagok évenkénti névsorai következnek; ezek közlésétől azonban – bár annak a hazai családtörténet nem látná kárát – tartózkodnom kell, nehogy a kiszabott teret tullépjem.
Az itt ismertetett czimerkönyv kiáltó bizonyság rá, mennyire az elején vagyunk még honi czimereink gyüjtésének. Mindössze nyolcz czimer van benne, és ebből teljesen ismeretlen hat, változat az ismerethez egy, kiadott pedig ugyan csak egy.
CSEKEI.
